Népszava, 1943. április (71. évfolyam, 73–96. sz.)
1943-04-01 / 73. szám
7t évfolyam 73. szám Budapest, 1943 április, csütörtök "" •— "" • • ,-,,-i-,-JUTI 'i—INHi» um I Az elsötétítésg időpontja ma: 11 óra Tunéziában tovább tart Rommel csapatainak súlyos elharítási arca El-Hamma és Gabes tervszerű kiürítését jelenti Berlin. — Olasz vélemények a tuniszi harcok és Szicília védelme jelentőségéről. — Összeállítják a De Gaullet Afrikába kísérő bizottságot Morrison belügyminiszter az angol partvidék zárlatának céljáról Roosevelt nyilatkozata az Edennel folytatott megbeszélések eredményéről és az angolszász hatalmak egyetértéséről 1282 március 30-án Szicília szigetén megölték az ott, tartózkodó franciákat és ezzel Szicília elszakadt aNápolyban uralkodó Anjouktól. Ennek a „szicíliai vecsernye" néven csikkezetes eseménynek az évfordulója alkalmából Francesco Ercole, az olasz akadémia tagja, kedden este beszédet mondott a ,,szicíliai vecsernye" jelentőségéről és ezzel kapcsolatban hangoztatta. A szövetséges hatalmak Afrika felől kezdték meg a támadást Európa ellen. Afrikában Olaszország először egyedül, majd a tengelyhatalmak csapataival együttesen fontos feltartóztató harcot vívott Mióta az ellenség megérkezett Tunéziához, Szicília arcvonallá és lövészárokká változott. Ajelenlegi csatában az ellenség nyilván kettős célt tűzött ki maga elé — fejti ki a továbbiakban Pavolini. — Az első az, hogy biztosítsa magának az afrikai partot az Európa elleni támadás céljaira. A másik az, hogy megnyissa a Földközi tengert a szövetséges hajózás számára. Az olasz és német csapatok bármulatraméltó vitézségről tesznek tanúságot. Amíg a mostani csata folyamatban van, nem volna helyénvaló sztratégiai jóslásokba és találgatásokba bocsátkozni. Annyi azonban megjegyezhető, hogy a szicíliai csatorna elzárása sohasem volt lehetséges az afrikai, hanem mindig csakis az olaszországi partokról. Éppen ezért merésznek látszik az az angol-amerikai állítás, hogy a tunéziai csata eredménye alapján biztosítják a szicíliai csatorna megnyitását. Bárhogy álljon is a dolog, most mindenképpen Olaszország és az európai kontinens előretolt bástyájává vált. A szicíliaiak tudják, milyen fontos szerep jut nekik a háború további során és tudják, hogy egy szabad és méltóságteljes Olaszországért harcolnak. A Jjoeau-Zeibung" római tudósítója a többi között a következőket jelenti: A földközitengeri helyzetben akkor állt be a döntő fordulat, amikor az angolok Tripoliszon hogy második szicíliai vecsernye jelentősége áll fenn, aminek nem csupán a szicíliaiak varnak tudatában, hanem valamennyi olasz. A szicíliai nép mellett megt az egész olasz nép sikras£álJ, ha szükséges — mondotta a szónok. Pavolini, volt olas'. mániát!ez a „Pressaggero" szerdai vzezrcikkében megállapítja, hogy túl előretörtek a tuniszi határig és amikor az angolszászok megszállták Francia Észak-Afrikát. Ezzel kiküszöbölték Egyiptom és a Közel-Kelet közvetlen veszélyeztetését és nagyobb mozgási szabadságot nyertek a Földközi tengeren. Az ellenség megelégedett azzal, hogy minden erejével bombaháborút kezdett Olaszországban, amit az Apennin-félsziget földrajzi fekvése erősen megkönnyített. A tengelyhatalmaknak azonban továbbra is birtokában van a sztratégiailag rendkívül fontos szicíliai csatorna, ahonnan megakadályozhatják, hogy az angolszászok szabadon hajózhassanak a Földközi tenger keleti és nyugati medencéje között. A továbbiakban hangsúlyozzák olasz körökben, hogy ezt a problémát Tunisz meghódítása sem oldaná meg számukra, mert még az esetben is, ha Tunisz angol kézre kerülne, a tengely továbbra is biztosan kezében tartja a szicíliai csatornát. A tuniszi offenzíva következtében az olasz polgári és katonai hatóságok nagyszabású intézkedéseket léptettek életbe a tuniszi háborútól leginkább érintett Szicíliában. Vidussoni, a fasiszta párt főtitkárának szicíliai körútja eredményeképpen a nagyobb községekben és városokban polgári biztosokat neveztek ki azzal a feladatkörrel, hogy légitámadások idején a polgári lakosság érdekeit megvédjék. Az olasz lapok most közlik először a fényképeit azoknak a nehéz, messzehordó ágyúknak, amelyeket gyorsjáratú páncélvonatokra szerelnek föl abból a célból, hogy megvédjék az olasz partokat esetleges ellenséges partraszállással szemben. Ez a partvédő tüzérség a haditengerészet parancsnoksága alatt áll. " A tunéziai hadműveletekről lapunk más helyén közlünk részletes tájékoztatást. Ezekkel függ össze az az algíri jelentés, hogy Jean Monnet Giraud tábornok meghívására Algírba érkezett, ahol a francia parancsnokkal és Eisenhower főparancsnokkal De Gaulle a legközelebbi Londoni hírek szerint De Gaullet küszöbönálló északafrikai útjára a francia nemzeti bizottság következő tagjai kísérik el: Massigli külügyi biztos, Alfanti gazdasági biztos, Andre Philippe belügyi és munkaügyi biztos és Dilethelm pénzügyi biztos. A „Göteborgs Handels och Sjöfartstidning" londoni tudósítója szerint Philippe, aki tudvalevően a francia szocialista szakszervezetek egyik vezetője volt, a tárgyalásokon a francia hazai front érdekeit képviseli. Detraulle megérkezése után Algírban állítólag több vezető francia személyiség találkozik, közöttük Boisson és Nogues is, hogy ideiglenes francia kormány megalakításáról tárgyaljanak. Catroux, aki tudvalevőn mint De Gaulle megbízottja tartózkodik Algírban, Ward Price angol újságírónak, a „Daily Mail"tudósítójának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a múltban nem csupán tárgyi, hanem személyi kérdések is akadályozták Girand és De Gaulle megegyezését s hogy a megegyezés létrejötte előtt először ezek a szó-a francia hadsereg felfegyverzéséről folytat megbeszélést. Stormet a hadianyagkészletek felosztásával megbízott, tanács nevében tárgyal. Monnet azelőtt tagja volt az angolfrancia hadiszállítási bizottságnak. Franciaország katonai összeomlása óta a brit tanács megbízottja az Egyesült Államokban. B Bergeret tábornokot, aki a márciusban bekövetkezett politikai változásokig Francia, Éssak-Afrika katonai és polgári kormányzója volt, a francia nyugatafrikai légierők főparancsnokává nevezték ki. Bergeret utódjaképpen Maurice Couvé de Murvillet nevezték ki az algíri hadi bizottság főtitkárává. Londonban, azt várják, hogy napokban Algírba utazik mélyi kérdések tisztázandói. Ideiktatjuk a „N. S. T." londoni táviratát, amely moszkvai jelentést közöl arról, hogy Molotov hosszabb megbeszélést folytatott De Gaulle moszkvai hivatalos kéviselőjével, Gaffeauval. A tárgyalásokon a többi közt megvitatták az északafrikai politikai foglyok kérdését, továbbá néhány kommunista politikus csatlakozását De Gaulle mozgalmához. Svájci lapjelentés arról ad hírt, hogy Guigny a francia szakszervezeti szövetség titkára és a vasipari munkásszakszervezet végrehajtóbizottságának tagja, Londonba érkezett és De Gaulle mozgalmánál jelentkezett. Odaérkezett Beynet vezérőrnagy is, aki ugyancsak fölajánlotta szolgálatait De Gaullenak. Beynet 1940-ben a 14. francia hadseregcsoport parancsnoka volt. Később Algírban a 11. hadseregcsoport került parancsnoksága alá De Gaulle több megbeszélést folytatott Beynet-vel, azt hiszik, hogy fontos megbízatást ruháznak rá. A kairói brit követség közlése szerint — jelenti a „N. S. T." Ankarából — Harold Balfour kapitány, brit légügyi államtitkár, Kairóba érkezett, hogy ottani brit személyiségekkel az angol repülésiügyre vonatkozó kérdésekben megbeszélést folytasson. Szicília a hadiesemények következtében a háborus fejlemények középpontjába került.