Népszava, 1941. július (69. évfolyam, 146–172. sz.)
1941-07-01 / 146. szám
b oldal mint amilyentAnniiéval a nyugati féltekén llő támaszpontok átadásáról kötöttek volt. Azt kívánják, hogy a Szovjet-Unió aa Alaszkával szemben lévő szibériai tundrán engedjen át repülőtámaszpontokat az Egyesült Államoknak. A"New York Times" heti összefoglalójában azt írja, hogy Németországot a Szovjet Unió elleni támadásra az Egyesült Államok beavatkozása kényszerítette. * A finn sajtó egyre nagyobb figyelemmel fordul a svéd politika iránya felé. Az „Uusi Suomi" nem hiszi, hogy a jövőben fenntartható lesz Svédország teljes és feltétlen semlegességre vonatkozó álláspontja. Svéd lapok londoni tudósítóinak jelentése szerint az angol-finn viszony válságos helyzetbe jutott. Londonban azzal a lehetőséggel számolnak, hogy az angol-finn diplomáciai kapcsolatokat rövidesen megszakítják. A Balti államok helyzetére és állásfoglalására vonatkozólag mindaddig nem érkezett jelentés. Hétfőn azonban stockholmi távirat már ismerteti a német ellenőrzés alá került kauaszi rádiók bejelentését arról, hogy önálló litván kormányt alakítottak és hogy Litvánia felveszi a harcot a szovjetrooszok ellen. A Helsinki távirat kamaszi jelentéstközöl arról, hogy Woldemaras volt litván miniszterelnököt kiszabadították fogságából és ugyancsak szabadlábra helyeztek több más olyan politikust is, aki letartóztatásban volt. Woldemaras tudvalevőleg: diktatúrás rendszert vezetett volt be Litvániában és politikai ellenfeleimég a szovjetorosz részről történt bekebelezés előtt fogságba vetették. A szovjetorosz hatóságok éppen arra való tekintettel, hogy a bevonulásuk előtt volt és velük szemben állott kormányzat Woldemarast ellenfelének tekintette, kímélte a volt miniszterelnököt. Franco spanyol államfő szombaton fogadta Samuel Hoare angol nagykövetet. Tanácskozásuk egyiktárgya svájci lapok madridi értesülése szerint az angol követség előtt minap lefolyt tüntetés volt. Franco tábornok kijelentette, hogy abűnösöket megbüntetik és az eset megismétlődését megakadályozzák. A tanácskozáson fölmerült egyébkérdésekről semmi sem került nyilvánosságra. A német távirati iroda madridi jelentés© közli: A spanyol kormány elhatározta, hogy július 1-től kezdődően még jobban korlátozza az üzemanyag használatát, tekintettel arra, hogy a brit hatóságok nem szolgáltatnak ki menlevelet a Spanyolországba irányuló üzemanyagszállítmányokára. * A vicskyi kormány állást foglalt a most folyó nagy mérkőzésben. Hivatalos közlemény adja tudtul, hogy az francia kormány megszakítja a diplomáciai kapcsolatot a Szovjet-Unióval. A bejelentés szövege a következő: „A francia kormány, miután bizonyságot szerzett arról,hogy Franciaországban a Szovjet-Unió diplomáciai és konzuli ügynökei az állam közrendjét és biztonságát veszélyeztető cselekményeket folytatnak, elhatározta, hogy megszakítja Moszkvával a diplomáciai kapcsolatot. A moszkvai cisra a Híjad nagyikövetet is elhatalmazták, sez orosz kormány tudomására. Parsan tengernagy, helyettes miniszterelnök és külügyminiszter hétfőn délelőtt tájékoztatta a vdldigi szovjetorosz nagykövetet a francia kormány határozatáról. Megfelelő intézkedéseket hoznak, hogy egyfelől a franciaországi szovjetorosz képviselet, másfelől az oroszországi francia képviselet tagjai visszatérhessenek hazájukba." Egy másik jelentés arról számol be, hogy Vichyben házkutatást tartottak a szovjetorosz nagykövetség alkalmazottjainál. Kettőt közülük a rendőrségre idéztek, ahol hosszasan hallgatták ki őket. Casablancai jelentés közli, hogy a katonai törvényszék öt francia állampolgárt hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélt degaulleista tevékenység miatt. Kefid Saidari török miniszterelnök külön kihallgatáson fogadta Mcehin alállamtitkárt, Pétain tábornagy külön követét. A két államférfiú megbeszélése félóráig tartott és ezen részt vett az ankarai francia nagykövetség ügyvivője is. Svájci lapok értesülése szerint a megbeszélésen a szíriai francia hadseregről volt szó. A jelentés szerint a vichyi kormányhoz hű csapatok átengedését és hazatérésének lehetővé tételét kéri a Pétain-kormány Törökországtól. Hírek szerint a török kormány semlegességére való hivatkozással vonakodik a kérés teljesítésétől. NÉPSZAVA 1941. július 1. Eedil Északi Maorit A németek angol hajókat és kikötőket, az angolok Hamburgot és Brémát támadták (Berlin, június 30. — „M. T. I.") A német véderő főparancsnokságának a vezéri főhadiszállásról keltezett június 29-i és 30-i hadijelentése közli az északi háborúról, hogy német tengeralattjárók az Atlanti óceánon összesen 011.100 tonna hajóteret semmisítettek meg. Az elsüllyesztett hajók között volt egy segédcirkáló is. A német légierő a június 29-ére és 30-ára virradó éjjel Anglia körül 38.000 tonna angol hajóteret pusztított el, továbbá sikeresen bombáztak a Hull és Humber folyók mentén fekvő angol kikötőket. A német repülők ezenkívül aknákat dobtak le a brit kikötők előtt. Az angol légierő a június 30-ára virradó éjjel romfetó- és gyújtóbombákat dobott le az északnémet partvidékre, füles Hamburg és Bréma lakónegyedeire. Néhány polgári személy meghalt vagy megsebesült, több épület megrongálódott. Összesen 12 angol gépet lőttek le. (Berlin, június 30. — „M. T. I.") Amint a német távirati iroda hétfőn este jelenti, egyes angol harcirepülőgépek az alacsony felhőtakaró védelme alatt berepültek a német öböl fölé s bombákat dobtak le Kiel városának lakónegyedeire. Csak jelentéktelen károk keletkeztek. A lakosság sorában néhányan meghaltak vagy megsebesültek, a RAF az elmúlt 24 órában 22 repülőgépet vesztett. Algír, a kalózállamok erőssége elbukik ... Az északafrikai arab kalózfészkek, illetve „államok" névleges hűbérura, a kalifátus megszerzésétől kezdve, a török szultán volt. Algír, a „dicső és legyőzhetetlen" is ilyen közjogi kapcsolatban állott a török szultánokkal. Azonban volt — akárcsak egyéb államocskájánál — választott uralkodója is, aki a mindenkori török szultán hűbérese. Ám csak névleg! Mert ezek az algíri „királyok", illetve kalózkirályok csak igen ritkán törődtek legfőbb urukkal és kalifájukkal! Algír királyát, a „Dey"-t vagy a török szultánátus janicsárjai, vagy az algíri hajóskapitányok, azaz a kalózhajók kapitányai választották. Ez mindig hatalmi kérdés volt! Kifejezője annak, hogy az algíri hűbéres mennyire függött ténylegesen is a szultánátustól. A „választók", miként egykoron a császárt választó, régi, római légiók a birodalom hanyatlásának szakaszában: ezek is csak addig tűrték meg fejedelmi urukat, amíg a bőséges zsákmányból gondtalanul élhettek... Ha valami okból a „kereset" megcsappant, lázadás és a Dey eltávolítása következett. Kevés halt közülük természetes halált... A „Badestanon" folyik az üzlet... kai, illetve gazdasági versengésének következménye volt, hogy fegyverekkel, ágyúkkal, lőszerrel rendszeresen látták el Algírt. Sőt európai államok is részt vettek az ilyenfajta tengeri „hadviselésben" és keresztény embereket juttattak muzulmán emberkereskedők kezére. Igaz, hogy a keresztény rabszolgakereskedő sem volt izgalmas. Erzsébet angol királynő idejében holland királyi engedélylevekkel ellátott angol, francia és holland tengeri kalózok és rabszolgakereskedők spanyol hajókra vadásztak. A királyi levélért illetéket fizettek. A portékát elkobozták, eladták. Az elfogott spanyolokat Dover angol kikötőben fejenként száz aranyfontért (vásárlóértékben számítva körülbelül 18.000 pengő) eladták. A vevő gyakran kitűnő üzletet csinált, mert ennek többszörösét kapta váltságdíj fejében az előkelőségek után. A meggazdagodási vágy, az arany utáni mohóság azonban nem először fertőzte meg az európai fehér emberiséget! Az északafrikai kalózhajósok fejedelmei gúnyolódtak is efölött. Rámutattak, hogy nekik nincs szükségük a pápa engedélyével Amerikába vagy egyéb távoli vidékre hajózni rabszolgákért és kincsekért. Kapitányaik a Gibraltár körüli vizekre szállanak — mondották — és máris mindabból részesülnek, amit európai hajósok más, tengerentúli népektől szedtek el! A vég bekövetkezik... Termelő, komoly munkát senki sem folytatott a városban. A rabszolgákkal végeztették. Úgy éltek, mintha mindennap ünnepnap lett volna. Csak a zsákmányolással öszszefüggő foglalkozást űzték. Ennek nagy része a ,,Badestan"-on, a rabszolga-piacon folyt le, ahol „jó időkben" évente harmincezer rabszolgát is „forgalmaztak". Naponta a déli ima után folyt az üzlet.. Amikor az európai államok hajói és fegyverei tökéletesedtek és a gőzerőforrás használata már a gőzhajózásig eljutott, megnehezült az északafrikai rablómesterség. 1769,v.,A3^gu 19Eai-fiSffla^iSk MtadjfcU fesnig láttak már, - «reiggksi" §gt koldulni a mecsetek előtt. A város-ban is már csak 2—300 renegát élt. Van francia páter szerint valamikor 100.000-nél több lakosa volt Algírnak, 15.000 ház, 100 nyilvános kút, sok kert, mecset ékesítette. 1830-ban — elestekor — már csak 30.000 ember élt ott. Hussein pasa, volt Algír utolsó ura. 1830 június elején a francia flotta parancsnokának szabad elvonulás ellen megadta magát és átadta a várost. Görög renegát volt. Asszonyaival, vagyonával távozott a rendelkezésére bocsátott vitorláson, a vérbő sajtolt arany földjéről. Vele letűnt a régi kalózvilág „dicsősége". Renegát kapitányok... Még számos „renegát" akadt, akit az arany vágya megejtett. Feljegyzések szerint 1581-ben, Algírban 35 hajóskapitány (reis) közül 23 volt keresztényből iszlámra áttért „renegát", vagy ilyennek a fia. Általában számos renegát állott török állami szolgálatban. Különösen a tengerészet szolgálatában. (A török sohasem volt jó hajósnép.) A renegát kapitányok leghíresebbje volt a flandriai születésű Dania Simon. 1606-ban, mint annyi más kalandvágyó európai, nem Amerikában vagy a portugálok tengeri utain, hanem közelebb, a Földközi tenger övezetében kereste» a kincseket, az aranyat. Ezért felcsapott tengeri kalóznak. Kitűnt és híres tengerész volt — egykorú adatok szerint —, azt meg kell adni. Keménykötésű legény. Erre vall az is, hogy minden csalogatás és ígérgetés ellenére sem tért át ki. az iszlámra s mégis Algírban ..be esült" ember s félelmetes „reis"*; hírében állott. Északi hazájában, a viharosabb járású apályos-dagályos tengeren, megtanulta a vitorlaállítás nagy művészetét. Ezt a hajósok a Földközi tengerövezetben még nem ismerték. Hajótípusuk a szelídebb tengerjáráshoz alkalmazkodó 1 evezősgálya volt. Ha volt is vitorla rajta, csak akkor használták, amidőn a gálya szél előtt járta útját. Állítani, manővrírozni szél elleni nem tudtak a vitorlákkal. Ezt értette Dania. Meg a vitorlásfrágattok (sorhajó) építését. Megtanította, az algíri kalózhajósokat a magasbordás vitorlások építésére s használatára. 1614-ben már 14 ilyen hajója volt Algír urának. Ezzel azután kimerészkedtek az Atlanti óceánra is és a francia, hollendi és angol partokat és a hajókat ott megsarcolták. Az időket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a franciák hivatalosan tárgyaltak vele. IV. Henrik francia, király megbízottjával megállapodott, hogy visszahoz 10 elfogott jezsuita atyát, mielőtt az algíri híres rabszolgavásáron eladják őket. Megszabadításukra a király — a törökök szövetségese —különösen súlyt helyezett A keresztény Európa és a pápa hangulatát kívánta enyhíteni cselekedetével. Ezért a kalózvezérnek megengedte, hogy partra léphet velük, büntetlenül, Franciaországban. A vásáron a maga számára megvásároltatta és nagy titokban kalózhajóra csempészte a foglyokat. Azután mintha újabb rablóútra futna ki, elhagyta Algír kikötőjét, összes rablott kincseivel. Elvitorlázott és partraszállt Franciaországban. A kalózok és a gályarabszolgaság világát — éppen úgy, mint általában a rabszolgavilágot — nem az emberiség lelkiségének változása szüntette meg! Gazdasági és társadalmi kérdés volt ez lényegében. Éppen ezért nem is erkölcsi tényező, hanem a megváltozott technikai erőforrás s a munka szervezésének hozzáigazodása kényszerítették ki az idők során a gályarabság megszüntetését, meg a tengeri kalózi mesterségnek „korszerűbb" vagyon-, szerző vállalkozássávaló szelidülé* * • ü&Itt .