Népszava, 1941. február (69. évfolyam, 26–49. sz.)
1941-02-01 / 26. szám
1941 február 1, szombat NÉPSZAVA Nemcsak magyar, de európai szempontból is fontos volt a magyar-jugoszláv barátsági szerződés megkötése — fejtette ki Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház külügyi bizottságában A miniszterelnök expozéjában ismertette a belgrádi szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit Sávnyújtós, világverő csúcsszuperünkkel rövidhullámon is ugyanolyan könnyű a beállítás, mint akár középhullámon. Kapható univerzális (1770) kivitelben is. Kapható minden ORION rádiókereskedő n és miniszterről. Rámutatott arra, hogy Csáky szakadatlan munkával évtizedeken át különböző munkakörökben azért küzdött, hogy a trianoni békeparancs igazságtalanságait elhárítsa nemzetéről. A szónok ezután beszélt arról a hősies és önfeláldozó munkáról, amelyet Csáky betegsége ellenére is folytatott. Teleki Pál miniszterelnök tartotta meg ezután expozéját, amely főbb vonásokban megegyezett a képviselőház külügyi bizottságában megtartott előadással. József főherceg tábornok mondott köszönetet a miniszterelnök expozéjáért és ezzel az ülés délután 5 ómkor véget ért. Pénteken ülést tartott a képviselőház és a felsőház külügyi bizottsága. A képviselőház külügyi bizottságának ülését — amint a ,,M. T. 1." jelenti — délben .1 12 órakor nyitotta meg Takách-Tolvaj József elnök, aki megnyitó beszédében mindenekelőtt Csáky István külügyminiszter elhunytáról emlékezett meg. Hangoztatta, hogy a külügyi bizottság is búcsút akar venni attól az államférfiútól, aki bár aránylag rövid ideig ült a külügyminiszteri székben, ezt a nehéz és kényes pozíciót atnál eredményesebben töltötte be. A kötelességteljesítés csataterén esett el — mondotta —, ahol dolgozott, tárgyalt, harcolt, irányt mutatott még akkor is, amikor szervezete már nem bírta ezt az emberfölötti iramot. Ezért kellett fiatalon, mint a kötelességteljesítés hősi halottjának eltávoznia, amikor nagy külpolitikai munkájának alapjait már lerakta és a végső eredményt már kibontakozni látta a magyar horizonton. Az elnöki megnyitó beszéd után Teleki Pál miniszterelnök tartotta meg expozéját. Expozéjában, amelyben ismertette a múlt év december 12-én Jugoszláviával megkötött barátsági szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit — a „M.T. I." jelentése szerint —, a többi között a következőket mondta: — A boldogult külügyminiszter urat betegsége — amely útján súlyosra vált — megakadályozta abban, hogy erről az útjáról szokás szerint beszámoljon az országgyűlés két házának külügyi bizottságai előtt és ismertesse a megkötött barátsági szerződést. Így most, mielőtt a szerződés törvénybeiktatás céljából az országgyűlés képviselőháza elé kerül, a miniszterelnök tartja kötelességének, hogy a külügyi bizottságot a szerződés létrejöttének okairól, körülményeiről, valamint kihatásairól felvilágosítsa. A magyar-délszláv barátságnak szálai messze századokra nyúlnak vissza. A rokonszenv a jugoszláv államot alkotó és amagyar vitéz népek között mindenkor fennállott; sokszor küzdöttek együtt, éltek részben állami kapcsolatban s ha egymással vívtak is, harcokat, mindig becsülték egymást kölcsönösen. Történelmileg megalapoztt volt tehát az, amit boldogult külügyminiszterünk mondott: „Ez a szerződés csak látható kifejezése azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben is fennállottak. Ezért lesz az jó és tartós." A világháború utáni időkben is, bár a szerbekkel szembenállottunk, még a párizsi úgynevezett béketárgyalások előtt felújultak a kapcsolatok. A szegedi kormány az összes külállamok közül egyedül Jugoszlávia részéről észlelte a rokonszenvnek bizonyos jelét. Ezekben az előzményekben és lelki diszpkzíciókban kell keresnünk annak az 1926-ban elmondott mohácsi beszédnek indokait, amelyet a kormányzó úr Őfőméltósága tartott és amelyre mind a két külügyminiszter Belgrádban, a barátsági szerződés aláírása alkalmából mondott Dohár,köszöntőkben, mint „a Jugoszláviával való együttműködési politikának és kölcsönös megértésünk alapjait lerakó ..." tényre mutatott rá. Ezek a beszédek a sajtóból ismeretesek. A jugoszláv külügyminiszter azt mondotta a beszédről: „Ezt azóta is mindig kiinduló pontul és a magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és kulturális együttműködés alapjául tekintettük." A magyar miniszter pedig azzal válaszolt: „Ez a beszéd abból a felfogásból indult ki, hogy a két nemzetnek, amely ugyanannak a sorsnak, hol megpróbáltatásnak, hol dicsőségnek volt alávetve — meg kell egyeznie a béke programjában." Az időköziben tovább fejlődött kedvező légkör lehetővé tette, hogy a rokonszenvnek és szomszédi érdekkapcsolatoknak formálisan is kifejezést adjunk és evvel a jövőbeli békés, barátságos együttműködést, jobban megalapozzuk. De nemcsak magyar szempontból, hanem európai szempontból is fontos volt ezt a barátsági szerződést előkészíteni és a jelen pillanatban megkötni. Európa békéjének tettünk ezzel szolgálatot s így teljes összhangban maradtunk a tengelyhatalmaknak Európa békés rendezését célzó törekvéseivel. Az expozéhoz többen szóltak hozzá. A föltett kérdésekre a miniszterelnök válaszolt és ezzel a bizottság ülése 2 órakor véget ért. A felsőház külügyi bizottságának ülését a betettségéből még fel nem épült Kánya Kálmán helyett Balogh Jenő nyitotta meg délután 115 órakor. Az elnöklő Balogh Jenő kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhúnyt Csáky külügy- A képviselőház keddi ülésének napirendjére kitűzték két külpolitikai vonatkozású törvényjavaslat tárgyalását. Az egyik Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásáról, a másik a magyar-jugoszláv örökös barátsági szerződés becikkelyezéséről szól. Szombaton délelőtt 11 órára Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke pártközi értekezletre hívta össze a képviselőházi pártok vezetőit, hogy megállapodjanak abban, hogy a Ház vita nélkül fogadja el kedden a két törvényjavaslatot, tehát az előadói beszédeken kívül ne kerüljön sor felszólalásra. Pénteken este a felsőház külügyi bizottsága ülésének befejezése után a kormány tagjai Teleki Pál miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács, amely éjszakáig tartott, az időszerű kül- és belpolitikai helyzetet tárgyalta és fontos gazdaságpolitikai problémákkal foglakozott. Elutazott Budapestről Beslics jugoszláv miniszter. Mint a „M. T. I." jelenti, Beslics Miklós jugoszláv közlekedésügyi miniszter, aki Csáky külügyminiszter temetésén mint a jugoszláv kormány különmegbízottja vett részt, pénteken délután kíséretével együtt visszautazott Belgrádba. Vele együtt utazott Gyuricsics Vojin volt miniszter, a Jugoszláv-Magyar Társaság elnöke, aki ugyancsak részt vett a temetésen. A pályaudvaron ünnepélyesen búcsúztatták őket. A Beliczay tanácsnok jubileuma. Pénteken töltötte be Beliczay Imre tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője, fővárosi szolgálatának harmincadik évét. Ebből 15 évet töltött el a pénzügyi ügyosztályban, amelynek most vezetője. Az évforduló alkalmából az ügyosztály tisztviselői karának élén Homolyai Rezső főjegyző üdvözölte a jubiláló tanácsnokot, aki meghatottan köszönte meg az ügyosztály szeretetének és ragaszkodásának megnyilvánulását. Díjtalanul bemutatja: MARNITZ VIII. József körút 37-39. Részlet! Csere! Királyi udvari hangszergyár Rákóczi út 60. 08"e- Jay"oa. Kedvező fizetési feltételek. A GUTENBERG TÁRSASÁG, valamint a BUDAPESTI KÖNYVNYOMDÁSZOK DALKÖRE rendezésében 1941. évi február hó 8-án este 8 órai kezdettel a Vasasok dísztermében (VIII. kerület, Magdolna utca 5. szám alatt) NAGYSZABÁSÚ ÁLARCOS ÉS JELMEZES UTENBERG-BÁL Személyjegy: 1.30 P, családjegy: 330 P, a helyszínen váltva a személyjegy 160 P, a családjegy 450 P. Jegyek kaphatók a kultúrpropaganda-iroda pénztárainál (VII, Erzsébet körút 35 és VIII, Conti ucca 4. szám alatt), a nyomdászoknál (VIII, Kölcsey u. 2), valamint a vasasoknál (VIII, Magdolna u. 5) jelmez nem kötelező! • A legszebb öt jelmez értékes díjat kap! 3. oldal A „Magyarság" angolsága Angolul, persze, még a „Magyarság" munkatársainak se kell tudniok, de „aki nem tud ángliusul, ne beszéljen ángliusul." A „Magyarság" pedig mindig ezt teszi. Az elmúlt napokban, amikor az „Illustrious" angol hajót bombatalálat érte, úgy látszik, összetévesztették a hajót az „illustration" című francia képeslappal és „Illustrations"-nak írták, ami sem angolul, se franciául nem jelent semmit. Január 30-i számukban pedig hősies, bár sikertelen harcot folytatnak a kiváló angol történetíró, Macaulay nevével, akit következetesen Macauly-nak írnak. És hogy a napi butaságadaghoz szokott olvasóik megkapják a maguk részét, még hozzáteszik, hogy „Macauly nem ismerte személyesen Warren Hastings-ot, de minden mozdulatát ügyelte." (Amihez csak azt akarjuk hozzátenni, hogy amikor Macaulay még kisfiú volt, Hastings már közélettől visszavonult aggastyánként élt.) Mindezt, persze, nem kell tudni egy „Magyarság"-munkatársnak. De miért kell írnia róla! A „Magyarság" magyarsága De baj van a „Magyarság" magyar nyelvtudásával is. Mert ugyanebben a számban, dúlt betűkkel nyomva ezt olvassuk: „a férfias becsületet és a szeméremérzetet mindig nagyra kell tartani, mert ez lehet egy nemzet nagyságának, vagy bukásának okozója." Hát aki ezt írta, az nyilván nyilas testvér, de aki elhiszi, az bolond. Mert ha egyáltalán van valami értelme ennek a höhögésnek, a következő „értelmei" lehetnek: 1. A becsület és szeméremérzet vagy naggyá tesz egy nemzetet vagy elbuktat. (De az utóbbi esetben mért „kell nagyra tartani"?) 2. A becsület naggyá tesz, a szemérem bukásba visz. (De akkor mért tartsuk nagyra a szemérmet?) Természetesen, magyarul se kell tudnia a „Magyarság" munkatársainak. De akkor mért nem írnak valami olyan nyelven, amelyen többé-kevésbé tudnak! Mert az már mégse járja, hogy a „bócher" és „dalesz" szavakon kívül minden magyar és idegen szót vagy rossz helyesírással írnak, vagy rossz értelemben használnak!