Népszava, 1941. február (69. évfolyam, 26–49. sz.)

1941-02-28 / 49. szám

4. oldal A természetes „Ferenc József keserűvíz régóta kitűnően bevált háziszer meg rögzött székrekedésnél és annak minden­féle káros következményeinél; biztos enyhe és gyorsan ható hashajtó, amely számos betegségnél az emésztést javítja és az étvágyat fokozza. Kérdezze meg orvosát! (X) nehéz időkben, amelyeket átélünk, bizonyos, hogy a­ Magyarország és Jugoszlávia közötti ilyen kap­csolatok különleges érdekkel bír­nak. E kapcsolatok által ennek a területrésznek az összhang és a megszilárdulás egy ténylegesen fontos elemét, adjuk meg s ezáltal a béke ügyét segítjük elő, teljes egyetértésben népeink amaz el­szánt törekvéseivel, hogy elkerü­lik a háborús bonyodalmak pusz­tításait és káros következményeit. K örömmel mondhatom, hogy kormányaink erőfeszítései nemze­teink tömegeire támaszkodnak. Világosan kitűnik ez abból az egyhangúan lelkes fogadtatásból, amellyel a magyar-jug­oszláv ba­rátsági szerződést mindkét rész­ről üdvözölték. Minket Jugoszlá­viában különös megelégedéssel töltött el az az egyhangúság, amellyel a magyar törvényhozás ezt a szerződést elfogadta és külö­nösen nagyra értékeljük azokat a barátsági megnyilatkozásokat, amelyek országunk iránt ez al­kalommal a magyar törvényhozás két házában kifejezésre jutottak­. Mindezek a körülmények arról tanúskodnak, hogy szívélyes viszo­nyunk ma biztos és mélyrenyúló alapokon nyugszik s hogy ennek a viszonynak igen fontos jelen­tősége van külpolitikánk általá­nos törekvéseiben. Bárcsak békés erőfeszítéseink, a nagy szomszé­dainkkal, Németországgal és Olasz­országgal való együttműv­ödésben meghoznák a maguk gyümölcseit Magyarország és Jugoszlávia, valamint Európa egész eme részé­nek javára.­­ Ezekkel a kívánságokkal emelem poharamat Horthy kor­mányzó úr őfőméltóságának, a szomszédos és baráti ország, ki­tűnő és nagy államfőjének egész­ségére, Magyarország és lovagi s népe nagyságára és felvirágzására, valamint a magyar külügyminisz­ter úr őnagyméltóságának és ked­ves neme­mexcellenciájának szemé­lyes boldogságára. A vacsora után fog­adás volt, amelyen a magyar politikai és tár­sadalmi élet több vezető személyi­sége jelent meg. Jugoszláv-magyei sajtóbarátkozás Cincár-Markovics külügyminisz­ter látogatása alkalmából Buda­pestre jött jugoszláv újságírók Miloszavjovica eln­ök vezetésével csütörtökön délben látogatást­ tet­tek a sajtókamarában. Itt Kolos­váry-Borcsa Mihály, a kamara el­nöke és Gáspár Jenő főtitkár fo­gadta a vendégeket. Kolosváry-Borcsa meleg szavakkal üdvözölte a jugoszláv újságírókat és a ma­gyar sa­jtó baráti érzelmeinek ki­fejezéséül egy viszontagságos sorsú szob­rot adott át a jugoszláv vendé­geknek. A szobrot a világháború kezdetén idegen katonák hurcolták el Bel­grádból és a műtárgy egy negyed­századig bolyongott, amíg a sajtó­kamara egy műgyűjtőtől meg­szerezte. A szobor Zmaj Jovanovi­csot ábrázolja, aki nemcsak a jugo­szláv, hanem a magyar irodalom büszkesége is, mert Arany, Petőfi és Madách munkáit fordította szerbre és élete jelentős részét Magyarorszá­gon töltötte. A Szobor visszatérése két bizonyságot hirdet: hogy a jugoszláv-magyar barátság a két nemzet lelkében gyökeredző valóság és hogy ezt az örök barátságot első­sorban a­z újságíróknak kell szol­gálni­uk. Miloszavjevics elnök válaszolt az üdvözlésre. Rámutatott arra, hogy a két újságírói látogtatás rendkívül meleg baráti kapcsolatot alakított ki a két ország sajtója között és a most kapott szobor értékes szimbó­luma lesz a magyar és jugoszláv újságírók jövő együttműködésének. Jovanovics nagyban hozzájárult a két nép kölcsönös megismeréseihez és a magyar és jugoszláv újságírók egyöntetűen kívánják most ezt a célt szolgálni. Este a Sajtókamara a Hungária­szállóban vacsorát adott a jugo­szláv újságírók tiszteletére. A va­csorán Tóth László főszerkesztő mondott pohárköszöntőt, amelyre Jakobljevics Ilja válaszolt. A külföld véleménye (Belgrád, február 27.) A jugoszláv sajtó rendkívül bő terjedelemmel és ve­zető helyen foglalkozik Cincar-Marko­vics budapesti tartózkodásával.­­ „Poli­tika" tudósítását három eredeti fénykép tarkítja. Idézi a magyar lapok cikkeit is a lap. Ugyancsak vezető helyen fog­lalkozik a külügyminiszteri látogatás­sal a „Vreme" és főleg azt emeli ki, hogy a kormányzó kihallgatáson fogadta a jugoszláv külügyminisztert. Hosszú cikkben számol be a lap a fogadtatás külsőségeiről is. A „Pravda" vezércikk­ben foglalkozik azzal az ünnepléssel amellyel a budapesti közönség Cincár-Markovicsot fogadta. A lap megálla­pítja, hogy­­ a lelkesedés első oka a magyar nép békeszeretete, amelyet a jugoszláv nép lelkében is meg lehet találni. Hasonló hangnemben írnak a horvát, a szlovén és a magyar kisebbségi lapok is. (Berlin, február 27.) Berlini politikai körökben nagy érdeklődéssel kísé­rik Cincar-Markovics budapesti látogatását. A német külügyminisztérium szerint a német elrendezésnek az a célja, hogy szilárd és bizalmas viszonyt teremtse­nek és ezért örömmel üdvözölnek min­den olyan tevékenységet, amely ezt a célt szolgálja. A német sajtó ugyancsak részletesen beszámol Cincár-Markovics budapesti látogatásáról. (Róma, február 27.) Cincár-Markovics budapesti látogatásáról valamennyi olasz lap közli a Stefani-iroda jelentését. SZÓT KEREK! A kispesti szegénybetegek­ gy­ógy­szerellátása Tisztelt szerkesztő elvtárs! Kis­pest polgármestere néhány héttel ezelőtt rendeletet adott ki, amely szerint kilenc patikánk közül csak négy adhatja ki a szegénybetegek­nek írt gyógyszereket, a többi nem, mert a tulajdonosuk zsidó. Való­ságban, igaz, a zsidó patikusok is kiszolgáltatják a rendelt gyógy­szert, de ezt csak a saját veszélyükre teszik, mert ha fellebbezésük nem jár sikerrel, nem kapják meg a várostól a pénzüket így az a helyzet következett be, hogy például a február 1-től 10-ig terjedő időben, amikor két zsidó patikus volt inspekciós, a szegény­betegek — felekezetre tekintet nél­kül — este héttől reggel nyolcig nem kaphattak gyógyszert, hacsak a zsidó patikus nem vállalta az anyagi kockázatot. Ugyanezen ok­ból a város egyik végén lakó beteg­nek vagy háromkilométeres utat kell megtennie egy kedvezményes patikáig és közben két-három zsidó patika mellett is elmegy. Meg kell jegyeznem, hogy tudo­másom szerint hasonló rendelkezést hoztak Újpesten is, de erélyes föl­lépésre néhány nap múlva vissza­vonták, ez azt mutatja, hogy az el­járás nincs összhangban a tör­vénnyel, Barátsággal: Aláírás NÉPSZAVA 1941. február 22. szorosa. A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA illít aLILZ&t ttadaL&wi &ILCLY tudni­. Nyírő Józsefet minősítették rendes ta­gokká s ezzel a társaság ötvenes taglét­száma betelt. A társaság ezenkívül kül­tagjává választotta Antonio de Maraosso­vich olasz írót, aki Petőfiről írt legutóbb könyvet. (•) Kétkarátos mesterséges gyémánt. Mesterséges gyémántot eddig is elő tud­tak állítani a­z úgynevezett Morstan-féle villamos kemencében, de az eljárás nem tudott gyakorlati jelentőségre jutni, mert szilánknagyságnál nagyobb gyé­mántot nem sikerült előállítani. D. H. Ashley, amerikai fizikus most kétkará­tos gyémántot állított elő különleges építésű kemencéjében. Az ilymódon nyert gyémánt keménységben és tüzé­ben miben sem különbözik a természe­tes kő tulajdonságaitól, csupán magas előállítási költségei állnak útjában jöve­delmező gyártásúnak. (*) A Képzőművészeti Társulat Jubilá­ris kiállítása. A Műcsarnokban a kor­mányzó jelenlétében megnyílt a Képző­művészeti Társulat jubiláris kiállítása, melyen a visszacsatolt országrészek szá­mos művésze is részt vett. A kiállítás méltatására visszatérünk. (*) Neoinzulin a cukorba,­ új gyógy­szere. Sir Frederic Bantingnak, a cukor­bajkezelés felfedezőjének, illetve az inzu­lin feltalálójának halálhírével szinte egyidejűleg érkezik San Franciscoból az a hír, hogy két­ amerikai, orvos, N­. Th. Johnson és D. R. Richards a cukorbaj kezelésére új, az inzulinnál jóval na­gyobb hatású gyógyszert állított elő. A klinikai kísérletek eredménye minden várakozást felülmúl. Az új gyógyszer, noha vegyileg merőben más összetételű, mint az inzulin és adagolási eljárása is lényegesen különbözik a tragik­us véget ért Banting professzor gyógyszerétől, neoinzulín néven kerül rövidesen forga­lomba. (•) Az Országgyűlési Múzeum március 1-én, szombaton újból megnyílik. Láto­gatási idő naponta délelőtt 10—13 óráig. Bejárat az Országháza XVI. sz. kapu­ján, szemben a Tisza-szoborral. Belépés díjtalan. (*) Meghalt Lux Elek. Lux Elek szob­rászművész, az Iparművészeti iskola ta­nára, hosszas szenvedés után, 57 éves korában meghalt. Lux Elek a határokon túl is jól ismert és megbecsült alakja volt a magyar művészi életnek. Fino­man kidolgozott portréi, különösen pe­dig kecses mozgású kisebb aktjai révén, sok sikert aratott hazai és külföldi kiál­lításokon s művei széles körökben vál­tak népszerűekké. Lux Elek, mint mű­vészpedagógus is igen értékes munkát végzett. Temetése iránt még nem történt intézkedés. (*) Babits Mihály székfoglalója a Tudo­m­­nyos Akadémián A Tudományos Aka­­démia X. osztálya március 3-án, hétfőn dél­után 5 órakor ülést tart, amelyen Babits Mihály székfoglaló előadásit Rédey Tiva­­dar olvassa föl. A költő Sophokles „Oedipus Kolonosban" című tragédiáját fordította le s ebből mutat be részletet székfoglalóul. (*) A Kisfaludy Társaság ülése. A Kis­faludy Társaság március 5-én, szerdán déli után 5 óra­kor a Tudományos Akadémián tartja rendes havi ülését, am­elyen Kornis Gyula ,,Dante és Baffael" címmel olvas föl tanulmányt, Csengeri János Martialis epi­grammáiból mutat be fordításokat, Hankiss János „Liszt Ferenc, mint romantikus író­« című tanulmányát olvassa föl .•) Délszláv matiné. A­ Magyar Goethe Társaság és a La Fontaine Társaság már­cius 9-én, vasárnap délelőtt XI órakor a Zeneművészeti Főiskola kamaratermébe­n délszláv matinét rendez. Lukács György el­­nöki megnyitót mond, R. Kulcsár Am­a régi délszláv költőktől szaval verseket, Ferdi­nándy Mihály „Magyarok és délszlávok" címmel olvas föl, Entz Judit újabb délszláv költők műveit szavalja, Sorody Pál horvát költői verseiből mutat be néhányat, K. Bá­rány Sziszi délszláv szerzői műveiből hege­dül, Fabina Csemilé-Bonkovszka énekel. (*) A zágrábi Zvojiimir kórus hangversenye. m­árcius 2-án, vasárnap este 8 órakor a zág­rábi Zvonimir férfikórus vendégszerepel a Vigadó nagytermében. A hangverseny műs­­során a legkiválóbb régi és új horvát zenei szerzők művei szerepelnek. Vezsnyel: K­oma­revszki Borisz karnagy. — Munkást gázolt az autó. Csü­törtökön este az Üllői út és a Kis­faludy utca sarkán egy autó el­ütötte Kara Gábor 24 éves gyári­munkást. A mentők súlyos állapot­ban az István-kórházba szállították. A mai olasz zene második bemu­tató estjén kizárólag zon­goraművek töltötték be a műsort. Otto­­ino Respighi ősrégi eredetű, tiszta és nyugodt hangulatú gregorinn dallamo­kat szinte fülledt érzékiséggel dolgozott föl „Három előjáték"-ában. Lodovico Rocca — az „Ivnor hegye" szerzője — három kissé bizarr sírfelirattal szere­pelt. Francesco Malipiero rövidke da­rabjai Debussy hatását éreztetik ugyan, de kifejezésre juttatják szerzőjük rokon­szenves, komoly művészegyéniségét is. Ildebrando Pizetti kissé jelentéktelen „Tánc­"-án kívül még Goffredo Petrassi „Toccata"-ja és Alfredo Casella három­tételes nagy szerzeménye: „Szimfónia— Arieso—Toccata" szólalt meg az egy zongorára írott művek sorában. Közü­lük Petrassi újdonsága emelkedett ki merész és egyúttal meggyőző hangj­á­val, rapszódikus és mindamellett szi­gorúan következetes fölépítésével. Casella műve remekül szól és amellett tanús­kodik, hogy szerzője maga is elsőrangú pianista. Ő egyébként szintén föllépett és Böszörményi Nagy Bélával együtt eljátszotta Riccardo Nielsen „Zene két zongorára" című háromtételes szerze­ményét, amelyben számos érdekes és nagyvonalú részlet kötötte le figyel­münket... Böszörményi Nagy Béla, valamennyi egy zongorás mű előadója ezen a hangversenyen személyes nagy sikert aratott, amely Petrassi „Toccata"­jának egyenesen mintaszerű értelmezé­sével érte el tetőpontját.­­.­­. Válságba jutott a szolnoki Művésztelep A magyar képzőművészet egyik fon­tos intézménye, a szolnoki Művésztelep súlyos anyagi válsággal küzd. A telepet a Szolnoki Művészeti Egyesület tartja fenn, amelynek elnöke Urbán Gáspár főispán. Az egyesület már évek óta ne­hezen tudja betölteni hivatását az anyagi eszközök hiánya miatt és csak a kultuszminiszteri segélyeknek köszön­hető, hogy eddig tovább tudta foly­tatni munkáját. Az egyesület egyik legfőbb bevétele, amiből a telepet fenn­tartották, a tagdíjak voltak. Jelenleg csak 110 tagja van az egyesületnek. A Szolnoki Művészeti Egyesület most a város és megye lakosságához fordult azzal a kéréssel, hogy lépjenek be ta­gokul és ezzel mentsék meg a szolnoki Művésztelepet, ahol olyan sok nagy képzőművészeti alkotás született meg. (*) Növendékhangverseny. A Zenemű­vészeti Főiskola tizedik hangversenyének magyar műsorán Dohnányi, Kodály és Bar­­ók művei szerepeltek. Guttmann Artúr (hegedű) és ifjabb Váczi Károly (zongora) Dohnányi Ernő szonátáját játszotta el ízléses és gondos kidolgo­zásban. Lőrincz Zsuzsanna két Kodály­dalt énekelt el ugyancsak felkészülten és tehetségesen. Weinberg Ákos (I. he­gedű), Hoffmann Marianne (II. hegedű), Bokor István (brácsa) és Banda Ede (gordonka) végül Bartók Béla 1. vonós­négyesét adta elő a szólamok tiszta és világos megmintázásával. Olyan növen­dék-teljesítmény volt ez, amely kitűzött feladata és e feladat megoldása révén egyaránt meleg dicséretet érdemelt. J. S. (?) Hanák Árpád meghalt. Szerdán éjjel, súlyos betegség után, elhunyt Ha­nák Árpád, az ismert nevű zongoramű­vész és pedagógus. Sokáig volt a Fodor­féle zeneiskola zongoratanára, ahol az intézet legjobb tanerőihez tartozott. Az utóbbi években többnyire külföldön tartózkodott, nevezetesen Amerikában, ahol hosszabb hangversenyúton is volt. Ötvenkétéves korában halt meg Hanák Árpád. Pénteken délután három órakor temetik a rákoskeresztúri temetőben. (•) A Petőfi Társaság csütörtökön dél­után tartotta tagválasztó közgyűlését. A társaság tiszteleti tagokká választotta Ravasz László református püspököt, Végváry-Reményik Sándor erdélyi költőt és Voinovich Gézát, a Tudományos Aka­démia főtitkárát. Új tagokat a társaság nem választott, csupán az eddigi hat erdélyi levelezőtagot: Gyaluy Farkast, Gyallay Domokost, György Lajost, P. Jánossy Bélát, Kristóf Györgyöt és

Next