Népszava, 1941. június (69. évfolyam, 123–145. sz.)

1941-06-01 / 123. szám

L 5. 6 Mal KÖNYVNAP 1941 CSERÉPFALVI J. Propagandaáron: JÓZSEF JOLÁN: József Attila élete Az utóbbi évek legmegrázóbb Irodalmi al­kotása. (Fűzve P 5.9) 2. RÁTH-VÉGH ISTVÁN: A szerelem regényes életrajza (Fűzve P 4.80) 3. HORVÁTH JENŐ: Szavojai Jenő herceg A dunai monarchia kialakulása. (Fűzve P 5.50) 4. BENDEFY LÁSZLÓ: Kummagyaria A kaukázusi magyarság története. (Fűzve P 3.20) fcári emberek és egyéniségek ter­mészetes törekvése és , életcélja, hogy sikeres karriert csinálja­nak. Életüknek ez a teteje. Ha ez kikerül, akkor más, távolabbi do­log nem érdeklik őket. Eszmék és törekvések mindig csak annyiban érdeklik őket, amennyiben az a saját egyéni karrierjüket érinti.­­Az elmúlt évek során e politikai konjunktúráknak megfelelően vál­toztak némely pártok vezetői, de láthattuk azt is, hogy a tömegek egy része is más színre és más pártra esküdött fel, csakhogy a politikai konjunktúra nyújtotta előnyökből ki­ ne marad­jen. Vájjon miért veszik zokon tő­lünk, hogy mi ebből kimaradunk, miért dühöse­k­­ránk, hogy értel­münkkel a konjunktúrákon felül emelkedünk és messzebb nézünk, közvetlen napi érdekeken túl? Ta­lán azért dühöse­k ránk, mert elvhű meggyőződésünk, eszmé­inkért való harcunk és megingat­hatatlan meggyőződésünk kelle­metlenül figyelmezteti őket áru­lásaikra, amit a polgári, konzer­vatív szemléletükkel szemben kö­vettek el? Bizony, anyagilag jól szituált és a polgári társadalom oszlopainak számító egyének szé­dül­tek meg időközönként is for­dultak szembe egy-egy politikai konjunktúráért politikai és tár­sadalmi rendjükkel. Ezek bizony nem szívesen látják, hogy van­nak pártok és tömegek, amelyek a politikai konjunktúra hullámzá­sain túl is megtartják elvi irány­vonalukat és politikai felfogásu­kat. Ha nem volnánk szociáldemo­kraták és nem volna társadalmi szemléletünk, akkor mi is futhat­nánk új csillagok után és új politikai pártok kapuin özönle­nénk be. Akkor mi is a siker lát­szata után szaladhatnánk. És ahány konjunktúra egy életen át adódik, annyi után futnánk és annyi különböző színt aggatnánk magunkra és tetejébe ezt talán még „nemes politikai küzdelem­nek" is nevezhetnék, amelyben a különböző, jószándékú nézetek csapnak össze! De éppen mert van társadalmi szemléletünk, amely a napi történéseken túl fel­emel bennünket, éppen ezért tud­juk távol tartani magunkat min­den politikai törekvéstől, lelki­ismeretlen demagógiától és poli­tikai konjunktúra hajszolásától. Mi elsősorban a társadalom át­alakulásában vagyunk érdekelve. Nekünk az a meggyőződésünk és felismerésünk, hogy az emberi társadalom mai formája hibás, töreéletlen és igm­­egolfiálja aa eia­ NÉPSZAVA 1941 június­­, vasárnap beriség javát. Az a további fel­ismerésünk, hogy az emberi tár­sadalmak az emberiség történel­mének folyamán még tökéletle­nebbek voltak és még kevés­bé fe­leltek meg az emberiség érdekei­nek. Ebből következik, hogy a tár­sadalmak változók, ezért törek­szünk arra, hogy a társadalmat megváltoztassuk és újjáteremt­sük. A mi célunk a szocializmus megvalósítása, ha ezt elértük, ezt tartjuk az emberiség legna­gyobb haladásának és az emberi törekvések és küzdelmek legna­gyobb eredményének. Mindennek megvalósítása legelsősorban a munkásosztálynak legnagyobb ér­deke, de vele együtt a társada­lom valamennyi osztálya tökéle­tesebb társadalmi rendbe kerül, amely valójában előbbre viszi az emberiség boldogulását. Ezekért az okokért nem lehetünk mi a napi események rabjai, ezért nem csatlakozunk ide-oda, noha meg­van a véleményünk a történő ese­ményekről. Ezért nem tévesztjük­­össze a múló értékű, rövid életű dolgokat a változatlan szépségű és magasabbrendű törekvésekkel, amelyekkel elköteleztük magun­kat. Mély meggyőződésünk, hogy ez a felfogás és ez a szemlélet az ország népének javát és az orszá­gét is egyaránt szolgálja. Mert sem az országnak, sem a népnek nem érdeke, hogy minden kon­junktúra politikai szélkakasokat szólítson az élre — minden benső meggyőződés nélkül. Mi a mun­kásosztályt arra tanítottuk és ta­nítjuk, hogy legyen társadalmi szemlélete és meggyőződése. Jól esik látni, hogy meggyőződése erős, elvhűsége töretlen és hide­gen hagyják a csábítások, a fe­nyegetések épúgy, mint ahogy a gúnyolódás sem tudja megingatni, ha fejéhez vágják, hogy „ócska, lejárt, megbukott, kivénhedt" szo­ciáldemokrata eszmékben hisz. FÉL ÉVSZÁZAD A szociáldemokrata mozgalom ötven esztendeje Magyarországon Befejeződtek a Szociáldemokrata Párt fennállásának ötvenedik év­fordulója alkalmából országszerte tartott ünnepségek és most, a jubileumi esztendő befejeztével, a párt kiadásában megjelent Fél év­század címmel ennek az ötven esz­tendőnek históriás könyve. Két részből áll ez a nagyfontosságú forrásmunka. Az elsőt — ennek címe: A fél évszázad politikai mér­lege­­— Buch­inger Manó elvtárs írta, vázolva beható tanulmányában a szociáldemokrata munkásmozga­lom ideológiai alapjait. Rámutat arra, hogy a Szociáldemokrata­­Pártnak keletkezése első órájától a harc maradt legjellemzőbb lényege és állandó szimbóluma. Ismerteti azt a történelmi korszakot, amely­ben a mozgalom megindult, a mun­kásságra nézve rendkívül nehéz körülmények között. Egyben elénk­vetíti azokat az erőket, amelyeket magában hordozott ez a mozgalom és amelyek alkalmassá tették arra, hogy legyőzze a legnagyobb nehéz­ségeket, túlélje a legsúlyosabb üldöztetéseket és a világszerte dúló rettenetes viharok között is téved­hetetlenül és biztosan folytathassa útját. A kötet második része, a szociál­demokrata mozgalom ötven esz­tendejének története, Révész Mi­hály elvtárs műve. Ez a pontos, minden részletében hiteles nagy­szabású tanulmány voltaképien fel­öleli Magyarország elmúlt fél évszázadának egész történetét, mert hiszen 1890 óta nem volt Magyar­országon politikai vagy szellemi megmozdulás, amellyel kapcsolat­ban nyíltan le nem szögezte volna a Szociáldemokrata Párt a szerve­zett munkásság megfontolt, a dol­gozók érdekeit szem előtt tartó osz­tályharcos állásfoglalását. A párt­történetből nyilvánvalóan kiderül hogy a szervezett munkásság párt­ja nem maradt meg a „plátói" ál­lásfoglalások mellett mindig min­den eszközzel küzdött a széles nép­rétegek felvilágosításáért, a töme­gek jólétéért és szabadságáért, a gazdasági és politikai kiváltságok birtokosaina­k túlkapásai ellen. En­nek a félévszázados küzdelemnek mártírjai és száműzöttei tanúskod­nak a harc áldozatos és elszánt voltáról. Révész Mihály elvtárs alapos ta­nulmánya végigvezeti az olvasót ennek az ötven esztendőnek minden fejezetén, kezdve az „előidőkön" és az első márc­iusi ünnepen, a párt­alakuláson, az első pártgyűlésen, a pártprogram megszövegezésén, a szakszervezeti mozgalom fellendülé­sén, a vidéki terjeszkedésen, a Nép­szava napilappá alakulásán, az el­szántan és öntudatosan­ folytatott választójogi küzdelmeken és bér­mogszalmakon keresztül az első­ vi­lágháború kitöréséig. Ezután követ­kezik a második nagy korszak, amikor a Szociáldemokrata Párt és a Népszava volt a fejvesztett hábo­rún mámor idején az egyetlen jó­zan­­hang, amelyik a béke megóvá­sát követelte. Mert a Szociál­demokrata Párt tudta jól, hogy a háborús szenvedések túlnyomó része, a véráldozat és nyomorúság egyaránt, elsősorban, a dolgozó osz­tályokat sújtja. És azután: a forra­dalmak viharai, majd az ellenforra­dalom évei — a most megjelent párttör­tervet részletesen ismerteti ezeknek az időknek eseményeit is, valamint az események hátterét és a Szociáldemokrata Párt szerepét. Végül a harmadik nagy fejezete a műnek: a legutóbbi két évtized és a szervezett munkásság állásfoglalása a legidőszerűbb kérdésekben, nehéz küzdelme a megváltozott formában jelentkezett reakció ellen. A Fél évszázad című kötet éles fényben mutatja be a magyar­országi munká­sm­ozgalom történe­tét s egyben a munkásosztály cél­kitűzéseit, ideológiáját, harcmodo­rát. A könyv emellett nagyfontos­ságú dokumentum is, adatait s a benne foglalt elvi állásfoglalásokat nem nélkülözheti tárgyilagos tör­ténetíró, ha ennek az ötven évnek történetével foglalkozik. (v i­s) Rendelet az erdélyi vállalatokhoz kirendelt felügyelők működésének megszüntetéséről A hivatalos lap rendeletet közöl a visszatért keleti és erdélyi országrésze­ken lévő vállalatokhoz kirendelt fel­ügyelők működésének megszüntetéséről. A rendelet a következő intézkedéseket tartalmazza: I.­­ A 6310/1940 M. E. sz. rendelet alapján, úgyszintén a 9380— 1940. M. E. számú rendelet 6—11. §-a alapján a rendelet hatálybalépése után felügyelőket kirendelni nem lehet. Az említett jogszabályok alapján a jelen rendelet hatálybalépése előtti kirendelt felügyelőknek, úgyszintén a katonai közigazgatás ideje alatt kirendelt ható­sági vezetőknek a működése az 1941. évi június első napján megszűnik. A mű­ködésük megszüntetéséről szóló intézke­déseket a vállalat szerint illetékes mi­niszter teszi. 1 2. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe. — A nyilas disznótor vége. Ko­vács Adalbert fűszerkereskedő Ve­resegyházán disznótoros vacsorát rendezett a párttagok részére. Ki­derült, hogy voltaiképen tiltott gyű­lésről van szó és a disznótoros va­csorázók közül többeket 8—10 pengő pénzbüntetéssel sújtottak. Amikor a fűszerkereskedő a büntetéspénzt kifizette, a magyarságot becsmérlő kifejezéseket használt. Az ötös ta­nács emiatt egy hónapi fogházbün­tetésre ítélte a fűszer­kereskedőt. Ezt a büntetést a Kúria most f­og­expre­ emelte, &sí­í,im.i tV SZOCIOLÓGIA Régi ismerősünk, a délutáni kormány-­ lap közírója, néhány évvel ezelőtt még a falukutatók táborában vezérkedett, radikális hangon szónokolt és cikkezett, addig a pillanatig, amíg azt hitte, hogy kormányzati támogatásra számíthat az ő „népi" irányzata. Amikor azután kezdte tisztábban látni az erőviszonyoko­kat és a hivatalos irányzatot — sietve átnyergelt. Céltudatosan szalonképesí­tette hangját, finomította tollát, köny­nyed eleganciával cserélte fel a nép­tribuni magatartást s végül sikerült beleügyeskednie magát a polgári redak­ció közírói karosszékébe. De azért megmaradt legfájóbb pont­jának a szociológia. Valósággal felhor­kant arra, hogy egy tárgyilagosságra törekvő társadalomtudományi polgári folyóirat megállapította, hogy a név­szavá­ban jelenik meg a legtöbb társa­dalompolitikai érdekű cikk és tanul­mány. Tehetetlen dühében „egy kis­polgári érdekképviselet szociológiai dünnyögésének" stb. stb. nevezi a Népszava szociológiai cikkeit, majd pa­naszkodik, hogy „a szociológiai irányú magyar irodalom termése az utóbbi esztendőkben, sajnos, megfogyatkozott." A kacskaringós pályájú közíró ma­gándü­höngései éppen úgy nem férhet­nek hozzá a szervezett munkássághoz, amiként nem férhetett hozzá egykoron maga a cikk szerzője sem... Ami pe­dig a szociológiai irodalom megfogyat­kozását illeti — lehet — hogy itt arra gondol Féja Géza, hogy ő áttért ii szo­ciológiáról a nagytőke és a nagybirtok ellenfeleinek mocskolására. Ez csak­ugyan nem nevezhető szociológiai tény­kedésnek. Bukovinától Galacig Ignácz Rózsa tehetséges író és — amint legújabb könyvéből a „Keleti magya­rok nyomában" című munkájából ki­tűnik — vállalkozó kedvű és mozgékony riporter is. Az 1938—1940-es évek során bejárta Moldvát, Bukovinát és Bukarest­től Galacig a román regátot. Mind­ezeken a helyeken az ott élő magyarok, főleg azonban a csángók után kutatott és némileg a laikus lendületével igye­kezett a „keleti magyarok" szociális körülményeit földeríteni. Ignácz Rózsa minden képessége mel­lett is reménytelenül áldozatává vált annak a romantikus társadalomszemlé­letnek, amely osztályának a mai idők­ben annyira jellemző tulajdonsága. Azért reménytelenül, mert ideológiájá­ban még csak halvány elemeit sem lehet fölfedezni annak, hogy a mostani romantika helyébe egy későbbi idő­pontban a valóság minden összefüggését fölismerő szemlélet lépjen. A nemzeti­ségi kérdéssel — amely végeredmény­ben nemcsak a határokon túl élő ma­gyar társadalom egyik alapvető problé­mája — éppen olyan mereven áll szem­ben, mint osztályának más, jellegzetes képviselői. A Bukarestben szolgáló ma­gyar háztartási alkalmazottak szociális nyomoráról ír év közben nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy ez a dolgozó réteg nemcsak Buka­restben, hanem más fővárosokban vagy városokban is hasonló körülmények kö­zött él. A szociális kérdést sokszor — sőt legtöbbször — nemzetiségi, illetve faji problémaként akarja beállítani és ezért mindazok a javaslatok, amelyeket könyvében fölvet, legföljebb csak a fönnálló ellentéteket tolnák át más síkra, de nem oldanák meg. Könyve (a Dante adta ki) éppen ezért érdekes, de félrevezető, sőt elködösítő olvasmány, ki*. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDENÜTT!

Next