Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-08 / 103. szám
oldal A vértódulások azon esetei, amelyeket a krónikus enékszorulás idéz elő, sok esetben, elháríthatók, ha ixéggelenként éhgyomorra, egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserűvizet iszunk. Kérdezze meg orvosát! (X) viszonylatban is igen súlyos következményekkel járna. Erre való tekintettel csak akkor fogadja el a jelölést, ha jóformán biztosra veheti győzelmét Jólértesült washingtoni körökben általános az a felfogás, hogy ezidőszerinnt egyetlen köztársasági, esetleg Willkie kivételével, nem arathat győzelmet Roosevelt fölött, de éppen olyan biztosra veszik, hogy nincs • demokratapárti politikus az egyetlen Roosevelt kivételével, akiWillkie fölött győzhetne. . Stimson, az USA hadügyminisztere csütörtökön bejelentette, hogy •a repülőgépszerencsétlenség következtében meghalt Andrews tábornok utódjául Jacob L. Revers alt tábornagyot neveztek ki az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokává. Az amerikai hadianyagtermelés vezetésében az a terv alakult ki, hogy a 48 órás munkahétre térnek át. Mint ismeretes, az acél- és gumiiparban már bevezették a 48 órás munkahetet. A Washingtoni politikai körökben a „Neue Zürcher Zeitung" tudósítójának jelentése szerint "nagy jelentőséget tulajdonítanak Daxvies volt moszkvai nagykövet, Roosevelt elnök különmegbízottja moszkvai utazásának. Dawies küldetése elsősorban valószínűleg a háború utáni kérdések megvitatásának szól. Sokak szerint, összefügg a régen tervezett Sztálin-~-Roose* vélt találkozóval, amelyen talán Churchill is résztvenne. Dawies Moszkvában előreláthatólag a lengyel kérdésről is tárgyal. Washingtonban elismerik, hogy minden háború utáni terv légvár marad, amíg a szovjet kormánnyal nem jutottak megegyezésre a jövendő határokról. A lengyel-szovjetorosz viszállyal most ugyan a brit kormány foglalkozik, Amerikában azonban az a benyomás, hogy a szövetségi kormány kénytelen lesz cselekvő rész vállalására ebben a kérdésben, mert milliókra megy a lengyel származású amerikai választópolgárok száma, akikre a leendő választások miatt tekintettel kell lenni és akik amerikai beavatkozást követelnek a független Lengyelország helyreállítása irányában. Raymond Clapper, ismert amerikai újságíró, aki ezidőszerint Svédországban tartózkodik, amint a „DNB" stockholmi távirata közli, a „Philadelphia Inquirer-Folkets Dagbladet" jelentése szerint újra foglalkozott a kérdéssel: mi legyen a kisállamokkal a háború után? Clapper szerint Anglia és az Egyesült államok nem hajlandók rövid időn belül nyilatkozatra határmegállapításokról. A Szovjet ragaszkodik ahhoz, hogy ebbeli területi igényeit ne hátráltassák. Ezért talán legjobb volna a balti államok annak idején kimondott elismerésének visszavonása. Mások viszont jobbnak mondják a várakozást a háború végéig, mert ha Moszkva igényeit most elismerik, akkor más államok is hasonló kívánságokkal állnának elő. Az Egyesült Államok mostani magatartásából nem szabad arra következtetni, hogy meg akarnák akadályozni Szovjet - Oroszországot a balti államok bekebelezésében. Területi vonatkozásban is élénken tárgyalják a Szovjet-. Való és a menekült lengyel kormány között kitört ellentétet. Az „Interiif" Buenos Airesből jelenti Strabolgi lord, az angol parlament tagja a ,,Razon" című estilapban azt követeli, hogy egész Kelet-Poroszországot csatolják majd Lengyelországhoz. Ezzel található szerinte legkönnyebben megoldás a lengyel-orosz határviszály számára. Lengyelországnak le kell mondani keleti területeiről és ennek fejében meg kell kapnia Kelet- és Nyugat Poroszországot. A németeket azonnal Nyugat- és Dél-Amerikába kell szállítani, mert Poroszország volt „a jó Géniusz a legutóbbi másfél évszázadban". A Lengyelország és a Szovjet Unió közötti viszálykötiást ilyen módon, már most meg lehetne szüntetni, feltéve, hogy a szövetséges nemzetek, az Egyesült Államokat is beleértve, garantálnák ezt a határmegvonást. Svájci lapok jelentése szerint Sztálinnak a „Times" tudósítójának két kérdésére adott válaszát angol körökben fontos hozzájárulásnak tekintik a lengyel emigráns kormány és a Moszkva közötti kapcsolatot remélt javulása irányában. ATranskontinent Press" diplomáciai szerkesztőjének cikke közli: A lengyel emigráns kormány elnöke, Sikorski tábornok sietett a Sztálin leveléhez való állásfoglalással. A nyilatkozat hangneme enyhe és megegyezésre kész. Sikorski igyekszik a Németország elleni közösellenségeskedést a szovjet-lengyel kapcsolatok alapjára beállítani. A Sikorski - nyilatkozat engesztelékeny hangneme — írja a német laptudósító diplomáciai szerkesztője — nyilvánvalóan az angol és amerikai kormány nyomására vezethető viszsza, mert ezek nem hagytak kétséget abban az irányban, hogy egyáltalán nincs szándékukban Lengyelország kedvéért ujjat húzni a Szovjettel. Azonfelül a Londonban élő emigránsok aggódhatnak a Szovjet-Unióban még internált lengyelek sorsa iránt is, akik ott, amint Sikorski nyilatkozatában kifejezetten mondja, kormányuk védelme és segítsége nélkül maradtak vissza. A „N. S. T." ankarai tudósítója közli: Most hangzott el először hivatalos nyilatkozat a Szovjet Unióban felállított lefigyel hadseregről és annak Közel-Keletre való szállításáról illetékes orosz hely részéről. Péntek reggel a Szovjet rádiója közölte Visinszki helyettes külügyi népbiztos beszédét, amelyet az egybegyűlt angol és amerikai újságírók előtt mondott. Ebben Visinszki részletesen ismerteti a Szovjet szemszögéből a szovjet-lengyel viszony alakulását és az Oroszországban felállított lengyel hadsereg sorsát. A helyettes külügyi népbiztos a következőket mondotta: Az 1941-ben kötött egyezmény után a szovjet kormány megengedte a független lengyel hadsereg felállítását Oroszország területén és ennek támogatására háromszázmilliós kamatmentes kölcsönt bocsátott a lengyel kormány rendelkezésére. Összesen hat hadosztály felállítását tervezték, továbbá egy 30.000 embert befogadó tisztiiskolát akarta létesíteni. 1941 október 23-án már meg is alakult az első lengyel hadsereg 2630 tiszttel és 41.561 főnyi legénységgel. A szovjet kormány ezután többször felkérte mind a lengyel kormányt, mind a lengyel főparancsnokságot a csapatok mielőbbi harcba vetésre. Ezt azonban az illetékes lengyel tényezők mindig változó ürüggyel elhalasztották. Végül is 1942 június 1-én teljesen befejeződött a lengyel hadsereg szervezése és ekkor a lengyel hadsereg-parancsnokság" kijelentette, hogy nincs" semmi értelme önálló hadseregek harciba vetésének, mert ez a hadműveleteknek csak ártalmára lehet. Ezek után a szovjet kormány nem harcoló egységgé nyilvánította a lengyel hadsereget és ennek megfelelően leszállította élelmiszeradagját. Miután a lengyel kormány ezután ismét elutasította a Szovjet kérését a hadsereg harcbavetésére vonatkozóan, a két kormány megállapodott a lengyel csapatok Iránba szállításában, így 1942-ben 75.491 lengyel katonai személy és 37.756 családtag a Közel-Keletre utazott. Korner, a szovjet kormány mellé akkreditált lengyel követ később további 110 ember részére kért kiutazási engedélyt. A szovjet kormány a kérésnek készséggel eleget tett. További lengyel állampolgárok kiutazására vonatkozó kérés a szovjet kormányhoz nem érkezett. A továbbiakban Visinszki a lengyel lakosság ellátásának kérdésével foglalkozott. A helyettes külügyi népbiztos kijelentése szerint 1939 november 29-én a Szovjet Unió legfelső tanácsa a vörös hadseregtől megszállt területek lakosságának megadta a szovjet állampolgárságot. Az 1941-ben kötött megállapodás után a szovjet kormány megengedte a lengyel kárhiánynak a lakosság szervezését. A lengyelek támogatására — a hadsereg felszerelésére adott, 300 millió rubeles kölcsönön túlmenően — további 100 millió rubelt bocsátott a lengyel kormány rendelkezésére. Egyúttal engedélyt kapott a lengyel követség önálló szervezésére. Ennek megfelelően a követség számos szovjet városba kiküldte megbízottait, akik a helyszínen szervezkedtek. — A szovjet kormánynak ezt a nagylelkűségét a lengyel nagykövetség kihasználta és visszaélt vele — folytatta szó szerint Visinszki. — A lengyel kormány számos képviselőjét, a többi között Volikovszki tábornokot, Arlec, Szolenski, Grouja és Lavorovszki követségi titkárokat, valamint szamosi attasét és követségi tisztviselőt; kénytelen volt a szovjet kormány kiutasítani, illetőleg szovjet bíróság elé állítani, amely súlyos szabadságvesztő büntetéseket rótt ki rájuk. Végül hangsúlyozta Visinszki, hogy a lengyel kormány a Szovjet minden áldozatkészségét csak kihasználta és minduntalan csak nehézségeket és kellemetlenségeket okozott. A „Times" pénteki száma, amint a „N. S. T." jelenti, szenzációs hírt közöl, m. orosz-lengyel ellentéttel foglalkozva. A lap szó szerint, a következőket írja: Amerikai célzásokból úgy lehet következtetni, hogy nemcsak Litvinov és Dawies utazik a Szovjet-Únióba, hanem Churchill is velük tart. Az „Exchange" hírügynökség jelentése szerint a britamerikai diplomácia minden áldozatra és erőfeszítésre kész a lengyel-orosz ellentét elsimítása érdekében. m NÉPSZAVA 1943 május 8. szombat Összeütközött., majd fölrohant a járékra egy autóbusz Az üzlet eléő sorbanállók közül egy asszonyt halálra gázolt. Két súlyos, több könnyű sebesült Pénteken délután borzalmas szerencsétlenség történt a Budaörsi út és a Wolf Károly út kereszteződésénél. A 8-as autóbusz teljes sebességgel összeütközött egy teherautóval, majd az autóbusz felrohant a járdára és az egyik élelmiszerüzlet előtt sorbanállókat lesodorta. Egy asszony a helyszínen azonnal meghalt. A halott nő Pleschl Józsa !!,50 éves varrónő. Varsányi Imréné 50 éves nyugalmazott postatiszt öszszetört tagokkal, véresen terült el. Hasonlóképpen több törést szenvedett dr Zilahy András 37 éves állatorvos. Varsányidét a mentők a Vöröskereszt kórházira, dr Zilahyt az Új János-kórházba vitték. A mentők a helyszínen több könnyebb sebesültet részesítettek elsősegélyben. A rendőrségről a szerencsétlenség színhelyére bizottság érkezett, hogy megállapítsák, hogyan történt a szerencsétlenség és ki felelős érte. Pásztor Lajos elvtárs temetése Közöltük azt a fájdalmas hírt, hogy Pásztor Lajos elvtárs, a Bőipari Munkások Szövetsége budapesti eipész-szakosztályának titkára 411 éves korában elhunyt. Pásztor Lajos elvtársat ma, szombaton délután 115 órakor temetik a rákoskeresztúri köztemető halottasházából. Rómában tárgyalt a magyar-olasz vegyesbizottság (Róma, május 7. — „M. T. T.") Az elmúlt napokban ült össze Rómában a kereskedelmi árucsere lebonyolítására alakított magyar-olasz vegyesbizottság. Az ülések folyamán megállapították a két ország közötti 1943—44-ben lebonyolítandó árucsere tervezetét. Csütörtökön Nickl Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a magyar bizottság elnöke és Giannini nagykövet, az olasz bizottság elnöke, aláírták a bizottság munkálatairól készült zárójegyzőkönyvet. Munkásszerencsétlenség A Szabolcs utca, 11/b számú házinál dolgozott Hajdú József 43 éves napszámos. Lezuhant a létráról, lábát törte és súlyos belső sérüléseket szenvedett. A mentők a Magdolna baleseti kórházba vitték. Életfogytiglani kényszermunkára ítélték Párizsban az élelmiszerjegyhamisítókat (Párizs, május 7. — „N. S. T.") A párizsi törvényszék három élelmiszer jegyhamisítót életfogytiglani kényszermunkára ítélt. Ezrével gyártották ezek a hamis élelmiszerjegyeket, amelyekkel uzsoraüzleteket folytattak. Agyonlőtte magát egy tisztviselő Pénteken délután a Bécsi út 95. számú házban Somordi 31 éves tisztviselő fejbelőtte magát, Máltait. Még egy öngyilkossághoz hívták a mentőket. A Kövér Lajos utca 5. számú házban leventepuskával mellbelőtte magát Bárczy Géza 19éves tanuló. A mentők súlyos állapotban vitték a Rókus-kórházba. A római magyar követ előadást tartott Milánóban. Máriássy Zoltán római magyar követ — jelenti a ,,M. T. I." — Milánóba érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Máriássy követ látogatásokat tett, a városban és a Marino-palota dísztermében előadást tartott Milánó és Magyarország szellemi kapcsolatairól. Előadása során ismertette Magyarország kulturális összeköttetését Olaszországgal, főleg Lombardiával, Szent István korától fogva. Megemlékezett a magyar-olasz sorsközösségről a múltban és a jelenben.