Népszava, 1941. június (69. évfolyam, 123–145. sz.)

1941-06-01 / 123. szám

69. évfolyam 123. szám Budapest, 1941 június 1. vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 ára 20 fsler HIRDESSÉTEK... írta: Szakasits Árpád Nem elég, ha te tudod, hogy mi az igazság. Nem elég, ha te magad látod a célt s az utat. Nem elég, ha benned világosság van... Hirdesd az igazságot, mutasd meg a célt s az utat másoknak is, terjeszd a világosságot. Szakadatlanul és rendíthetetlenül. Mint tették volt az apostolok. És ne félj semmi veszélytől. Amiként ők sem féltek. [Amiként nem féltek soha sem üldöztetéstől, sem gúnytól, sem pedig a gonoszságtól azok, akikben az igazság fénye sugárzott... Mi az igazság, amit hirdetned kell? Egyszerű ez az igazság: megváltozott a munka szerszáma s a tmuruka módja. Termékenyebbé vált, mint valaha. Meg kell tehát változnia az emberiség életének is, hogy egyensúlyba jusson gazdaság és társadalom, gép és ember, termelés és fogyasztás, technika és szellem, civilizáció és kultúra, egyén és közösség ... Az összhangot kell hirdetned a belső és külső világ között, a békét és a szabadságot, a biztonságot és az emberiességet, mert ez az a cél, amely felé törekednünk kell. És mi az út? ! A dolgozó emberek egyesülése. Egyesülése mindazoknak, akikbármily módon, bármiféle eszközökkel, erejükkel, értelmükkel munkálkodnak és értéket teremtenek. Egyesülése és közös célra való törekvése mindazoknak, akik ebben a harmóniátlan és egyensúlytalan világban nem találják meg békéjüket, biztonságukat, kenyerüket és örömüket, akik nem látják létük értelmét, akik szenvednek és megaláztatásban élnek, akiknek érdeke a változás, akik készek a közös cselekvésre, mert eljutottak ama felismeréshez, hogy egyedül csak a dolgozó emberek szolidaritása és együttes erőfeszítése, gondolati és cselekvésbeli egysége viheti előre a társadalmi fejlődést a katasztrófák nélkül. Az út: küzdelem. Aki erre az útra nem akar vagy nem mer rálépni, soha nem válhat szabaddá és soha nem válhatik emberré. Minden, amit az emberiség mindmáig elért, évezredek óta tartó küzdelemnek az eredménye és csak a küzdelemnek lehet eredménye az a harmónia, amely felé tart az emberiség néha szörnyűséges zűrzavarokon át is. A küzdelmet is csak ez a cél magyarázhatja értelmessé. Hirdessétek tehát a küzdelem szükségességét, értelmét és célját, hogy megsokasodjanak azok, akik betöltik az ember fogalmát. Minél többen lesznek, akik gondolkodnak és gondolkozva harcolnak az igazságért, az emberségért s a szabadságért, annál hamarább jutunk célhoz, annál könnyebben lesz megvalósítható mindaz, aminek immár megvan valamennyi materiális föltétele. A gondolatnak kell megvalósulásra törnie... Hirdessétek a szocializmust, amely az emberi szolidaritás nagy törvényének beteljesítője, a szabadság egyetlen lehetséges záloga, mert megszabadítja az embert az anyag rabláncától, a kenyérért való barbár küzdelem kényszerűségétől, kiszabadítja a szellemet a félelemnek s megalkuvásnak börtönéből, békét teremt s biztonságot, amely végre valóban emberré emeli az embert. Hirdessétek a bátorság és kötelesség igéit. Ezek nélkül meg nem valósulhat a szocializmus. Ne higgyetek a szavak varázserejében. Töltsétek meg a szavakat értelemmel, hogy akik hallják, világosan megértsék: nem elég hinni valamiben, cselekedni is kell érette és a megismert igazság megvalósításáért, győzelméért szüntelenül és fáradhatatlanul vállalni kell a munkát s a küzdelmet. Eszméket vak erők nem valósíthatnak meg. Soha nem is valósítottak meg. Csak gondolkodó, értelmes, egyakaratú emberek közössége lehet képes erre Hirdessétek a közösségi gondolatot, a kollektív cselekvés és a kollektív felelősség eszméjét, a szociális ember ideálját. Hirdessétek az emberiesség erkölcsi törvényét és szálljatok szembe a barbárság minden igézetével. Mutassatok példát emberi magatartástokkal mindenkinek, hogy lássák a szocializmus emberformáló erejét minden cselekvéstekben. Ismételjük: nem elég, ha tudjátok, mi az igazság s ha látjátok a célt és az utat. Akik veletek egy sorsban élnek, tudják meg ők is az igazságot, lássák meg ők is a célt és az utat, hogy megsokasodva haladhassunk a jövő felé, amely a mi számunkra nem káprázat és nem rejtelem és nem a sötét semmi, hanem a történelmi fejlődés logikájának beteljesülése, a szocializmus, amelyet nagy gondolattá nemcsak tartalma emel, hanem a társadalmi és gazdasági élet tényeinek megsemmisíthetetlen ereje. Hirdessétek, hogy a szocializmus nem utópia, nem álom, a szocializmus megvalósulása nemcsak lehetséges, hanem olyan szükségszerűség, amely elől kitérni nem lehet, mert megteremtése az egész emberiség érdeke ... Hirdessétek valamennyi dolgozó egységét a szolidaritás és az emberiesség, a közös cél és a közös felelősség, a közös munka és a közös küzdelem jegyében. Hirdessétek az emberek, népek és nemzetek szabadságát! Van társadalmi szemléletünk ! Ebben különbözünk azoktól, akik egyik vagy másik polgári pártnak a tagjai és egyik vagy másik politikai irányt követik és egyik vagy másik vezérre esküsznek. A szociáldemokratákat ez megóvja attól, hogy politikai divatoknak áldozatul essenek, de attól is megóvja őket, hogy az események zűrzavarában a fejüket veszítsék el. Nagyon is megértjük, ha ellenfeleink dühösek ránk. Dühösek, mert az események forgatagában nem tudunk és nem akarunk elveszni. A dolgok kétségkívül hatnak ránk is, mégsem veszítjük el a fejünket és nem veszünk minden frázist komolyan. Életünket és munkánkat nem kötjük pillanatnyi sikerhez és múló percekért nem cseréljük el a holnapot. Egyszerűen és röviden: szociáldemokraták vagyunk és azok is maradunk. Se elveinket, se meggyőződésünket, se pártunkat nemcsereberéljük. Vezetőinket magunk választjuk meg, velük élünk, velük dolgozunk és velük maradunk. Vezetőink közöttünk nőttek meg, közöttünk is maradnak és ahogy ők nem csereberélhetnek tömegeket, úgy mi sem csereberéljük őket. Ez a szilárdság a tisztességnek, a becsületes meggyőződésnek és az azonos társadalmi szemléletnek a szilárdsága. Bizonyos, hogy nekünk is van véleményünk a történő dolgokról, a napi eseményekről, a kor hőseiről. Tudjuk, hogy életünkre és küzdelmeinkre közvetlen befolyással vannak a történő események és az emberek, akik az események központjában élnek és hatnak. Ebből azonban nem következik, hogy szertelen rajongásban vagy ijedelemben kövessünk új eszméket vagy hagyjuk el a régieket. Csak a perc emberkéi cserélik hőseiket és mindig azt választják, akinek, a siker szolgájává szegődött és aki a legnagyobb színjátékot nyújtja közönségének. Bennünket nem vádolhatnak begyepesedett maradisággal, mert nem vagyunk azok. A mi „maradiságunk" társadalomszemléletünkből következik és annyiban vagyunk „maradiak", hogy amíg eszméink meg nem valósultak, vagy azokat meg nem valósítottuk, addig dolgozunk és harcolunk érettük és nem ültetünk trónra újakat helyettük. Szociáldemokraták voltunk és azok is maradunk, ha gazdasági válság, ipari konjunktúra, háború vagy forradalom foglalja le történetesen a közérdeklődést. Értsék meg: eszméinket és törekvéseinket nem kötjük össze semmiféle irányzattal és kormányzattal és nem kompromittáljuk a napi politika hőseivel és eseményeivel. Meggyőződésünk szerint a munkások szociáldemokraták lesznek a háborít befejezése után is és az lesz a törekvésük és célkitűzésük, ami a miénk most: ők is kettős irányú küzdelmet folytatnak majd, a dolgozók sorsát és életét javítják meg és a szocializmus megvalósításáért folyó harcnak szentelik életüket. Ne botránkozzanak meg tehát azon, ha egy jó konjunktúra sem teszi fölöslegessé az új és jobb társadalomba vetett hitünket és egy nagyon súlyos világválság sem szünteti meg, vagy teszi lehetetlenné a szocializmus eszméiért való harcot. Még a háború és a forradalmak sem teszik fölöslegessé a mi eszméinkért való küzdelmet. A háború és a forradalom mindig adott társadalmi és politikai viszonyok megváltoztatására irányul, belső lényegében hatalmi harcokról van szó és egyik sem jelenti a szocializmus megvalósulását s így számunkra sem jelenti a harc befejezését. Elhisszük, hogy vannak embercsoportok, amelyeknek az életét kitölti egy politikai konjunktúra kihasználása. Tudjuk, hogy pol-