Népszava, 1941. szeptember (69. évfolyam, 198–221. sz.)

1941-09-07 / 203. szám

oldal jék már most a téli szükségletek­ről. A „Stampa" jelenti, hogy meg­történtek az előkészületek a több­milliós szövetséges hadseregek el­szállásolására és élelmezésére. * Áttérve az egyes keleti arcvona­lak legújabb eseményeire, minde­nek előtt a leningrád körüli, hallat­lanul kemény harcokat kell meg­említenünk. A nyugatról, délről és délkeletről a város többszörös erődövezetét megközelítő támadás­nak egyre inkább ostromjellege van. Ebből az következik, hogy a támadó hadseregek további erő­feszítéseket tesznek egyrészt a vá­ros, illetve a védelmi övezet körül­zárására. Másrészt a harcok ostrom­jellegére mutat az is, hogy a német messzehordó tüzérség sok esetben 60—70 kilométeres távolságokat is áthidalni tudó, speciális vasúti kocsikra szerelt ágyúival folytatja a leningrád körüli célpontok lövé­sét. Erről a német távirati iroda egyik jelentése tudósított szomba­ton, míg más jelentések közlik, hogy a leningrád körüli légitérben nagyarányú repülőcsaták fejlődtek ki. A német jelentések nem szólnak arról, mintha zuhanóbombázókat vetettek volna harcba ezen a vidé­ken, azonban a messzehordó ágyú­kat alkalmasnak találják arra, hogy a zuhanóbombázók munkáját elvégezzék. Mindezek a hadművele­tek tulajdonképpen egy nagysza­bású ostrom előkészítését jelentik, hiszen akik figyelemmel kísérték a németek korábbi hadjáratait, emlé­kezhetnek arra, hogy az ilyen operációk bevezetői későbbi had­műveleteknek. Ilyenformán a földi harcokról szombaton is csak vi­szonylagosan kevés jelentés érke­zett, részben talán azért, mert az ismét kedvezőtlenre fordult idő­járás a német lapok haditudósítói szerint csaknem járhatatlanná tette az utakat. A jelentésekből kitűnik az is, hogy pénteken és szombaton elsősorban a Lovat folyó körül dúltak a küzdelmek, a moszkvai leningrádi vasútvonal körül. * A középső arcvonal hadműveletei­nek általános helyzetéről már az előbbiekben beszámoltunk. Ezzel összefüggésben még arról­­kell meg­emlékezni, hogy a n­émet sajtó — amint erről a „N. S. T." éjszakai jelentése is­­beszámol — a leghatáro­zottabban visszautasítja és cáfolja a szovjet csapatok középső ellen­támadásáról terjesztett londoni és moszkvai híreket. A „Berliner Bör­sen­zeitung" foglalkozik „a keleti hadjárattal kapcsolatos angol hír­szolgálati taktikával" és a mesék világába utalja a keleti hadművele­tek megmerevedéséről beszélő angol híreket. „A londoni hírszolgálat a legutóbbi héten azt a jelszót igye­kezett népszerűsíteni, hogy Anglia határai ma a Dnyepernél vannak" — mondja a lap és leszögezi, hogy a német hadműveletek rendkívül kedvezően haladnak. Ugyanígy ír­nak a töb­bi berlini lapok is. * A déli arcvonalat a további, na­gyobb arányú hadműveletek bekö­vetkezéséig egyelőre a Dnyeper­vonal, azaz a folyó alsó szakasza jelenti és ezen a vidéken szomba­ton sem került sor nagyobbszabású akciókra. A „DNR" összefoglalója szerint a német csapatok a kievi Dnyeper-szakasztól lefelé mindenütt meghiúsították a szovjet csapatok kísérleteit, hogy a folyó nyugati partjára keljenek át „Az előre­nyomult ellenséges erők elhárításá­nál magyar és román kötelékek is közreműködtek" — mondja a német távirati iroda. Odesszánál is kemény küzdelem folyik. A „Donauzeitung" szeptem­ber 5-i számában „Dinamit minden házban" című haditudósításában leírja, milyen körülmények között mennek végbe az odesszai harcok. Odessza előtt — mondja — minden ház dinamittal van megrakva, min­de­n házból gyújtózsinórok vezetnek ki, hogy adott pillanatban felrob­bantsák őket. Aknák rejtőzködnek mindenütt, de — írja — a német utászok és gyalogosok ilyen nehéz­ségekkel is megbirkóznak és körül­zárva tartják Odesszát. A nyugati háborúról szombaton nem érkezett számottevő jelentés, még a déli, afrikai és földközi­tengeri frontokról a szokásos légi­tevékenységet adják hírül a táv­iratok. Emellett azonban érdemes megemlíteni, hogy a szicíliai csa­tornáiban az utóbbi hetekben jelen­tékeny hajóforgalom bonyolódott le és a hajókaravánok egymásután haladtak a tripoliszi partok felé. Korábban már közöltük azokat a­ római jelentéseket, amelyek a föld­közitengeri és afrikai hadszínterek megélénkülését tartják valószínű­nek. A csapatszállító hajók foko­zott tevékenysége nyilván ezzel áll összefüggésben, mint ahogy össze­függnek ezzel az említett vizeken egyre gyakrabban megismétlődő tengeri összecsapások is. A légi­háború hasonló élénkülést mutat a szicíliai csatorna fölött, részben tá­madások formájában, részben pedig a támadások elhárításában. Lapunk „Legújabb" rovatában ta­lálható éjszakai római „M. T. le­jelentés alátámasztja az előbb el­mondottakat. Eszerint az angolok meglepetésszerű támadásra készül­nek Kirenaika ellen, amint ezt a felderítő gépek a britek jelentős csapatösszevonásaiból megállapítot­ták. NÉPSZAVA 1941 szeptember 7. vasárnap Német jelentés eredményes hadműveletekről A német véderő főparancsnoksága jelenti szeptember 6-án a keleti háborúról. A támadó hadműveletek keleten jó eredménnyel folytatódnak. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti a déli, ukrajnai arcvonalról: Az Ukrajnában harcoló szövetséges erők több ellenséges támaszpontot el­foglaltak s azokat a szovjet csapatok­tól megtisztították. Az ellenség csak kisebb vállalkozások­at kísérelt meg s tüzérségi tevékenységet fejtett ki. A magyar csapatok arcvonalán nem tör­tént említésre méltó esemény. Légvé­delmi tüzérségünk lelőtt egy szovjet bombázó repülőgépet. ÉSZAKON,­­ a finn arcvonalon, a „N. S. T." je­lentése szerint kopenhágai hadi­tudósítók látogatták meg a karéliai földszoros harcmezőit. A tudósítók egybehangzóan megállapítják, hogy­­ iipari romhalmazzá vált. A rom­bolások a legsötétebb várakozáso­kat is felülmúlják, a régi váron és egy-két más épületen kívül jófor­mán egyetlen ház sem maradt sér­tetlenül. A városból a visszavonuló szovjet csapatok mindent maguk­kal vittek, ami csak elmozdítható volt. Elpusztították Viipuri ipar­negyedét, nagyrészt szétrombolták a kikötőt és hihetetlen nagymeny­nyiségű robbantószerrel a föld színével egyenlővé tették Viipuri pályaudvarát. A bolsevisták — írják a tudósítók — oly tökéletesen elpusztították Karélia fővárosát, amennyire erre ember képes lehet. A leningrádi arcvonalról jelenti a német távirati iroda, hogy a német messzehordó ütegek szeptember 5-én is folytatták a tüzelést a leningrád környéki hadicélokra, így egy villamosműre és hadiüzemekre. Az északi arcvonalszakaszon a né­metek szeptember 5-én jól meg­erősített szovjet csapatok sűrűn megismételt ellentámadásait ered­ményesen visszaverték. KÖZÉPEN a német távirati iroda jelentése sze­rint szeptember 5-én újabb szovjet páncélkocsikat pusztítottak el és ki­verték állásaikból azokat a nagyobb szovjet erőket, amelyek egy erdős területen vetették meg lábukat. A németek igen sok foglyot ejtettek. DÉLEN a német távirati iroda jelentése szerint a németek igen sok szovjet katonát fogtak el és jelentékeny hadianyagot zsákmányoltak. Szep­tember 5-én szovjet repülők támad­ták meg a német gyalogság had­állásait, a német tüzérek hét támadó gépet lőttek le. Szeptember 5-én né­met repülőgépek ismét heves táma­dást intéztek Odessza kikötője ellen és sok hajót elpusztítottak. A LÉGIHÁBORÚ eseményeivel kapcsolatban jelenti a német távirati iroda, hogy szeptem­ber 5-én összesen 49 szovjet repülő­gép pusztult el, ebből 27 levegőben. Kedvezmén­yes mmm Corvin Cicorado Józsefvárosi Ludovika Népmozgó priesi­ patria mmm Tátra Tivoli Kultúrpropeganda fortypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel: 130-330, 31. 32 kaphatók a Kultúrpropaganda -jegypénztárainknál. VII. Erzsébet körút 35, telefon 222—293 és VIII, Conti­ucca 4. telefon 130—330, 331 és 332 Felkérjük az üzemi, üzleti, irodai bizalmiakat és megbízottakat, hogy a munkahelyü­kön dolgozók je£yl£éujdését jelentsék be és a szükséges jegyekér­t jöjjenek be a jegypénztárainkba. rp ! ! RENDEZÉSS EL HÁZTARTÁS! Budapest, Városliget 1941 szeptember 4-től 15-ig ll Kedvezmény 1.50 peng@ helyett |ipenglér| OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET > --A; *'•• jS' R^ú^é-^ FFBFN 'Í [ J fi < f j IP lllTCF ül TE It En • iftig EKUVIAI IVÜUAJE [nil i/17 r v^ikí'i Ni a baj? A szélsőjobboldal szerint a műveltség a baj. Egyik közírónk dühösen támadja azokat, „akiknek könyvtárában a H. G. Wellsek, Paleológok (így!), Wilde O.-ok kötetei hivalkodtak." Fene nagy kép­zelőerő kellett, hogy éppen e három szerző ártalmasságát fedezze fel valaki, de hát tudjuk, képzelőerőben nyilasék­nál nincs hiány. Oláh György úr ezzel szemben Justh Zsigmond naplójával foglalkozik, de, úgy látszik, óvakodott attól, hogy a könyv elolvasásával megfertőzze ma­gát. Sőt még a címlapot se nagyon ol­vashatta, mert a szerző nevét egyéni helyesírással „Juszt Zelga"-nak írja és a századvégi kifinomult intellektuellt a Gyurkovics-fiúkkal hasonlítja össze. Hogy pedig végkép elnyerje a tudat­lanság pálmáját, bizonyságát adja, hogy a Gyurkovics-fiúkkal nem ismerős (pe­dig ezt igazán nem hittük volna) és megállapítja, hogy e vidám bácskai dzsentrik „az öngyilkosságnak, mint leg­hősibb megoldásnak, neki-nekiszalad­tak." Ne legyünk kényeskedők és ismerjük el, hogy a műveletlenség nem a leg­súlyosabb emberi hiba. De ilyen „enciklopédikus műveletlenség" talán mégis túlzás, Oláh úr! A balgaság dicsérete Fiatal jobboldali közírónk, aki szom­batonként cukrozott közéleti szatírákat ír, most a politikai műveltség kérdésé­vel foglalkozik, pontosabban a politikai műveletlenség­ dicséretét zengi esél­. Elöljáróban megelíti, hogy múlt szá­zadbeli reformereink (például Eötvös, Kemény, Kossuth, Széchenyi) szép­lelkek" voltak, „politikájuk gtalán élet volt". Majd korszerű kérdésekre tér át. „Az intelligencia sok esetben akadálya az alkotásnak, mert minél műveltebb valaki, annál inkább látja, hogy csele­kedeteinek milyen következménye van." (Éljen hát Hu­bele Balázs, az nem látja a következményeket.) „A vezető embe­rek a megoldást mindenkor kissé bar­bár módon, az intelligencia elhallgatta­tásával hozzák létre" — folytatja i­jú szatíraírónk, bizonyára Széchenyire, Deákra gondolva. „Az a jó politikus, aki tudatlanságát művészettel tudja palástolni" — vonja le a végső követ­keztetést és közli, hogy a politikusnak elég esze van, ha tudja, mit nem lehet szél ellen csinálni. (Hihetetlen, de ez­zel a kamaszos „szellemességgel" fejezi be lendületes cikkét.) Úgy látszik­, mégis csak haladunk. Nemrégiben még csak azt panaszolták, hogy sok az okos ember Magyarorszá­gon. Ma már ott tartunk, hogy így fo­hászkodunk: jöjjetek szeleverdiek, híg­eszűek és tudatlanok, akik tudatlanság­tokat művészettel tudjátok palástolni. Tűzvész Balatonkilitiben A balatonmenti Kiliti községben pén­tek délután borzalmas tűzvész pusztí­tott. Egy gazda istállója kigyulladt és a tűz hamarosan átterjedt a környező épületekre is. Mindenki mentette, amit csak tudott, azonban a tűz gyors terje­dése megakadályozta a mentőmunkála­tokat. Szívettépő jelenetek játszódtak le a vagyonát vesztett lakosság köré­ben. A községi és a környező falvakból átjött tűzoltóság mellett Kaposvárról is megérkezett a tüzérség, az oltási mun­kálatokat azonban akadályozta a víz­hiány. Éjféltájban sikerült csak a tü­z­et eloltani, ekkorra azonban itt lakó­sukt a hozzátartozó gazdasági épületek­kel teljesen megsemmisült. A kér nagy. A vizsgálat megindult.

Next