Népszava, 1941. december (69. évfolyam, 274–296. sz.)
1941-12-02 / 274. szám
19. évfolyma 274. szám Budapest, 1941 december 2. kedd AbfJU+ifr** iUXdhuutjt Ára, 12 már. Hivatalos jelentés Göring és Pétrim hétfői találkozójáról A megszállott terület egyik helységében a Németországot és Franciaországot érdeklő kérdésekről tárgyaltak A japán kormány elhatározta, hogy folytatja a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal. A japán kormány elhatározása után is érvényben maradnak a katonai intézkedések Német nyilatkozat a szovjet csapatok déli offenzívájáról A Kelet-Európában és Észak-Afrikáiban folyó nagyméretű csatáik fejleményein kívül különösképpen a távolkeleti események, a Japán és az Egyesült Államok között kialakuló helyzet eseményei tartották leginkább izgalomban a világ közvéleményét. Vasárnapi számunkban részletesen ismertettük azt a feszültséget, amely Tokióban és Washingtonban i kialakult. "A válság elérte tetőpontját és a háború egyre közeledik" — állapította meg egy washingtoni tudósítás. A vasárnapi hírek csak hozzájárultak ahhoz a pesszimizmushoz, amellyel a türelmetlenül várt döntés elé néztek. Az újabb izgalmat kiváltó események között különösen nagy szerepet játszott Tozso tábornok, miniszterelnök üzenete. A japán miniszterelnök Japán, Kína és Mandzsukuo népeihez közös szerződésük évfordulóján — jelentette a német távirati iroda Tokiótól — üzenetet intézett, amelyben hangsúlyozta, hogy a három ország fajilag, földrajzilag és történelmi vonatkozásban összetartozik és a három ország elhatározta, hogy közös életteret rendez be. Ez az évszázad legnagyobb feladatát jelenti. Sok ország — folytatta a miniszterelnök üzenete — ma még ellenségesen áll az új Kelet-Ázsia gondolatával szemben és azt reméli, hogy sokmillió ázsiai kárára meggazdagodhatik és csillapíthatja hatalmi éhségét. Csang-Kaj-Sek segítségével Anglia és az Egyesült Államok egyeduralmuk megóvása érdekében megkísérlik, hogy a keletázsiai népeket egymás ellen ingereljék. Ezeket a módszereket ki kell küszöbölnünk Kelet-Ázsiából ugyanúgy, mint a kommunizmus borzalmait és rombolását. Ugyanakkor megszüntetjük Amerika és más nyugati nemzetek távolkeleti kizsákmányoló tevékenységét s ezzel lerázzuk magunkról a bilincseket, hogy a növekvő boldogság és béke napjait élhessük — fejezte be Tozso miniszterelnök üzenete. Togo külügyminiszter vasárnapi parlamenti beszédében — amint a „Tokio Asahi Simbun" jelenti — sajnálkozva emlékezett meg az Egyesült Államok magatartásáról, amellyel az Kelet-Ázsia valódi helyzetét egyszerűen nem akarja megérteni A külügyminisztert követelte, hogy a nehézségeket kemény eltökéltséggel el kell tüntetni. A lap emlékeztetett arra, hogy Togo most beszélt először a képviselőházban. Mivel az Egyesült Államokkal folyó tárgyalások komolyra fordultak, Togo beszédének igen nagy a jelentősége — fűzte ehhez hozzá a tokiói lap. Ezeknek a megnyilatkozásoknak hatása alatt állott a világpolitika, különösen pedig Washington. Igen ritkán történik meg az, aimi vasárnaptörtént Hull külügyminiszterrel..— mondja a többi között a „Bud. Tud." washingtoni jelentése. — A külügyminiszter a vasárnapi szünet ellenére megjelent a külügyminisztériumban. Röviddel ezután beszélgetést folytatott Roosevelt elnökkel. Ez még jobban fokozta a feszültséget, annál is inkább, mert a tárgyalások állásáról nem adtak ki közlést. Csupán az szivárgott ki, hogy japán részről néhány nappal ezelőtt a mandzsukuói japán hegemónia és Pekinggel együtt az öt északkínai tartományban való japán elsőbbség elismerését követelték. Washingtonban az a benyomás uralkodik, hogy Japán a háború felé tart — fejeződött be a tudósítás. Később ismeretessé vált, hogy Roosevelt elnök Cordell Hallal folytatott telefonbeszélgetése nyomán elhatározta, hogy visszatér Washingtonba. A Fehér Házban nem nyilatkoztak arról, hogy vájjon valami új mozzanat merült-e fel, amely hirtelen elhatározásra késztette az elnököt, vagy pedig Roosevelt azért döntött a fővárosba való visszatérés mellett, hogy Washingtonban legyen, ha a helyzet hirtelen súlyosabbra fordul. Mindenütt azonban az volt a vélemény, hogy Roosevelt a japán miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozatainak a hatása alatt szakította meg vasárnapi pihenőjét. Hull külügyminiszter ezt megelőzően a sajtóértekezleten egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a japán-amerikai viszony további alakulása attól függ, hogy milyen határozatokat hoz a tokiói kormány a hozzá intézett és Nomura és Kuruszu nagyköveteknek szerdán átnyújtott jegyzék ügyében. A külügyminisztérium vasárnap délután bejelentette, hogy Hull hétfőn újra találkozik Nomurával és Kuruszuval. Közben a következő jelenségek mutatták a válság fokozódását: Hull külügyminiszter a vasárnapi nap folyamán kétszer is tanácskozott Halifax angol nagykövettel. Alexander angol tengerészeti miniszter közölte, hogy a távolkeleti brit hajóhad megerősítésére több hadihajót küldtek a Csendes óceánra. „Az a veszély fenyeget, hogy a tengeri háború a Távol-Keletre is kiterjed" — jelentette ki Alexander. Azt is kinyilatkoztatta, hogy Anglia ebben az esetben az Egyesült Államok segítségére siet. A Singaporeban állomásozó valamennyi angol csapat azt a parancsot kapta, hogy álljon menetkészen. Új brit indiai csapatok érkeztek Rangoonba. A csapatokkal a burmai helyőrségeket erősítették meg. A Fülöp szigeteken a hadsereg és a haditengerészet riadókészültségben áll, sok tisztet viszszarendeltek szabadságáról. Canberrába hétfőn reggelre sürgős minisztertanácsra hívták össze az ausztráliai kormányt. Az összehívás olyan váratlanul jött, hogy több miniszter különrepülőgépen érkezett vissza a fővárosba, hogy az ülésen résztvegyen. Az indokínai francia gyarmati hatóságok cáfolták azokat az angol forrásból érkező híreket, amelyek szerint Indokínában nagy japán erők vannak. Ugyanakkor Londonban és Washingtonban biztosra vették, hogy Japán elsősorban egész Indokínát birtokába veszi. Hétfőre hívták össze a japán minisztertanácsot. Hull külügyminiszter hétfőn délután újra tárgyalt Kuruszuval és Nomurával, arról azonban, hogy mi volt a megbeszélés tárgya, nem szivárgott ki semmi. Kuruszu a Hullal folytatott megbeszélés után kijelentette: — Remélem, hogy később folytathatjuk a tárgyalásokat. Mindenesetre ez a beszélgetésünk még nem jelenti a befejezést. A japán miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozata után kételkedéssel fogadták a nagykövet kijelentését. Ebben az izgatott légkörben jött meg a tokiói jelentés, amely arról szólott, hogy a japán kormány elhatározta az Egyesült Államokkal való tárgyalások folytatását. Az erről szóló híradás így szól:Tokió, december 1. -i Német távirati iroda.) A Donwi-iroda jelentése szerint a japán kormány hétfőn tartott rendkívüli ülésén elhatározta, hogy az Egyesült Államokkal folyó tárgyalásokat „az utolsó pillanatig" folytatni fogja. A kormány Togo külügyminiszternek a japán-amerikai tárgyalásokról szóló jelentése után elismerte, hogy a japán és az amerikai alapvető álláspont közötti különbség igen nagy. A japán kormánynak azonban mégis érdeke, hogy béke uralkodjék a Csendes óceánon és ezért elhatározta, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokat tovább folytatja és az Egyesült Államokat magatartása újból való felülvizsgálására szólítja fel. (,IM. T. L") Singaporeban az angol távolkeleti főparancsnokság köreiben a japán kormány határozatainak tudomásulvétele után kijelentették, hogy az angol és amerikai készenlét megszüntetéséről szó sem lehet mindaddig, amíg valósággá nem válik a Japánnal való megegyezés. Illetékes német helyről közlik: Mértékadó német körök a Japán és az Egyesült Államok között folyó tárgyalások állásáról szóló hírekkel és értesülésekkel, valamint az azokból adódó lehetőségekkel szemben igen tartózkodóan viselkednek. A Wilhelmstrasse tartózkodik attól, hogy bármilyen formában is nyilatkozzék az ügyről. („M. T. I/O A washingtoni külügyi hivatal jelentése szerint az Egyesült Álla-mok kormánya reméli, hogy mihelyt a nemzetközi légkör meg-engedi, elismeri Szíria és Libanon függetlenségét.