Népszava, 1942. május (70. évfolyam, 98–121. sz.)
1942-05-06 / 101. szám
1942 május 6. szerda NÉPSZAVA Petőfi Sándor kiskunsági bukásának új és hiteles története Írta: HEGYALJAI PÉTER Az utolsó éjszaka... Ezt a levelet Bankos Károly írásai közül másolta Hentaller! Petőfi pedig végigolvasva a szabadszállási magisztrátus aláírásával hitelesített írást, azon primtumban megmerte Bankost, hogy fogasson be, ő lóhalálban Szabadszállásra hajt. Este érkezett oda és Rozsnyay Mihály házához tartott. A gazda meg az asszonya ájuldoztak ijedtükben. ..Az Istenért, jelölt úr — kiáltozták kétségbeesve —, menjen innen, mert menten agyonverik. Délutántól éjfélig ingerelték a népet, határozattá lett, ha Petőfi bejön, félre verik a harangokat." Petőfi némán állotta a szóözönt, de Petőfiné félbeszakította a háziakat: — Egy tapollatnyit sem megyünk. Ha agyon akarnak verni, jól van, verjenek agyon, hanem azt ne mondhassa senki, hogy te, Petőfi, Sándor, meghátráltál! Petőfiék maradtak. A költő fölment a városházára, ahol a nemes tanács tagjai, Nagy Károly barátai, mind együtt voltak. Egyedül a főjegyző volt Petőfi embere. Ez elmondá, hogy nyílt gyűléseken naphosszat rágalmazták, becstelentül: Petőfit. Ez volt az utolsó éjszaka a választás előtt. A Nagy Károly-pártiak muzsikaszóval járták be a várost, mocskos szidalmakat szórva Petőfire, kiirtással fenyegetve mindenkit, aki a ,,csavargó rimfaragó" mellé mer állni. „A végsőre vetemedtek” — írja Petőfi —, „borral és pálinkával vették el a szegény, szórakozásraméltó nép eszét". A „virittyölés" — a Kiskunságban a korhelykedés neve — kivilágos-kivirradtig tartott. Dülöngöző részegek sorfala között indul a költő a választás reggelén a városházára, hogy ott fogadja a többi községek választóit. Már a kapuban holtrészeg, dühös falka kapja körül, a szabadszállási kortesek, Tót Péterek, Pete Lukácsok, Tarnóczyiak nekirohannak és száz és száz betanított torok ordítja: — Hazaáruló! Akasztófára való spion!Szaggasd szét! Üsd agyon! Petőfi keresztülvágja magát és bejut a városház kapuja alá. — Hol a bíró? — kérdi. — Én vagyok. Mit akar? — szólal meg egy részesgségtől megüvegesedett szemű ember. Petőfi galléron ragadja és viszi fel az emeletre a Választási bizottság helyiségébe. Ennek elnöke, elcsapott jegyző, rátámad a költőre: — Ha a nép agyon nem veri, én lövöm agyon! Takarodjék a városból! Petőfi ellöki magától a választási elnököt, aki részegen tovább fenyegetőzik. — Gyönyörű — mondja a költő —, így értelmezitek a szabadságot? Így gyalázzátok meg saját városotokat, melynek neve Szabadszállás? A tanácstagok, a választási bizottság közrekapja Magyarország legnagyobb költőjét és tolják kifelé a szobából. Az udvaron a bíró kaszás és vasvillás nemzetőröket parancsol elő akik négyszöget vonna,, Petőfi köré és így kísérik ki az úgynevezett „tolvajúton" a városból. — Csak az hiányzott, hogy a kezemet hátra nem kötötték... — íria később korának legnagyobb költője. A határon szekér várja, azon hitvese és holmija. Hosszabb ideig tartó kocsizás után látja Petőfi, hogy a megyei úton hosszú kocsisorban vonulnak fel szentmiklósi és lacházi választói az ő zászlóival Szabadszállás felé. A kupak tanácskilopta a Szabadszállásról és úgy toloncolta el, hogy híveivel ne találkozhassék. Amikor ugyanis Szentmiklósról Bankos Károly, Do-Tozsmáról Bakk István, Lacházá-Tól és Fülöpszállásról a Szentpéteryek vezetése alatt Petőfi több mint 1000 lelkes szavazója megérkezett. Szabadszállás alá, akkor már elterjedt az álhír, hogy Petőfi megszökött, a jelöltségtől visszalépett és őket cserbenhagyta. Leverten oszladoztak szét a petőfisták, meg sem várták a szavazás megkezdését. Hentallernek a Bankosok. Bakk bíró és két Szentpétery szóról szóra így mondta jegyzőkönyvbe a választás napjának a történetét: — _ Szabadszállás. Nagy Károly pártja őrjöngött. Fegyverrel kezükben rohantak a város egyik végétől a másikig. Sárral dobálták, akit Petőfi-pártinak tartottak. Bankos és elvbarátai a városházán a bíróra támadnak: — Mi történt Petőfivel? — kérdik indulatosan. A bíró pálinkát lehellve motyogja: — Ne tessék olyan nagyon megindulni! Ez a Petőfi egy olyan sehonnai ember, redemptiója sincs, mégis követ akar lenni. Megkapta, amit keresett, kiseprűzték! A szentmiklósiak rendben hazatértek és Bankos házánál találták Petőfit és Júliát. Elmondták, hogy a bösztöri csárdánál csapravert hordók várták a Szabadszállásra vonuló Petőfi-választókat, Nagy Károly kortesei pálinkén- meg borosvedrekkel kínálták a népet, de senki egy kortyot sem fogadott el. „Pirulni fogtok !" Petőfi Pestre érve elkeseredett nyilatkozatot tett közzé. ..Sohasem ostromolta szemtelenebből abecsületességet és igazságot a gazemberéig, mint ez esetben! Amikor már minden rágalomból kifogytak, azzal kezdtek becsteleníteni, hogy én olyan ember vagyok, kit Pestről kitiltottak, kinek megbuktatását, bezáratását, agyonverését jószívvel fogja, verni a minisztérium és az egész nemzet, s hogy ezen gyalázatosságok által sem hitték biztosnak győzedelmüket, az utolsó éjjel leitatták a népet és a részeg tömeggel erőszakosan buktattak meg. Kik ellenem lázították a népet, örökké azt beszélték, hogy én lázítottam, én vagyok a lázító... Hah! Ha lázítottam volna, azóta a szentmiklósi és szabadszállási kapatosok csontjai szétszórva hevernének, rajtuk kutyák rágódnának. Ti néhány becsületes, kapatos emberek, kik a magatok veszélyeztetésével pártomon, s így a nép pártján voltatok, felírtam neveiteket, s nem fogom elfeledni, de felírtam a ti neveiteket is, ti nemtudommicsodák, kik ellenségeim, s így a nép ellenségei voltatok. És ennek ma kellett történnie, hogy emreni, mint spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyar nép, ma, június 15-én... Ma három hónapja, hogy március 16-e volt, midőn első valók azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek. ."ikraszálltak. De én azért item a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félrevezetőit, kiket egykor törvény és Isten egyaránt meglakoltat... A nép előttem szent, mert gyenge, mint a gyermek. Dicsértessék a nép neve most és mindörökké!" A költő lelkén és kedélyén soha be nem hegedő sebet ejtett a megalázó választási kaland és a seb egyre üszkösödött. Nem tud beletörődni bukásába. Proklamációt nyomat ki ..A szabadszállási néphez!" és leküldi a kerületbe. E felhívásnak prófétai passzusai vannak. „Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen és akkor pirulni fogtol, szégyenelni fonjátok magatokat és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog rátok mutatni, hogy ti vagytok azok, akik engemet kikergettetek városotokból és nektek az az ujjalmutat,ás jobban fáj majd a pofoncsapásnál" Majd egy másik passzus. ..Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állítom becsületem megsértőit, de most mármáskép gondolkozom ... azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe állnék olyan piszok fajjal, mint azok. Ez csak annyi volna, mintha a hold bepörölné azokat a kutyákat, amelyek ölet megugatják. Hadd ugassanak, a holdnak az nem árt. Nincs Magyarországon egyetlenegy becsületes ember, ki az én becsületemben kételkednék, s ennél többel az Isten törvényszéke előtt sem nyerhetnek." Biztosítja választóit, hogy a választást meg fogja semmisíteni az országgyűlés. ..Nagy Károly uramat pedig ébrúdon fogják kidobni a követek közül". Felszólítja polgártársait, hogy készüljenek az új választásra, amely egy hónap múlva bizonyosan meglesz. Petíciót visznek Deák Ferenchez Csalatkozott azonban, midőn június végén oly bizonyosra vette, hogy Szabadszálláson új választás lesz. Igaz, hogy a kunszentmiklósi polgárság hét tagból álló deputációt küldött Deák Ferenc igazságügyminiszterhez, de viszont Nagy Károlyék az egész Kunságban elhíresztelték, hogy Petőfit is, a küldöttséget is elcsukatta a miniszter, nem is Deák Ferenchez vezette Petőfi a deputációt, hanem valami korhely színészhez, mert az igazi."gügyminiszter olyan ,.országfutó sehonnaival", mint Petőfi Sándor, szóba sem áll. Petőfi kegyetlenül szenved a Pestre is szivárgó szabadszállási rágalomhadjárat miatt és újabb nyilatkozatban felel ádáz ellenségeinek. A nyilatkozat e sorokkal végződik: „Meghagyom nekik, hogy szűnjenek meg irányomban gyalázatoskodni. Eddig csak megvetésemet bírták, óvakodjanak, hogy gyülölségemet ne keltsék fel, mert akkor, Istenemre (bármily vastag abőrük, kivált pofáikon), meg fogom őket nyúzni, mint Apollo Marsiast. Panp Ferenc, kunszentmiklósi birtokos, a deputáció egyik tagja, 1883 karácsony havában így mondta el Hentaller Lajosnak a küldöttség járást Deák Ferenchez: , „Heten vittük fel Deák Ferenchez a választás megsemmisítését kérvényező petíciót, meg voltunk valamennyien arról győződve, hogy a választást nullifikálják. Petőfi személyesen vezetett minket Deákhoz. Petőfi vékony, gyenge alkatú volt, s mélyen fekvő, átható szemekkel bírt. Vele éppen ellenkező külseje volt Deáknak: eres, szívós alak, magas homlokkal, elmerengő, mélázó, tiszta szemekkel. Amint Deák a költőt meglátta, felkelt székéről, s hozzásietett. — Isten hozta Önt, tisztelt Barátom! Mi .jó újság a délibábos magyar Alföldön? Petőfi rekedt hangon beszélte el Deáknak a Szabadszálláson történteket. Ő kérte, orvosolja a brutalitás és elvadultsárír által ütött sebeket. Deák átvette a kérvényt, kijelentette azonban, hogy a törvénytelen választás megvizsgálására, csakis az arra illetékes fórum, a képviselőház küldhet ki bizottságot. A miniszter mindnyájunkat megnyerő szívélyességgel magyarázta Petőfinek a törvényes eljárás időrendjét és lefolyását. Kérdezte a költőt, hogy részt vesz-e a sajtóügyi választmány munkájában. Petőfi öszszeráncolta a homlokát, kezével legyintett: — Töröltek a listából. A nemzetőrségből is. Deal maga elé dörmögött, de nem értettük a szavát. Majd kisvártatva, mintha más irányt akarna adni abeszélgetésnek, megkérdezte Petőfit, hogy „Búcsú a Kiskunságtól" című költeményét mostanában írta-e, vagy már régebben? Petőfi, aki egyszerre nagyon kedvetlen lett, szűkszavú választ ad: „Amikor hazakerültem..." Deák, nyilván, hogy felrázzasultságából, az ő férfias, dunántúli mély hangján recitálni kezdte: Itt vagyok megint a negyvárosi élet örökös zajában,,ile képzeletem most is odalenn az Alföld rónáján van. Testi szemeimet Behunyom és lelkem szemeivel nézek, S előttem lebegnek szépen, gyönyörűn sz Alföldi vidékek. (Folytatása következik) A kolozsvári pártszervezet május 7-re tervezett less&f Att&tn £BnlEfce$tre közbejött akadályok miatt p|Hf||£IttH A legközelebb tartandó estre az eladott jegyek érvényesek n wwwi rjMwwn www mm wwon Mwonwm mm t 5. oldal Antal nemzetvédelmi propagandaminiszter Szent Lászlóról A nagyváradi Szigligeti Színházban tartott Szent László-amilyen Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter beszédet mondott. Szólt a nagyváradi Szent László-kultuszról és méltatta Szent László történelmi szerepét. Azt fejtegette, hogy tudatossá vált Szent Lászlóban a magyarság örök európai szerepe, amit Antal miniszter így fogalmazott meg: ..a nyugat felé független szabad keresztény birodalom, amely a maga hatalmas, erkölcsi és anyagi erőivel kelet felé magasra tartja Krisztus keresztjét és saját testével védelmezi e kereszt mennyei sugaraival bearanyozott keresztény a krílt'IMF és európai életformát". A következőkben arról beszélt a miniszter, hogy a magyar nemzet igazán boldog csak akkor volt és igazán boldog a jövőben is csak akkor lehet, ha saját testéből és véréből való kéz tartja a gyeplőket. Kijelentette, hogy bölcseséggel, eréllyel és az elhivatottság tudatával meg kell teremteni az összes magyar erők összhangját. Teljes tisztaságaiban kell fenntartani, sőt ,még magasabbra kell fejleszteni ma is a katonai lelkületet. — mondotta. Rámutatott, hogy a háború győzelmes befejezése és az azt követő európai rendezés továbbra is igényli az összes nemzeti erőket. Az áldozatos szellem fenntartása nemcsak katonai, de polgári vonalon is új és nagy kötelességek elé állít bennünket —folytatta. — Elő kell készítenünk az ország életét a ránk váró nagy feladatokra, újjá kell szervezni népünk belső erőit. Ennek előfeltétele egyrészt az, hogy a magyarság csak magyar élet-formát élhet, másrészt pedig az osztó keresztényi igazságosság társadalmi elvének megvalósítása. — Egy piaci árus hirtelen halála. Csete Andorné testvérével, Harmati József piaci árussal a Grassalkovich uccában levő lakásukról kézikocsival a nagyvásártelepre indult. Harmati József útközben hirtelen rosszul lett, az asszony feltette őt a kézikocsira és hazavitte a lakásukra. A piaci árus ott eszméletét vesztette és mire a mentők megérkeztek, már meg is halt. Halálának okát a boncolás állapítja majd meg. • Az erős dohányzás következményei P 1.— Az érelmeszesedés természetes gyógyítása P 1.50. (X) — Délvidéki nemzetvédelmi kitüntetések. Újvidéken vasárnap délelőtt nagy ünnepség keretében osztották ki 160 délvidéki kitüntetettnek a nemzetvédelmi keresztet. Az ünnepséget vitéz fra,Sor Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, majd vitéz Magasítóin László vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet. A kitüntetettek ezután fogadalmat tettek, majd eprenként átvették a kitüntetést.