Népszava, 1942. szeptember (70. évfolyam, 197–221. sz.)
1942-09-01 / 197. szám
1942 szeptember 1. kedd NÉPSZAVA Sztálingrád erődrendszerében, a Kubantól délre, Rzsevnél, falujánál és a Ladoga tónál súlyos harcok vannak folyamatban A németek keletangliai városokat bombáztak, angol gépek a nyugati területeket támadták, szovjet bombázók Kelet-Németország és Nagy-Berlin felett Erősödő haditevékenység Távol-Keleten Ma, szeptember 1-én, amikor ailág közvéleménye az öt kontinensre kiterjedt háború súlyos hadműveleteit kíséri figyelemmel, meg kell emlékeznünk arról, hogy pontosan három esztendővel ezelőtt, 1933 szeptember 1-én dördültek el az első lövések, amelyeknek tüze jelezte a minden eddiginél hatalmasabb méretű, országok és földrészek között tomboló nagy mérkőzés kezdetét. A német-lengyel határon megindult hadműveletek nyitották meg azt a félelmes színjátékot, amely azóta térben és időben nevo várt kiterjedésűvé növekedett, a területeknek és a fegyverbelépő néptömegeknek egyre nagyobb mennyiségét vonta az eseményekbe. A háború kitörésének időpontjában látni lehetett ugyan már, hogy nem elszigetelt jelenség, nem két ország fegyveres viszálya kezdődött, az események növekedése és feltorlódása azonban mégis olyan arányokat öltött a későbbi események során, amit kevesen sejtettek az első napokban. Az immár hároméves háború utolsó esztendejében, az elmúlt év júliusának végén, a német-szovjetháború kitörésével a a keleti front lépett érdeklődésünk középpontjába, mint Európa sorsát legközvetlenebbül érintő hadszíntér és az itt történő események jelentősége és a küzdelem súlyossága egyaránt eredményezte, hogy amióta ezen az arcvonalon folyik a küzdelem, a többi arcvonal hadieseményei bizonyos mértékben háttérbe szorultak. Ennek a 2001 kilométeres kiterjedtségű frontnak mozgása került kezdettől fogva a nagy háború középpontjába és természetszerűen ma is ez foglalkoztatja legjobban érdeklődésünket. Ennek az arcvonalnak eseményeiről a német véderőfőparancsnokság augusztus 30-án a többi között ezeket jelentette: A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok, noha az ellenség erősen ellenállt és a terep nehéz, mégis tovább nyomulnak előre. Sztálingrád térségében gyalogoshad-osztályok és gyorskötelékek a légierők nagy kötelékeitől támogatva, erősen kiépített állásokat törtek át és kemény harcokban mélyen benyomultak az ellenségess erődrendszerbe. Kalugától délnyugatra ismételten elutasították nagyobb ellenséges gyalogos-és páncéloskötelékek támadásait. Az ellenség Rzsevnél nagy erők bevetésével szombaton is megpróbálta áttörni arcvonalunkat. A légierők együttműködésével minden támadást, részben ellenlökésekkel, visszavertünk. Egy hónap óta tart a rzsevi csata és a szovjet csapatoknak négy-öt hadseregerősségű ember- és hadianyag tömeges bevetésével sem sikerült áttörniök a német arcvonalat. Az ellenség térnyeresége sem hadászatilag, sem hadműveleti szempontból nem áll aránybana harcok során elszenvedett ember-és anyagveszteségeivel. A Szovjetnek a sikeres áttörésről szóló valamennyi állítása hamis. Arcvonalunk zárt, míg az ellenség támadóereje egyre jobban lanyhul. Augusztus 31-én ezeket jelenti a német véderőfőparancsnokság Keletről. A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok folytatódó támadásokban visszavetették az ellenséget a Fekete tenger partja irányába. A légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet ágyúnaszádot. Sztálingrádtól délre a német csapatok áttörték az ellenséges állásokat, nagy bolsevista erőket szétvertek és 25 kilométerrel délre állattak Sztálingrád előtt. A légierők Sztálingrád ellen intézett éjszakai támadásai nagy kiterjedésű tüzeket okoztak. Ezenkívül hatásosan harcolt a légierő az ellenségnek a Volgától keletre levő vasúti célpontjai és repülőterei ellen. Rzsevnél az ellenség nagy gyalogos- és páncéloserők bevetésével több helyen folytatta támadásait. Kemény harcokban is páncélost megsemmisítettünk. A 48 megsemmisített páncélos közül 38-at egy rohamlövegkülönítmény egymaga semmisített meg. A Ladoga tótól délre meghiúsultak a Szovjet újabb támadásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-re virradó éjszaka a Ladoga kivon elsüllyesztettek egy szovjet ágyúnaszádot és egy ellenséges kereskedelmi hajót. Az idézett két jelentésből ismét világosan kitűnik, hogy — amint már hosszabb idő óta — a hadiesemények néhány fontos csomópont körül összpontosulnak. Sztálingrád harcairól érkezett egyéb jelentések hangsúlyozzák a város erődrendszerének jelentős kiépítettségét és a szovjet csapatok makacs védekezését. Egyik német jelentés kiemeli, hogy a város körüli szakadékos terep a bolsevikieknek már önmagában is kedvező védelmet nyújtott, de ezen felül több, mint 30 kilométeres mélységben több erősen kiépített védelmi övet állítottak fel. Kiserődrendszerek védik a terepet, amelyeket a természeti adottságok kihasználásával a védelmi övekben ügyesen elszórtak. Ezekben az erődövezetekben folynak a kemény harcok az ellenálló szovjet harccsoportokkal, minden kiserőd körül külön - külön harc fejlődött ki. A záróvonalak felszaggatásában a német légifegyvernem hathatósan támogatja a földi csapatokat. A déli arcvonatszakasz másik jelentős hadműveleti területéről, a a Kaukázus vidékéről is több jelentés érkezett. Ezek a német jelentések egyöntetűen megállapítják, hogy a hegyes vidéken ellenálló szovjet csapatok szívósan küzdenek, a német csapatoknak támadásukat részben őserdőhöz hasonló terepen kellett előrevinniök. Erős erdei és hegyiütközetek folynak, egyes német csapatok behatoltak egy erős támaszponttá kiépített községbe, ahol szovjet ellentámadások közben folyik a helység megtisztítása. A magas hegyvidéken német hegyivadászok részben közvetlen előretöréssel, részben átkaroló művelettel szintén nehéz terepviszonyok leküzdésével az átvezető hágók ellen intézik támadásaikat. A Kaukázustól északra, Kalmükföldön a német és román csapatok a sóstalajú sivatagok és sós mocsarak okozta terepnehézségek áthidalása után több támaszpontot elfoglaltak. A legdélibb arcvonalrész küzdelmei most már egyre határozottabban a nagyméretű hegyi gerillaháború formáit kezdik felölteni, szemben a Sztálingrád körül folyó korszerű ostromháborúval és az északibb arcvonalrészek páncélosmozgóháború jellegű harcaival. Néhány nappal ezelőtt tárgyilagos hangú és terjedelmes német közlések keltették fel a figyelmet a középső arcvonalrész, Rzsev és Kaluga eseményei iránt. A német tájékoztatások beszámolnak arról, hogy a Szovjet ezen a vidéken immár másfél hónapnál hosszabb idő óta makacs tömegtámadásokkal kísérletezik, hogy a déli arcvonalszakaszt ezekkel a hadműveletekkel tehermentesítse. A német közlések tudtul adták, hogy a szovjet csapatok térnyerése ezen a vidéken hadászati szempontból jelentéktelen és támadásaik a német védelem ellenállásén rendszeresen megtörnek. A legújabb jelentések is hasonló szellemben szólnak a Rzsev—Medin— Kaluga térségről. Egyik német jelentés például a következőket mondja: Augusztus 28-án a német csapatok nemcsak a Kalugától délnyugatra levő térségben értek el jelentős eredményt az elhárítás terén, hanem Medintől északnyugatra és a Rzsev mellett is. A német ellentámadások és a szovjet veszteségek ismertetése után ugyanez a jelentés arról is beszámol, hogy Rzsev térségében, ennek az arcvonalszakasznak északi és északkeleti vidékén szintén nagy szovjet támadás volt, amely a súlyos német elhárító tűzben összeomlott. Másik német távirati irodai jelentés közli, hogy a következő napon ismét több helyen, nagyobb erőkkel támadtak a bolsevisták. Egy kisebb magaslat mellett behatoltak az első német védelmi árkokba, a német csapatok ellenlökéssel hamarosan kiigazították ezt a betörést. A nyár utolsó heteiben a szovjet hadvezetés tehát — mint a jelentésekből világosan látjuk — nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy a várható téli háború a keleti arcvonal középső és északi részén kedvezőbb helyzetben érje, délen pedig az ellenállás nyilván arra irányult, hogy a tél bekövetkeztéig a számára hadászati szempontból fontos pontokat ne veszítse el. Ezt a törekvést ellenhatásaival világíthatjuk meg még határozottabban, a német csapatok kemény ellenállása északon és középen, nagylendületű támadása a déli részeken, félreérthetetlenül mutatja a keleti háború ezidőszerinti közvetlen célját: a német hadvezetőség nyilván azért fektet nagy súlyt az északi elhárító harcokra, hogy amíg itt feltartóztatja a szovjet erőket, délen súlyos csapást mérhessen a volgai és kaukázusi szovjet hadseregre. A szombat délutáni olasz hadijelentés első alkalommal közölt részleteket a Ladoga tavon harcbavetett olasz gyorsnaszádok hadműveleteiről, amelyek a különösen a leningrádi szovjet csapatok vízi utánpótlását támadják. A jelentések alapján a gyorsnaszádokat igen alkalmas fegyvernek tartják. Német katonai részről közlik, hogy a vasárnap éjszaka Kelet- és Észak-Németország felett átrepült szovjet bombázói szétszórtan ledobott robbanó- és gyújtóbombáikkal csak jelentéktelen károkat okoztak. Néhány gép elérte Nagy-Berlint, jól irányzott légvédelmi tűzzel nagy magasságba kényszerítették őket és így csak szórványosan dobtak le célzás nélkül robbanó- és gyújtóbombákat a város külső területeire. A német véderőfőparancsnokság különjelentésben számol be a tengeri háború legújabb fejleményeiről. Német tengeralattjárók az elmmút héten súlyos veszteséget okoztak az ellenséges hajózásnak az Atlanti óceánon, a Karibi tengeren és Ayugil-Afrika előtt, noha az ellenséges légies tengeri harci erők elhárítása erős volt, makacs harcokban hajókaratlanokból és portyázások során 30 hajót süllyesztettek el 11.000 tonna tartalommal, öt másik hajót megtorpedóztak. Hivatalos angol jelentést idéz egy stockholmi keltezésű Stefánitavirat, amely szerint a nyugati légiháború során az elmúlt héten Németország és a megszállt területek felett végzett berepülések alkalmával a brit légierő 95 repülőgépet vesztett. A német véderőfőparancsnokság augusztus 31-én ezt jelenti nyugatról:Harci repülőgépeink éjjel - nsappal bombázták gyújtó- és robbanóbombáikkal Kelet-Anglia és Middland katonai berendezéseit. Berlini katonai helyről származó közlés összefoglalja az elmúlt három nap alatt a megszállt Franciaország ellen intézett brit légitámadásokat. A felsorolásban első helyen emeli ki az északfranciaországi Albert vidékén történt bombatámadást, majd megemlíti, hogy szombat éjszaka egy gyorsvonat ellen intéztek támadást brit repülők. Orleanstól délnyugatra Blois vasútállomás közelében a vonat a bombázás következtében kénytelen volt megállni, ekkor a támadó repülők mélyrepülésben tűzfegyvereikkel támadtak. Huszonöt francia polgári személy meghalt, mintegy 50 súlyosan megsebesült. A német véderő tagjai közül senki sem sebesült meg. Angol vadászrepülők a megszállt nyugati partvidék francia parasztházai ellen támadást intéztek és lövéseikkel csűröket borítottak lángba, amelyekben a lakosság termése volt elhelyezve. A Stefani-iroda jelenti az afrikai harcokról, hogy itt angol támadásokat gyors visszacsapással elhárítottak a tengelycsapatok. Az olasz főhadiszállás 826. számú közleménye így hangzik: Az egyiptomi arcvonalon meghiúsultak az ellenséges járőrök rajtaütési kísérletei. Ezen az arcvonalon élénk légitevékenység volt. Vadászgépeink légiharcban lelőttek két repülőgépet és több gépet hatásosan géppuskáztak számbeli fölényben levő ellenséges alakulatokkal vívott harcokban. A kereskedelmi hajóink ellen intézett támadások során olasz vadászgépek a Földközi tengeren négy ellenséges repülőgépet megsemmisítettek, egyik hadihajónk légvédelmi ütegei két gépet pusztítottak el, német repülők pedig még két ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. Egy gőzös könnyebben megrongálódott. Két repülőgépünk nem tért vissza vállalkozásáról. Augusztus 27-én az Aldo Benvenuto sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt, álló olasz gyorsnaszád a Ladoga tavon megtorpedózott és elsüllyesztett egy 1300 tonnás szovjet szállítóhajót, amely Leningrád felé tartott. Stefani-jelentés számol be arról is, hogy Gibraltárban néhány ziard óta élénk légitevékenység észlelhető és néhány nagyobb angol 3*^- 3. oldal