Népszava, 1941. augusztus (69. évfolyam, 173–197. sz.)
1941-08-01 / 173. szám
69. évfolyam 173. szám Budapest, 1941 augusztus 1. péntek óra latt A S Z* Q C í Á L D E M O K R ATA P A R T KÖZ P O N T I L A P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 )ttléf KELETEN ÉS NYUGATON EGYRE FOKOZÓDIK A LÉGIHÁBORÚ Német hadijelentés ukrajnai előnyomulásról és sikeresen folytatódó szmolenszki harcokról. — Az olasz expedíciós hadtest megérkezett a keleti frontra Az Egyesült Államok támaszpontokat létesít a Déli sarkvidékért — Tokiói jelentés Anglia és Kína készülő katonai egyezményéről • Harci készültségbe helyezték Singaporeban az angol flottát Német bírálat Roosevelt különmegbízottjának moszkvai tárgyalásairól A SZMOLENSZKI CSATA elképzelhetetlen hevességgel és súlyos áldozatok közepette tombol tovább. Ez a mérkőzés csütörtökön lépett körülbelül a harmadik hetébe és amint múltak a napok, úgy vált egyre keményebbé, egyre nagyobbarányúvá, egyre kíméletlenebbé az összecsapás. .* Iremét"részről különnösen a szovjet csapatok veszteségeit hangsúlyozzák, rámutatva arra, hogy a keleti hadjárat eddigi legnagyobb méretű csatájának legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a foglyok száma mindenütt jóval alacsonyabb, mint az elesetteké vagy a sebesülteké. Az egyik budapesti délutáni lap berlini tudósításában a harcok hevességével kapcsolatban megjegyzi, hogy a németek „kénytelenek a bolsevista metódushoz igazodni és az ellenfél végleges megsemmisítéséig küzdeni. Ez ugyan nem volt az európai hadjárat lélektani kiinduló pontja, de az elmúlt hatodfél harci hét megmutatta, hogy a Kelet eltompult milliós seregei elleni küzdelemben nem lehet kegyelmet gyakorolni". Ez a német katonai helyről származó megállapítás a szovjet csapatok alattomosnak és kíméletlennek minősített harcmodorával függ össze, valamint azzal, hogy az "eltompultnak mondott bolsevista tömegek inkább agyonlövetik magukat, semminthogy eleget tegyenek a megadásra szóló felhívásnak. Ugyanerről ad hírt egy stockholmi jelentés is, amely az északkeleti szakaszon parancsnokló finn tábornok nyilatkozatát ismerteti arról, hogy a szovjet csapatok, továbbá a melléjük beosztott női zászlóaljak elkeseredett makacssággal, „csaknem embertelen fanatizmussal és tökéletes könyörtelenséggel" harcolnak. Ez, szükségessé tette, hogy a másik oldalon is hasonló eszközöket vegyenek igénybe — mondotta a finn tábornok. ÚJ ÉS ÚJ ERŐK harcbadobása jelemzi a középső arcvonal legutóbbi huszonnégy órájának harcait. A Szovjetet illetően erről már szerdán is részleteket közölt a német távirati iroda, de a keleti hadjáratban küzdő szövetséges csapatokról is hasonló, jelentések érkeznek. Akeleti háborúról szóló távirataink között található a Stefaniiroda jelentése arról, hogy az olasz expedíciós "hadtest is "résztvesz ,már a küzdelemben. Egy másiktudósítás jelzi, hogy a szövetséges olasz katonák más módon — így például egyes megszállt vidékek ellenőrzésének átvételével is — kiveszik a részüket", a Szovjet Unió ellen folytatott hadjáratban. Időközben a német hadsereg legkiválóbb kötelékei, a balkáni hadjáratban is résztvett testőrezredek, valamint az SS-alakulatok is jelentékeny szerepet vállaltak a középső arcvonalon történt előnyomulás kivívásában. A csütörtöki német hadijelentés egyébként a középső frontról a bekerítés szorosabbá tételét adja hírül. A német távirati iroda összefoglalója közli, hogy „magán az arcvonalon továbbra is heves harcok folynak, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a német támadás mindenütt tovább halad". A terep megtisztítása még nem teljes, de a dühös elszántsággal támadó szovjet csapatoknak nem sikerült kitörniuik. Ezekből a megállapításokból is nyilvánvaló tehát, hogy a felőrlő csata folyamatban van, azonban — amint a „Stockholms Tinningen" berlini jelentése közli , német katonai helyen még nem tartják indokoltnak, hogy a csata végpontjáról nyilatkozzanak. A Berlinből érkezett táviratok egyébként ismét számos légitámadásról adtak hírt, először számolva be arról, hogy az angolok a szovjetrepülőkkel együttműködve, megkísérelték a beleszólást a keleti háborúba. Azészaknorvégiai Kirkenes és a finn Petsamo vidékén került erre sor, a német jelentés azonban kiemeli,, hogy 28 támadó repülőgépet semmisítettek meg. A német távirati iroda egyéb közlései moszkvai, szmolenszkvidéki és ukrajnai német légitámadásokról szólnak és hangsúlyozzák ezeknek jelentőségét. AZ UKRAJNAI CSATA talán még sűrűbben szerepelt a csütörtöki táviratokban, mint a középső arcvonalon dúló küzdelem. Az olasz félhivatalos Stefani-iroda tudósításaszerint a "rendkívül heves Piarcoktól jellemzett ukrajnai küzdelem „a német páncéloshadoszlopok már az ellenség zömével állanak harcban és teljesen valószerűtlenné teszik Budjenni tervének megvalósítását". A távirat közli, hogy az ukrán srkságon igen fontos munkát végez a magyar lovasság, amely állandóan harcban áll a Szovjet hátvédeivel és rendkívül eredményes küzdelmet folytat. A magyar csapatok sok foglyot és zsákmányt ejtettek és heves harcok között folytatják előnyomulásukat. A „M. T. I." egy másik jelentése az egyik magyar kerékpároszászlóalj emberfölötti teljesítményeit ismerteti. Ez a zászlóalj éjjel-nappali menetekkel törte át magát a különösen nehéz terepszakaszokon és így elérte a kitűzött célokat. A déli arcvonal harcai egyébként csütörtökön is Zsitomir vidékén, a Teterev folyó mentén, továbbá a Bug felső, illetőleg a Dnyeszter alsó folyása körül zajlottak le. * IRÁN UTÁN AFGANISZTÁN kormánya, kapott jegyzéket Londonból. Ez a jegyzék ugyanolyan tartalmú, mint az Iránhoz intézett. A csütörtök reggeli Népszavában már rámutattunk arra, hogy az előázsiai semleges államok kormányai felé megindult jegyzékáradat nagyobb események bevezetőjének látszik. A csütörtöki jelentések igazolják ezt a feltevést. Az igazolás két irányban következett be: 1. Az iráni kormány válaszjegyzéketküldött Londonba. Ebben az angol kormánynak a perzsiai német állampolgárok kiutasítását kérő követelését teljesíthetetlennek minősítette, mondván, hogy ez összeegyeztethetetlen Irán semlegességével. Ezek után az angol kormány közölte, hogy a válasszal „egyáltalában nincs megelégedve" és további intézkedéseket vesz fontolóra. 2. Amint már említettük, London Afganisztántól is a német állampolgárok eltávolítását kérte jegyzékében,ezúttal is , arra hivatkozva, hogy ezeknek tevékenysége „sérti Anglia érdekeit". Ezek után az a kérdés, hogy miben nyilvánulnak majd meg Anglia „további intézkedései", illetőleg Afganisztán rövidesen beérkező válasza után — tekintet nélkül a válaszra — nem terjednek-e ki ezek Afganisztánra is. Az 1907-es angolorosz szerződésre emlékezve, valóban nem látszik lehetetlennek, hogy a bolsevista kormánynak mindenáron kezet nyújtani akaró London éppen ezen a vidéken hajtja majd végre tervét, amelynek részben diplomáciai előjátékát jelenti az amerikai Hopkins moszkvai tárgyalása. Más jelek viszont arra mutatnak, hogy az előázsiai angol diplomáciai akció Törökországra is kiterjed. Mintha Moszkva és London megosztotta volna a szerepeiket, úgyhogy Iránnal és Afganisztánnal szemben Nagy-Britannia, Törökországgal szemben viszont a Szovjet kormánya vinné a vezérszólamot. A csütörtöki Népszavában már ismertettük Sztálinnak a török államfőhöz intézett levelét, most pedig arról érkezik hír, hogy a levél átadásával egyidejűen Vinogradov ankarai szovjet nagykövet a török külügyminiszterrel tárgyalt. A török sajtó időközben nagyrészt leállította a hét elején megkezdett agitációját, egyes lapok azonban még mindig úgy állítják be a helyzetet, mintha Törökország északnyugati határain bizonyos élénkség volna tapasztalható, holtt ezeket a híreket német és bolgár részről már ismételten megcáfolták. Az előbbi kérdéscsoporttal talán nincs is szoros összefüggésben, de mindenesetre jellemző a török kormány beállítottságára az a hivatal