Népszava, 1941. április (69. évfolyam, 74–97. sz.)

1941-04-01 / 74. szám

3. oldal A vidéki Népszava-gárdák Megalakult már a Népszava-gárda az ország legkülönbözőbb vidékein is. Megemlékeztünk már a kolozs­vári gárda megalakulásáról, azóta Békéscsabán, Debrecenben, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Miskolcon, Orosházán, Pécsett, Sze­geden, Szombathelyen alakultak meg Népszava-gárdák. Hasonlóan a budapesti gárdákhoz, a vidékiek is lobogó lelkesedéssel végzik igazán fáradságos munkájukat. Lelkes levelekben jelentik be a vidéki gárdák megalakulását és ígéretet tesznek arra, hogy semmiben sem fognak a példamutató budapesti Népszava-gárdisták mögött ma­radni. NÉPSZAVA 1941 április­a, Kedd­ Győzött a szocialista öntudat! Aki rendszeresen részt vett töm­ető­agitációkban, az már tudja, mennyi minden gátolja, zavarja, hátrál­tatja az ilyen aszitáció előrehaladá­sát, terjedéseit és állandósulását. Télen hideg van­, az agitátorok, ha órákig kénytelenek járkálni, meggémberednek a hidegtől, a sze­gényember, a munkásember sem nyit szívesen ajtót, nehogy a féltve őrzött kis meleg kisurranjon az ajtónyitogatáskor. A korai tavaszon sokat esik az eső, egy-egy esős vasárnapon a csuronvizes ak­itátor, ha a frissen felsúrolt padlóra lép, valóságos szívfájdalmat okoz a háziasszony­nak. Arról is lehetne beszélni, hogy például, amikor az elmúlt­­ vasár­napon esett az eső, jónéhány gár­dista kérte, hogy lehetőleg ne osz­szuk be nagyon messze, mert lyukas a cipője. A szép tavaszi, melegs idő ki­csalja az embereket a lakásukból, sétálni mennek, szellőztetik magu­kat. A gárda tagjai is jórészben fiatalokból állanak, akiket a moz­galomban arra neveltünk, hogy a füstös, mocskos levegőjű kocsmák­ból, kávéházakból menjenek ki a hegyek közé. Pihentessék testüket, lelküket és így készüljenek föl a következő hét robotjába. Ezek a fiatalok, akik esztendőkön keresztül hozzászoktak a turistáskodáshoz, bizony-bizony sokat vívódnak, ami­kor az első meleg, tavaszi nap­sütésre ébrednek vasárnap. A szocialista öntudat azt diktálja: Gyerünk a Népszaváért agitálni! A lágy szellő, a friss tavaszi földszag csábít a régen nem látott erdőik, me­zők, hegyek közé. Nehé­­ probléma és ember legyen a talpán, aki en­nek a csábításnak ellen tud állni. Mély meggyőződés, fanatikus hit, szocialista öntudat, kemény elhatá­rozás kell ahhoz, hogy az egyén a maga vágyódását legyűrje és men­jen oda, ahol fáradságos emelet­mászások, sivár proletárlakások, el­keseredett, sokszor sötét agyak vár­ják. Ezt a kemény próbát állta ki va­sárnap a budapesti, környéki és a vidéki Népszava-gárda. A környéki és a vidéki gárdistáknak talán még nehezebb a helyzetük mint a buda­pestieké. A kis kertet egész télen nem lehetett gondozni, ápolni, van­nak halaszthatatlan teendők: ásás és egyéb kerti munkák elvégzése és mégis győzött a szocialista öntudat, a kötelességtudás. És a kötelesség­tudásnak ezt a győzelmét nagy örömmel és meghatódottsággal vesz­szük tudomásul azon a napon, amely harminchatodik évfordulóját h­ozta annak, hogy a magyar szocialista proletárok napilappá alakították át a Népszavát. Győzött a szocialista öntudat: eljöttek mind, akik ígérték, állták a szavukat öregek, fiatalok egyaránt. Becsületükre vált, amit a hideg, esős vasárnapokon cseleked­tek, de az, amit az első tavaszi va­sárnapon csináltak, igazán megható volt. Legyőzték vágyukat és végez­ték szocialista kötelességüket. Me­­leg szeretettel köszönjük valameny­i­­viliknek, hogy ilyen keményen áll­ják meg helyüket és kérjük, hogy a hátralévő vasárnapokon, természe­tesen a húsvéti ünnepeket kivéve, amikor nem lesz népszava-agitáció, állják továbbra is fogadalmakat. Kirabolták egy napszámos tizenegyéves kisleányát Kegyetlen rablótámadást követ­tek el Pestszentlőrincen, egy nap­számos 31 éves kisleánya, Hingl Irénke ellen. Az állami lakótelep II. számú kapuja előtt vasárnap este 11 óra tájban egy magas, so­vány, 20 évesnek látszó fiatalember megtámadta a kisleányt és elrabolt tőle egy csomagot. A csomagban három pár ócska cipő, egy használt férfiruha, játék, ólom­katonák és 50 fillér volt. A rabló­támadó zsákmányával elmenekült. A gyermeket anyja a tett elköve­tése előtt pár órával küldte el két lakásra, ahol az anya és az apa előző héten dolgozott, az ócska hol­mikért A kis Hingl Irén sírva ment haza anyjához az állami lakó­telep 5­17-es épületében levő laká­sára. Otthon éppen együtt volt a család, az apa, az anya és a nyolc gyerek. Hinglék éppen még né­hány hiányzó ócska ruhadarabot akartak bevásárolni. Mint az égből lesújtó villám, úgy hatott a rablás híre a családban. A gyermek pon­tosan el tudta mondani, milyen külsejű ember a támadója. A rabló­támadónak arcán mély forradás van. Jelentették az esetet a rendőrnek és hétfőn reggel a kis Hingl Irén anyja kölcsönkért pénzzel föl­ültette leányát a villamosra és beküldte a főkapitányságra. A főkapitánysá­gon azt akarták, hogy keresse ki azt a „csúnya bácsit" egy nagy képeskönyvbe ragasztott fényképek közül. A gyerek figyelmesen végig­nézte a bűnügyi nyilvántartó­ album minden képét, de azt a forradásos arcú fiatalembert, aki tőle az ócska holmikat elrabolta, nem találta. A rendőrségnek az volt az első föl­tevése, hogy a lakótelepről egy fia­tal suhanc követte el a rablást. Most több bejelentés alapján a rendőrség nyomon van és bízik ab­ban, hogy az elvetemült rabló­támadó, aki egy gyereket megütött, sárba­dobott és nyomorúságos holmi­ját elrabolta, rövidesen kézrekerül. ­­ Három pár ócska cipő volt a „zsákmány Kimentünk a pestszentlőrinci ál-«Reviczky ucca találkozik, történt a lami lakótelepre. A II. számú kapu­ rablótámadás." Kérdezzük a kapust, nál, ahol a Bartók Lajos ucca és a­­ merre van a 117-es épület. — Tessék arra menni egész végig és majd ott megtalálja a 117-es ba­rakot, abban laknak Hinglék. A lakótelep túlsó végén, nyo­morúságos épülettömb a 117-es ba­rak. Előtte kis tó, mely dögletes le­vegőt áraszt az első tavaszi nap­sugártól. Bekopogtatunk a 6-os számú ajtón. A lakásban éppen nagytakarítás van. Hinglné egy láda tetején áll és a falat tapasztja. A szoba tele van apró gyermekek­kel. — Éppen nagytakarítást csinálok — mondja Hinglné — de olyan vizes ez a fal, hogy egy hónap múlva le­jön a vakolat. — Melyik az Irénke! — kérdez­zük. A sok gyerek közül egy szeplős­arcú, pirossapkás, kékruhás, mezít­lábas kisleány megszólal: — Én vagyok az, bácsi. Kérdezzük a gyereket, hogyan történt a rablótámadás. — Jöttem haza a Kisernyő utcá­ból — mondja a gyerek —, mert oda küldött anyukám, hogy egy nénitől hozzak el ócska holmikat. Anyukám a múlt héten a néninél takarított meg mosort is és azért kaptuk a két ócska cipőt az én lá­bamra meg az apuka lábára. Úgy örültem a két cipőnek, mert szere­tek iskolába járni és mezítláb anyuka nem enged el. A testvérem cipőjét vettem föl vasárnap is, amikor elmentem a Kisernyő utcába. Voltam még egy másik helyen is, az Ankáékn­ál, a Kossuth Lajos ut­cában. Ott meg a papa dolgozott építkezésnél és azért adtak az An­­káék egy apának való viselt ruhát, egész jó volt Kérdezzük a gyereket hogyan történ­t, amikor a lakótelep előtt megtámadták. — Megkédezte tőlem az a bácsi, hogy hová megyek Én nem szól­tam neki semmit, mert nem ismer­tem. Utánam jött, hátbaütött, el­lökött, én beleestem a sárba arc­cal és a két kezem is sáros volt. Amikor felálltam, csomagommal el­futott Én sírtam és akkor jöttek az emberek, bevittek egy lakásba, megmosdattak és hazakísértek, mert féltem. Annak az embernek csúnya forradás volt az arcán. Úgy nézett ki, mintha valamikor megégette volna. Irénje mezítláb maradt Most a Hinglék otthonában nagy a szomorúság. — Úgy örültünk az ócska halunk­nak — mondja Hinglné —, a fér­jem egész télen nem dolgozott, most végre kapott munkát, két hete, hát megszereztük volna azt a pár cipőt, meg ruhát és most nincs belőle semmi. Dolgoztam egy helyen a Kisernyő utcában, ott az asszony azt mondja, magánál Hinginé, van- FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ nak apró gyermekek, el tudják hordani az ócska kis cipőket. Az Irénkének a lábára éppen jó lett volna a két pár cipő és most jut eszembe, hogy egy ötéves kis­fiúra való ruha is volt az ellopott holmik között és pár harisnya, lyukasak voltak, igaz, de megfelel­tek volna. Vártuk a holmit és üres kezek­kel állított be a gyermek, és mondta, hogy a nagy csomagoló­papírba csomagolt holmit mind el­lopták tőle. Hát a gyerek nem tehet róla. Ma sem tudtam iskolába kül­deni. Ötödikbe jár, jó tanuló lenne, de így az iskolában sem viszi sok­ra, ha ennyit kimarad. Mezítláb nem engedhetem el. Nyolc apró gyerek van nálunk. Most mit csi­náljunk? Ma nagy értéke van az ócska ruhának is. Egypárszor el kell majd mennem mosni a házak­hoz, hogy a családnak ruha kerül­jön. Később, amikor búcsúzunk, Hingi­né bizakodó arccal, kicsit habozva mondja: Hátha megkerül az ellopott holmi. Kimegyünk a sötét lakásból a levegőre. A lakótelepen a pest­szentlőrinci szegénységnek kü­lön tartományában most tavasz van, a lakósházak előtt tenyérnyi kis kert, két szőlőtőkével, egy facsápával, ribizlibokorral és a házaik fölött nagy dara­b kék éggel. Az aranyos tavaszi napsugár csak úgy ragyog, de a Hingl-család szomorúságát, bizony, nem tudja bearanyozni. Andreánszky István Mint a regényben... A büntetőtörvényszék hétfőn tár­gyalta Jonke Béla munkás bűn­ügyét, akit azz­al vádoltak, hogy nagybátyjának, Scheck Istvánnak zsaroló leveleket küldött, majd ami­kor ez nem sikerült, kirabolta őt. Jonke Béla a mai tárgyaláson be­ismerő vallomást tett és azzal véde­kezett, hogy egy kalandorregény hatása alatt cselekedett s úgy járt el, mint a regénybeli rabló. ,,És mi történt azzal a rablóval, mikor felelősségre vonták?" — kérdezte az elnök. „Az nem volt benne a re­gényben, kérem" — válaszolta a vádlott. A törvényszék bűnösnek mondotta ki a vádlottat és két és félévi fegyházbüntetéssel sújtotta. ­ Gázolás Kispesten. Hétfőn reggel Kispesten a Pestszentlőrinc felöl robogó 50-es villamos elgázolta Váci Istvánná fiatalasszonyt. A kihívott kispesti men­tők súlyos zúzódásokk­al szállították kórházba. Van még néhány jegyünk az április hó 13-án, vasárnap délelőtt 1­s 11 órakor a VÍGSZÍNHÁZBAN tartandó MUNKÁSELŐADÁSRA. Színre kerül E­M­LY­N WILLIAMS: HATTYÚDAL című színműve 3 felvonásban, 6 képben Jegyek ára: 10 fillértől 2 pengőig Ruhatári díj: A földszinten és az I. emeleten 20 fillér, a II. emeleten 12 fillér Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál: Népszava­könyvkereskedés (VII. Erzsébet körút 35), telefon 222-293 és a Népszava kiadóhivatalában ÍVÜ( Conti ucca 4), telefon: 130-330, 331 és 332. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jegyekről jóelőre gondoskodni.

Next