Népszava, 1943. április (71. évfolyam, 73–96. sz.)

1943-04-01 / 73. szám

f­1, I NM iktatják a®t a madridi hírt, s am­ely szerin­t Madrid bevételének é neszedik évfordulója alkalmából * dHetet írt alá ".A­ rendelet kiterjed mindazokra, telkiket politikai természetű bűntett­­miatt hét évig terjedő szabadság­­vesztésre ítéltek. Megelőzően Ka­r­tmníó »Tharrimből már kegyelemben részesítették azokat a politikai foglyokat, akik tizenkét éven alul kaptak bör­­tinbüntetést. A mostani kegyelmi rendelet azokra is kiter­jed, akiknek halálbüntetését változ­­t­atták át húsz évnél nem hosszabb szabortsászvesztésre. Tájékozott bíró­krint a« „N. S. T." közli, a keddi •»sajtóértekezleten elmondotta, hogy •«nek folyamán sor került vala­•­mennyi katonai és politikai termé­szetű s­érdésre, azokra, amelyek a jelenlegi helyzetre és azokra is, amelyek a jövőre vonatkoznak. A tárgyalások előterében nemcsak az­­•Egyesült Államok és Nagy-Britan­nia állt, h­anem a Szovjet-Unió és Kína, valamint „egy vagy két dél­-a­meri­kai köztársaság is". Roosevelt végül, bejelentette, hogy a Szovjet-Unióval folytatják majd az Edennel együtt fölvetett kérdések megbeszé­lését s hogy erre már a legközelebbi jövőben sor kerül. A „Bud. Tud." jelentése szerint Eden washingtoni megbeszélései­vel kapcsolatban Roosevelt elnök a következőket mondotta: „A brit, külügy­miniszter az az ember, akivel minden dologban teljesen vagy legalább is 1­5%-ban egyetértek, ami igen sokat jelent." Roosevelt rámutatott Eden moszk­vai látogatására, ahol Sztálinnal és Molotoval tárgyalt. Hasonló meg­beszéléseket terveznek az Egyesült Államok és Oroszország között is Roosevelt elnök nem volt hajlandó részletesebb nyilatkozattételre er­ről a tárgyról, hozzáfűzte azonban, hogy reméli, személyesen tárgyal­­hat majd Sztálinnal. Roosevelt azután közölte, hogy Edennel megállapodott abban: nem adnak formális nyilatkozatot a megbeszélésekről, megkérte azon­ban Edent, hogy tegyen nem formá­lis nyilatkozatot washingtoni kül­detéséről. Roosevelt hangoztatta, hogy mind a két fél nevében beszél­het, amikor újra hangsúlyozna: jági körökben úgy tu­dják, hogy a m­ostani közkegyelem többezer fog­lyot érint. "^Wk b­ rit hírnaolgálát jelenti, Eden külügyminiszter­­ kísé­rete kedden délután 4 óra 5 perc­kor érke­tt meg az ottawai repülőtérre. A brit vendégeket maga­srangú sze­mélyiségek élén Mackenzie bint­ miniszterelnök és MacDonald főbiz­tos fogadta. Eden csütörtökön beszé­det mond az alsóházban összegyűlő kanadai szenátorok és képviselők előtt­ , hogy a brit és amerikai álláspont azonossága ismét beigazolódott. Edennel megbeszélték a helyzetet, amely az ellenfél kapitulációja kö­vetkeztében keletkezik majd. Az egyesült nemzetek első célja a vi­lágnak egy újaabb háborútól való megvédése lesz. Ezzel kapcsolato­san Roosevelt hangsúlyozta, hogy a Washingtoni megbeszélésekről állandóan tájékoztatták az összes szövetséges kormányokat , hogy az egyesült nemzetek között az egyetértés majdnem teljes. Az e­lnök végül közölte, hogy április elejétől kezdve a szövet­ségesek több más értekezletet tartanak, így élelmezési konferenciát, to­vábbi értekezletet Európa és ipas, a háborútól elpusztított területek támogatásának megszervezéséről. Szerveznek továbbá pénzügyi érte­kezletet, valamint értekezletet a fémek és üzemanyagok felhaszná­lásáról. Az elnök rámutatott arra, hogy az elmúlt világháború várat­lanul ért véget és a béke meglepe­tésszerűen­­jött az összes hadviselők számára. A tervbevett értekezletek értékes segítséget jelentenek m­ajd a háború befejezése idején. Berni távirat washingtoni jelen­tést közöl, amely szerint Roosevelt nyilatkozatában azt is közölte, hogy a tanácskozások folyamán a Szovjet-Unió és Kína is képviselve volt s hogy a Szovjet-Unióval r. többi szövetséges országgal is foly­tatnak majd olyan megbeszélése­ket, mint amilyeneket Eden foly­tatott Washingtonban. Londoni politikai körökben — jelenti a „Bud. Tud." — hangoztat­ják, hogy a brit kormány indiai politiká­járól nyilatkozott. Védelmébe vette ezt a politikát és — amint a „DNB" Amszterdamból jelenti — a pán­indiai kongresszuspártot azzal vá­dolta, hogy az angolokat erőszakkal próbálja kidobni Indiából. Kezde­ményezés történt — mondotta ez­után —, hogy a brit kormánynak a hinduk kívánsága iránti megértő magatartása révén újra megindít­sák a brit-hindu tárgyalásokat. Az elmúlt idők tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a brit kormány minden előzékenységét ismételten a gyenít­ esés­ jelének tekintették. A hindu nép dolga tehát,az új eszkö­zök és utak megtalálása, hogy a zsákuccába jutott megbeszéléseket ismét megindítsák. A felelősség át­ruházása a hindu népre nem jöhet szóba mindaddig, amíg az ellenség a ,,Times" cikkéről, amely helyzetére és amelyet a Népszavában részlete­sen ismertettünk. A cikk nagy fel­tűnést keltett: őt a többi között ez­zel hozzák összefüggésbe Sikorski tábornok, az emigráns lengyel kor­mány miniszterelnökének legutóbbi beszédét is, amelyben kijelentette, hogy a lengyelek utolsó emberükig megvédik országuk függetlenségét és integritását. Sikorski egyébként a beszédben a középeurópai államok kon­föderáció­jánál­i szükségességét hangoztatta. A „Basler Nachrichten" londoni tudósítójának jelentése szerint a külföldi sajtó számára rendezett sajtóértekezleten a sajtó képviselői megkérdezték az­ illetékes minisz­tert, várjon a „Times" cikke Európa biztonságáról és a nilssy- és kis-India kapuinál áll. Amery kijelen­tette — közlik Bernből —, hogy a tárgyalásod, számára továbbra is nyitva áll a s­ajtó. Az indiai kongresszuspárt a miniszter szerint diktatórikus párttá fejlődött és Gandhi az, aki ennek a leggazdagabb és legjobban szerve­zett indiai pártnak élére került. Semmi jelét nem látja annak, hogy,­ Gandhi magatartásában változás állhatna fenn. A munkáspárt egyik képviselője kijelentette, hogy a kormány az adott viszonyok között nem tehetett, máskép, mint ahogy tett. Ha az, ellenség Indiát lerohanta volna, úgy ez Kína pusztulását is jelen­tené. Konzervatív képviselő szük­­ségesnek mondotta, hogy Amerikát fölvilágosítsák az indiai való hely­zetről. Egyre több szó esik az európai kisállamok jövő vonatkozott államokról hivatalosan sugalma­zottnak tekinthető-e. E­rre szó­sze­rint a következő volt a válasz: — Önök valamennyien elég rés­­gen tartózkodnak Angliá­ban, ahhoz, hogy tudják, a „Times" mindig saját nézeteit szellőzteti és semmiesetre, sem tekinthető ", kormány szócsövének. Arról is biztosíthatom önöket, hog­gy azok, akik Ansch­a hivatalos politikáját irányítják, nem kérnek, előbb ta­nácsot a „Times"-től. Eden maga­ is hangsúlyozta, hogy tá­vol áll a „Times" kijelentéseitől. A »New, York Times" is jelentette né­hány nap előtt, hogy a washing­toni hivatalos angol körök sze­rint a ,.Times" Európa biztonsá­gáról szóló cikke ink­ább a szov­jet, mint a brit álláspontot kép­viseli. # Roosevelt az Edennel folytatott megbeszélésekről, NfiPSZAVR I3& SpTDis T, ffimtorfoF Eden washingtoni tárgyalásai az angolszász államférfiak eszmecseréjének csupán kezdetét jelentik. A­ megbeszéléseket Londonban foly­tat­jdt­. Hír van arról, hogy Eden külügyminiszter meghívta London­ba Hull külügyminisztert. Ameny­nyiben Hull nem hagyhatná el az Egyesült Államokat, Sumner Wel­les helyettes kü­lügy­miniszter láto­gatna el Angliába. Szó van Wal­lace látogatásáról. Londoni poli­tikai körökben rámutatnak arra, hogy Eden washingtoni tárgyalásai új színezetet kaptak. Ezekben a nyilatkozatokban sehol sem esik szó a második frontról. Erre vonatkozóan Churchill tett ki­jelentést. Az angol hírszolgálat jelentése szerint Churchill az alsó­ház előtt kijelentette: Nem szokik le a második arcvonal elnevezésről, mert Anglia barátai, az oroszok, rendkívül keményen harcolnak, és pontosan tudják, mi az, amit ez a kifejezés jelent. Morrison angol belügyminiszter az alsóház keddi ülésén bejelen­tette, hogy az angol partvidéken a tiltott övezetek beosztását újjárendez­ték. Kijelentette, hogy ebben az évben már megszüntetik azt az 1940 nyara óta, fennálló rendelkezést, a­mely­n­ek értelmében Anglia déli és keleti partvidékén tilos a tartóz­kodás. Ez alól csupán White szi­gete kivétel­es a Temse torkolatá­tól délre Hastingsig terjedő part­sáv. A többi partvidékre vonat­kozóan úgy rendelkeztek, hogy a katonai hatóságok mindenkor meg­tilthatják a-3 illető területen való tartózkodást. Hasonló rendelkezé­seket adnak ki Wales és Skócia partvidékének egy részére vonat­kozóan is. Más jelentés arról ad hírt, hogy az angol belügyminiszter alsóházi bejelentése értelmében az angol déli és keleti partvidék 1100 kilo­méter hosszúságára nézve hozták be azt a rendelkezést, amely szerint polgári személyek ide csak külön engedéllyel léphetnek. Skócia ke­leti partjaira vonatkozóan is ki­jelöltek egy ilyen tilos zónát. A miniszter kijelentette, hogy a part­vidékekre való belépés tilalmát a múltban azért adták ki, mert Anglia ellen irányuló ellenséges inváziótól tartottak. A mostani zár­lat indítóoka pedig az, hogy Auszria készül invázióra. Az angol alsóház keddi ülésén az indiai helyzetre vonatkozó vitát Amety, az indiai ügyek minisztere nyitotta meg­­aki LEGÚJABB Berlinben cáfolják a Dönitz nagy­admirálisról terjesztett hírt (Berlin, március 51. — „N. S. T.") Berlinben ostobaságnak minősítik a portugál sajtóban megjelent hírt, amely szerint Dönitz nagyadmirá­lis vette volna át az olasz flotta fő­parancsnokságát is. A Wilhelm­­stranspíi ezzel kapcsolatban kiemel­ték, hogy a portugál sajtó eddig még sohasem tanúsított korrekt magatartást a tengelyhatalmakkal szemben. Éppen ezért Berlinben biztosra veszik, hogy ez a jelentés angol forrásból és anggol befolyásra jelent meg. A hír kitalálói nyilván zavarni igyekeztek Németország és Olaszország viszonyát, és diszkredi­tálni akarták Olaszország politikai és katonai tekintélyét. (Élelmiszert Magnate­át tengerparti megyék (Zágráb, március 31. „M. T. I.") Illetékes helyről jelentik: Mivel a kommunista bandák több helyen megsemmisítenék a különféle élel­miszerraktárakat és pillanatnyilag szétrombolták a közlekedési eszkö­zöket a termőterületek és az ellá­tatlan horvát tengerpart között, ezért az olasz hadsereg a katonai és polgári hatóságoknak az elmúlt évben néhány száz vágon élelmi­szert, gabonát, tésztaneműt, rizst és sót juttatott. Az olasz hadsereg — közli to­vábbá az illetékes hely — a horvát hatóságokkal egyetértésben most is azon fáradozik, hogy több vagév gabonát szállítson a tengerparti vármegyék lakosságának saját r­ész­leteiből. Ezért a horvát nemzetgaz­dasági miniszter írásbeli köszöne­tét juttatta el az olasz követnek, megköszönve személyes, gyors köz­reműködését és az olasz hatóságok baráti megértését a horvát néppel szemben. Horvát lap a partizánokról (Zágráb, március 31. — „M. T. I.") A ,.Hrvatski Narod" című lapnak a partizán arcvonalra kiküldött kü­löntudósítója nagy cikkben első oldalon számol be a partizánok sikeres megsemmisítéséről. A tudó­sító szerint az Imotski, Ljubuszki és Poszulje városoknak a tenger­, parthoz közel fekvő vidékein a leg­­utóbbi napokban nagy harcok vot­tak, amelyek folyamán ezek a ré­szek teljesen felszabadultak és­­a bandákat úgy szétverték, hogy ezen a vidéken több­­ össze nem szedhetik magukat. A Délnyugat-Boszniában fek­vő Livno, Duvno és a szerajevó—mostari vasútvonalon fekvő Konjica helységekben is, a bandák tökéletes megsemmisítése után a rend teljesen helyreállott. Ma már — írja a tudósító — egész Hercegovina tiszta a partizánok­tól. Egyelőre még nem lehet meg­állapítani ezen a vidéken a sebe­sült és halott partizánok számát. . Két gyermeket megölt a felrobbant gránát Oroszregen községben három gyermek gránátot talált és játszani kezdtek vele. A gránát felrobbant és Kurbále Gyula és Viscsák Jó­zsef 10 1 éves gyermekeket megölte. Viscsák János, szintén fiatal gyer­meket súlyos állapotban vittek kór­­házba.

Next