Népszava, 1942. szeptember (70. évfolyam, 197–221. sz.)

1942-09-01 / 197. szám

1942 szeptember 1. kedd NÉPSZAVA Sztálingrád erődrendszerében, a Kubantól délre, Rzsevnél, falujánál és a Ladoga tónál súlyos harcok vannak folyamatban A németek keletangliai városokat bombáztak, angol gépek a nyugati terü­leteket támadták, szovjet bombázók Kelet-Németország és Nagy-Berlin felett Erősödő haditevékenység Távol-Keleten Ma, szeptember 1-én, amikor a­ilág közvéleménye az öt konti­nensre kiterjedt háború súlyos had­műveleteit kíséri figyelemmel, meg kell emlékeznünk arról, hogy pon­tosan három esztendővel ezelőtt, 1933 szeptember 1-én dördültek el az első lövések, amelyeknek tüze jelezte a minden eddiginél hatal­masabb méretű, országok és föld­részek között tomboló nagy mérkő­zés kezdetét. A német-lengyel hatá­ron megindult hadműveletek nyi­tották meg azt a félelmes színjáté­kot, amely azóta térben és időben nevo várt kiterjedésűvé növekedett, a területeknek és a fegyverbelépő néptömegeknek egyre nagyobb mennyiségét vonta az eseményekbe. A háború kitörésének időpontjában látni lehetett ugyan már, hogy nem elszigetelt jelenség, nem két ország fegyveres viszálya kezdődött, az események növekedése és feltorló­dása azonban mégis olyan arányo­kat öltött a későbbi események so­rán, amit kevesen sejtettek az első napokban. Az immár hároméves háború utolsó esztendejében, az­ elmúlt év júliusának végén, a német-szovjet­háború kitörésével a a keleti front lépett érdeklődésünk középpont­jába, mint Európa sorsát legköz­vetlenebbül érintő hadszíntér és az itt történő események jelentősége és a küzdelem súlyossága egyaránt eredményezte, hogy amióta ezen az arcvonalon folyik a küzdelem, a többi arcvonal hadieseményei bizo­nyos mértékben háttérbe szorultak. Ennek a 2001­ kilométeres kiterjedt­ségű frontnak mozgása került kez­dettől fogva a nagy háború közép­pontjába és természetszerűen ma is ez foglalkoztatja legjobban érdek­lődésünket. Ennek az arcvonalnak eseményei­ről a német véderőfőparancsnok­ság augusztus 30-án a többi között ezeket jelentette: A Kuban alsó folyásától délre a­­ német és román csapatok, noha az ellenség erősen ellenállt és a terep nehéz, mégis tovább nyomulnak előre. Sztálingrád térségében gyalogoshad-osztályok és gyorskötelékek a­ légierő­k nagy kötelékeitől támogatva, erősen kiépített állásokat törtek át és ke­mény harcokban mélyen benyomultak az ellenségess erődrendszerbe. Kalu­gától délnyugatra ismételten elutasí­tották nagyobb ellenséges gyalogos-és páncéloskötelékek támadásait. Az ellenség Rzsevnél nagy erők bevetésé­vel szombaton is megpróbálta áttörni arcvonalunkat. A légierők együttmű­ködésével minden támadást, részben ellenlökésekkel, visszavertünk. Egy hónap óta tart a rzsevi csata és a szovjet csapatoknak négy-öt hadse­regerősségű ember- és hadianyag tö­meges bevetésével sem sikerült áttör­niök a német arcvonalat. Az ellenség térnyeresége sem hadászatilag, sem hadműveleti szempontból nem áll arányban­­a harcok során elszenvedett ember-és anyagveszteségeivel. A Szov­jetnek a sikeres áttörésről szóló vala­mennyi állítása hamis. Arcvonalunk zárt, míg az ellenség támadóereje egyre jobban lanyhul. Augusztus 31-én ezeket jelenti a német véderőfőparancsnokság Kelet­ről. A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok folytatódó támadásokban visszavetették az ellen­séget a Fekete tenger partja irányába. A légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet ágyúnaszádot. Sztálingrád­tól délre a német csapatok áttörték az ellenséges állásokat, nagy bolsevista erőket szétvertek és 25 kilomé­ter­rel délre állattak Sztálingrád előtt. A légi­erők Sztálingrád ellen intézett éjszakai támadásai nagy kiterjedésű tüzeket okoztak. Ezenkívül hatásosan harcolt a légierő az ellenségnek a Volgától keletre levő vasúti célpontjai és re­pülőterei ellen. Rzsevnél az ellenség nagy gyalogos- és páncéloserők be­vetésével több helyen folytatta táma­dásait. Kemény harcokban is páncé­lost megsemmisítettünk. A 48 meg­semmisített páncélos közül 38-at egy rohamlövegkülönítmény egymaga sem­misített meg. A Ladoga tótól délre meghiúsultak a Szovjet újabb táma­dásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-re virradó éjszaka a Ladoga kivon elsüllyesztettek egy szovjet ágyúnaszá­dot és egy ellenséges kereskedelmi hajót. Az idézett két jelentésből ismét világosan kitűnik, hogy — amint már hosszabb idő óta — a hadi­események néhány fontos csomó­pont körül összpontosulnak. Sztálingrád harcairól érkezett egyéb jelentések hangsúlyozzák a város erődrend­szerének jelentős kiépítettségét és a szovjet csapatok makacs védeke­zését. Egyik német jelentés ki­emeli, hogy a város körüli szaka­dékos terep a bolsevikieknek már önmagában is kedvező védelmet nyújtott, de ezen felül több, mint 30 kilométeres mélységben több erő­sen kiépített védelmi övet állítot­tak fel. Kiserődrendszerek védik a terepet, amelyeket a természeti adottságok kihasználásával a vé­delmi övekben ügyesen elszórtak. Ezekben az erődövezetekben foly­nak a kemény harcok az ellenálló szovjet harccsoportokkal, minden kiserőd körül külön - külön harc fejlődött ki. A záróvonalak fel­szaggatásában a német légifegyver­nem hathatósan támogatja a földi csapatokat. A déli arcvonatszakasz másik je­lentős hadműveleti területéről, a a Kaukázus vidékéről is több jelentés érkezett. Ezek a német jelentések egyönte­tűen megállapítják, hogy a hegyes vidéken ellenálló szovjet csapatok szívósan küzdenek, a német csapa­toknak támadásukat részben ős­erdőhöz hasonló terepen kellett előrevinniök. Erős erdei és hegyi­ütközetek folynak, egyes német csa­patok behatoltak egy erős támasz­ponttá kiépített községbe, ahol szovjet ellentámadások közben fo­lyik a­ helység megtisztítása. A ma­gas hegyvidéken német hegyivadá­szok részben közvetlen előretörés­sel, részben átkaroló művelettel szintén nehéz terepviszonyok leküz­désével az átvezető hágók ellen in­tézik támadásaikat. A Kaukázustól északra, Kalmük­földön a német és román csapatok a sóstalajú sivata­gok és sós mocsarak okozta terep­nehézségek áthidalása után több támaszpontot elfoglaltak. A legdélibb arcvonalrész küzdel­mei most már egyre határozottab­ban a nagyméretű hegyi gerilla­háború formáit kezdik felölteni, szemben a Sztálingrád körül folyó korszerű ostromháborúval és az északibb arcvonalrészek páncélos­mozgóháború jellegű harcaival. Néhány nappal ezelőtt tárgyila­gos hangú és terjedelmes német közlések keltették fel a figyelmet a középső arcvonalrész, Rzsev és Kaluga eseményei iránt. A német tájékoz­tatások beszámolnak arról, hogy a Szovjet ezen a vidéken immár más­fél hónapnál hosszabb idő óta ma­kacs tömegtámadásokkal kísérlete­zik, hogy a déli arcvonalszakaszt ezekkel a hadműveletekkel teher­mentesítse. A német közlések tud­tul adták, hogy a szovjet csapatok térnyerése ezen a vidéken hadá­szati szempontból jelentéktelen és támadásaik a német védelem ellen­állásén rendszeresen megtörnek. A legújabb jelentések is hasonló szel­lemben szólnak a Rzsev—Medin— Kaluga térségről. Egyik német je­lentés például a következőket mondja: Augusztus 28-án a német csapa­tok nemcsak a Kalugától dél­nyugatra levő térségben értek el jelentős eredményt az elhárítás terén, hanem Medintől északnyu­gatra és a Rzsev mellett is. A német ellentámadások és a szovjet veszteségek ismertetése után ugyanez a jelentés arról is beszá­mol, hogy Rzsev térségében, ennek az arcvonalszakasznak északi és északkeleti vidékén szintén nagy szovjet támadás volt, amely a sú­lyos német elhárító tűzben össze­omlott. Másik német távirati irodai jelentés közli, hogy a következő napon ismét több helyen, nagyobb erőkkel támadtak a bolsevisták. Egy kisebb magaslat mellett be­hatoltak az első német védelmi ár­kokba, a német csapatok ellenlökés­sel hamarosan kiigazították ezt a betörést. A nyár utolsó heteiben a szovjet hadvezetés tehát — mint a jelenté­sekből világosan látjuk — nagy erő­feszítéseket tesz arra, hogy a vár­ható téli háború a keleti arcvonal középső és északi részén kedvezőbb helyzetben érje, délen pedig az ellenállás nyilván arra irányult, hogy a tél bekövetkeztéig a szá­mára hadászati szempontból fontos pontokat ne veszítse el. Ezt a törekvést ellenhatásaival világíthatjuk meg még határozot­tabban, a német csapatok kemény ellenállása északon és középen, nagylendületű támadása a déli ré­szeken, félreérthetetlenül mutatja a keleti háború ezidőszerinti köz­vetlen célját: a német hadvezetőség nyilván azért fektet nagy súlyt az északi elhárító harcokra, hogy amíg itt feltartóztatja a szovjet erőket, dé­len súlyos csapást mérhessen a volg­ai és kaukázusi szovjet had­seregre. A szombat délutáni olasz hadi­jelentés első alkalommal közölt részleteket a Ladoga tavon harcba­vetett olasz gyorsnaszádok hadmű­veleteiről, amelyek a különösen a leningrádi szovjet csapatok vízi utánpótlását támadják. A jelenté­sek alapján a gyorsnaszádokat igen alkalmas fegyvernek tartják. Német katonai részről közlik, hogy a vasárnap éjszaka Kelet- és Észak-Németország felett átrepült szovjet bombázói szétszórtan ledo­bott robbanó- és gyújtóbombáikkal csak jelentéktelen károkat okoztak. Néhány gép elérte Nagy-Berlint, jól irányzott légvédelmi tűzzel nagy magasságba kényszerítették őket és így csak szórványosan dob­tak le célzás nélkül robbanó- és gyújtóbombákat a város külső te­rületeire. A német véderőfőparancsnokság különjelentésben számol be a tengeri háború legújabb fejleményeiről. Német tengeralattjárók az elmm­út héten súlyos veszteséget okoztak az ellenséges hajózásnak az Atlanti óceá­non, a Karibi tengeren és Ayu­gil-Afrika előtt, noha az ellenséges légi­es tengeri harci erők elhárítása erős volt, makacs harcokban ha­jók­aratl­a­nokból és portyázások során 30 hajót süllyesztettek el 1­1.000 tonna tarta­lommal, öt másik hajót megtorpedóz­tak. Hivatalos angol jelentést idéz egy stockholmi keltezésű Stefáni­tavirat, amely szerint a nyugati légiháború során az elmúlt héten Németország és a megszállt területek felett vég­zett berepülések alkalmával a brit légierő 95 repülőgépet vesztett. A német véderőfőparancsnokság augusztus 31-én ezt jelenti nyugat­ról:­­Harci repülőgépeink éjjel - nsappal bombázták gyújtó- és robbanóbombáik­kal Kelet-Anglia és Middland katonai berendezéseit. Berlini katonai helyről származó közlés összefoglalja az elmúlt há­rom nap alatt a megszállt Francia­ország ellen intézett brit légitáma­dásokat. A felsorolásban első he­lyen emeli ki az északfranciaországi Albert vidékén történt bombatáma­dást, majd megemlíti, hogy szombat éjszaka egy gyorsvonat ellen intéz­tek támadást brit repülők. Orleans­tól délnyugatra Blois vasútállomás közelében a­ vonat a bombázás kö­vetkeztében kénytelen volt meg­állni, ekkor a támadó repülők mély­repülésben tűzfegyvereikkel támad­tak. Huszonöt francia polgári sze­mély meghalt, mintegy 50 súlyosan megsebesült. A német véderő tagjai közül senki sem sebesült meg. Angol vadászrepülők a megszállt nyugati partvidék francia paraszt­házai ellen támadást intéztek és lövéseikkel csűröket borítottak lángba, amelyekben a lakosság ter­mése volt elhelyezve. A Stefani-iroda jelenti az afrikai harcokról, hogy itt angol támadá­sokat gyors visszacsapással elhárí­tottak a tengelycsapatok. Az olasz főhadiszállás 826. számú közleménye így hangzik: Az egyiptomi arcvonalon meghiúsul­tak az ellenséges járőrök rajtaütési kísérletei. Ezen az arcvonalon élénk légitevékenység volt. Vadászgépeink légiharcban lelőttek két repülőgépet és több gépet hatásosan géppuskáztak számbeli fölényben levő ellenséges alakulatokkal vívott harcokban. A ke­reskedelmi hajóink ellen intézett táma­dások során olasz vadászgépek a Föld­közi tengeren négy ellenséges repülő­gépet megsemmisítettek, egyik hadi­hajónk légvédelmi ütegei két gépet pusztítottak el, német repülők pedig még két ellenséges repülőgépet sem­misítettek meg. Egy gőzös könnyebben megrongálódott. Két repülőgépünk nem tért vissza vállalkozásáról. Augusztus 27-én az Aldo Benvenuto sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt, álló olasz gyorsnaszád a Ladoga tavon megtorpedózott és elsüllyesztett egy 1300 tonnás szovjet szállítóhajót, amely Leningrád felé tartott. Stefani-jelentés számol be arról is, hogy Gibraltárban néhány ziard óta élénk légitevékenység észlel­hető és néhány nagyobb angol 3*^- 3. oldal

Next