Népszava, 1943. március (71. évfolyam, 49–72. sz.)

1943-03-02 / 49. szám

71. évfolyam 49. szám Budapest, 1943 március 2. kedd Ara 16 fillér ÁRUSÍTÁS Mibbentrop német küllügyminiszter hét napom át­iratomat és politikai meg­beszéléseket folytatott Mómában Elkeseredett csaták a Donec-medencében, Charkovtól nyugatra és Dreinél. A washingtoni szovjet nagykövetség lapja és angolszász vélemények• az orosz-lengyel határról -s Rómában hétfő délben 1 óra-1. 9 kor a következő hivatalos je­lentést adták ki: A Führer megbízásából a na­pokban Olaszországba érkezett és február 21-től 25-ig ott tartózko­dott Ribbent­rop német birodalmi külügyminiszter. . A hivatalos jelentés a külügymi­niszter fogadásának és elbúcsúzta­tásának ismertetése után így foly­tatja: Ribbent­rop külügyminisztert a megérkezését követő napon a Duce rezidenciáján fogadta és a német külügyminiszter átnyújtotta,­­ a Ducénak a Führer személyes üze­netét. Ezután az első megbeszélés következett Bastianini külügyi ál­lamtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövetek társaságában, amely megbeszélés négy óra hosszat tartott. A megbeszéléseket még ugyan­aznap és a következő napokon folytatták. A megbeszélések so­rán kimerítették az összes euró­pai problémák és a háborúnak a háromhatalmi egyezmény államai ,­ által való viselésével összefüggő­­ kérdések megvizsgálását. Az egyik megbeszélésen Bastianini külügyi államtitkáron kívül, aki már külön is hosszú megbeszélést folytatott Ribbentrop külügymi­niszterrel, részt vett Ambrosio hadseregtábornok, az olasz álta­lános vezérkar főnöke és Warli­s­mondi tábornok, a Führer főpa­rancsnokságának helyettes fő­nöke is. A megbeszélések, amelyek az élánk szívélyesség légkörében folytak le, annak a barátságnak a szellemében, amely a Ducet és a Führert egymáshoz fűzi és ez ahhoz a tökéletes nézetazonosság­hoz vezetett, amely eddig­ is fenn­állt a két ország között és garan­ciáin a sikernek abban a közös harcban, amelyet a két ország Ja­pánnal és szövetségeseivel tökéle­tes szolidaritásban vív. Miután ismét kifejezésre juttat­ták a két országnak azt az elhatá­rozását, hogy a háborút minden szükséges energiával egészen az ellenséges erő elpusztításáig és annak a halálos veszélynek a ki­küszöböléséig folytatják, amely Európa­ bolsevizálására ismét megjelent a szárazföld keleti ha­tárain, a Duce és Ribbentrop mi­niszter ismét kifejezésre juttattuák Olaszországnak és Németország­nak azt a szilárd akaratát, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában, amely biztosítja minden európai népnek biztos létét az igazság és az együttműködés légkörében, mentesen minden plutokrata-zsidó befolyástól és bátorítva s elő­se­zítve a népeket tevékenységük kifejlesztésében, kölcsönös érde­keik megőrzése mellett az európai nagytér biztos határai között. A „DNB" római távirata a kö­vetkezőket közli Ribbentrop tárgya­lásairól: " A Duce és Ribbentrop közti megbeszéléseken kívül a Duce és a birodalmi külügyminiszter je­lenlétében megbeszélések folytak a katonai és politikai szaktanács­adók között is. Ezeken a tanács­kozásokon a többi között részt vet­tek: német részről Ritter nagy­követ, Warh­mondt altábornagy, Mackensen német követ, olasz részről Bastianini államtitkár, Ambrosio tábornok és Alfieri nagykövet. Ribbentrop négyszer volt a Ducénál. Azonkívül a Duce szűk­körű villásreggelit adott a biro­dalmi­ miniszter tiszteletére. Rib­bentrop kísérete kimondottan a birodalmi miniszter munkatársai­ból állott. Ribbentrop a Dacéval folytatott tárgyalásokon kívül megbeszéléseket folytatott Bastia­nini államtitkárral is, az olasz külügyminisztérium új vezetőjé­vel. Azonkívül a birodalmi kül­ügyminiszter magánlátogatást tett gróf Ciano volt külügyminiszter­nél, vasárnap délelőtt pedig fo­gadta a japán ügyvivőt, a spa­nyol nagykövetet, valamint Finn­ország, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovákia követeit és a bolgár ügyvivőt. Vasárnap este Ribbentrop elutazott Olasz­országból és visszatért Német­országba, ahol jelentést tesz a Führernek útja eredményéről. A birodalmi külügyminiszternek római látogatása és ott két napon keresztül folytatott tanácskozása nemcsak mint meglepetés, hanem mint politikai esemény is bizonyára nagy feltűnést kelt a nemzetközi politikában. Bármilyen meglepetésszerűen hat is Ribbentrop külügyminiszter római látogatása és azok a tanács­kozások, amelyeket ott folytatott, mégis természetesnek és m­agától­értetődőnek kell tekintenünk, hogy a két szövetséges hatalom vezetői ebben az időpontban személyes eszmecserét­ folytatnak. Magától­értetődő és természetes ez ebben az időpontban, amikor a háborús ese­mények egyre inkább közelednek végső kifejlődésükhöz. * . Göring birodalmi tábornagy, mint a légi­­ fegyvernem fő­parancsnoka, „a légi fegyvernem napja" alkalmából napiparancsot adott ki, amelyben a többi között a következőket mondja: Ismerem az összes arcvonalakon tanúsított hősiességteket és vas kötelességteljesítéseteket minden helyen. A légi fegyvernem hatal­mas győzelmek útjának volt elő­készítője. Megedződött a legnehe­zebb téli csatákban. Ami pedig nem döntött föl bennünket, az még kisebbé tesz minket. Így a helyes órában új erővel csapunk majd oda és az ellenséget meg­semmisítjük, ahol találjuk. A német légi fegyvernemről való mege­mléteszés napja alkalom arra, hogy mérlegeljék a légi haderőnek, ennek a legújabb fegyvernek nagy háborús jelentőségét. E napon utal­nak arra hogy Németországban a nagy mérkőzésre való előkészület során mennyire gondot fordítottak a légi haderőre, fölismerve ennek nagy fontosságát. „A háború a­ le­vegőben dől el" — volt a jelszó és ennek gyakorlati megvalósítása volt az az igyekezet, hogy megte­remtsék és megtartsák a légi fö­lényt. A tétel helyességét min­denütt fölismerték és azóta minden háborús állam és minden ország, amely gondoskodik arról, hogy fegyverrel biztosítsa magát, igen nagy súlyt helyez a légi haderőre. A hadianyagtermelés terén a lehető legnagyobb mértékben érvényesítik ezt a felfogást. A fegyvergyártás­ról szóló beszámoló során először is arról beszélnek, hogy mennyire haladt a repülőgépek gyártása? * 3 Németország­ban a­ lehető leg­® szigorúbban hajtják végre mindazokat az intézkedéseket, a N­Ue­lyek a háborús mozgósítással kap­csolatosak és most még szigorúb­ban torolják meg a fradigazdálko­dás ellen elkövetett, kihágásokat és vétségeket. Berlini ,".Bud. Tud." jelentés adja hírül. A német lapok igen súlyos ítéleteket közölnek, me­lyeket különbíróságok mondtak ki a hadigazdálkodás ellen­­elkövetett bűncselekmények miatt. Egy stutt­garti textilnagykereskedőt halálra ítéltek, mert raktárából árut adott élelmiszerért. Ugyancsak halálra ítéltek és kivégeztek egy württem­bergi mészárost, aki „fekete" vágá­sokat végzett. A „Das Reich" érdekes riportban számol be a keleti fronton alkal­mazott ,,honi" kötelékekről. Ezeket a kötelékeket a németektől meg­szállott orosz területek lakosaiból állították össze. A cikk elmondja­, hogy a keleti­­hadjárat kezdetétől tekintélyes számú orosz önkéntes, részint szökevény, részint fogoly jelentkezett szolgálatra a német hadseregnél. Később a német had­vezetőség saját kötelékekben szer­vezte, meg őket. Ezek a kötelékek a keleti csapatok tábornokának ren­delkezése alá tartoznak, aki -mint a „Das Reich" írja — „egyik legjobb ismerője a keleti tér népes mentalitásának". Ideiktatjuk a ,,T. P." következő pozsonyi jelentését: Szlovákiában március 1-i hatállyal elrendeli­k az összes csehek jelentkezését. Olyan egyenéseknek is jelentkez­niük kell, akik 1939 március 14 e után cseh nemzetiségüket megvál­toztatták. Nem tartoznak jelent­kezési kötelezettség alá az állami alkalmazottak, az állami nyug­díjasok, továbbá azok a cseh nők, akik szlovák férfiak házastársai vagy szlovák férfiak cseh özvegyei. A „T. P." jelentésében ismertetett rendelkezés, úgy látszik, felülvizs­gálatát célozza ama rendelet végre. Az elsötétítés időpontja ma: US­Wera

Next