Népszava, 1943. január (71. évfolyam, 1–25. sz.)

1943-01-01 / 1. szám

4. oldal lása. Egyes államok semlegessé­gének fenntartása, amely ideig­óráig veszélyben forog. Érdekes, hogy a berlini be­számoló a bevezető sorokban ki­emeli annak értékét, amit a hár­mashatalom­ak harcának közös és oszthatatlan mivolta jelent. „Ebben ez összefüggésben a távolkeleti nyersanyagterü­leteknek a japán és a legfontosabb szovjetorosz nyers­anyagterü­leteknek az európai térbe való bekapcsolódását úgy tekintik, trint értékes hozzájárulást ahhoz, h­ogy a szövetkezeti népek beszer­zési és élelmezési-gazdasági téren szilárdan állják a tengerzár­latot." Az európai térben élő népek élet­lehetősége és jóléte ebben a hely­zetben nemcsak szociális kérdés, hanem az ellenség részéről intézett éhségostrommal szemben való el­lenállás mértéke is. Mingyárt ezután Franciaország helyzetének taglalásával folytatja. Ennek során a következőket álla­pítja meg: Az általános politikai hely­zet évvégi állását tekintve, a Wilhelmstrasse megítélése sze­rint külön figyelmet érdemel az a körülmény, hogy kiküszöbölték a francia térségben eddig fenn­állt helyzeti veszélyt, amivel szét­zúzták Európa ellenségeinek egy felvonuló­ támaszpontját. Francia­ország helyzetét e körökben úgy jellemzik, h­ogy számára a jövő­­ben is a pozitív új európai együttműködésről van szó, gaz­dasági és erkölcsi vonatkozásban. Franciaország válaszúton áll: Csatlakozik Európához, vagy tör­ténelmi nyom nélkül eltűnik. Ha az elmúlt hónapok zavaros ese­ményeiből kifolyólag időnként kétségek merültek fel Francia­ország jövőjét illetően, mind­azonáltal sohasem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy egy nép történelmét végered­ményben nem árulók határozzák meg, hanem a nép egészséges ré­tegének eltökélt szándéka. Fontos és messzire kiható a Wilhelm Strasse megítéléséről szóló cikknek ez a része. Nemcsak Fran­ciaországot érdekli, amelynek vá­lasztására bízza, hogy a csatlako­zás vagy megsemmisülés útjára lép-e, hanem az egész világ szem­pontjából, beleértve ebbe barátot és ellenséget egyaránt. Az itt kö­zölt megállapításban kifejezésre jut az a lehetőség, hogy egy ország és nép, amely a legújabb időkig nagy­ hatalomszámba ment, törté­nelmi nyom nélkül eltünhetik. A továbbiakban a semlegesek magatartását veszi szám­án, annak előrebocsátásával, hogy „Német­ország egyáltalán nem kívánja a semlegesség feladását, csupán an­nak lelkiismeretes betartását". A közlemény kiemeli Svédország sem­legességének kérdését és erről a következőket állapítja meg: Természetesen Berlin előtt sem maradt titokban a Skandinávia semlegessége ellen újabb és újabb rohamot intéző ellenséges propa­ganda, úgy hogy a német főváros­ban különös érdeklődéssel köve­tik azokat a kísérleteket, amelyek­nek célja, hogy a svéd nép töme­geinek lelki befolyásolásával Svédországot eltérítsék a tengely­hatalmak iránt szellemi és politi­kai­ síkon követett semlegességé­től. A Wilhelmstrassen továbbra is meg vannak róla győződve, hogy a svéd kormány felismeri e törekvéseket és elkövet mindent, hogy ezekkel szemben fellépjen. Finnország harcának méltatása után így folytatja: Ha az ibériai hatalmak, Spa­nyolország és Portugália hely­zete német megítélés szerint kü­lönleges ügyeimet érdemel, ez azért történik, mert az angolszá­szok északafrikai betörése folytán a háború a két ország kapuja előtt áll, amiért a két állam meg­állapodott egymással a fenyegető veszély elhárítására való készen­létben. A spanyol külügyminisz­ter lisszaboni látogatása világo­san bizonyítja, mennyire értékeli a két hatalom az angolszászok semlegességi biztosítékait. A kom­munizmus és szabadelvűség, tehát az Európa-ellenes erők elleni kö­zös hitvallás nem hagyhat semmi kétséget Spanyolország és Por­tugália világos állásfoglalásáról — jelentik ki a Wilhelmstrassen. Német részről — amint látjuk — logikai kapcsolatot látnak a két ibériai ország kormányának világ­nézeti felfogása és külpolitikai be­állítottsága között. Bizonyára má­sutt is figyelmet kelt majd az angol­szász semlegességi biztosítékot ille­tően kifejezésre juttatott kétség, ami könnyen meglehet, több mint kritikai megjegyzés. Törökországról is megemlékezik a beszámoló, mégpedig az egész Közel-Kelettel kapcsolatban, ami­kor a következőket írja: Ami a tengelyhatalmaknak, fő­képpen pedig Németországnak Törökországhoz való kapcsolatát illeti, a helyzetet legvilágosabban azzal jellemezhetjük, hogy az an­gol hírszolgálat azt állította: a tengelyhatalmak rossznéven vet­ték a saadabadi szerződés meg­hosszabbítását, holott sem Berlin, sem Róma nem foglalt állást eb­ben a kérdésben. Ez a célzatos álhír jól mutatja, mennyire ér­deke Londonnak, hogy elmérge­sítse a tengelyhatalmak és Török­ország baráti kapcsolatait, mert ettől azt a politikai sikert re­méli, amely eddig Törökország valósággal számoló politikai magatartása miatt el volt zárva előle. A saadabadi szerződés Török­országnak Irakkal és Iránnal kö­tött megállapodása kölcsönös meg­segítésről. * 3 A Stefani-iroda diplomáciai­­ szerkesztője a többi között a következőket írja: Az olasz­ nép az 1943. esztendőt lelki felkészültség­ben várja, tuda­tában annak, hogy az új esztendő nagy katonai és politikai esemé­nyeket hoz majd. Az olasz nem­zet komolysággal,­­szilárdsággal és összezárkózottan néz az új esz­tendő ölébe, tudva azt, hogy Olaszország, a tengely és a hár­mas egyez­mény számaira 1943 ke­mény esztendő lesz, de még ke­ményebb a bolsevisták és a plu­tokrata nemzetek számára. Az olasz népre semmiképpen sincs benyomással az a nagy katonai erőfeszítés, amelyet a bolseviz­mus most kifejt: Szovjet-Orosz­ország nem cselekedhetett más­kép, mert a bolsevistaellenes se­regek a Volga és a Kaukázus kü­szöbén halállal fenyegették és arra­­ kényszerítik, hogy mindent kockáztasson. A szovjet támadás befejezése után lesz hely® a mér­leg felállításának és a vesztesé­gek megállapításának. Az olasz nép komolysággal ügyeli az északafrikai helyzetet, ahol az angolszászok szintén kényszerből vetették magukat kockázatos vál­lalkozásba, mert nem tudták volna elviselni a tengely és Ja­pán további hadászati sikerét. Az elalameini és az algíri csíny sikerült, de a döntő siker — Bizerta elfoglalása — elmaradt. A vázlatos helyzetképből különö­sen megragadja a figyelmet az a megállapítás, amely az elkövetkező esztendőtől nagy katonai és­ politi­kai eseményeket vár, előre tudva, hogy ez az esztendő kemény lesz mindegyik háborús fél számára. Amit pedig a háborús cselekedetek kényszerűségéről és kockázatáról mond, az mindegyik fél számára érvényes. * A német fölfogásról szóló is­mertetésben kiemelt Svéd­országból érdekes megállapítások jutottak ki. A „N. S. T." Stockholm­ból jelenti: Holmquist tábornok, a svéd hadsereg főparancsnoka új­évi felhívást intézett a parancsnok­sága alá rendelt csapatokhoz. A fő­parancsnok köszönetét fejezte ki a hadseregnek eddigi teljesítmé­nyéért és rámutatott arra, hogy a háború veszedelme még nem múlt el, sőt a jelenlegi nyugalom hirte­len viharrá válhatik. A Sozialdemokraten körkérdést intézett Svédország vezető szemé­lyiségeihez arról, miként képzelik el a háború utáni problémák meg­oldását. Hansson miniszterelnök ez­zel kapcsolatban kijelentette, hogy véleménye szerint a jövőben a ma­gánkezdeményezést gazdasági té­ren az állami irányítás váltja fel, nem lehetetlen azonban, hogy ü­gyes szervezés mellett mind a magán­kezdeményezésű gazdaság, mind az államilag irányított termelés meg­fér egymással. Szükséges természe­tesen egy bizonyos átmeneti idő ezeknek a fontos feladatoknak meg­oldására. A háború kihatásaival kapcsolatban a miniszterelnök ki­jelentette, hogy egyelőre korai volna az erről való nyilatkozat, mert senki sem látja előre, hogy a háború milyen mértékben gyako­rol befolyást a háború utáni szociá­lis és gazdasági életre. 5 Törökország, amelynek maga­® tartásáról ugyancsak szó esik a német helyzetismertetésben, par­lamenti választások előtt áll. A „DNR" jelenti Istanbulból. A nagy nemzetgyűlés újév napjára való tekintettel szerdán megkezdte szü­netét és legközelebbi ülését január 4-én, hétfőn tartja. A következő hé­ten, miután határozatot hoz új vá­lasztásokról, a parlament valószínű­leg feloszlik. Az új nemzetgyűlés, amint a lapok jelentik, márciusban ül össze. Sadak képviselő az „Aksam" című török lap hasábjain állást foglal azokkal az újabban forgalomba ke­rült híresztelésekkel kapcsolatban, amelyek új török-szovjet barátsági szerződés megkötésének lehetőségé­ről szóltak. „Törökország és a Szov­jet­ Unió között — írja Sadak — már fennáll barátsági és támadást kizáró szerződés. Minthogy semmi okát sem látjuk, hogy hasonló újabb diplomáciai okmányt írja­nak alá, teljesen fölösleges annak megállapítása, hogy a török-szovjet barátsági szerződés megkötésének lehetőségéről terjesztett hírek alap­talanok." A „Tan" című lap jelenti: Nagy-Britannia ankarai nagykövete, aki­nek visszatérését már napok óta várták, megérkezett Törökországba.­­ Franciaország politikai hely­­­zetét illetően a francia hiva­talos lap csütörtöki számának arról a közléséről érkezett hír, hogy De Gaullehoz történt átpártolás miatt Jules Blondel volt szófiai francia követet megfosztották francia állampolgárságától. Amint a „DNB" Vichyből jelenti, a meg nem szállt terület francia lapjai az évforduló alkalmából visszapillantanak az elmúlt eszten­dőre és az események felsorolása után általában reményteljesen néz­nek az új esztendő elébe. A „Moni­teur" szerint bár 1942-ben csapások érték Franciaországot, nem szabad­kétségbeesni. Lávainak a Füh­rer­nél tett látogatása után még messz maradt egy lehetőség, amelyet­ Franciaországnak két kézzel kell megragadnia és megtartania. Amint az „Exchange Telegraph"­nak Algírból jelentik. Giraud tábor­nok sajtóértekezleten kijelentette, hogy Darlan meggyilkolásával kap­csolatban 12 embert letartóztattak. Kiderült, hogy összeesküvést szőt­­tek és Darlanon kívül Murphyt, az Egyesült Államok megbízottját és­ őt, Giraud tábornokot is meg akar­ták gyilkolni. A letartóztatottak ne­vét titokban tartják. Ivetten közü­lük az amerikaiak partraszállása­kor felajánlották szolgálatukat a£ amerikaiaknak. A „N. S­ T." jelentése szerint a le­tartóztatottak közül kettő az algíri francia gyarmati kormányzás leg­magasabb tisztviselői közé tartozik. Négy másik rendőrtisztviselő. A le­­tartóztatási parancsot Giraud tá­bornok írta alá. Giraud kijelentette, hogy néhány letartóztatott egyén baráti köréhez tartozott. Berni je­lentés szerint Giraud hangsúlyozta, hogy az egész ügy szigorúan f­rancia kérdés. Ez az utóbbi kijelentés elejét veszi azoknak a föltevéseknek, ame­lyek, mint Darlan meggyilkolását, ezt az összesküvést is külföldi be­folyásnak tulajdonítják. Darlan meggyilkolásával kapcsolatosan al­gíri jelentés azt közölte, hogy a tettes ugyancsak francia állami al­kalmazott volt.­­ Londonban hivatalosan kü­ö­zölték, hogy a kormány kebe­lében egész sor változás történt. Az­ újak kinevezése és áthelyezése egy­részt az északafrikai eseményekkel,, másrészt a háborút követő terv­szerű újjáépítési politika előkészí­­­tésével van összefüggésben. Harold McMillant az északafrikai szövet­séges főhadiszállásra rendelték mi­niszteri minőségben. McMillan ed­dig államtitkár volt a gyamatügyi hivatalban. Az új miniszter a kon­zervatív párt haladó csoportjához, tartozik. Brit részről ugyanaz lesz a szerepe, mint amelyet Murphy, volt amerikai főkonzul, Roosevelt elnök megbízottjaként betölt. Köz­vetlenül Churchill miniszterelnök­nek tartozik majd felelősséggel. William Jowitt, az eddigi kincs­tári főpénztáros, aki a háborút kö­vető újjáépítés kérdéseinek elő­készítéséért felelős, megtartja ezt a szerepet, de tárcanélküli minisz­teri minőségben, mint elődje, Green­wood. Jowitt a hatáskörébe tartozó kérdések tárgyalásánál részt vehet a hadikormány ülésein. A kincstári főpénztárosi tisztséget Cherwell veszi át. W. S. Morrisont szemelték ki a város- és országrendezés új minisz­tériumának élére, amelyet a már kidolgozott és legközelebb a p­arla­ment elé kerülő megfelelő törvény értelmében alakítanak majd át. W. S. Morrison nem tévesztendő össze Herbert Morrisonnal, a belügy­miniszterrel. W. S. Morrison hiva­talba lépésével egyidőben Crook­shank kapitány veszi át a postaügy­­­ minisztériumot. * NÉPSZAVA 1943 január 8. vasárnap» LEGÚJABB Négy kivégzés Algírban (Tanger, december 31. — „N. S. T.") Algírból érkező hírek szerint a Darlan ellen elkövetett gyilkos­sággal kapcsolatos összeesküvés ügyében történt tizenkét letartóz­tatás után négy halálos ítéletet hajtottak végre. A halálra ítéltek francia vasúti alkalmazottak voltak, akik állító­lag szabotázsakció végrehajtását tervezték.

Next