Népszava, 1941. február (69. évfolyam, 26–49. sz.)

1941-02-01 / 26. szám

1941 február 1­, szomb­at NÉPSZAVA Nemcsak magyar, de európai szempontból is fontos volt a magyar-jugoszláv barát­sági szerződés megkötése — fejtette ki Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház külügyi bizottságában A miniszterelnök expozéjában ismertette a belgrádi szerződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit Sávnyújtós, világverő csúcsszuperünkkel rövidhullámon is ugyanolyan könnyű a beállítás, mint akár középhullámon. Kapható univerzális (1770) kivitelben is. Kapható mind­en ORION rá­d­i­ó­kere­s­ke­d­ő n é­s miniszterről. Rámutatott arra, hogy Csáky szakadatlan munkával év­tizedeken át különböző munkakörök­ben azért küzdött, hogy a trianoni békeparancs igazságtalanságait el­hárítsa nemzetéről. A szónok ezután beszélt arról a hősies és önfeláldozó munkáról, amelyet Csáky beteg­sége ellenére is folytatott. Teleki Pál miniszterelnök tar­totta meg ezután expozéját, amely főbb vonásokban megegye­zett a képviselőház külügyi bizott­ságában m­egtartott előadással. Jó­zsef főherceg tábornok mondott kö­szönetet a miniszterelnök expozé­jáért és ezzel az ülés délután 5 óm­kor véget ért. Pénteken ülést tartott a kép­viselőház és a felsőház külügyi bi­zottsága. A képviselőház külügyi bizottságának ülését — amint a ,,M. T. 1." jelenti — délben .1 12 órakor nyitotta meg Takách-Tolvaj József elnök, aki megnyitó beszédé­ben mindenekelőtt Csáky István külügyminiszter elhunytáról emlékezett meg. Hangoztatta, hogy a külügyi bi­zottság is búcsút akar venni attól az államférfiútól, aki bár aránylag rövid ideig ült a külügyminiszteri székben, ezt a nehéz és kényes pozíciót a­tnál eredményesebben töl­tötte be. A kötelességteljesítés csataterén esett el — mondotta —, ahol dolgozott, tárgyalt, harcolt, irányt mutatott még akkor is, ami­kor szervezete már nem bírta ezt az emberfölötti iramot. Ezért kel­lett fiatalon, mint a kötelességtel­jesítés hősi halottjának eltávoznia, amikor nagy külpolitikai munká­jának alapjait már lerakta és a végső eredményt már kibontakozni látta a magyar horizonton. Az elnöki megnyitó beszéd után Teleki Pál miniszterelnök tar­totta meg expozéját. Expozéjában, amelyben ismertette a múlt év december 12-én Jugo­szláviával megkötött barátsági szer­ződés jelentőségét és létrejöttének körülményeit — a „M.­­T. I." jelen­tése szerint —, a többi között a kö­vetkezőket mondta: — A boldogult külügyminiszter urat betegsége — amely útján sú­lyosra vált — megakadályozta abban, hogy erről az útjáról szokás szerint beszámoljon az országgyűlés két házának külügyi bizottságai előtt és ismertesse a megkötött ba­rátsági szerződést. Így most, mielőtt a szerződés törvénybeiktatás céljá­ból az országgyűlés képviselőháza elé kerül, a miniszterelnök tartja kötelességének, hogy a külügyi bizottságot a szerződés­­ létrejötté­nek okairól, körülményeiről, vala­mint kihatásairól felvilágosítsa.­­ A magyar-délszláv barátság­nak szálai messze századokra nyúl­nak vissza. A rokonszenv a jugo­szláv államot alkotó és a­­magyar vitéz népek között mindenkor fenn­állott; sokszor küzdöttek együtt, éltek részben állami kapcsolatban s ha egymással vívtak is, harcokat, mindig becsülték egymást kölcsö­nösen. Történelmileg megalapoz­­tt volt tehát az, amit boldogult kül­ügyminiszterünk mondott: „Ez a szerződés csak látható kifejezése azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben is fenn­állottak. Ezért lesz az jó és tar­tós." A világháború utáni időkben is, bár a szerbekkel szembenállottunk, még a párizsi úgynevezett béke­tárgyalások előtt felújultak a kap­csolatok. A szegedi kormány az összes külállamok közül egyedül Jugoszlávia részéről észlelte a rokonszenvnek bizonyos jelét.­­ Ezekben az előzményekben és lelki diszpk­z­íciókban kell keres­nünk annak az 1926-ban elmondott mohácsi beszédnek indokait, ame­lyet a kormányzó úr Őfőméltósága tartott és amelyre mind a két kül­ügyminiszter Belgrádban, a barát­sági szerződés aláírása alkalmából mondott Dohár,köszöntőkben, mint „a Jugoszláviával való együttműkö­dési politikának és kölcsönös meg­értésünk alapjait lerakó ..." tényre mutatott rá. Ezek a beszédek a saj­tóból ismeretesek.­­ A jugoszláv külügyminiszter azt­ mondotta a beszédről: „Ezt azóta is mindig ki­induló pontul és a magyar-jugo­szláv politikai, gazdasági és kultu­rális együttműködés alapjául tekin­tettük." A magyar miniszter pedig azzal válaszolt: „Ez a beszéd abból a felfogásból indult ki, hogy a két nemzetnek, amely ugyan­annak a sorsnak, hol megpró­báltatásnak, hol dicsőségnek volt alávetve — meg kell egyeznie a béke programjában." Az időköziben tovább fejlődött ked­vező légkör lehetővé tette, hogy a rokonszenvnek és szomszédi ér­dekkapcsolatoknak formálisan is kifejezést adjunk és evvel a jövő­beli békés, barátságos együttműkö­dést, jobban megalapozzuk. De nem­csak magyar szempontból, hanem európai szempontból is fontos volt ezt a barátsági szerződést előkészíteni és a jelen pillanat­ban megkötni. Európa békéjének tettünk ezzel szolgálatot s így teljes összhangban maradtunk a tengelyhatalmaknak Európa békés rendezését célzó tö­rekvéseivel. Az expozéhoz többen szóltak hozzá. A föltett kérdésekre a mi­niszterelnök válaszolt és ezzel a bizottság ülése 2 órakor véget­ ért. A felsőház külügyi bizottságának ülését a betettségéből még fel nem épült Kánya Kálmán helyett Ba­logh Jenő nyitotta meg délután 115 órakor. Az elnöklő Balogh Jen­ő kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhúnyt Csáky külügy- A képviselőház keddi ülésének napirendjére kitűzték két külpoli­tikai vonatkozású törvényjavaslat tárgyalását. Az egyik Magyaror­szágnak a háromhatalmi egyez­ményhez történt csatlakozásáról, a másik a magyar-jugoszláv örökös barátsági szerződés becikkelyezésé­ről szól. Szombaton délelőtt 11 órára Tasnádi Nagy András, a képviselő­ház elnöke pártközi értekezletre hívta össze a képviselőházi pártok vezetőit, hogy megállapodjanak abban, hogy a Ház vita nélkül fogadja el ked­den a két törvényjavaslatot, tehát az előadói beszédeken kívül ne ke­rüljön sor felszólalásra. Pénteken este a felsőház külügyi bizottsága ülésének befejezése után a kormány tagjai Teleki Pál mi­niszterelnök elnökletével­­ minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács, amely éjszakáig tartott, az időszerű kül- és belpoli­tikai helyzetet tárgyalta és fontos gazdaságpolitikai problémákkal fog­lakozott. Elutazott Budapestről Beslics jugoszláv miniszter. Mint a „M. T. I." jelenti, Beslics Miklós jugoszláv közlekedésügyi miniszter, aki Csáky külügyminiszter temetésén mint a jugoszláv kormány különmeg­bízottja vett részt, pénteken dél­után kíséretével együtt visszauta­zott Belgrádba. Vele együtt uta­zott Gyuricsics Vojin volt minisz­ter, a Jugoszláv-Magyar Társaság elnöke, aki ugyancsak részt vett a temetésen. A pályaudvaron ünnepé­lyesen búcsúztatták őket. A Beliczay tanácsnok jubileuma. Pén­teken töltötte be Beliczay Imre tanács­nok, a pénzügyi osztály vezetője, fővá­rosi szolgálatának harmincadik évét. Ebből 15 évet töltött el a pénzügyi ügy­osztályban, amelynek most vezetője. Az évforduló alkalmából az ügyosztály tisztviselői karának élén Homolyai Rezső főjegyző üdvözölte a jubiláló tanácsnokot, aki meghatottan köszönte meg az ügyosztály szeretetének és ra­gaszkodásának megnyilvánulását. Díjtalanul bemutatja: MARNITZ VIII. József körút 37-39. Részlet! Csere! Királyi udvari hangszergyár Rákóczi út 60. 08"e- Jay"oa­. Kedvező fizetési feltételek. A GUTENBERG TÁRSASÁG, valamint a BUDAPESTI KÖNYVNYOMDÁ­SZOK DALKÖRE rendezésében 1941. évi február hó 8-án este 8 órai kez­dettel a Vasasok dísztermében (VIII. kerület, Magdolna utca 5. szám alatt) NAGYSZABÁSÚ ÁLARCOS ÉS JELMEZES UTENBERG-BÁL Személyjegy: 1.30 P, családjegy: 330 P, a helyszínen váltva a személyjegy 1­60 P, a családjegy 4­50 P. Jegyek kaphatók a kultúr­propaganda-iroda pénztárainál (VII, Erzsébet körút 35 és VIII, Conti ucca 4. szám alatt), a nyomdászoknál (VIII, Kölcsey u. 2), valamint a vasasoknál (VIII, Magdolna u. 5) jelmez nem kötelező! • A legszebb öt jelmez értékes díjat kap! 3. oldal A „Magyarság" angolsága Angolul, persze, még a „Magyarság" munkatársainak se kell tudniok, de „aki nem tud ángliusul, ne beszéljen ángliusul." A „Magyarság" pedig min­dig ezt teszi. Az elmúlt napokban, ami­kor az „Illustrious" angol hajót bomba­találat érte, úgy látszik, összetévesztet­ték a hajót az „illustration" című fran­cia képeslappal és „Illustrations"-nak írták, ami sem angolul, se franciául nem jelent semmit. Január 30-i számukban pedig hősies, bár sikertelen harcot foly­tatnak a kiváló angol történetíró, Ma­caulay nevével, akit következetesen Macauly-nak írnak. És hogy a napi butaságadagh­oz szokott olvasóik meg­kapják a maguk részét, még hozzá­teszik, hogy „Macauly nem ismerte sze­mélyesen Warren Hastings-ot, de min­den mozdulatát ügyelte." (Amihez csak azt akarjuk hozzátenni, hogy amikor Macaulay még kisfiú volt, Hastings már közélettől visszavonult aggastyán­ként élt.) Mindezt, persze, nem kell tudni egy „Magyarság"-munkatársnak. De miért kell írnia róla! A „Magyarság" magyarsága De baj van a „Magyarság" magyar nyelvtudásával is. Mert ugyanebben a számban, dúlt betűkkel nyomva ezt ol­vassuk: „a férfias becsületet és a sze­méremérzetet mindig nagyra kell tar­tani, mert ez lehet egy nemzet nagysá­gának, vagy bukásának okozója." Hát aki ezt írta, az nyilván nyilas testvér, de aki elhiszi, az bolond. Mert ha egyáltalán van valami értelme en­nek a höhögésnek, a következő „értel­mei" lehetnek: 1. A becsület és szeméremérzet vagy naggyá tesz egy nemzetet vagy elbuk­tat. (De az utóbbi esetben mért „kell nagyra tartani"?) 2. A becsület naggyá tesz, a szemérem bukásba visz. (De akkor mért tartsuk nagyra a szemérmet?) Természetesen, magyarul se kell tudnia a „Magyarság" munkatársainak. De ak­kor mért nem írnak valami olyan nyel­ven, amelyen többé-kevésbé tudnak! Mert az már mégse járja, hogy a „bócher" és „dalesz" szavakon kívül minden magyar és idegen szót vagy rossz helyesírással írnak, vagy rossz értelemben használnak!

Next