Népszava, 1941. december (69. évfolyam, 274–296. sz.)
1941-12-31 / 296. szám
1941 december 31. szerda NÉPSZAVA Hibaigazítás előtt és után idestova egy hét múlt el karácsony óta. Verejtékes munkával töltöttük este a hetet: keresztülrágtuk magunkat Jaross Andor cikkén, amelyet a volt miniszter a „Magyarság" karácsonyi fámába irt. Találtunk ebben az elzneműben mindent: ,,megújhodó emberkö sietséget", „felkészültebb és ezért építőbb törekvésű gyújtópontot", „tenyészetet",„ráhatást", „elavult gátlást", ,.magyarcélú biztosítást" és még néhány tucat hasonló kéjgázt, amelyeknek a világon semmi közük nincs a magyar nyelvhez vagy a magyar gondolatvilághoz. Kerestük aTaross-kifejezések értelmét abban a furcsa, újonnan gyártott magyar szavakat tartalmazó szótárban is, amelynek a többi között a „vizelény", ,,rokonkó* „duhajda", „elvesézés" és r.dugsi" kifejezéseket köszönheti szegény magyar nyelvünk. CTévedés ne essék: ezek a szavak nem Jaross Antfor gyártmányai. A szerk.) Szóval, itt nem találtunk rá a Jaross-szavak magyarázatára. Az egész cikk lényegéresak a szedésbe ékelt nyilaskereszt ad roémi felvilágosítást: világosan felhívja a figyelmet arra, hogy a cikkben egyenesen Szálasi vezérhez méltó sötétség rejlik. , Amikor azután a vasárnapi „Magyarságában lapozgattunk, felfedeztünk egy félhasáb terjedelmű ,,Hibaigazítás" című cikket, örömmel láttuk, hogy ez a közlemény a Jaross-cikk folytatása. Közli, hogy a karácsonyi díszmű „számos sajtóhibával megtűzdelve látott napvilágot". . Helyreigazít tehát vagy egy tucat „értelemzavaró" sajtóhibát. (Sajnos, a hibaigazítás sajtóhibának bélyegzi a volt miniszter cikkének aránylag legértelmesebb kifejezését is. Jaross ugyanis eredeti cikkében a marxi szocializmus haladó formájáról irt Most helyreigazítja eztnem haladót, hanem haladót akart mondani.) A terjedelmes hibaigazítás azzal fejeződik be, hogy „ha még megemlítjük ... (és itt ismét felsorol egy sereg hibát) ... akkor a cikkben található sajtóhibák helyreigazításával nagyjából talán végeztünk is". Miután ők így „nagyjából talán végeztek", elővettük ismét az eredeti Jaross-cikket, gondosan kikorrigáltuk a hibákat és újra elolvastuk abban a reményben, hogy talán ilyen módon megfejthető lesz a keresztrejtvénynek itt beillő alkotás. Be kell számolnunk arról, hogy mélyen csalódtunk. A „hibaigazítás" tévedett, amikor a hibákat „értelemzavaroknak" minősítette. Ugyanis a felsorolt hibák kiküszöbölése után sem bizonyult megfejthetőnek a Jaross-gondolatsor. Ezek után azt hiszezük, leszögezhető a tétel: Jaross Anitar cikkének a sajtóhibák kiigazításaután éppen úgy nincs semmi értelme, mint a javítás előtt. Utóirat: Lapzártakor kaptuk azt a tanácsot, hogy próbáljuk meg a cikket visszafelé elolvasni. Legközelebb közöljük a megfejtést, ha az új módszer sikerre vezet. előadásaira tzekvetményes jegyek kaphatók kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330. 3132 A negyvenéves Nobel-díj Több mint félszázada, hogy egyelterjedt párizsi napilapban hirdetés jelent meg: egy „vagyonos és kulturált úr" megfelelő titkárnőt keresett. A hirdetésre sokan jelentkeztek, a többi között báró Luttner Artúr felesége, leánynevén gróf Kinsky Berta is, aki akkor még csak kezdő írónő volt. Luttner Berta jelentkező levelére választ is kapott, meghívták a „vagyonos és kulturált gentlemanéhez, aki nem volt más, mint Nobel Alfréd, az akkor már világhírű svéd kémikun és iparmágnás, a dinamit feltalálója. Lutner báróné csak rövid ideig töltötte be Nobel Alfréd háztartásában a titkárnői állást, de kapcsolata Nobellel továbbra is fennmaradt. Ma már bebizonyított tény, hogy a Nobel-díj megalapításához Luttner Berta szellemi befolyása nagyban hozzájárult. Erről sok mindent elárul a kettejük közötti levélváltás, különösen Suttner nagy feltűnést keltő könyvének megjelenése utáni időből. Suttner Berta eszméinek hatása alatt kezd Nobel foglalkozni a békepropaganda eszméjével és a díjalapítás gondolata 1892 végén már körülbelül kialakult benne. 1893 január 7-én így írt barátnőjének: „Vagyonom egy részével békedíjat akarok alapítani, amelyet minden ötödik évben osztanának ki — mondjuk — összesen hat alkalommal... amennyiben a világ jelenlegi rendszerét ez alatt nem lehet megreformálni, úgy kétségtelenül úgyis a barbarizmusba süllyed..." Megvalósulásában Nobel terve már más formát kap, hiszen az 1895 november 27-én kelt végrendeletiben már nemcsak 30 esztendő tartamára és nemcsak a béke érdekében munkálkodóknak hagyományozott dijakat. A 30 millió svéd korona vagyon kamatait öt részre osztva minden évben egyenként körülbelül 170.000 svéd koronára rúgó díjjal jutalmazzák azokat a tudósokat, akik a fizika, a vegytan, az orvostudomány, az irodalom és végül a békepropaganda terén a legnagyobb érdemeket szerezték. 1896-ban halt meg Nobel, 1900-ban létesítették Stockholmban a Nobelalapítványt és 1901 december 10-én, az alapító halálának ötödik évfordulóján osztották ki először a díjakat. 1901 december 10-e óta, 40 esztendőn át, minden évben a svéd fővárosban azokat jutalmazták, akik a világ bármely részében az előző évben a legtöbbet tettek az emberiségért. Negyven esztendőn át 22 nemzet emberi emberének, kiváló tudósának nyújtották át a komoly vagyont, és világraszóló megtiszteltetést jelentő diait. Negyvenszer ismétlődött meg az ünnepélyes szertartás Stockholmban (és néhánnyal kevesebbszer Oslóban, ahol a békedíjat osztották ki), de, ez évben először, nem nyílnak ki a Konsert huset magas kapui az ünneplők és ünnepeitek befogadásába. A Hetorgeten Miles híres, karcsú Orpheus-szobára körül nem csoportosulnak a megjelentek kocsijai és a szemközti PUB-áruházból (ahol valamikor Greta Garbo is mint kiszolgálóleány szorgalmatoskodott), nem bámulják a tömegek a felvonulást. Negyven év után először nem tartották meg december 10-én az ünnepséget, a bizottságok határozata alapján ez évben nincsen díjkiosztás. Hány csodálatos sors, példát mutató élet, nagyszerű munkásság! És maga az ünnepség is hányszor volt megrendítő! Lapozzunk csak a visszaemlékezések között... melyik volt a legmegrázóbb"? 1912-ben Gustav Dalén, az acelilénakkumulátor és más, újfajta, igen fontos fényeljárások feltalálója kapta a fizikai díjat. De az ünnepségen nem jelent meg. Az ünnepi szónok elfogódott, csukló hangónjelentette be, hogy Dalén, aki új fényeket adott a világnak, néhány nappal előbb egy, merész, kísérletnél — szemevilágát vesztette. És húsz esztendeje, 1921-ben két jutalmazott jelent meg: a francia szellem méltó képviselője, Anatole Prance és Walter Nernst, a híres német fizikus. Ne felejtsük el: 1921 van, a szörnyű háború alig ért véget és a hadifoglyokat szinte csak tegnap engedték szabadon. Európa fölött még a gyűlölet uralkodott. Nernst már átvette V. Gusztáv király kezéből a díjat, a zenekar eljátszott egy szép rapszódiát, most Erik Axel Karlfeldt, a nagy svéd lírikus állott fel és színes szavakkal dicsérte Anatole France-ot, az „utolsó nagy klasszikust, az utolsó európait". Beszédét így fejezte be: „Koronázzuk meg mi, itt e régi germán országban a költők világdíjával ezt a nagy gall mestert, az ész és szépség szolgáját, a humanisták méltó utódját..." Anatole France csendesen odalép a király elé, átveszi a díjat és lassan visszafelé indul. A jelenlevők meglepetéssel látják, hogy útját hirtelen megváltoztatja és nem megy helye felé. Talán az ünnepélyesség és megindultság pillanatában eltévesztette az utat? Nem, az „Istenek szomjaznak" költője tudja most is a helyes utat. Nernsthez lép, mindkét kezét feléje nyújtja és anélkül, hogy egy szót is szólna, hosszan, szívesen megrázza a német tudós kezét. A mély, szinte ijesztő csend, mint egy varázsló intésére, hirtelen megtörik. Tomboló taps viharzik fel. Minden jelenlevő tudja és érzi, hogy ez a kézszorítás, ez a rövid pillanat legvilágosabban jelképezi azt az eszményt, amit Nobel Alfréd megvalósítani akart. Én visszaemlékezem az oslói Drammensweien egyszerű, kétemeletes házára. A Nobelinstitut dísztermének mennyezetén fehér galambocskák szálldogáltak, csőrükben olajággal. Milyen naiv rés idejétmúlta jelkép volt ez már 1938-ban is, amikor az utolsó békedíjkiosztásra a derék norvég közönség összegyűlt. A díjat a Nansen-bizottságnak adták ki, annak a bizottságnak, amely a politikai menekültek ügyét karolta fel. Ők akkor még nem tudták, de a közöttük ülő középeurópai tisztelettel vegyes csodálkozással érezte, hogy egy különösképpen érintetlenül megmaradt szigeten végeznek el itt régi, a külső, szigorúbb világban immár ismeretlen szertartásokat. Hol van már azóta Stang professzor úr, aki komoly, egyszerű hangon mondta el két Beethoven-zeneszám között a maga csendes kis beszédjét, hol Michael Hansson, a Nansen-iroda elnöke és mind a többiek, őszinte, finom, öregebb és fiatal férfiak és mindazok, akik ott, a Nobelinstitut dísztermében a .,Ja, vi ebiker.. ."-t, a norvég himnuszt elénekelték, vagy akikkel a könyvtárban annyiszor találkoztam? Talán már ezek az intézmények sincsenek meg. Ha jól emlékszem, Quisling lapja, a „Fritz Folk" (magyarul: „Szabad nép") megírta, hogy sokkal fontosabb és aktuálisabb célokra használják most a házat, talán hadikórház, kaszárnya vagy esetletr a Nasjonal Sainline, párthelyisége van benne. Mindezérthető. Változik a világ, változnak az emberek. Ami nem korszerű, az nem találhat helyet Aki az idők jelét helyesen megérti, az tudomásul veszi ezt. Nobel levelében szintén változást jelzett, harminc esztendőről beszélt, a Nobeldíjnak negyvenedik esztendejében kell tudomásul vennie a válságot. Lehet azonban, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer. És akkor — idővel — eljön újra a díjkiosztás és a kézszorítás ideje is. —s —f — Sanghajban 2:1 11 ember megfagyott. Rómából jelentik. A „Tribuna" jelentése szerint hétfőn reggel a sanghaji uceákon nem kevesebb, mint 236 megfagyott embert találtak. A hétfőre virradó éjszaka olyan hideg volt Sanghajban, amilyen már évek óta sem fordult elő. 5. tedst" Pénzügyi államtitkár a gazdasági kérdésekről Szász Lajos pénzügyi államtitkár Kecskeméten beszédet mondott.. Megállapította a többi között, hogy újabban olyan hangok hallatszanak, mintha az alföldi magyarság érdekei háttérbe szorulnának. Ezzel — mondta — a leghatározottabban szembe kell szállni, mert kétségtelen, hogy a mai viszonyok között egyes feladatok megoldását későbbre kell halasztani, ez azonban nem jelenti e kérdések mellőzését. Foglalkozott ezután a költségvetéssel, a mezőgazdaságfejlesztéssel és az iparfejlesztéssel, majd a közterhekről szólva, azt hangoztatta, hogy a nemzet, jövedelme emelkedett és így a pénzügyi kormány adóban most sem vette el a nemzeti, jövedelemnek nagyobb részét, mint a megelőző években. Végül azt fejtegette, hogy nem fog megismétlődni ebben az országban az 1920-as évek inflációja. A „Nép- és családvédelem" az országos szociális felügyelőség lap jának legújabb száma közli Szombatfalvy György: „A falusi tehetségmentés intézménye" című tanulmányát, a közoktatásügyi kormányzat ismert újabb akciója kapcsán, hogy a tehet séges falusi gyermekek helyet kapjanak a gimnáziumokban. A szerző abból a kultúrpolitikai célkitűzésből indul ki, hogy mindenki a képességeinek leginkább megfelelő munkahelyre készüljön és mindenki kapja meg a társadalmi funkciójának betöltéséhez kívánt legjobb pedagógiai előkészítést. A szerző rámutat az elmélet és a gyakorlat ellentmondásaira, azok történelmi okaira is. Az ellentmondást „jórészben megmagyarázzák társadalmunk fejlődéséinek történelmi zavarai , az utóbbi száz évben a fejlődés erőltetett üteme. Nem fejlődött ki idejében a hűbériséget felszámoló demokratikus átalakulás, sőt, maga a hűbériség sem tűnt el tökéletesen, hiszen máig itt él két igen nevezetes, mondhatni döntő fontosságú ismérve: a nagy latifundium és az az elavult társadalmi eszmény, mely az embereknek a rendi társadalom érték- rendje szerint való megítélésében tükröződik vissza". A szerző kimutatja a középiskolákba kerülők aránytalan megoszlását az egyes társadalmi osztályok szerint, különösen mutatva a föld népénekrészben való hátrányos helyzetére. A folyóirat közli még Edvi Illés Istvánt: „A közjóléti szövetkezeti gazdaságok jelentősége", Soós Aladár: „A magyar nép élelmezéstechnikája", Tömöri Viola: „A szociális gondozás köösséglélektani vizsgálata", Füsti Mol-,nár Sándor: „Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítő munkájáról" című tanulmányát. Ez utóbbi széles alapon vizsgálja a tőkés gazdálkodási rendszer hitelgazdálkodását, megállazítja, hogy a kapitalizmus „elöregedettnek látszik",megállapítja azt is, hogy a tömegek most már mind kevésbé hajlandók belenyugodni a jövedelemelosztás aránytalanságaiba. A hitel nem lehet magánügy — hangoztatja. És a megoldás. Nos, itt a baj — nagy általánosságok a „tők© és munka harmonizálásáról", a „tőke megrendszabályozásáról", „szociális hitelpolitikáról", de semmi magáról a kapitalista rendszerről ... A folyóirat anyagát rovatok egészítik ki. Súlyos vasúti szerencsétlenség Franciaországban (Lille, december 30. — „M. T. I.") Hír szerint Hazebrouek közelében súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A szerencsétlenségnek 50 halott és Éwok sebesült áldozata van.