Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-20 / 113. szám

oldal Jfín p ei ze t * 501 o dato­m QALcL&ttiáíiy. A Filharmóniai Társaság­­ Baráti Egyesülete zártkörű hangversenyt rendezett tag­jai számára kedden este a Hungária­szálló pálmakertjében. A Végh-vonós­­négyes — Végh Sándor, Zöldy Sándor, Janzer György és Szabó Pál együttese — Dohnányi 1. vonósnégyesművével sze­repelt a m­űsor élén. Ezután Set Svanholm kamaraénekes, a megérdemelt közszeretetnek örvendő svéd tenorista adott elő egynéhány jól­kiválasztott dalt Schubert, Schumann és Brahms mesterművei közül. Földes László ízlésesen látta el zongorakísére­tét. E dalok között szinte a szenzáció erejével hatott Schubert „Der Zwerg" című alig ismert nagyszabású balladája. Set Svanholm új hangszínt és mindig megfelelően választott, jellemző hang­színezetet talált valamennyi dala szá­mára. S ha Schubert „An die Leier" című szerzeményében légiesen köny­nyeddé vált vagy a „Liebesbotschaft"­ban olaszosan sima hangkötésekkel le­pett meg bennünket, majdnem csoda­szerűnek tűnt, hogy ugyanez az ének­művész Wagner hősi Sieglf­iedjét viszi színpadra. Harmadik, illetve befejező műsor­számut Beethoven hegedűre és zongo­rára írt c-moll szonátáját adta elő Dohnányi Ernő és Zathureczky Ede. A szonáta négy tétele közül különösen a lassú tétel sikerült jól művészi értel­mezésükben. J. S. A türjei műkedvelők bemutatják a Madách Színház­­ ban a ,,Szakadék''-ot A Madách Színházban érdekes előadás lesz május 22-én, szombaton délután. A türjei parasztfiatalságból alakult mű­kedvelőgárda bemutatja Darvas József parasztdrámáját, a „Szakadék"-ot. Dar­vas bátorirangú színpadi műve nemcsak a főváros munkásközönsége és haladó polgársága előtt aratott megérdemelt sikert, h­anem felkeltette a parasztság tömegeinek érdeklődését is. A pesti be­mutató után az ország több helyén parasztműkedvelő gárdák válalkoztak a dráma bemutatására. Ezek között az DUXI írta: Béri Kovács Gyu­lő Duxinak a­ vezérigazgató úr ku­tyáját hívják. Akik értenek hozzá, azok azt mondják, hogy szép állat, akik még jobban értenek, azok egyenesen azt mondják, hogy gyö­nyörít és ha csak szerét ejthetik, ölükbe kapják, cirógatják, majd hogy meg nem csókolják. Igaz, a Duxi nagyszerű kutya, kitűnő ét­vágya van és kitűnő szimata. De ez még mind kevés ahhoz, hogy én is nagyobb közelségbe kerüljek vele, ámbár én roppant becsülöm őt, vagyis a Duxit, mint kutyát, a vezérigazgató urat is becsülöm, mint a Duxi tulajdonosát — különben semmi közöm az egészhez. Azonban mindezek ellenére nyomatékosan elegendő a Duxival való közelebbi kapcsolatok fölvételére az a tény, hogy a vezérigazgató úrnak nem­csak kutyája van, akit jelesen Duxinak hívnak, hanem van egy András nevű kifutója is, aki jelesen én vagyok. Ezek után mi sem termé­szetesebb, h­ogy nem a Duxi visz engem sétáltatni reggelente. Úgy kezdődött, hogy Varga úr egyik délben hivatott. — András, kérem, ezentúl maga sétáltatja a Duxit! Mingyázt sejtettem, hogy Varga úrnak ez a kinyilatkoztatása ko­moly bajok kútforrása lesz. Ahogy később kide­ült, nem is csalódtam. Az első baj nyomban másnap mu­tatkozott, amikor is megfeledkez­vén az új beosztásról, a­ szokásos későbbi időpontban jelentem meg az irodában és már a lépcsőházban nagy felfordulást láttam. Külön­böző szakácsnők és takarítónők áll­tak a folyosóra és izgatottan tár­gyaltak valamit. A tejesfiú is ott állt és nevetett. Lehet mondani: röhögött. A házmester lent állt az udvarban és a nyakát nyújtogatta, kíváncsian, mi történt. Hirtelen gyanús csend fogad, egyszerre melegem lesz és viszketni kezd a fejem búbja. Még a kezem­mel is legyintettem egyet a szemem előtt, mintha el akarnám hesse­getni valami rossz álmomat, de, hogy ez a törekvésem nem a leg­jobban sikerült, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszerre kivált a legkövérebb nő és jött felém. Még mennyire, hogy jött. És beszélt is, hogy csak úgy bugyborékoltak a szájából a szavak: — Maga anyja szégyene!­­— mon­dotta. — Maga tróger! Maga csirke­fogó! Maga ... maga... maga ... Bár a közhangulat nagyon fenye­getőnek látszott, mégis igyekeztem tréfás oldaláról nézni a dolgot. Nyugtatgatni kezdtem: — Mi történt, kedves? — de bár ne tettem volna. Sőt, még a hátát sem kellett volna megsimogatnom. A jó, kövér hátát. Mert ájuldozni kezdett, hogy csak nagy nehezen tudtam nekitámasztani a korlát­nak, mire gyorsan felállt. — Elájulok — mondta és a fejét fogta. — Ő kérdezi, hogy mi tör­tént. Hát hallottak ilyet? A közönség persze nem hallott ilyet és ennek olyan hangon adott kifejezést, hogy önkéntelenül is a távolságot vettem számba, ami a kaputól elválaszt. Ekkor a nő síró­görcsöt kapott és én lovagtallanság­nak véltem ilyen állapotban­ itt­hagyni, meg aztán nagyon is sokan állták el az utat. A nő pedig­­folytatta a görcsüt és beszélt is, amiből én nem értettem egy kukkot sem. Egyszerre meg­ütötte a fülemet egy név: Psixi. Hirtelen ezer gondolat cikázott át az agyamon. A Duxi meghalt. De ettől még nem kellene rám hara­gudni. Vagy nem halt meg. Akkor már lehet haragudni. De miért pont én rám? Vagy más vitte sé­tálni és útközben elütötte a villa­mos. Ez látszott a legvalószínűbb­nek, mert így még nagy nehezen azt is megérteném, hogy rám­ harag­szik, gondolván, hogyha én viszem el, nem történik ez a tragédia. Egy biztos: hogy hogyan, az még tisztá­zatlan, a kutya azonban jobblétre szenderült, különben nem lenne ez a felhajtás. — Meghalt? — kérdeztem végre nagyon megindult hangon és igen résztvevő arckifejezéssel. Erre új erővel tört ki a roham, hogy szintén jobb lett volna, ha nem­ kérdezek semmit. Viszont a helyzet olyan volt, hogy — a kövér nő sírt, a többiek többnyire ellen­ségesen méregettek — nekem mu­száj volt valamit mondanom. — Hát mi történt? — kérdeztem nem egészen mesterkélt kétségbe­eséssel. A kérdésre a kövér nő egy­szerre túlságosan tevékeny lett. Először is nem sírt, olyan arckife­jezést vett fel, hogy bizonyta voná­sok figyelembevételével kezdtem megérteni a nagy aggodalmat Duxi ü­gyében. Második lépés: megfor­dult és dobbantott egyet a lábával. Harmadik lépés: megfogta a gallé­romat, amiben véletlenül benne­m­el­ejtettem egy darabot a nyakam­ból. Negyedik lépés: mint egy ára­dat, megindult velem a vezérigaz­gató úr lakása, felé, a folyosó másik végére. A közönség egy része is utá­nunk jött. Bevezetett az előszobába. Onnan keresztülmentünk egy szo­bán, amit nem tudom, horgá­ hívnak az urak. Aztán egy másikon, amit szintén nem tudom, hogy" hívnak. A harmadik szobában aztán meg­állt a nő. Még a kezét is csípőre tette. — Most már látja, mi történt? —– kérdezte. Bátortalanul ingattam a fejemet. Asztalt láttam, meg széke­ket, meg szobrokat, képeket, lámpá­kat, meg — na, igen, most már lá­tom, mi történt. Lényegileg semmi az egész, de én kezdtem, illetve folytattam magam kényelmetlenül érezni. — Látja? — viharogta a kövér nő. — Látom! — mondtam megadóan. — És tudja, miért van ezt — mu­latott a szép csendesen folydogáló tócsára, ami eredetét az ajtósarok­ból nyerte, annak következtében, hogy nem vittem Duxit időben sé­tálni, folytatását pedig ép most vette egy szőnyeg irányában. De a kérdésre nem volt mit vála­szolnom. Még egy percig álltam ott, némán és megdöbbenten. Aztán szép lassan megfordultam és kimen­tem­. Úgy vonultam el a kintállók sorfala között, mint egy gyászvitéz. Magamban szentül fogadkoztam, hogy ezentúl nagyon pontos leszek, hogy elejét vegyem a­ további bal­eseteknek. Bezzeg, ha tudtam volna, hogy a Duxi mire képes, egész másként cselekedtem volna. De nem tudtam, így hát szorgalmasan jártam be korán reggel, felmentem a vezér­igazgató úrék lakására és elvittem a Duxit. A Szabadság tér esett a legközelebb, mindig odavittem a kutyát, jómagam leültem egy pa­don és olvastam, vagy nézegettem. Duxi ezalatt meglepő kíváncsiság­gal mindent megszagolt, megnyalt, néhányszor i­örüljárta a padot, amin ültem — hisz végeredmény­ben nagyon jószándékú állat, —, az­tán szép lassan elballagtunk haza­felé". Volt úgy, hogy meglátott NÉPSZAVA 1343 május 20, csütörtökt* első helyen a dunántúli Türje község parasztfiatalsága járt, akik pár héttel ezelőtt falujukban mutatták be a kör­nyéki lakosság nagy érdeklődése mel­lett a „Szakadék"-ot. A nagy siker adta az ösztönzést a türjei műkedvelőknek, hogy a pesti közönség előtt is meg­mutassák, hogyan értelmezi és tolmá­csolja a parasztság az írónak azokat a szavait, amelyek életüket s küzdelmei­ket jelenítik meg. (*) OPERAHÁZ. A „Rózsalovag" keddi előadásában Walter Bözsi ugrott be Octavian szerepében a beteg Gere Lola helyett. Báth­y Anna énekelte a tábornagynét, de őszintén be kell valla­nunk, hogy szívesebben látjuk Némethy Ellát ebban a szerepben, amely­­a finom lélektani bonyodalmak mélyebb átélését és árnyalatosabb kifejezését követeli meg. Fellépett továbbá Réthy Eszter, Székely Mihály és rövid olaszos áriájá­val Pataky Kálmán. (—) (*) A SZEGEDI TÖMÖRKÉNY­ÜNNEP VÉGLEGES PROGRAMJA. A szegedi Dugonics Társaság­ május 26-án rendezendő Tömörkény - ünnepségének programját véglegesen megállapították. Tömörkény István szobrát délelőtt 11-kor leplezik le a múzeum előtti Móra-park­ban. A szoborleleplezés után nyílik meg a múzeum nagytermében a Tö­mörkény-kiállítás. A kiállítás Tömör­kény István irodalmi munkásságát és a reá vonatkozó irodalmat, valamint a szegedi vízen járó munkások alakjait mutatja be. A vízenjárók életét ábrá­zoló képek Dorogi Imre és Gábor Jenő festőművészek alkotásai. Délután 3 órai­­ kezdettel a városháza közgyűlési termé­ben felolvasóülést tart a Dugonics Tár­saság, amelyen ifjú költők olvassák fel verseiket és novelláikat. (*) MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ELŐ­ADÁS AZ OLASZ J*( LTL­RI­NTÉZET. HEX. Cián Domenico d­e Marchig olasz Szobrászművész pénteken, május­ 21-én délután 11 órakor az Olasz Kultúrinté­zetben (IV. Eskü út 5) „Michelangelo" címmel vetítettképes előadást tart, amelyen az érdeklődőket szívesen látja. Itt A MAGYAR ARTISTA EGYESÜ­LET most tartotta meg évi rendes köz­gyűlését, amelyen az elnökség beszámolt múltévi működéséről és az artistatársa­ dalm­at foglalkoztató problémákról. Min­denekelőtt­ arról szól a jelentés, hogy az artistaérdekek érvényesülését bizonyos hatósági intézkedések még mindig­ kor­látozzák. Az artistamunkahelyek állandó veszélyben forognak. Ezért beadvánnyal fordultak a belügyminiszterhez, rá­mutatva arra, hogy külföldön az artis­tákat teljesen egyenrangú művészeknek tekintik a színészekkel és ennek meg­felelően egyforma megbecsülésben része­sítik ezt a két művészi ágat. Beszámol a jelentés arról, hogy az akció nyomán máris készülnek olyan belügyminiszteri intézkedések, amelyek az artisták sérel­meit legalább részben orvosolják. Ennek tekinthető az az első lépés is, amely megengedte egyes kávéházakban artis­ták foglalkoztatását. Az egyesület min­den törekvése odairányul, hogy ne csak a meglévő munkahelyeket tartsa fenn, hanem új munkaterületeket is biztosít­son a magyar artisták számára. Beszer­vezik a szövetségbe a vidéki mulatókat és ezzel hatékonyabban és eredménye­sebben tudják megvédeni a vidéken dol­gozó artisták érdekeit. Napirenden sze­repelt az artisták betegségi és nyugdíj­biztosítási kérdése. A művészügynökök egyesületével kollektív megállapodást kötnek. (') A „BOYÁK" legújabb szánta, közli Kiss József: „A bűvös háromszögek", Palo­tay I­rtrett: „Facsúsztatás a Kárpátokban", Xeugeba'.'er Tibor: ,,A mikroszkópos nagyi­tás fejlődése", Dalos László: „Világhírű magyar mérnökök", Margittay Richárd: „Pogány kori­­oltárkő Za­mardin", Gunda Béla: ..Egy ősi európai ruhaféle", Schwei­tzer József: „A foltos konty virág", Gyulai­ Elemér: „A megzenésített festészet", Nosz Gyula: „A magánhangzó gyorsítási­­térhódí­tása" című cikkét. A folyóirat tartalmát rovatközlemények egészítik ki. (*) A „VÁROSOK LAPJA" legújabb szám­a közli Lukács Ödön: „A közellátás problé­mája", dr Csizmadia Andor: „Építési és városrendezési ügyek intézése", Kertécz Já­nos: „Olasz városok" című cikkét. A folyó­irat tartalmát rovatközlemények egészítik ki. FODOR JÓZSEF-TERSÁNSZKY •I. Jenő estje 25-én Z. Z. Baló, Bihary, Fodor, Hobbi Hilda, Medgyaszay, Simonffy Margit, Szendrey­­Ilona, Tapolczai. Bevezeti: Rédei Tivadar. Jegy: Rózsavölgyinél és a Népszava könyvkereskedésében. (X) (*) A „iS£PEG®SZ«ÉG«Gy.: cim­ő h­ivanyos n­üzleuti legújabb száma­­a hivatalos rovato­kon túl közli dr Beznák Aladár és mások: „Különböző sírok és olajok táplálkozás­élet­táni értékmérése fehér patkánnyal", dr Müller Ferenc: „A pros­titúció által okozott közegészségügyi ártalmak csökscentése" című tanulmányát. A folyóirat tartalmát könyv-és lapszemle, továbbá közegészségügyi hír­rovat egészíti ki. (•) A „TERMÉSZETI ( IX) M­AN­VI KÖZ­LÖNY" legújabb száma közli dr­ Vermer Miklós: „Újabb vizsgálatok a kristályok szerkezetéről", Földváry Miksa: „A száde­lői völgy", dr Aujeszky László: „A szivár­vány és a valóság", d­r Kéz Andor: „Mikor keletk­ezett a Balaton?" című ismertetését. A folyóirat tartalmát rovatci­kkek egészí­tik ki. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK A „SZERELMI LÁZ" című Kolczonay f­illmnek, amelyet szombaton a Korzó és a Radius films­zínház egyidejűleg mutat be, pénteken este t 118 órakor lesz a díszbemuta­tója a Radius filmszínházban­. Megölte a feleségét, azután fel­akasztotta magát a fogházban Izsák Sándor .­18 éves földműves konyhakéssel megölte a feleségét. Ezután jelentkezett a csendőrségen és elmondotta, hogy azért ölte meg feleségét, mert az meg akarta őt mérgezni. Izsák Sándort letartóz­tatták és most a­ kecskeméti fogház­ cellájában zsebkendővel felakaszt­­otta magát és meghalt. — Június 12-én nyílik meg Győrött az első vidéki hadit­udósítók­iál­lí­tás. A bu­dapesti honvéd haditudósító kiállítás —­ amint ismeretes — május 20-án este­­5 órakor ér véget. Az első vidéki kiállí­tás megrendezését Győr városa kötötte le­­ a Kultúrházban és a Kioszkban, helyezik el a kiállítás anyagát. A ter­vek szerint Győrött június 12-én lesz az ünnepélyes megnyitás s a kiállítás júí­­u­ius 20-ig tart.­­ Megváltozik a vasárnapi rádiós­műsor. A rádió május 23-án, vasárnap délelőtt 9 órakor Budapest I. műsorán a hercegprímás levente-tábori miséjét közvetíti. Ezzel az­ eredetileg kiadott műsor a továbbiakban is változik, amennyiben 10 órakor szórakoztató ze­nét közvetít Budapest I., 12 óra 15 perc­kor pedig leventem­űsort. Hasznos előadások az Elektromos Műű­vek eskiuiti villamoskon­y­hájában. Idő­­szerű ételek kevés zsírral való elkészíté­sét, kevés ligetből, burgonyából ízletes tésztafélék sütés-főzését, ezzel kapcsolat­­ban a villanytűzhelyen egyes és kettős főzőlap takarékos kezelését mutatják be az Elektromos Művek Eskü út 6. szám alatti villamoskonyhájában. Előadás: hétfőn, csütörtökön és pénteken délelőtt 10 órakor, továbbá szerdán délután 3 órakor. Belépés: ruhatár díjtalan. (X)

Next