Népszava, 1942. augusztus (70. évfolyam, 172–196. sz.)

1942-08-01 / 172. szám

m 1942 augusztus 1, szombat MmrsmmBWBeaBma^^B* NÉPSZAVA A kormányzó beszédben köszönte meg a székelyek ajándékát ünnepség­ keretében a­dta át csü­törtökön délután az „Erdővidék" tzékelységének küldö­ttsége Horthy Miklós kormányzónak Kenderesen azt a székely kap­át, amelyet a ro­xilán uralom utoló napjaiban ácsol­tak és amely alatt a honvédség be­vonult a Székelyföldre. A székely hegyek tölgyeiből készült hatalmas kaput a legügyesebb székely fa­fa­ragok­­-székely díszítésekkel, fara­gásokkal látták el, majd fölállítot­ták a kormányzó kenderesi kúriája gy­ümölcsösének bejárójánál. A kapu fölírása hangoztatja, hogy a székely karrat a kormányzó iránti mély hó­dolattal állították a székelyek. A székely kamu­ székely küldött­jén adta át a kormányzónak. Bíró István felsőházi sas­­beszédében el­mondotta a kapu megépítésének tör­ténetét. A díszkaput a román meg-sz­állás utolsó két napján ácsolták ,m azóta várták az alkalmat, hogy hűségük tanúbizonyságaként föl­ajánlhassák azt a kormányzónak a Székelyföld és a Nagy Magyar Al­föld szétválaszthatatlan, örök egy­sége jelképeként. Az üdvözlésre a­­­ormányzó a következő szavakkal válaszolt: — Hálásan köszönöm az elhang­zott kedves szavakat és éppen olyan hálásan köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, amit idehoz­tak. Természetesen az első perctől kezdve úgy tekintettem, hogy ez a székelységnek a ragaszkodását akarja kifejezni. Ezt a ragaszko­dást szeretettel viszonzom és ígé­rem, hogy a székelyeknek az érde­keit, miként eddig, ezután is mindig szívemen fogom viselni minden te­kintetben és egy percre sem fogok róla megfeledkezni. Ezt a szép ka­put itt szülőföldemen, otthonom­ban állítottuk föl s szeretettel fo­gom gondozni, ameddig élek. Utá­nam pedig utódaim, örököseim ugyanolyan szeretettel őrzik majd meg, tekintettel fajunk legrégibb vitéz törzsére, amely a világhábo­rúban is mindig bebizonyította nagy értékét, harcrakészségét és bátorságát s amellyel örökre el­választhatatlanul egyek vagyunk. A kormányzó ezután kitüntette a székely kapu készítőit, a küldöttség tagjainak pedig aláírásával ellátott fényképét ajándékozta. GTÖZÖD­JÖN MEG. legkellemesebb és legolcsóbb szórakozás a ISTVÁN STRAND­­ v. Wm IÍPMAI PART (volt Huni­ária-strand) Budapest területén 120 méteres medence. Kristálytiszta víz. KOMBINÁLT hajú-vagy HÉV-átszállószev Kedvezményes jegyele: a jegyirodákban, a rómaiparti átkelési pénztárnál, a mar­githidi HÉV-trafikban, Újpesten a komp- UA-JX/t­A Tens fám­nál és a forgalmasabb dohánytőzsdékben fu­lUnO Vennegio, lene, font terepre jutottak az előnyomuló né­met csapatok, ahol a gördülő jár­műveken szállított csapatok mene­telése elé a terepviszonyok akadá­lyokat emelnek és a további előnyo­mulás esetében különösen szükség lesz a hegyi harcokban kiképzett, megfelelő felszereléssel ellátott és a várható gerillaháborúra alkalma­sabb hegyivadászalakulatokra. Valószínűnek látszik, hogy a Kaukázus hegyes előterében a küz­delem harcmodora is megváltozik, a széles arcvonalon történő támadás helyébe majd a hegyvidék sajátos­sága folytán a kis egységeknek mérkőzése lép. A védelem itt nyil­ván szétszórt fészkeket létesít majd és a támadóknak egymás után kell kiemelniök ezeket az állásokat. Úgy látszik tehát, hogy Rosztov el­foglalásával valóban lezárult a ke­leti küzdelem egyik szakasza és ,az azóta eltelt átmeneti idő után most új szakaszába lép a nagy küzdelem, a Kaukázus északi előterében meg­induló harcokkal. A német hadijelentés nem említi ugyan, a „Popolo di Roma" című lap azonban azt jelenti, hogy a ten­gelycsapatok elérték a Kuban folyót, amely a Kaukázus északi lejtőjén ered, előbb észak felé folyik, majd nagy kanyarulattal délnyugati irányba tér, a sokat emlegetett Krasznodar város mellett vezet az útja és körülbelül a Keresi szoros vidékén ömlik a tengerbe. A hiva­talosan még meg nem erősített je­lentés nem említi, hogy a folyónak mely részét érték el a tengely­csapa­tok, az eddigi előnyomulási irány­ból arra lehet azonban következ­tetni, hogy ez a pont a folyó leg­északibb kanyarulatának táján le­het. A német jelentésnek az a mon­data, hogy a támadó hadsereg éle 180 kilométerre áll délre a Dontól, ezt a föltevést teszi valószínűvé, mert eddigi híreink szerint déli irányban ezen a vidéken kívül csak a csütörtökön elfoglalt Proletar­szkaja térségében jutottak előre, itt azonban további jelentős előre­nyomulásról ezideig nem érkezett hír. A déli harcok színhelyéül szolgáló terület, az úgynevezett „Feketeföld-vidék" jelentőségéről a német távirati iroda közlést adott ki, amely ezt a területet különösen azért mondja fontosnak, mert a vidék mezőgazda­sága magas fokon áll, holdankénti átlaghozama fölötte van a Szovjet­ Unió átlaghozamának. Ennek meg­felelően ezen a vidéken nagymérték­ben kifejlődött a Szovjet­ Unió élelmiszeripara is. A terület egyéb­ként gazdag különböző ipari cé­lokra felhasználható ásványi termé­kekben és ezért fontos nehézipari és gépipari központok épültek itt. A kiegészítő berlini jelentések arról számolnak be, hogy a bolse­vista harci kötelékek makacs utó­védharcokkal megkísérelték feltar­tóztatni a német csapatokat a Don­tól Délre. A német hadsereg és a fegyveres SS kötelékei megtörték az ellenállást. A keleti hadszíntér más szaka­szain, így Rzsev, Leningrád és a volhhovi szakasz térségében részben erős bolsevista támadásokról ír a német hadijelen­tés. Ezeknek a támadásoknak célja nyilvánvaló. A nagy kiterjedésű arcvonal más pontjain nagyobb erőbevetésekkel súlyosabb összecsa­pásokat akar kierőszakolni ezzel a rendszerrel a szovjet hadvezetés — mint ezt már a voronezsi harcok feltűnő jelenségénél is láttuk —, hogy ezzel erőket kössön le és teher­mentesítse a délen küzdő Tim­o­senko seregét. Leningrádra vonatkozik az a figyelemreméltó közlés, amely sze­rint berlini körökben délután sem­mit sem tudtak arról a valószínű­leg szovjet forrásból származó hír­ről, hogy a németek a leningrádi térségben nagyszabású támadást indítottak. A berlini közlemény hangsúlyozza, hogy német katonai személyek kijelentése szerint a né­met hadvezetőségnek nincs szük­sége látszateredményekért folyta­tott támadásokra, hanem mindig csak ott lép működésbe, ahol az ka­tonai szempontból kifizetődik. Ez vonatkozik Leningrádra is, amelyet — mint a berlini közlés mondja — már csak azért sem fognak meg­tá­madni német részről, minthogy egy napon Leningrád magától elesik. A fentebb említett hír nyilván ösz­szefüggésben áll ennek a német katonai felfogásnak gyakorlati ér­vényesülésével. Az a tény, hogy a legnagyobb méretű küzdelem keleten folyik, nem jelenti azt, mintha más írai. A német véderő főparancsnokság jelenti: A tengelycsapatok 250 kilométer szélességben átlépték a Don alsó folyását Meghiúsult szovjet támadások Rzsevnél, Leningrádnál és a voloviovi szakaszon El-Alameinnél brit előretörést utasítottak vissza Német különjelent­és a búvár hajóharc eredményeiről A nagy háború eseményeinek kö­zéppontjában már hosszabb idő óta a keleteurópai arcvonal hadicselek­ményei állanak. A szovjet front déli része elkeseredett küzdelem színhelye, az itt folyó küzdelem fon­tosságának ifjabb bizonyítéka Sztá­lin napiparancsa, amelyet lapunk más helyén ismertetünk. Ez a meg­nyilatkozás a szovjet vezetés felfogá­sát világítja meg, ugyanolyan éles fénnyel, amilyen határozottan meg­világítják a német álláspontot a berlini illetékesek közlései. A német véderőfőparancsnokság július 31-én a keleti hadszíntér hadihelyzetének állásáról a követ­kezőket jelenti: Német, román és szlovák csapatok átlépték a Don alsó folyását 250 kilo­méter szélességben és szétverték az ezen a szakaszon védelemre bevetett ellenséges erőket. Gyorskötelékeink és a gyalogság előcsapatai, valamint va­dászhadosztályok szorosan sarkaiban vannak a teljes menekülésben levő, rendetlenül visszaözönlő ellenségnek és már most több helyen átkaroló ül­dözéssel a további visszavonulást megakadályozták. A német támadó hadsereg éle 180 kilométerrel áll délre a Dontól. Salok fontos vasúti csomó­pontért péntek reggel óta folyik a harc. Egy gyaloghadosztály elfoglalta Kuscsevszkaját. A foglyok és a zsák­mány száma állandóan nő, noha, te­kintve a gyors előnyomulást, eddig nem volt áttekinthető. A légierő szü­net nélküli bevetésekkel avatkozott bele az üldözőharcokba, számtalan oszlopot szórt szét és megakadályozta, hogy az ellenség ismét megvesse a lábát. A nagy Don-kanyarulatban né­met és román csapatok átvetették az ellenséget a folyón. Olasz kötelékek a páncélosoktól támogatott helyi jellegű szovjet támadásokat, véres veszteséget okozva az ellenségnek, visszaverték.­­­­ A bezárt ellenséges erők kitörési­­kí­sérletei, valamint a szovjet tehermen­tesítő­­ támadások eredménytelenek maradtak. Ezekben a harcokban az ellenség csütörtökön 62 páncélost vesz­tett. A Don-kanyarban is beavatkoz­tak a harci- és csatarepülőkötelékek a támadó hadműveletekbe. Éjjel-nap­pal súlyos károkat okoztak a szovjet utánpótló összeköttetésnek, mind a vasúton, mind a víziutakon. Iizsev környékén erős bolsevista támadáso­kat részben ellenlökésekkel kivédtünk, ezek során negyven páncélost lőttünk ki. A volhhovi szakaszon és Leningrád­nál meghiúsultak az ellenség helyi­jellegű előretörései. A Szovjetnek a Néván megkísérelt áttörésénél hét hajót megsemmisítettünk. A Finn tengeröbölben a légierő Lavansaari sziget ellenséges légitámaszpontját küzdötte le. Berlini közlés szerint a Kubán­vidéken és a Kaukázus északi elő­terében folytatott nagyszabású had­műveletekben a gépesített gyalog­ságot és a páncéloshadosztályokat közben hegyivadászokkal is felvál­tották és ezek igen eredményesen működnek a harcokban. Az intézke­dés oka nyilvánvaló: itt már olyan 3. oldal 7! Valami (Háborús vásár) 1942. évi augusztus 14-től augusztus 24-ig kedvezményes elővételi jegyek helyett 1,51 pepiért ha nálunk vásárolja meg Jegyek már kaphatók: Kultur pro­pagan­da jegypénztárainknál VII. Erzsébet körút 35, telefon: 222-293 és VIII, Conti u. 4, telefon: 130-330, 331, 332, valamint az összes szakszervezetekben (iiSSfi'TSSivK rf-'-'Ü ' 1 äs" • •••<••• v.4

Next