Népszava, 1941. december (69. évfolyam, 274–296. sz.)

1941-12-02 / 274. szám

19. évfolyma 274. szám Budapest, 1941 december 2. kedd­­ AbfJU+ifr** iUXdhuutjt Ára, 12 már. Hivatalos jelentés Göring és Pét­rim hétfői találkozójáról A megszállott terület egyik helységében a Németországot és Francia­országot érdeklő kérdésekről tárgyaltak A japán kormány elhatározta, hogy folytatja a tárgyalásokat az Egyesült Álla­mokkal.­­ A japán kormány elhatározása után is érvényben maradnak a katonai intézkedések Német nyilatkozat a szovjet csapatok d­éli offenzívájáról A Kelet-Európában és Észak-Afrikáiban folyó nagyméretű csatáik fejleményein kívül különösképpen a távolkeleti események, a Japán és az Egyesült Államok között kiala­kuló helyzet eseményei tartották leginkább izgalomban a világ köz­véleményét. Vasárnapi számunkban részlete­sen ismertettük azt a feszültséget, amely Tokióban és Washingtonban i ki­alakult. "A válság elérte tető­pontját és a háború egyre köze­ledik" — állapította meg egy washingtoni tudósítás. A vasárnapi­ hírek csak hozzájárultak ahhoz a pesszimizmushoz, amellyel a türel­metlenül várt döntés elé néztek. Az újabb izgalmat kiváltó események között különösen nagy szerepet ját­szott Tozso tábornok, miniszterelnök üzenete. A japán miniszterelnök Japán, Kína és Mandzsukuo népeihez közös szerződésük évfordulóján — jelen­tette a német távirati iroda Tokió­tól — üzenetet intézett, amelyben hangsúlyozta, hogy a három ország fajilag, földrajzilag és történelmi vonatkozásban összetartozik és a három ország elhatározta, hogy kö­zös életteret rendez be. Ez az év­század legnagyobb feladatát jelenti. Sok ország — folytatta a miniszter­elnök üzenete — ma még ellensége­sen áll az új Kelet-Ázsia gondolatá­val szemben és azt reméli, hogy sok­millió ázsiai kárára me­g­gazdag­od­hat­ik és csillapíthatja hatalmi éh­ségét. Csang-Kaj-Sek segítségével Anglia és az Egyesült Államok egyeduralmuk megóvása érdekében megkísérlik, hogy a keletázsiai népeket egymás ellen ingereljék. Ezeket a módszereket ki kell kü­szöbölnünk Kelet-Ázsiából ugyan­úgy, mint a kommunizmus borzal­mait és rombolását. Ugyanakkor megszüntetjük Amerika és más nyugati nemzetek távolkeleti ki­zsákmányoló tevékenységét s ezzel lerázzuk magunkról a bilincseket, hogy a növekvő boldogság és béke napjait élhessük — fejezte be Tozso miniszterelnök üzenete. Togo külügyminiszter vasárnapi parlamenti beszédében — amint a „Tokio Asahi Simbun" je­lenti — sajnálkozva emlékezett meg az Egyesült Államok magatar­tásáról, amellyel az Kelet-Ázsia valódi helyzetét egyszerűen nem akarj­a megérteni A külügyminisz­tert követelte, hogy a nehézségeket kemény eltökéltséggel el kell tün­tetni. A lap emlékeztetett arra, hogy Togo most bes­zélt először a képviselőházban. Mivel az Egyesült Államokkal folyó tárgyalások ko­molyra fordultak, Togo beszédének igen nagy a jelentősége — fűzte ehhez hozzá a tokiói lap. Ezeknek a megnyilatkozásoknak hatása alatt állott a világpolitika, különösen pedig Washington. Igen ritkán történik meg az, aimi vasárnap­­történt Hull külügymi­niszterrel..— mondja a többi között a „Bud. Tud." washingtoni jelen­tése. — A külügyminiszter a vasár­napi szünet ellenére megjelent a külügyminisztériumban. Röviddel ezután beszélgetést folytatott Roose­velt elnökkel. Ez még jobban fo­kozta a feszültséget, annál is in­kább, mert a tárgyalások állásáról nem adtak ki közlést. Csupán az szivárgott ki, hogy japán részről néhány nappal ezelőtt a mandzsu­kuói japán hegemónia és Pekinggel együtt az öt északkínai tartomány­ban való japán elsőbbség elismeré­sét követelték. Washingtonban az a benyomás uralkodik, hogy Japán a háború felé tart — fejeződött be a tudósítás. Később ismeretessé vált, hogy Roosevelt elnök Cordell Hallal foly­tatott telefonbeszélgetése nyomán elhatározta, hogy visszatér Wa­shingtonba. A Fehér Házban nem nyilatkoztak arról, hogy vájjon va­lami új mozzanat merült-e fel, amely hirtelen elhatározásra kész­tette az elnököt, vagy pedig Roose­velt azért döntött a fővárosba való visszatérés mellett, hogy Washing­tonban legyen, ha a helyzet hirtelen súlyosabbra fordul. Mindenütt azon­ban az volt a vélemény, hogy Roosevelt a japán miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozatainak a hatása alatt szakította meg vasár­napi pihenőjét. Hull külügyminiszter ezt megelő­zően a sajtóértekezleten egy kér­désre válaszolva kijelentette, hogy a japán-amerikai viszony további alakulása attól függ, hogy milyen határozatokat hoz a tokiói kormány a hozzá intézett és Nomura és Ku­ruszu nagyköveteknek szerdán át­nyújtott jegyzék ügyében. A külügyminisztérium vasárnap délután bejelentette, hogy Hull hét­főn újra találkozik Nomurával és Kuruszuval. Közben a következő jelenségek mutatták a válság fokozódását: Hull külügyminiszter a vasár­napi nap folyamán kétszer is ta­nácskozott Halifax angol nagy­követtel. Alexander angol tengerészeti miniszter közölte, hogy a távolkeleti brit hajóhad megerősítésére több hadi­hajót küldtek a Csendes óceánra. „Az a veszély fenyeget, hogy a ten­geri háború a Távol-Keletre is ki­terjed" — jelentette ki Alexander. Azt is kinyilatkoztatta, hogy Anglia ebben az esetben az Egye­sült Államok segítségére siet. A Singaporeban állomásozó vala­mennyi angol csapat azt a paran­csot kapta, hogy álljon menet­készen. Új brit indiai csapatok ér­keztek Rangoonba. A csapatokkal a burmai helyőrségeket erősítették meg. A Fülöp szigeteken a had­sereg és a haditengerészet riadó­készültségben áll, sok tisztet visz­szarendeltek szabadságáról. Canberrába hétfőn reggelre sürgős minisztertanácsra hív­ták össze az ausztráliai kor­mányt. Az összehívás olyan váratlanul jött, hogy több miniszter külön­repülőgépen érkezett vissza a fő­városba, hogy­­ az ülésen részt­vegyen. Az indokínai francia gyarmati hatóságok cáfolták azokat az an­gol forrásból érkező híreket, ame­lyek szerint Indokínában nagy ja­pán erők vannak. Ugyanakkor Lon­donban és Washingtonban biztosra vették, hogy Japán­­ elsősorban egész Indokínát birtokába veszi. Hétfőre hívták össze a japán mi­nisztertanácsot. Hull külügyminiszter hétfőn délután újra tárgyalt Kuruszu­val és Nomurával, arról azonban, hogy mi volt a meg­beszélés tárgya, nem szivárgott ki semmi. Kuruszu a Hullal folytatott megbeszélés után kijelentette: — Remélem, hogy később folytat­hatjuk a tárgyalásokat. Minden­esetre ez a beszélgetésünk még nem jelenti a befejezést. A japán miniszterelnök és kül­ügyminiszter nyilatkozata után ké­telkedéssel fogadták a nagykövet kijelentését. Eb­ben az izgatott légkörben jött meg a tokiói jelentés, amely arról szólott, hogy a japán kormány elhatározta az­­ Egyesült Államokkal való tár­gyalások folytatását. Az erről szóló híradás így szól:­­Tokió,­ december 1. -i­ Német távirati iroda.) A Donwi-iroda jelentése szerint a japán­ kormány hétfőn tartott rendkívüli ülésén elhatározta, hogy az Egyesült Államokkal folyó tárgyalásokat „az utolsó pillanatig" folytatni fogja. A kormány Togo külügy­miniszternek a japán-amerikai tárgyalásokról szóló jelentése után elismerte, hogy a japán és az ame­rikai alapvető álláspont k­özötti különbség igen nagy. A jap­án kormánynak azonban mégis ér­deke, hogy béke uralkodjék a Csendes óceánon és ezért elhatá­rozta, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokat tovább folytatja és az Egyesült Államokat magatar­tása újból való felülvizsgálására szólítja fel. (,IM. T. L") Singaporeban az angol távolkeleti főparancsnokság köreiben a japán kormány határozatainak tudomásul­vétele után kijelentették, hogy az angol és amerikai készenlét meg­szüntetéséről szó sem lehet mind­addig, amíg valósággá nem válik a Japánnal való megegyezés. Illetékes német helyről közlik: Mértékadó német körök a Japán és az Egyesült Államok között folyó tárgyalások állásáról szóló hírekkel és értesülésekkel, vala­mint az azokból adódó lehetősé­gekkel szemben igen tartózkodóan viselkednek. A Wilhelmstrasse tartózkodik attól, hogy bármilyen formában is nyilatkozzék az ügy­ről. („M. T. I/O A washingtoni külügyi hivatal jelentése szerint az Egyesült Álla-­­mok kormánya reméli, hogy mi­helyt a nemzetközi légkör meg-­­engedi, elismeri Szíria és Libanon függetlensé­gét.

Next