Népszava, 1943. április (71. évfolyam, 73–96. sz.)

1943-04-01 / 73. szám

7t évfolyam 73. szám Budapest, 1943 április­­, csütörtök "" •— "" • • ,-,,-i-,-JUTI 'i—IN­Hi» um I Az elsötétítés­­g időpontja ma: 11 óra ­ Tunéziában tovább tart Rommel csapatainak súlyos elharítási arca El-Hamma és Gabes tervszerű kiürítését jelenti Berlin. — Olasz vélemények a tuniszi harcok és Szicília védelme jelentőségéről. — Összeállítják a De Gaullet Afrikába kísérő bizottságot Morrison belügyminiszter az angol partvidék zárlatának céljáról­­ Roosevelt nyilatkozata az Edennel folytatott megbeszélések ered­­ményéről és az angolszász hatalmak egyetértéséről 1282 március 30-án Szicília szige­tén megölték az ott, tartózkodó fran­ciákat és ezzel Szicília elszakadt a­­Nápolyban uralkodó Anjouktól. Ennek a „szicíliai vecsernye" né­ven csik­kezetes eseménynek az év­fordulója alkalmából Francesco Ercole, az olasz akadémia tagja, ked­den este beszéd­et mondott a ,,szi­cíliai vecsernye" jelentőségéről és ezzel kapcsolatban hangoztatta. A szövetséges hatalmak Afrika­­ felől kezdték meg a támadást Európa ellen. Afrikában Olaszor­­­­szág először egyedül, majd a ten­gelyhatalmak csapataival együtte­sen fontos feltartóztató harcot ví­vott Mióta az ellenség megérkezett Tunéziához, Szicília arcvonallá és lövészárokká változott. A­­jelenlegi csatában az ellenség nyilván kettős célt tűzött ki maga elé — fejti ki a továbbiakban Pavolini. — Az első az, hogy biztosítsa magának az afrikai partot az Európa elleni tá­madás céljaira. A másik az, hogy megnyissa a Földközi tengert a szövetséges hajózás számára. Az olasz és német csapatok bármulatra­méltó vitézségről tesznek tanúsá­got. Amíg a mostani csata folya­matban van, nem volna helyénvaló sztratégiai jóslásokba és találgatá­sokba bocsátkozni. Annyi azonban megjegyezhető, hogy a szicíliai csatorna elzárása sohasem volt le­hetséges az afrikai, hanem­ mindig csakis az olaszországi partokról. Éppen ezért merésznek látszik az az angol-amerikai állítás, hogy a tu­néziai csata eredménye alapján biztosítják a szicíliai csatorna meg­nyitását. Bárhogy álljon is a dolog, most mindenképpen Olaszország és az európai kontinens előretolt bástyájává vált. A szicíliaiak tud­ják, milyen fontos szerep jut nekik a háború további során és tudják, hogy egy szabad és méltóságteljes Olaszországért harcolnak. A Jjoeau-Zeibung" római tudó­sítója a többi között a következő­ket jelenti: A földközitengeri helyzetben akkor állt be a döntő fordulat, amikor az angolok Tripoliszon hogy második szicíliai vecsernye jelentősége áll fenn, aminek nem csupán a szicíliaiak var­nak tuda­tában, hanem valamennyi olasz. A szicíliai nép mellett meg­t az egész olasz nép sikras£álJ, ha szükséges — mondotta a szónok. Pavolini, volt olas'. mániát!ez a „Pressaggero" szerdai vzezrcikkében megállapítja, hogy túl előretörtek a tuniszi határig és amikor az angolszászok meg­szállták Francia Észak-Afrikát. Ezzel kiküszöbölték Egyiptom és a Közel-Kelet közvetlen veszélyezte­tését és nagyobb mozgási szabad­ságot nyertek a Földközi tengeren. Az ellenség megelégedett azzal, hogy minden erejével bombaháborút kez­dett Olaszországban, amit az Apen­nin-félsziget földrajzi fekvése erősen megkönnyített. A tengelyhatal­maknak azonban továbbra is bir­tokában van a sztratégiailag rend­kívül fontos szicíliai csatorna, ahonnan megakadályozhatják, hogy az angolszászok szabadon hajózhas­sanak a Földközi tenger keleti és nyugati medencéje között. A továbbiakban hangsúlyozzák olasz körökben, hogy ezt a problé­mát Tunisz meghódítása sem ol­daná meg számukra, mert még az esetben is, ha Tunisz angol kézre kerülne, a tengely továbbra is biz­tosan kezében tartja a szicíliai csa­tornát. A tuniszi offenzíva következ­tében az olasz polgári és katonai hatóságok nagyszabású intézk­edé­seket léptettek életbe a tuniszi há­borútól leginkább érintett Szicíliá­ban. Vidussoni, a fasiszta párt fő­titkárának szicíliai körútja ered­ményeképpen a nagyobb községek­ben és városokban polgári biztoso­kat neveztek ki azzal a feladatkör­rel, hogy légitámadások idején a polgári lakosság érdekeit megvéd­jék. Az olasz lapok most­ közlik elő­ször a fényképeit azoknak a nehéz, m­esszehordó ágyúknak, amelyeket gyorsjáratú páncél­vonatokra sze­relnek föl abból a célból, hogy meg­védjék az olasz partokat esetleges ellenséges partraszállással szem­ben. Ez a partvédő tüzérség a hadi­tengerészet parancsnoksága alatt áll.­­ " A tunéziai hadműveletekről la­punk más helyén közlünk részletes tájékoztatást. Ezekkel függ össze az az algíri jelentés, hogy Jean Monnet Giraud tábornok meghívására Al­gírba érkezett, ahol a francia pa­rancsnokkal és Eisenhower fő­parancsnokkal De Gaulle a legközelebbi Londoni hírek szerint De Gaullet küszöbönálló északafrikai útjára a francia nemzeti bizottság követ­kező tagjai kísérik el: Massigli külügyi biztos, Alfanti gazdasági biztos, Andre Philippe belügyi és munkaügyi biztos és Dilet­helm pénzügyi biztos. A „Göteborgs Handels och Sjöfartstidning" lon­doni tudósítója szerint Philippe, aki tudvalevően a francia szocia­lista szakszervezetek egyik veze­tője volt, a tárgyalásokon a fran­cia hazai front érdekeit képviseli. De­traulle megérkezése után Algír­ban állítólag több vezető francia személyiség találkozik, közöttük Boisson és Nogues is, hogy ideig­lenes francia kormány megalakítá­sáról tárgyaljanak. C­atroux, aki tudvalevőn mint De Gaulle meg­bízottja tartózkodik Algírb­an, Ward Price angol újságírónak, a „Daily Mail"­­tudósítójának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a múltban nem csupán tárgyi, ha­nem személyi kérdések­­ is akadá­lyozták Girand és De Gaulle meg­egyezését s hogy a megegyezés létrejötte előtt először ezek a szó-a francia hadsereg felfegyver­zéséről folytat­ megbeszélést. Stormet a hadianyagkészletek felosztásával megbízott, tanács nevében tárgyal. Monnet azelőtt tagja volt az angol­francia hadiszállítási bizottságnak. Franciaország katonai összeomlása óta a brit tanács megbízottja az Egyesült Államokban. B Bergeret tábornokot, aki a már­ciusban bekövetkezett politikai vál­­tozásokig Francia, Éssak-Afrika katonai és polgári kormányzója volt, a francia nyugatafrikai légi­erők­ főpa­rancsnokává nevezték ki. Bergeret utódjaképpen Maurice Couvé de Mur­ville­t nevezték ki az algíri hadi bizottság főtitkárává. Londonban, azt várják, hogy napokban Algírba utazik­ mélyi kérdések tisztázandói. Ideiktatjuk a „N. S. T." londoni táviratát, amely moszkvai jelen­tést közöl arról, hogy Molotov hos­­szabb megbeszélést folytatott De Gaulle moszkvai hivatalos kéviselő­jével, Gaffeauval. A tárgyalásokon a többi közt megvitatták az észak­afrikai politikai foglyok kérdését, továbbá néhány kommunista poli­tikus csatlakozását De Gaulle moz­galmához. Svájci lapjelentés arról ad hírt, hogy Guigny a francia s­zakszer­vezeti szövetség titkára és a vas­ipari munkásszakszervezet végre­hajtóbizottságának t­agja, Londonba érkezett és De Gaulle mozgalmánál jelentkezett. Odaérkezett­ Beynet vezérőrnagy is, aki ugyancsak föl­ajánlotta szolgálatait De Gaulle­nak. Beynet 1940-ben a 14. francia hadseregcsoport parancsnoka volt. Később Algírban a 11­. hadsereg­csoport került parancsnoksága alá De Gaulle több megbeszélést foly­tatott Beynet-vel, azt hiszik, hogy fontos megbízatást ruháznak rá. A kairói brit követség közlése szerint — jelenti a „N. S. T." An­karából — Harold Balfour kapi­tány, brit légügyi államtitkár, Kairóba érkezett, hogy ottani brit személyiségekkel az angol repülés­iü­gyre vonatkozó kérdésekben meg­beszélést folytasson. Szicília a hadiesemények következtében a háboru­s fejle­m­ények középpontjába került.

Next