Népszava, 1941. március (69. évfolyam, 50–73. sz.)

1941-03-05 / 53. szám

6. oldal H­ÍREK Felhős, esős, enyhe idő A­ Meteorológiai Intézet jelenti már­cius 4-én , Budapesten kedden este 8 órakor a hőmérséklet 8 Celsius-fok volt Várható időjárás a következő 24 órára: Élénkebb délies szél, Változó felhőzet. Sok helyen, kivált az ország nyugati felén eső. Az enyhe idő egy­előre még tovább tart. VÍZÁLLÁSOK. Mai dunai vízállás: Schär­ffing 212, Passau 830, Struden 502, Stein 415, Bécs 430, Pozsony 390, Komárom 354, Buda­pest 284, Paks VS, Baji 386, Mohács 430, Gombos 534, Újvidék 668, Zimossy 662.­­Mai tiszai, vízállás: Máramarossziget 40, Tekeháza 8, Tiszaújlak 6­32, Vásárosnamény 300, Záhony 50, Tokaj 598, Tiszafüred­­i66, Szolnok 110, Csonfr­ád 820, Szeged 786. Hosszú fiatalság Fegyvercsörgés, tejért sorállás közben telt el gyermekkorom, anyám meghalt, apám a fronton s már tudtam, csak volt otthonom. Két bús öreg közt — nagyszüleim — magánosság tört­ént r­m, hiába voltunk ötvenegyen a „négy d" zsúfolt padsorán. Otthon s társ nélkül elkerült, mi szegénynek is jut: szűk derű, de még az ily ordas magány is történelemtől keserű. S mert három bajnok sziklasúlya már csontot kezd roppantani, legalább egyiket lerázni í­észültek vád­aim izmai. Ki nem gigász a gyávaságban, nem alkuszik húszévesen, én sem alkudtam s így esett, hogy históriába mart kezem­. Három kínzóm­ legizmosabbját így kezdtem én ostromlani , harc közben szinte elfeledtem, hogy bánthat még másvalaki. Pedig sorsom két másik átka gyors évekkel nem tűnt tova: magány és az otthontalanság borít, mint gleccser vén hova. S akik velem együtt ragadják vasküllőn a históriát, hogy a szörnyű kerék forgása, naposabb tájra váltson át. .. bátor, harcos, dolgos ifjak kiverten és magánosan élnek, mint én. A fiatalság — most már látom világosan — mindig e kettős poklot éli. Serkent, mint bús, de hősi dal: míg jut nekem harcból s a kínból, maradok én is fiatal. Édes István — Romániában... Bukarestből jelenti B. „M. T. I.". A román rendőrség ezen­túl naponta közölni fogja azok nevét, akik a rendőrszemélyzetet Bizonyos sza­bálytalanságok elnézésére megvesztegetni próbálj­ák. — Veszteségünk. Margitta, Salamon asztalos elvtársunk, a józsefvárosi párt­szervezet tagja, 70 éves korában, a hét­főre virradó éjjel hirtelen elhunyt. Margitta elvtárs a párt legrégibb har­cosai közé tartozott.­ Tevékeny részt vett mind a szakszervezeti, mind a pártélet­ten. 1898-ban ő alapította meg a párizsi magyarajkú szociáldemokrata munkások olvasókörét. Egyik alapítója volt a ferencvárosi Munkásotthonnak és a fa­i­vunkások szövetségének. Temetése csü­törtökön délután 3 órakor lesz a rákos­keresztúri izraelita temetőben. — Obszervatórium a Horthy-csúcson. Méthy Antal, a Meteorológiai Intézet igazgatója Kolozsvárott előadást tartott 8, meteorológia köréből. Előadásában bejelentette, hogy a magyar természet­tudományos kutatásnak szüksége van egy magaslati obszervatóriumra. Ezért mozgalom indult meg, hogy ezt az új megfigyelő állomást a volt Nagy Pietro­fczom­, amely a felszabadulás után a Horthy-csúcs nevet kapta, 2305 méter magasságban állítsák fel. Ez az intézet nemcsak általános meteorológiai kutató­állomás lesz, hanem megfigyelő helyé­ül szolgál a magyar természettudományos kutatásnak is. NÉPSZAVA 1911 március 5., szerda F) „C500R" A vér vad vágtatással áradt ereimben, hogyne, hiszen majdnem egy óra hosszáig próbálgattam a különböző hőfokú vizeket, a forró és még foróbb gőzkamrákat, amíg a szívem azt nem mondta: elég. A hideg zuhany alól illő csodálattal és tisztelettel tekintettem a keszeg, ereslábú soványakra és a tekin­télyes idomokkal megáldott kövé­rekre, akik vörösre gyulladt és víz­cseppektől fénylő arccal ültek a forró vízben, csodálatraméltó ki­tartással. Sietve menekültem a pihenőbe, hogy lüktető szívem egy kissé meg­nyugodjék. És itt ismerkedtem meg a világ nyolcadik csodájával, Mancival. Mancit már a fürdőben észrevet­tem. Ő volt az, aki legtöbbet csa­vargatta a csapokat, minden víz­vezetéket kipróbált, egyik meden­céből a másikba ment, szappano­zott, tussolt, fejet mosott. Csutakolta magát és ázott a vízben, mint egy szétterült lilás-kék puffadt vízi­liliom, közben nagyokat tüsszentett és ázott, rongyos zsebkendőjével megtörölte az orrát. Manci most a másik ágyon fe­küdt és az orrát fújta. Az arca még mindig lilás-kék volt, hajából csur­gott a víz, de a szeme derűsen mo­solygott és az arcán is békés mo­soly fénylett. — Nem zugligeti? — fordult hoz­zám Manci. — Nem! — feleltem szelíden és le­hunytam a szemem, jelezvén, hogy pihenni szeretnék. De Mancit ez nem érdekelte, mert tovább beszélt. — Úgy hasonlít egy fiatal asz­szonyhoz Zugligetben. Azzal tévesz­tettem össze. Igaz, hogy az illető szőke és kékszemű, de azért most is nagyon hasonlítanak egymáshoz. — Ühüm! — dünnyögtem félálom­ban és karomra ejtettem a fejem. Magamban elhatároztam, hogy most elalszom, akármi történik is. Mac­ci azonban mást határozott. Gyorsan, mint akinek sok esztendő mulasztását kell pótolnia, beszélni kezdett. — Most egy kicsit náthás va­gyok. De ez lenne a legnagyobb ba­jom. A nátha az semmi! De tessék elhinni, én már an­­ly­e­t szenvedtem életemben, mint senki más. Engem már húszszor operáltak! Már nincs rajtam egy darabka hely sem, ahol ne vágtak volna. Az agyamat négy­szer operálták. Én vagyok a csoda. A megtestesült csoda. Csoda, hogy élek! Rám úgy vigyáznak az orvo­sok, hogy életben tartsanak, mintha királyi vérből származó hercegnő lennék! Szavai úgy hullottak az agyamra, mint a pörölycsapás. — Író — szóltam magam­hoz —, te az emberiség élő lelkiismerete vagy. Ne aludj most, amikor itt fekszik melletted a Csoda, a Meg­mentett Ember, valaki, akinek négyszer adták vissza az életét és akire úgy vigyáznak, mintha ...királyi vérből való hercegnő" len­ne. Ilyen élőlénnyel nem minden­nap találkozni. Alhatsz még eleget. Ébredj fel. Felmente­­n a fejem és Manci­ra néztem várakozásteljesen és kíván­csian. Manci nem maradt adós egy pillanatig sem és kíváncsiságomat teljes mértékben kielégítette. — Bizony, négyszer operálták az agyamat. Kilenc év óta hetenként kétszer járok a B.-klinikára, meg az A.-kórházba, ahol csapolják az­ agyamat. Három évvel ezelőtt itt volt az a híres svéd asryspeciális ... az az Olicrona... annak is meg­mutattak. Azt mondta, csoda, hogy még élek. — Manci vagyok! — nyújtotta felém a kezét, mert észrevette ér­deklődésemet és most már úgy ve­tette rám magát, mint a polip­fonja körül mit sem sejtő áldozatát. — Manci! — gondoltam magam­ban — Manci! Nem haragudj rám, de én nem tudok úgy örülni a te életednek, mint te. Agyspeciális, mondod, meg Olicrona, c-vel és nem k-val, mikor nem is így hív­ják, hanem Ouvecrona-nak... Sze­erény kis senki vagy, szegény buta kis nő, akinek életében a leg­nagyobb szenzáció az, hogy beteg... Hogy ilyen furcsa és speciális be­tegsége van, amibe az emberek legnagyobb része belehal... Ahogy belehalt Karinthy is és ne hara­gudj rám Manci, de Karinthyt én sokkal jobban sajnálom, mint téged. Miért van az, hogy én­­ valahány­szor a kezembe veszem az „Így írtok Ti" című könyvet, mindig szívből, önfeledten nevetek Nevetek azon, amit Karinthy zseniális agya a semmiből kitermelt és ez az agy, ezek a furcsa, szürke agysejtek már régen szétporladtak, köddé váltak. Nem maradt itt a görög tragédiák maszkjára emlékeztető arc, a sze­líd világoskék szemek csak néha ködlenek fel előttem az utcán, ahogy annyiszor láttam a Japán előtt... az ember, a költő földi maszkja eltűnt. De itt maradtak az írásai... Manci, tudod-e, ki volt Karinthy Frigyes? Nem! Gondol­hattam volna. Azt sem tudod, hogy megírta „Utazás az agyvelőm kö­rül" című könyvet, közvetlenül az­után, hogy a híres Olivecrona meg­operálta, ugyanaz, aki rólad azt mondotta, hogy „csoda" vagy? Nem tudod? Te elmondod mindennap a te kálváriádat, a te furcsa utazáso­dat az agyvelőd körül és igazad van, a te életed, a te csodálatos gyó­gyulásod is van olyan csoda, mint Karinthy legszebb könyvei. Mesélj hát Manci, mesélj! Hadd higgyek egy szebb, egy boldogabb jövőben, amikor egy emberélet többet szá­mít, mint­­a világ mindeni aranya, mint a világ legnagyobb győzelmei. Mesélj Manci, hadd felejtsem el, hogy naponta annyi ezren hullnak el a harcmezőkön, fiatal, életerős emberek. Felnéznek az égre és utolsó pillantásukkal elfogják­ a le­menő nap vörösréz csillogását és fiatal fülükbe az ágyúdörgés utolsó dördülését, mint a szférák zenéjét süvölti a szél. Mesélj Manci az em­beriességről! Mesélj az orvosok, a professzorok önfeláldozó munkájá­ról, hadd higgyem, hogy egyszer csak ez lesz a fontos, nem pedig a fiatal életek kioltása. .. Manci, mi­lyen jó hallani, hog'ery ilyen embe­rek is vannak a világon! Ilyen or­vosok, akik nem anyagiakért, ha­nem a segíteniakarásért gyógyíta­nak té°ed kilenc év óta hetenként kétszer, hogy az agyadat ne árasz­sza el a geny, hogy élhess és örülj és hálás légy az orvosoknak azért, hogy élhetsz! Ha betegen, ezer ve­szély között is, de élhetsz, fiatalon és reményekkel telve, hogy egyszer végképpen meggyógyulsz! Hogy nem kell többé a füleden keresztül hosszú tűvel lecsapolni a genyet az agyadból, nem kell utána négy óra hosszáig­ mozdulatlanul feküd­nöd. Nem kell a röntgensugarak áldó hatását figyelned és nem kell utána másfél napot aludnod, hogy két napig jól érezthesd magad és két nap múlva elölről kezd az egész kínszenvedést! Manci, bocsáss meg nekem! Csoda vagy, Manci, igazi csoda! Nem azért, mert négyszer operálták az agyadat és túlélted. Ez az orvosi tudomány csodája! Csoda vagy, Manci, az emberi kitartás, a re­ménykedés, a hit legszebb, leg­tündöklőbb csodája! Négy napot élsz igazán egy hétből, a többit át­szenveded és átalszod kilenc év óta és mosolyogsz és hiszel és áldod az orvosokat, akiknek ezt a heti négy napot köszönheted. Manci, ne hara­gudj rám, amiért eleinte nem hall­gattalak olyan figyelemmel, amint megérdemelted és azt mondtam ma­gamban, miért tudnak rajtad segí­teni, amikor a nagy szellemek meg­halnak. Manci, te nagy vagy! Szé­pen, mosolyogva szenvedsz és a te nagy szenvedésed hitet öntött be­lém. Egy jobb és szebb Világnak a hitét. Köszönöm neked, Manci! Monostory Ada — Benedek professzor előadása Bel­grádban. Beszámoltunk arról, hogy Be­nedek László professzor, a budapesti ideg- és elmeklinika igazgatója a bel­grádi egyetem meghívására a jugoszláv fővárosba utazik, hogy ott az agy­daganatokról előadást tartson. Belgrádi jelentés­ számol be arról, hogy Benedek profeszor ott kétórás előadást tartott az élettani intézetben, a jugoszláv tudomá­nyos világ képviselőinek és a magyar­követség tagjainak jelenlétében. A bel­grádi egyetem nevében Sztojanovics Lázár tanár, az orvos­szövetség nevé­­ben Petrovics Milán üdvözölte a ma­gyar tudóst. Amennyiben a bolgár ha­tárzárt feloldják, Benedek professzor továbbutazik Szófiába, hogy ott is meg­tartsa előadását. — Migcha Levitzki meghalt. Avon­ ban, Newyork közelében, hirtelen meg­halt Mischa Levitzki, az ismert nevű zongoraművész, Dohnányi Ernő egykori növendéke. Levitzki Oroszországban szü­letett, korán bejárta Európát, 1916 óta Amerikában élt, de onnét beutazta a Távol-Keletet is. Mindössze 42 éves lett. Többizben hangversenyezett Budapes­ten. Adakozik a „dominusz" íme, ismét egy úgynevezett kórtünet. Nálunk a­ cím- és rangkórság elleni szó­noklás talán éppen olyan idős, mint maga a közélet. Mindenki mulatságos­nak, sőt talán ezen túl fölháborítónak is találja azt a­ tülekedést, ahogy mások a kitüntetés és a társadalmi, elismerés után futnak. Ez a fölháborodás, termé­szetesen csak addig tart, amíg másokról van szó. Mihelyt valaki saját maga ré­szesül a kitüntetés bármily elemi for­májában, azonnal tekintélytisztelővé válik — főként saját maga iránt. Min­den­ alkalmat, megragad, hogy bemu­tassa hódolatát saját szobra előtt és má­soktól is elvárja, hogy ugyanígy csele­kedjenek. Társadalmunknak vannak bizonyos rétegei, ahol ez a betegség különöset­, virulens. Természetesen, akadnak kisebb és nagyobb kaliberű szélhámosok, akik ezeknek a rétegeknek ezzel a gyenge­ségével visszaélnek és igyekeznek saját,­­javukra minél jobban kihasználni. A lapok, például, hírt adnak arról, hogy az „Állástalan Diplomások Egyesületé­ben­', ahol Németh József magánhiva­talnok irodai tisztviselőként volt alkal­mazva, megismerkedett Szentes János állítólagos tanárjelölttel. Beszélgetéseik során elhatározták, hogy a II. Rákóczi Ferenc bajtársi egyesület tagjai sorába „dominuszokat" és „szenátorikat"­­ vá­lasztanak és ezen állásokra kiszemelt, egyéneket később egy hamisított gyűjtő­ívvel adományok folyósít­ására­­­veszik rá. Így is tettek. Schwartz János egye­temi magántanár tevében telefonon fel­hívtak különböző egyéneket, közölték velük, hogy a bajtársi egyesület domi­nuszokká választotta őket s kérik, hogy az egyesület menzája és diákinternátusa­i terméra kisebb pénzbeli adományokat­ folyósítsanak. Utána megjelentek a tele­fonon felhívott egyénesnél, átadtak nekik egy váci uccai kereskedőnél vásá­rolt és bearanyoztatott emlékplakettet, átvették az adományokat s úri külsősé­gek között távoztak. Az ötödik helyen azonban gyanút fogtak, feljelentést tet­tek ellenük és megindult ellenük a nyo­mozás. Jellemző, hogy a két tettest ré­szeg állapotban a főkapitányság épü­letében fogták el. Az esethez tulajdonképpen semmi hozzátennivaló nincs , ékesebben beszél, az minden szónál. — Padarewskit, a világhírű zongora­művészt, a lengyel köztársaság volt elnökét teljes „Padarewski-hét"-tel tisz­telik meg az Egyesült Államokban. Az agg művész 1891-ben, vagyis ötven évvel ezelőtt szerepelt először Amerikában. Kedvezményes színházjegyek az Andrássy Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Kamara Varietébe Komédia Orfeumba Magyar Színházba Royal Varietébe Vígszínházba kapható. Kulturpropaganda jegypénztáraink­­nál Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4 TeL: 130-330, 31­33

Next