Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)
1942-12-13 / 282. szám
12. oldal egy jel arra vallott, hogy (a Justhpárt) egyetértésben dolgozik Ferenc Ferdinánd katonai kamarillájával". A demokrácia s általában az elvhűség szempontjából mindenesetre becsületesebb politikus volt Justh a választójogi reform ígéretével kormányra jutó és plurális javaslattal előálló minisztereknél, amikor a koalíció bukása után a választójogi reform érdekében— személyes érzéseit leküzdve — tárgyalt Kristóffyval, aki ellen Csanád megye politikai és közigazgatási életében, különösen a Fejérváry-kormány idején a legélesebb harcot vezette. Ezt az elvhír politikát Pethő így méltatja: ... nem férhet kétség Justh jóhiszeműségéhez, aki époly szentül hitt a demokrácia kiengesztelő és megváltó hatásában, mint a 48-as átalakulás vezérei s aki teljesen tisztában volt azzal, hogy a magyar történelmi pártok nemzetiségi politikája nem folytatható többé. NÉPSZAVA 1942 december 17, csütörtök A történelmi középosztály és a demokrácia Justhot ez a politikai hitvallása emelte utódként a magyar birtokos dzsentri ama történelmi nagyságú tagjai mellé, akik a múlt század negyvenes éveitől kezdve a demokrácia, a jogegyenlőség követelményeinek megvalósításáért küzdöttek. A felszabadító harcok történetében egyébként azt látjuk, hogy a magasabb, uralkodó osztály tagjai közül a legnemesebbek, a legkiválóbbak állnak az elnyomott, de feltörekvő osztály élére. A munkásmozgalom, a szociáldemokrácia sok vezére került a polgári társadalomból a proletárság küzdelmeibe; a magyarországi munkásmozgalom úttörői között is vannak, akiknek osztályérdekük más volt, mint a munkásosztályé. Bölönyi György, akit a szülőföld, a vér és a szellem közössége talán legszorosabban fűzött Adyhoz, a magyar történelmi középosztálynak ezt a demokrácia szempontjából fontos szerepét így jellemzi: A tizenkilencedik század régi Magyarországának csaknem minden kiválóbb középosztálybeli embere belőlük (a dzsentriből) eredt, Kossuthon, Deák Ferencen, Szilágyi Dezsőn kezdve Justh Gyuláig vagy Désy Zoltánig, és Bánffy Dezső haladósága sem az erdélyi mágnásból fakadt, hanem a dzsentri birtokos körök liberalizmusából. Azonban a huszadik század elején, a középosztály szellemi kicserélődésének napjaiban, ez a szabály mindinkább kivétellé válik s aki a birtokos dzsentriből európai szemmértékkel jön, azt a helyzetével, az osztályával, a fajtája társadalmi és kulturális állapotával való szembehelyeződés emeli ki. Ez a szembehelyeződés — amelynek irodalmi előfutárjaként tekinthetjük Justh testvéröccsét, Justh Zsigmondot, aki Párizsban élt és alföldi birtokán magyar parasztokkal Shakespearét, Moliéret játszatott — annál élesebben alakult ki Justhnál, mert a 20. század elején — amint azt Ady is sok cikkében kifejti, sok versében jelzi — a szocializmus erősödésével s a keskeny értelmi rétegnek ezt segítő szociológiai, tudományos és propagandisztikus működésével szemben a politikai reakció támadóan lépett föl és elsősorban a történelmi osztályt iparkodott szembeállítani minden új, akár politikai, akár irodalmi törekvéssel. A reakciónak ez a mesterkedése megtörött Justh Gyulán. Ő nem követelt szövetségeseitől családját, csak elvhűséget, becsületes munkát, bátor küzdelmet. A Fejérváry-kormány idején a koalíció darabontnak bélyegzett mindenkit aki a kormányprogrammá tett választójogi reform küzdő táborába állott. A sokszor személyi térre is kicsapott harc minden keserű emlékét feledte Justh, amikor a koalíciót éppen a választójogi reform érdekében szétrobbantva, ifjabb harcra indult új szövetségesekkel, akik közül sokan szemben álltak vele a koalíció uralomratörése és uralma idején. Még nem bízott mindenki a három párt, a függetlenségiek, radikálisok és szociáldemokraták közös harcának sikerében, de Justh az első, emlékezetes, zászlóbontó népgyűlésre vezérszónokként mifént Aradra. Elveiből nem engedett a reális, kormányképes politika kedvéért, mint egyébként érdemes földije, a tragikus sorsú Návay Lajos, akinek mint megyei főjegyzőnek javaslatára Csanád vármegye fölirattal fordult az országgyűléshez a demokratikus választójogi reform érdekében s aki mint képviselő, a plurális választójogi javaslattal előálló Andrássy pártjához csatlakozott. \ A magyar öncélúság volt Justh politikai vezérgondolata, ezt állapítja meg Pethő. S aki éveken át közvetlen közelből, szűkebb pátriájában, Csanád vármegyében és a magyar parlament legviharosabb korszakában ügyelhette úgy is, mint újságíró, úgy is, mint szerény közkatona küzdőtárs Justh politikai működését, az tanúsíthatja azt is, hogy Justh ezt az öncélúságot sohasem érezte, sohasem látta politikai szövetségesei részéről. Ami különösen a szocialistákat, a szervezett munkásságot illeti, ezirányban oly őszinte, oly erős volt a vonzalma, hogy kerületében, Makón belépett tagul a munkásönképzőkörbe, ahová többször ellátogatott, hosszan és bizalmasan elbeszélgetett a munkásokkal, akikről pedig tudta, hogy reá nem szavaznak. A Szociáldemokrata Párt kongresszusán is megjelent, ahol őszinte, meleg ünnepléssel fogadták. Csoda-e, ha annak a Justh Gyulának halálakor, aki soha Bécsnek meg nem hódolt volna, úgy látja Ady, hogy most már a magyar „önvére e vad partján tartja az utolsó hídfőt". Az utolsó hídfő, ez a címe a Justh Gyula emlékének szentelt versnek s e címtől felháborodva — azt hisszük: a verset figyelmesen el sem olvasva —, támadják egyesek Adyt azért, hogy Justhot utolsó hídfőnek nevezi, pedig nem ezt mondja a vers, hanem azt, hogy „Fajod és néped rogyadozó lábbal — Az ITI csodáiért már nem is szitkozódik — Nem imádkozik: önvére e vad partján — Tartja az utolsó hídfőt". Nem folyamodik hasonlathoz Ady, amikor búcsúztatja Justhot ilyképpen: Kevély, szabad magyar, királyi gőgü. De fajod, néped és a hősi álmok hódoló, harcos, hős alázatosa. Nagy temetések idején mentél el. Ilyennek látta Ady Justhot s ez az a kép, amely megfelel a tárgyilagos történetíró jellemzésének is, amire példát nyújtott Pethő Sán- HIÁNYZÓ CIMBORÁK - • Messze a nyár már. Elmaradozott lassan az ősz is. Fagytól kong a föld és zord szeleket fú a december. Félesztendővel több rajtunk a vád s lesz-e bocsánat? Égtájak felé lesek szorongva s fáradt kezemmel néha intek is, hiányzók után, a nyár elején messze mentek... s már zúzmarát, havat hint a december. Költők s munkások, mind cimboráim, társak és őrzők, önzetlen hívek, szorgosak, bátrak — ó, még mit mondjak róluk, hogy jobban fájjon hiányuk és árvaságom Már az is fáj, ha ritkán és szűken néha hírt adnak magukról, mert a távolság konok: taszít s elválaszt — s látom, hogy néha holtat nevetnek e élőt siratnak, v II. Hol lehetlek most, drága cimborák — nagy a december s ünneppel ékes — kik még maradtunk, sokszor tétován gyülekszünk össze egy kiskocsmában és erőszakolt jókedvvel vágunk haza néhány korty olcsóbb bor után. Micsoda pokol jutott e korban minden embernek: ártatlan s bűnös azonmód retteg s kábán menekületi idegen föld veszedelmében vívtok elszántan magatok és az ellenség ellen sokszor és egyedül. Talán örökre messze maradtok , nem jöttök vissza s mi ittmaradunk hiányosan és tovább küzdeni múltért s jelenért a következők boldog javára, mert a rohanó év győzelmünket várja, sürgeti. III. Ó, cimboráim, vidám férfiak, kik messze vagytok! Korunkban minden követelést és kételyt kimondtak s ha szétszóródtunk is, még idegen célok jármában, már más értelmét valljuk és hisszük az új napoknak; mi már itt tudjuk s ti messze, messze, hogy a mult összes törvénye avult s rendjének alapjai inognak... Földeák János "Hi dor. Nem áll egyedül Ady azon a téren sem, ahol Justh Gyulát nagy kuruc vezérekhez hasonlítja, hogy ilyen történelmi távlatban domborítsa ki a napi politikán túlemelkedő történelmi jelentőségét. Mikszáthot nem vakította el a Tiszaimádat. Tárgyilagosságát nem irtotta ki a kormánypártiság. Meglátja, kipelengérezi saját táborának hibáit, bűneit; a kulisszák között otthonosan mozgó kortárs író fölbecsülhetetlen bírálatát hagyván az utókorra. Elismeri a nagyságot az ellentáborban, az ellenzék embereiben is. Az „Új Zrínyi ász" legelején arról beszél, hogy akármennyit változik a világ, „alapjában a karakterek mindig ugyanazok... Bercsényi Miklós bizonyosan megvan, de most esetleg Justh Gyulának hívják." Ady és Justh útján Aki nem akar hinni Adynak, az talán mégis hisz Mikszáthnak és elfogadja Justh egyik párthívének emlékirataiból ezt a jellemzést: ... a fő dolgokban, a nagy fordulópontokon mindig helyesen fogta föla helyzetet... európai műveltségben elmaradt Apponyi mögött. De mennyire fölülmúlta világoslátásban és logikában!... (Ezt Apponyi emlékirataiból is megállapíthatjuk.) Ahol belátta egy állásfoglalás szükségességét, hamar és nyílegyenesen vonta le a konzekvenciákat... megkereste és megtalálta a közeledést a haladó magyar intelligenciához... Mindig híve volt a szociáldemokráciával való szövetségnek a népjogok kivívása érdekében ... Morális bátorsága példátlan az utolsó évtizedek közéletének történetében... Gazdag volt, független volt. A dzsentri jó tulajdonságai testesültek meg benne... Őt nem befolyásolhatta volna az, hogy szép tornyai birtokát oda kell adnia a népnek. Justh Gyula csak balra tolódhatott. A testileg is erős, hatalmas Justh Gyula összeomlott Magyarország háborús összeomlása előtt. Nem vehetett részt az újjáépítés munkájában épúgy, mint , nagy ellenfele, Tisza István sem. De ha most, a háború befejezése után reánk váró óriási feladatokra, a megoldást követelő nehéz kérdésekre gondolunk, úgy érezzük, Magyarország népének erőt kell merítenie a béke nagy művéhez Justh Gyula harcos szelleméből, amelynek ércnél maradandóbb emléket állított két költeményében korának legnagyobb költője, Ady Endre. A Justhot búcsúztató Ady-versből is ez a gondolat csendül ki: Jaj, hátha azért mentél. Mert megindulván a Föld, Tenger és az Ég, Megindulunk mi is mind te utánad Magyar harcokat más csillagon keverni. A NÉPSZAVA kiadóhivatala ez évben is készít KARÁCSONYI CSOMAGOT Lepje meg rokonát, barátját, jó ismerősét, elvtársát a Népszava karácsonyi ajándékcsomaggal A csomag tartalma: 1 karácsonyi Népszava 1 Népszava Naptár 1943. évre 1 „Félévszázad, története" 1 „Korai kapitalizmus" 1 Villon verseskötet± vagy „Az erdélyi munkások küzdelme a román uralom alatt! című könyv A 6 pengő értékű csomagot 9 •moraaigméróAiorf portómentesen szállítjuk karácsonyi ajándékként , a megadott címre amennyiben a megrendeléssel egyidejűleg a 3 pengőt befizeti. Megrendelhető a kiadóhivatalban (Budapest, Conti u. 4), a lapkiadónál, vagy vidéki bizományosainknál. Kívánságra befizetési lapot küldünk. A NÉPSZAVA kiadóhivatala Andersen, Gyulai Pál örökbecsű, gyönyörű meséit adta ki újra az Athenaeum. Andersen meséi közül a legszebbek kerültek a meséskönyvbe. Az álomvilág halhatatlan alakjai: a Hókirályné, a Bodza anyóka, a Borsóhercegnő és a többiek, akik beteljesítik a csodát és az igazságot, silloók Emma fordította a meséket dán eredetiből és a színes képeket s rajzokat Fáy Dezső készítette. — Gyulay Pál, a költő mesevilága ,el nem múló csengő-bongó rímekben és kedves, színes prózában kél életre: a pálcán lovagló Géza úrfi, a rút farkos-barkos, a kis tyúk, a szélúrfi és Gyulay Pál színes mesevilágának többi alakjai. Györgyfy György művészi képei teszik még csillogóbbá ezt a szép meséskönyvet. — A harmadik gyermekkönyv Geöcze Anna cserkészleányokról szóló elbeszélése: Viola első táborozása. (—)