Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-07 / 102. szám
1943 május 7, péntek NÉPSZAVA Elvhűség és magatartás Amióta működik Magyarországon munkásmozgalom és amióta tényezője a magyar közéletnek a szervezett munkásság, azóta megszoktuk már a támadásokat, megszoktuk a reakció koncentrikus rohamait s mindig helytállottunk, sohasem visszakoztunk, még kevésbé futamodtunk meg. Sohasem revideáltuk elveinket. Magyarország szervezett munkásságának magatartását minden időben megszabta elvhűsége és biztonsága. Küzdelmes történetünk egyetlen szakaszában sem fordult elő, hogy megbomlott volna az összhang elvhűségünk és magatartásunk között. Teljes ez a harmónia ma is. Ellentmondásokat felfedezni a kettő között, vagy ellentmondásokat konstruálni múltunk és jelenünk között, alantas politikai játék, hamis alapgondolatból kiinduló agitáció. Voltaképpen úgy érezzük, nem is volt szükség mindennek újból való leszögezésére, hiszen mindez világos és a munkásmozgalom természetéből folyik. Mégis meg kellett mondanunk újra, mert a velünk szemben álló fronton most ez az agitatív kijelentés — a hamis érvelés elveink és magatartásunk ellentétes voltával — az alapja a sorozatos támadásoknak. Meg kell állapítanunk azt is, hogy ez a támadássorozat az imrédysta, a nyilas és rokoneszméket valló sajtó hasábjain indult meg, de ma már a túloldal más pártállása és más világszemléletet valló lapjai vették át a kórusban a vezető hegedűs szerepét. Különböző tekervényes utakon arra az eredményre jut ez a publicisztika, hogy a szervezett munkásság ma is szocialistának vallja magát, ma is vállalja Marx tanításait és ez — szerintük — szöges ellentétben áll a magyarság vállalásával. A félreértők és a félremagyarázók okulására ismételten ki kell jelentenünk, hogy szociáldemokrata meggyőződésünk és magyar szándékaink korántsem állanak egymással ellentétben. Különböző irányzatú jobboldali lapok szinte felhördülnek azért, mert Marx Károly születésének száshszonötödik évfordulója alkalmából a Népszava ismét hitet tett a tudományos szocializmus tanai mellett. Amikor ezt hangoztatják és szinte szembeszegezik velünk, nem veszik észre, hogy nem ellenünk, hanem mellettünk emelték fel a fegyvert. Ők azt akarják ezzel bizonyítani, hogy mi nem lehetünk a szociáldemokrata voltunknál fogva nem — a magyar érdekek és értékek törhetetlen hűségű védelmezői, a magyar szabadság és függetlenség lankadatlan erejű harcosai. Arról persze nem tudnak, hogy Marx Károly és hívei milyen lelkesedéssel nézték a magyar nemzet 1848— 49-ben dúló emberfölötti szabadságharcát s milyen félreérthetetlen határozottsággal állapították meg, hogy szabadságra méltó és az egyetemes szabadsággondolatért való küzdelemre hivatott nép a magyar. És azt sem tudják, hogy mindig vallottuk: a szabadságjogok érvényesülésének, a demokratikus fejlődésnek, a szociális haladásnak feltétele az ország önállósága és jó gazdasági megalapozottsága. Tehát éppen szocialista mivoltunkból szükségszerűen következik, hogy dolgozunk és küzdünk ezeknek a feltételeknek a megvalósításáért. A szociáldemokrata tanok ismerete és Magyarország, valamint Magyarország dolgozó lakossága helyzetének fölismerése mellett senki sem állíthatja okkal és joggal azt, hogy nem kereshetjük őszintén más dolgozó társadalmi osztályokkal való együttműködést mi, ipari munkások és földmunkások — mert szociáldemokraták vagyunk. Ennek az állításnak pontosan ellenkezője a valóság. Mert soha nem becsültük le a szellemi munkát és soha nem fordultunk szembe az értelmiséggel, csak az ellen tiltakoztunk mindig, hogy a társadalom bármely rétege kiváltságokat birtokoljon. Éppen ezért a szervezett munkásság azon őrködik, hogy a szabadsággondolat Magyarországon minden területen és minden viszonylatban gátak nélkül érvényesüljön, a szociális és demokratikus reformok megvalósuljanak és senki ne tehesse alku tárgyává a nép jogos követeléseit. Ezek szerint ismét kinyilvánítjuk, hogy teljesen igaza van a ,,Nemzeti Ujság"-nak, amikor cikkének címében azt hirdeti: „A szociáldemokrata párt nem változik." És igaza van az „Új Magyarságának, amikor azzal „vádol" bennünket, hogy számtalanszor bizonyságot tettünk változatlan meggyőződésünkről, megmondtuk és dokumentáltuk, hogy ragaszkodunk programunkhoz. Viszont nincs igaza a „Nemzeti Ujság"nak, amikor megkockáztatja azt a teljesen alaptalan állítást, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Népszava mindig a legélesebben állott szemben a nemzeti eszmével és fennen hirdette, hogy neki nem kell a magyar Magyarország. Igazságunk tudatában, fölényesen utasítjuk vissza az ilyen kijelentéseket. Innen ismer, ahogyan viszszautasítjuk azt a beállítást, amely szerint a túloldal a nemzeti felfogásnak meg akarta nyerni a munkásságot és ennek egyik legfőbb akadálya a Szociáldemokrata Párt volt. Semmi szüksége nincs Magyarország tudatos, útját és céljait tisztán látó szervezett munkásságának arra, hogy őt „meg akarják nyerni a nemzeti felfogásnak". Ennek a munkásságnak igenis megvan és megvolt mindig a maga nemzeti felfogása, ami azonban semmiképpen sem azonosítható az ál-nacionalizmussal, azzal a kisajátított nacionalizmussal, amit a szélsőjobboldal szünet nélkül emleget ki-a váltságok védelmében s amit saját érdekei szerint önkényesen értel-l mez. Az idézett cikk — mintha írója valami joggal egész Magyarország, vagy annak dolgozó lakói nevében beszélhetne — leereszkedően kijelenti a továbbiakban, hogy „mi a munkásságot igenis be akarjuk kapcsolni a nemzeti életbe". Legyen szabad felvetnünk a kérdést: ki az a „mi", akiket emleget? Kik azok, akiknek joguk van bekapcsolni a nemzeti életbe, vagy kikapcsolni onnan a magyar munkásságot! Mert a mi meggyőződésünk szerint a munkásság nem kapcsolható ki a nemzetből és nem is kapcsolható be abba, egyszerűen azért, mert a nemzet szerves részét jelenti. A nemzet nem jelszavakból áll, nem szólamokból és nem jelvényekből, hanem dolgozó tagjaiból. Végül pedig nem hallgathatunk el néhány megjegyzést a támadó cikkek legalaptalanabb propagandaállításairól sem. Ilyen az a légbőlkapott történet, amely szerint a Friedrich-kormány megalakulása idején a szociáldemokrácia vezetői az úgynevezett polgári blokknak ajánlották fel támogatásukat. De még inkábbilyen az az agyoncsépelt rege, amely szerint a szakszervezetek nem szabadok, mert a Szociáldemokrata Párt totális uralma alatt állanak. Egészen nevetséges beállítás ez, mert hiszen éppen ii Szociáldemokrata Párt az, amely mindig küzdött és küzd ma is a szakszervezetek szabadságáért. Az pedig, hogy az ipari munkásság java, a szakszervezetekbe tömörült dolgozók, magukat szociáldemokratáknak vallják és a Szociáldemokrata Párt tagjai, nem kényszer eredménye és nem is lehet az, mert hiszen a Szociáldemokrata Párt nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy tömegekre kényszeríttesse magát. Bármennyire is fáj a túloldalnak, a szakszervezeti munkásság szabad akaratából, helyzetét felismerve s a felismerés következményeit levonva, folytatja politikai harcát a Szociáldemokrata Párt keretein belül. Röviden és tömören kifejezve az igazság az, hogy elvhűségünk töretlen és magatartásunk is éppen ezt tanúsítja. Bármi is történik, bárhogyan alakulnak a viszonyok, Magyarország szervezett munkássága helytáll az ország igazi érdekeinek védelmében, vallója és hordozója az igazi nemzeti gondolátnál, és ezzel nemcsak hogy nem adta fel elveit, de ellenkezőleg: azoknak szellemében cselekszik. 1L-NÉPSZAVA-! 3S 3. oldal Berlin szerint Tebourba vidéke fontos szerepet játszik az elkövetkezendő harcokban Folyik a szövetségesek felvonulása Bizerta felé. Fokozódó ellenállásba ütközik az amerikai és francia hadtestek előnyomulása Krimszkaja kiürítése után is megtartották a német csapatok a kubani hídfőállást A tunéziai hadszíntéren — amint római keltezésű „T. P."jelentés közli — az angol, amerikai és francia csapatok több frontszakaszon újból megindították az offenzívát. Most Bizerta, Tebourba és Pont du Fahs szakaszán folynak a leghevesebb harcok. Egészen északon a franciák előretöréseket kíséreltek meg a partmenti erdős hegyvonulatokon, miközben egy másik kötelék egyidejűleg a Bizernától étire fekvő nyugati tavat igyekszik elérni. A római jelentés a továbbiakban közli, hogy ezzel egyidőben más amerikai alakulatok Mateurből kiindulva Tebourba irányában kíséreltek meg előretörést. Az 5. amerikai és az 1. brit hadsereg támadásainak is ez a város a célja, amelyet Medzsez-el-Babból jövet a Medzserda folyó mentén támadnak. Nincs kizárva, hogy ezek az egységek azt a feladatot kapták, hogy Porto Farina irányában nyomuljanak előre a tengerpartig és ily módon teljesen elvágják Bizertát Tunisztól. Pont du Fahs szakaszán a francia csapatok támadtak. 8. brit hadsereg — amely már hoszszabb idő óta pihen s mint egy olasz haditudósító írta: ,súlyos sebeit nyalogatja" — az előtte elterülő frontszakaszt nehéztüzérségi tűz alá vette, ami valószínűleg gyalogos- és páncélostámadást készít elő. Illetékes római körök megállapítása szerint a britek, az amerikaiak és franciák e heves támadások ellenére még csak helyi sikereket sem értek el. Néhány szakaszon — mondja a „T. P."-jelentés —, ahol az ellenség valamennyit előnyomult, római megállapítás szerint neon hódításról van szó, hanem az ellenséges kötelékek csupán megközelítették a német-olasz állásokat, amelyeken azután minden támadás meghiúsult. A német fővárosban is részletesen foglalkoznak a tunéziai hadieseményekkel és az ottani angolszász hadműveleti tervekkel, így a „N. S. T." katonai munkaárkának berlini távirata a következőket közli: „A tunéziai nyugati arcvonal északi szakaszán kedden csak helyi harcok folytak ellenséges felderítőcsapatokkal, amelyek a tengelycsapatok által Mateur kiürítése után elfoglalt új állások felé tapogatództak előre. Az angolszászok további hadműveleti szándékairól még nem lehet világos képet alkotni. A francia benszülött kötelékek, amelyeit időközben elérték a tenger és az Asket tó közötti földszorost, amerikai erősítéseket kaptak. Kérdés azonban, hogy ebből már arra lehet-e következtetni, hogy az ellenség a tengerpart mentén előretörve, akarja-e kikényszeríteni Bizerta megközelítését." „Tovább délre — folytatja a berlini jelentés — a 2. amerikai hadtest előőrscsapatai Mateurből kiindulva három különböző irányban nyomulnak előre: 1. Északkelet felé, Ferryville város irányában, amely az Askel tó és a bizertai tó között van. 2. Keleti irányban. } |