Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-07 / 102. szám

1943 május 7, péntek NÉPSZAVA Elvhűség és magatartás Amióta működik Magyarorszá­gon munkásmozga­l­om és amióta tényezője a magyar közéletnek a szervezett munkásság, azóta meg­szoktuk már a támadásokat, meg­szoktuk a reakció koncentrikus rohamait s mindig helytállottunk, sohasem visszakoztunk, még ke­vésbé futamodtunk meg. Sohasem revideáltuk elveinket. Magyar­ország szervezett munkásságának magatartását minden időben meg­szabta elvhűsége és biztonsága. Küzdelmes történetünk egyetlen szakaszában sem fordult elő, hogy megbomlott volna az összhang e­lvhűségünk és magatartásunk között. Teljes ez a harmónia ma is. Ellentmondásokat felfedezni a kettő között, vagy ellentmondáso­kat konstruálni múltunk és jele­nünk között, alantas politikai já­ték, hamis alapgondolatból ki­induló agitáció. Voltaképpen úgy érezzük, nem is volt szükség mindennek újból való leszögezésére, hiszen mindez világos és a munkásmozgalom természetéből folyik. Mégis meg kellett mondanunk újra, mert a velünk szemben álló fronton most ez az agitatív kijelentés — a ha­mis érvelés elveink és magatar­tásunk ellentétes voltával — az alapja a sorozatos támadásoknak. Meg kell állapítanunk azt is, hogy ez a támadássorozat az im­rédysta, a nyilas és rokoneszmé­ket valló sajtó hasábjain indult meg, de ma már a túloldal más pártállása és más világszemléle­tet valló lapjai vették át a kórus­ban a vezető hegedűs szerepét. Különböző tekervényes utakon arra az eredményre jut ez a pub­licisztika, hogy a szervezett mun­kásság ma is szocialistának vallja magát, ma is vállalja Marx taní­tásait és ez — szerintük — szöges ellentétben áll a magyarság vál­lalásával. A félreértők és a félremagyará­zók okulására ismételten ki kell jelentenünk, hogy szociáldemo­krata meggyőződésünk és magyar szándékaink korántsem állanak egymással ellentétben. Különböző irányzatú jobboldali lapok szinte felhördülnek azért, mert Marx Károly születésének szásh­szon­ötödik évfordulója alkalmából a Népszava ismét hitet tett a tudo­mányos szocializmus tanai mel­lett. Amikor ezt hangoztatják és szinte szembeszegezik velünk, nem veszik észre, hogy nem elle­nünk, hanem mellettünk emelték­­ fel a fegyvert. Ők azt akarják ezzel bizonyítani, hogy mi nem lehetünk a szociáldemokrata vol­tunknál fogva nem — a magyar érdekek és értékek törhetetlen hűségű védelmezői, a magyar szabadság és függetlenség lanka­datlan erejű harcosai. Arról per­sze nem tudnak, hogy Marx Ká­roly és hívei milyen lelkesedéssel nézték a magyar nemzet 1848— 49-ben dúló emberfölötti szabad­ságharcát s milyen félreérthetet­len határozottsággal állapították meg, hogy szabadságra méltó és az egyetemes szabadsággondola­tért való küzdelemre hivatott nép a magyar. És azt sem tudják, hogy mindig vallottuk: a szabad­ságjogok érvényesülésének, a de­mokratikus fejlődésnek, a szociá­lis haladásnak feltétele az ország önállósága és jó gazdasági meg­alapozottsága. Tehát éppen szo­cialista mivoltunkból szükség­szerűen következik, hogy dolgo­zunk és küzdünk ezeknek a felté­teleknek a megvalósításáért. A szociáldemokrata tanok isme­rete és Magyarország, valamint Magyarország dolgozó lakossága helyzetének fölismerése mellett senki sem állíthatja okkal és jog­gal azt, hogy nem kereshetjük őszintén más dolgozó társadalmi osztályokkal való együttműkö­dést mi, ipari munkások és föld­munkások — mert szociáldemokra­ták vagyunk. Ennek az állításnak pontosan ellenkezője a valóság. Mert soha nem becsültük le a szel­lemi munkát és soha nem fordul­tunk szembe az értelmiséggel, csak az ellen tiltakoztunk min­dig, hogy a társadalom bármely rétege kiváltságokat birtokoljon. Éppen ezért a szervezett munkás­ság azon őrködik, hogy a szabad­sággondolat Magyarországon min­den területen és minden viszony­latban gátak nélkül érvényesül­jön, a szociális és demokratikus reformok megvalósuljanak és senki ne tehesse alku tárgyává a nép jogos követeléseit. Ezek szerint ismét kinyilvánít­juk, hogy teljesen igaza van a ,,Nemzeti Ujság"-nak, amikor cik­kének címében azt hirdeti: „A szociáldemokrata párt nem válto­zik." És igaza van az „Új Magyar­ságának, amikor azzal „vádol" bennünket, hogy számtalanszor bizonyságot tettünk változatlan meggyőződésünkről, megmondtuk és dokumentáltuk, hogy ragaszko­dunk programunkhoz. Viszont nincs igaza a „Nemzeti Ujság"­nak, amikor megkockáztatja azt a teljesen alaptalan állítást, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Nép­szava mindig a legélesebben állott szemben a nemzeti eszmével és fennen hirdette, hogy neki nem kell a magyar Magyarország. Igazságunk tudatában, fölényesen utasítjuk vissza az ilyen kijelen­téseket. Innen ismer, ahogyan visz­szautasítjuk azt a beállítást, amely szerint a túloldal a nemzeti felfogásnak meg akarta nyerni a munkásságot és ennek egyik legfőbb akadálya­­ a Szociál­demokrata Párt volt. Semmi szük­sége nincs Magyarország tudatos, útját és céljait tisztán látó szer­vezett munkásságának arra, hogy őt „meg akarják nyerni a nem­zeti felfogásnak". Ennek a mun­kásságnak igenis megvan és meg­volt mindig a maga nemzeti fel­fogása, ami azonban semmiképpen sem azonosítható az ál-nacionaliz­mussal, azzal a kisajátított nacio­nalizmussal, amit a szélsőjobb­oldal szünet nélkül emleget ki-a váltságok védelmében s amit saját érdekei szerint önkényesen értel-l mez. Az idézett cikk — mintha írója valami joggal egész Magyar­ország, vagy annak dolgozó lakói nevében beszélhetne — leereszke­dően kijelenti a továbbiakban, hogy „mi a munkásságot igenis be akarjuk kapcsolni a nemzeti életbe". Legyen szabad felvetnünk a kérdést: ki az a „mi", akiket­ emleget? Kik azok, akiknek joguk van bekapcsolni a nemzeti életbe, vagy kikapcsolni onnan a magyar munkásságot! Mert a mi meggyő­ződésünk szerint a munkásság nem kapcsolható ki a nemzetből és nem is kapcsolható be abba, egyszerűen azért, mert a nemzet szerves részét jelenti. A nemzet nem jelszavakból áll, nem szóla­mokból és nem jelvényekből, ha­nem dolgozó tagjaiból. Végül pedig nem hallgathatunk el néhány megjegyzést a támadó cikkek legalaptalanabb propa­gandaállításairól sem. Ilyen az a légbőlkapott történet, amely sze­rint a Friedrich-kormány meg­alakulása idején a szociáldemo­krácia vezetői az úgynevezett pol­gári blokknak ajánlották fel tá­mogatásukat. De még inkább­ilyen az az agyoncsépelt rege, amely szerint a szakszervezetek nem szabadok, mert a Szociál­demokrata Párt totális uralma alatt állanak. Egészen nevetséges beállítás ez, mert hiszen éppen ii Szociáldemokrata Párt az, amely mindig küzdött és küzd ma is a szakszervezetek szabadságáért. Az pedig, hogy az ipari mun­kásság java, a szakszervezetekbe tömörült dolgozók, magukat szo­ciáldemokratáknak vallják és a Szociáldemokrata Párt tagjai, nem kényszer eredménye és nem is lehet az, mert hiszen a Szociál­demokrata Párt nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy töme­gekre kényszeríttesse magát. Bár­mennyire is fáj a túloldalnak, a szakszervezeti munkásság szabad akaratából, helyzetét felismerve s a felismerés következményeit levonva, folytatja politikai har­cát a Szociáldemokrata Párt ke­retein belül. Röviden és tömören kifejezve az igazság az, hogy elvhűségü­nk töretlen és magatartásunk is ép­pen ezt tanúsítja. Bármi is törté­nik, bárhogyan alakulnak a vi­szonyok, Magyarország szervezett munkássága helytáll az ország igazi érdekeinek védelmében, val­lója és hordozója az­ igazi nemzeti gondolátnál, és ezzel nemcsak hogy nem adta fel elveit, de ellen­kezőleg: azoknak szellemében cse­lekszik. ­1L-NÉPSZAVA-­! 3S 3. oldal Berlin szerint Tebourba vidéke fontos szerepet játszik az elkövetkezendő harcokban Folyik a szövetségesek felvonulása Bizerta felé.­­ Fokozódó ellenállásba ütközik az amerikai és francia hadtestek előnyomulása Krimszkaja kiürítése után is megtartották a német csapatok a kubani hídfőállást A tunéziai hadszíntéren —­­ amint római keltezésű „T. P."­jelentés közli — az angol, amerikai és francia csapatok több front­szakaszon újból megindították az offenzívát. Most Bizerta, Tebourba és Pont du Fahs szakaszán folynak a leghevesebb harcok. Egészen északon a franciák előretöréseket kíséreltek meg a partmenti erdős hegyvonulatokon, miközben egy másik kötelék egyidejűleg a Bizer­nától étire fekvő nyugati tavat igyekszik elérni. A római jelentés a továbbiakban közli, hogy ezzel egyidőben más amerikai alakulatok Mateurből ki­indulva Tebourba irányában kí­séreltek meg előretörést. Az 5. amerikai és az 1. brit hadsereg támadásainak is ez a város a célja, amelyet Medzsez-el-Babból jövet a Medzserda folyó mentén támadnak. Nincs kizárva, hogy ezek az egy­ségek azt a feladatot kapták, hogy Porto Farina irányában nyomulja­nak előre a tengerpartig és ily módon teljesen elvágják Bizertát Tunisztól. Pont du Fahs szakaszán a francia csapatok támadtak. 8. brit hadsereg — amely már h­osz­sza­bb idő óta pihen s mint egy olasz haditudósító írta: ,súlyos sebeit nyalogatja" — az előtte el­terülő frontszakaszt nehéztüzér­ségi tűz alá vette, ami valószínűleg gyalogos- és páncélostámadást ké­szít elő. Illetékes római körök meg­állapítása szerint a britek, az ame­rikaiak és franciák e heves táma­dások ellenére még csak helyi sikereket sem értek el. Néhány sza­kaszon — mondja a „T. P."-jelentés —, ahol az ellenség valamennyit előnyomult, római megállapítás szerint neon hódításról van szó, hanem az ellenséges kötelékek csu­pán megközelítették a német-olasz állásokat, amelyeken azután min­den támadás meghiúsult.­­ A német fővárosban is rész­letesen foglalkoznak a tuné­ziai hadieseményekkel és az ottani angolszász hadműveleti tervekkel, így a „N. S. T." katonai munka­árkának berlini távirata a követ­k­ezőket közli: „A tunéziai nyugati arcvonal északi szakaszán kedden csak helyi harcok folytak ellenséges felderítő­csapatokkal, amelyek a tengelycsa­patok által Mateur kiürítése után elfoglalt új állások felé tapogatódz­tak előre. Az angolszászok további hadműveleti szándékairól még nem­ lehet világos képet alkotni. A fran­cia benszülött kötelékek, amelyeit időközben elérték a tenger és az Asket tó közötti földszorost, ame­rikai erősítéseket kaptak. Kérdés azonban, hogy ebből már arra lehet-e következtetni, hogy az el­lenség a tengerpart mentén előre­törve, akarja-e kikényszeríteni Bi­zerta megközelítését." „Tovább délre — folytatja a ber­lini jelentés — a 2. amerikai had­test előőrscsapatai Mateurből ki­indulva három különböző irányban nyomulnak előre: 1. Északkelet felé, Ferryville város irányában, amely az Askel tó és a bizertai tó között van. 2. Keleti irány­ban. } |

Next