Népszava, 1942. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)
1942-01-02 / 1. szám
I. oldal szabadsághoz és a szociális haladáshoz. Egy levél jelent meg a szerda reggeli „Magyar Nemzet"-ben is erről a kérdésről, Nomádnak, Lendvai Istvánnak levele. Lendvaival a Szociáldemokrata Párt hosszú esztendőkön keresztül a leghevesebb harcokat folytatta, úgyszólván áthidalhatatlanoknak látszottak az ellentétek a két fél között. És most ugyanez a Lendvai István is felismeri — elmélkedvén a Népszava körül kerekedett vitáról —, hogy Magyarország szempontjából komoly és kedvező jelenség az a közeledés, amely létrejött a szakszervezeti munkásság és a haladó szellemű polgárság képviselői között. Megállapítja, hogy „az elvhűségnek nem éppen klasszikus hősei ágálnak" ez ellen. Utal arra, hogy ő maga is mennyire szemben állt a szociáldemokráciával, de eliismerte ellenfelének a dolgozó milliók érdekeit szolgáló akcióit. Gondolatsorát azzal a megállapítással zárja, hogy akik a mostani kiállás miatt mérgelődnek, azoknak nem érdeke az, ami élethalál érdeke a „polgári" Magyarországnak és a munkásságnak egyaránt: a szabad, független, szociálisan igazságos berendezkedésű Magyarország. Az egykori ellenfél ezen a ponton helyesen tapintott rá a kérdés lényegére. Mert erről van szó! A szabad, független, szociálisan igazságos berendezkedésű Magyarországról. Amint a szélsőjobboldal és több esetben megállapította: tisztázódnak a frontok. Nem az a baj, hanem az a baj... !A hangos varjúkárogásban és a Sisivajos verébcsipogásban, persze, a komikum elemei is bő bugyogósinal grasszsnak. Az egyik reggeli lapban például, amely annak ellenére, hogy címében a függetlenség jelszavát viseli, most napok óta duzzog amiatt, hogy mások, az országgal kapcsolatban, komolyan foglalkoznak a függetlenség gondolatával — szóval az egyik reggeli lapban vendég közíró ádázkodik. Rettentő komor szeretne lenni, amolyan félelmetes vezérmumus, de csak nagy komikumok sülnek ki belőle. Legalaposabb a föltevésünk, hogy a szépnevű Marschalko szerkesztő úr eszközli e legújabb duzzoprast, ugyanaz, akit a munkaközpontos hetilapból is oly előnyösen ismerünk. Ő az, akinek nem az a baj, hanem az a baj ... Nem az a baj, hogy a Népszava karácsonyi számának vendégírói mit írtak (tegnapelőtt még ez volt a baj), hanem az, hogy amit írtak, hol írták... Az ember erre csak csóválja a fejét s a legjobb, amit tehet: mosolyog egy egészségeset. Szóval, hibát csináltunk. Nem voltunk előrelátók, nem voltunk elővigyázatosak s nem választottuk meg jól a vendégeinket... Marschalko úr „nem az a baj, hanem az a baj" emlélete szerint. ..kompromittálták" őket! Rettentően... Hát, elismerjük, Marschalko úr tapintatosabb vendégfogadó. Ő aztán tudja, hogy kivel hat. Ő tudja, hogy ki az, aki pontosan odavaló hetilapjának a hasábjaira. Például pontosan odavaló Perepatits Antal bajtárs, aki nemcsak azt hirdeti, hogy ócska és lejárt erény már az elvhűség, de hirdetett valamikor olyan dolgokat is, amelyek miatt huzamosabb ideig volt vendége bizonyos állami intézeteknek is... Lám, Marschalkó úrral szemben sohasem lép majd fel egy kontra-Marschalko azzal a váddal, hogy nem a „mi", hanem a ..hol" a baj, mert ő gondoskodik arról, hogy csak szellemileg teljesen egyívású vendégeknek adjon szállást! Ami pedig azt illeti, hogy a Népszava „nem magyar szabadságért küzd, hanem zsidó szabadosságért vagy legalábbis liberalizmusért", Marschalkó redaktor úr duzzogmányaiban ez a komikumok gyöngye. Mi jót nevettünk rajta. Fogadja is a szerző úr őszinte hálánk kifejezését a derűs perceikért. Levelek a függetlenségi és nemzeti gondolatról A Népszava karácsonyi számával kapcsolatban tovább érkeznek olvasóinktól a hozzászólások ,szerkesztőségünkbe. Néhány munkáslevelet az alábbiakban adunk: Tisztelt Szerkesztőség! A Népszava karácsonyi száma körül najgy vihar támadt. A jobboldal keresztesvitézei rárontottak a Népszavára és átlátszó taktikával igyekeztek különválasztani a Népszavát és a munkásságot. Teljes erejükből csépelték a munkásság lapját, de közben megsimogatták a munkásság nemzeti érzéseit, mivel az utóbbiban lehetőséget láttak saját pecsenyéjük megsütésére. Minket azonban ez a vihar nem ijesztett meg. A munkásság és a parasztság sok vihart átvészelt már, Ks sokat is tanult a múltban és a közelmúltban. Sok ígéretet kapott, talán még több marasztalást is szívreható rábeszélést. Kívánságai teljesítésétől ugyan elzárkóztak, de mindig beszéltek róla, hol mint az állam talpkövéről, a fajiság megtartójáról, hol mint a történelem örök folytatójáról — mindig úgy, ahogy pillanatnyi helyzetük és érdekük megkívánta. A múltban, a történelem folyamán mindig megálltuk helyünket. Ősi és elidegeníthetetlen jussunk van itt, ebben az országban a földhöz, a kenyérhez és a javakhoz. A mi nemzeti érzésünk nem mai keletű és nemcsak politikai eszköz. Együtt meneteltünk Rákóczi, Kossuth zászlaival. A nemzeti gondolatot kisajátították bizonyos körök a maguk sokszor gyanús céljainak igazolására és palástolására s most felháborodottan hördülnek fel, hogy mi ismét felvettük küzdelmes évszázadok igazi nemzeti hagyományainak a fonalát. Népfront alakításával vádolnak ben A Fetratross Vígadó nagytermében 1942 január 3-án, szombaton este 8 órakor Rendező: HONT FERENC Kedvezményes jogiszere kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti veca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 NÉPSZAVA 1942 Január 1, csütörtök nünket és ezzel akarják kompromittálni ügyünket. Nem tagadjuk, hogy csomóba akarunk gyűjteni minden becsületes magyar politikai szándékot és cselekedetet s kifelé függetlenséget, befelé szabadságjogokat követelünk. Hiábavaló törekvés az is, amely el akar bennünket idegeníteni a Népszavától, a munkásság egyetlen lapjától. A munkásság — ha a szükség úgy kívánja — bírálja lapját és vezetőit, de nem a jobboldal szemüvegén keresztül és nem a jobboldal szándékaival. Lapunk karácsonyi száma azonban nem bírálatra, hanem a legteljesebb elismerésre és dicséretre tarthat számot. Elismerés illeti a lap szerkesztőségét azért, hogy a Népszava hasábjain megszólaltatták azokat a magyar szellemeket, akik ugyan nem tartoznak a mi sorainkba, de tiszta szándékkal képviselik elveiket. Barátsággal Cserfa Lajos * Kedves Szakosíts elvtárs! Szanatóriumi tartózkodásom nem engedi meg, hogy hálásan megszoríthassam kezét azért az őszinte örömért, amit lapunk karácsonyi száma okozott. Az ebben a remek számban megjelent tanulmányok, dolgozatok, cikkek megérdemelnék, hogy kötelező olvasmányokká váljanak a magyar iskolákban. De nemcsak az ifjúságnak, hanem a felnőtteknek is tanulniok kellene belőle. Legalább megtanulnák, hogy melyik az az út, amelyet minden magyar embernek járnia kellene. Igaz szeretettel köszönti Önt G. E. . * t Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! A Népszava karácsonyi számában megjelent cikkekkel kapcsolatban több reggeli lap olcsó gúnyolódással csapkodott azok felé a progresszív írók felé, akik osztályuk világnézetük fenntartása mellett írták le véleményüket a nemzet függetlenségéről. Ezekkel a lapokkal bővebben foglalkozni nem érdemes, mert szellemtelenségük és politikai múltjuk közismert. Azonban az egyik esti újság támadása már meglepő. Furcsa volt részemre azért is, mert Szekfű Gyulát cikke után úgy állította be, mintha az a nemzeti problémák megoldását ezentúl kizárólag a „Conti luxából várná", holott a valóság kedvéért könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az összes cikkírók közül, talán éppen ő hangsúlyozta ki legjobban a maga keresztényi, természetjogi nézetét a függetlenségről. Van a cikknek egy másik kitétele, amiben olyképpen fest a dolog, mintha a Népszava ezzel tulajdonkép a munkásság nagy többségének akarata után kullogna, illetve nem a maga meggyőződéséért harcolna, hanem a kor nemzeti eszményeit kívánná maga részére kihasználni. Hogy mennyire min így van ez, hivatkozhatom azokra a cikkekre, amik a Népszavában és a „Magyar Nemzet"-ben jelentek meg pár héttel ezelőtt, a munkásság, a polgárság és a parasztság találkozásáról. Ha az illető lapnak már akkor ez volt a véleménye, most annál sajnálatosabbnak tartom ezt a késői megállapítását. Ami pedig az osztályok összefogásának időszerűségét, szükségét illeti, azt bízza a névtelenség mögé bújó cikkíró úr a társadalom nagy többségének akaratára. Az, azt hiszem, van olyan pontos szeizmográf a történeti időkről, történelmi kötelességekről, mint egyesek megállapításai. A magyarság gondolata, küzdelme, úgy érezzük, közös átélése mindannyiunknak. Tehát nem osztály, nem újságírói privilégium egyedül és ezt hisszük mi, munkások, a nemzet fogalma alatt, tudatosan és tudatlanul. Ha a nemzet fogalmát tudatosítani akarjuk, akkor szociális tartalommal kell megtölteni, hogy mindenki számára érthetőbbé váljon, nem pedig elködösíteni, mint ahogy ezt, azok teszik, akik a nemzet emlőin élősködnek. Bevégzésül még csak annyit akarok megjegyezni, hogy ez a szellemi megnyilatkozás előbb - utóbb gyakorlói válik. Legföljebb idő és sorrend kérdő az egész. Árvai József MŰVÉSZEI IRODALOM Megszűnik a színművészeti és filmművészeti kamar A hivatalos lapban megjelen közoktatásügyi miniszteri tendel értelmében a színművészeti és fitt művészeti kamara működésein fokozatos megszüntetését júniu 1-én megkezdik. A később szállítandó Színházi Kamara és Fitt kamara működésének kezdetéig a Országos Irodalmi és Művészeti Taács elnöke irányítja a két lét iltendő kamara szervezésének munkáját. A két új kamara végi egri szervezetét a közoktatásügyi miniszer később állapítja meg. A változással kapcsolatosan észrvételeink ez időszerint nincsen. Az eddigi kamara tevékenység kénytelenek voltunk többször kritkával illetni, megszűnése bizonyt átmeneti állapotot létesít a magát színházi és filmvilágban és ez állapot a bírálat felfüggesztése kívánja. Érdeklődéssel várjuk az új kamara megalakulását és hogy mennyiben jelent majd változást kulturális életünk jelentős területén. (*) A Madách Színházban huszonötödször került színre Babay Józs Körtánc" című darabja. A jubileum előadás közönsége sok tapssal üdvözöl az érdekes előadás kitűnő szereplőit. (*) Rajnai Gábor, a Nemzeti Színes művésze megbetegedett és több hekezelésre szanatóriumba vonult. Német László „Cseresnyés" című színművébe a főszerepet így nem tudja eljátszan A szerepet Lehotay Árpád vette át. (*) A Józsefvárosi Színház január 2-a eredeti bemutatót tart. Színrekerül ,,Rigó Jancsi hegedűje" című zeni játék. Szövegét Siliga Ferenc, zenéjt Répay Andor írta. (*) A Ferencvárosi Munkás- és Tisztiselőotthon Szövetkezet 1942 janur 11-én, vasárnap délelőtt Vall órai kezdettel a Vasasotthonban művészmatim rendez. Szakasits Árpád elvtárs mon köszöntőt. Hárs László konferál, Ha, Elemér és Mágosi Mária szaval, Hot Erzsi, Szigeti Sándor, Liontai Konstantin, Neményi Lili, a Vándor-kórus és Szalmás-kórus énekel és Békeffi Lászl ad elő. Belépődíj nincs. színházjegyek az Andrássy Színház Erzsébetvárosi Színház Józsefvárosi Színház Kisfaludy Színház Madách Színház Magyar Színház Royal Revüszínház Vígszínház hétköznapi, vasár- és ünnepnap előadásaira kaphatóik Kultúrpropaganda jegypénztáraink nél, Erzsébet körút 35. Tel.: 222-295 és Conti veca 4. Tel.: 130-330. 3L 31 L_ • 1