Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-08 / 103. szám

oldal A vértódulások azon esetei, ame­lyeket a krónikus enékszorulás idéz elő, sok esetben, elháríthatók, ha ixég­gelenként éhgyomorra, egy kis pohár természetes „Ferenc József" ke­serűvizet iszunk. Kérdezze meg orvosát! (X) viszonylatban is igen súlyos követ­kezményekkel járna. Erre való tekin­tettel csak akkor fogadja el a jelö­lést, ha jóformán biztosra veheti győzelmét Jólértesült washingtoni körökben általános az a felfogás, hogy ezidő­­szerinnt egyetlen köztársasági, eset­leg Willkie kivételével, nem arathat győzelmet Roosevelt­ fölött, de ép­p­en olyan biztosra veszik, hogy nincs • demokratapárti politikus az egyetlen Roosevelt kivételével, aki­­Wi­llkie fölött győzhetne. . Stimson, az USA hadügyminisz­tere csütörtökön bejelentette, hogy •a repülőgépszerencsétlenség követ­keztében meghalt Andrews tábor­nok utódjául Jacob L. Revers alt t­ábornagyot neveztek ki az Európá­ban állomásozó amerikai csapatok főparancsnokává. Az amerikai hadianyagtermelés vezetésében az a terv alakult ki, hogy a 48 órás munkahétre térnek át. Mint ismeretes, az acél- és gumi­iparban már bevezették a 48 órás munkahetet. A­ Washingtoni politikai körök­ben a „Neue Zürcher Zeitung" tudósítójának jelentése szerint "nagy jelentőséget tulajdonítanak Daxvies volt moszkvai nagykövet, Roosevelt elnök különmegbízottja moszkvai utazásának. Da­wies kül­detése elsősorban valószínűleg a háború utáni kérdések megvitatásá­nak szól. Sokak szerint, összefügg a régen tervezett Sztálin-~-Roose* vélt­ találkozóval, amelyen talán Churchill is résztvenne. Da­wies Moszkvában előreláthatólag a len­gyel kérdésről is tárgyal. Washing­tonban elismerik, hogy minden háború utáni terv légvár marad, amíg a szovjet kormánnyal nem jutottak megegyezésre a jövendő határokról. A lengyel-szovjetorosz viszállyal most ugyan a brit kor­mány foglalkozik, Amerikában azonban az a benyomás, hogy a­ szövetségi kormány kénytelen lesz cselekvő rész vállalására ebben a kérdésben, mert milliókra megy a lengyel származású amerikai vá­lasztópolgárok száma, akikre a leendő választások miatt tekintet­tel kell lenni és akik amerikai be­avatkozást követelnek a független Lengyelország helyreállítása irá­nyában. Raymond Clapper, ismert amerikai újságíró, aki ezidőszerint Svédországban tartózkodik, amint a „DNB" stockholmi távirata közli, a „Philadelphia Inquirer-Folkets Dagbladet" jelentése szerint újra foglalkozott a kérdéssel: mi­ legyen a kisállamokkal a háború után? Clapper szerint Anglia és az Egye­sült államok nem hajlandók rövid időn belül nyilatkozatra határmeg­állapításokról. A Szovjet ragaszko­dik ahhoz, hogy ebbeli területi igényeit ne hátráltassák. Ezért ta­lán legjobb volna a balti államok annak idején kimondott elismerésé­nek visszavonása. Mások viszont jobbnak mondják a várakozást a háború végéig, mert ha Moszkva igényeit most elismerik, akkor más államok is hasonló kívánságokkal állnának elő. Az Egyesült Államok mostani magatartásából nem szabad arra következtetni, hogy meg akar­nák akadályozni Szovjet - Orosz­országot a balti államok bekebele­zésében.­­ Területi vonatkozásban is­­ élénken tárgyalják a Szovjet-. Való és a menekült lengyel kor­mány között kitört ellentétet. Az „Interiif" Buenos Airesből jelenti Strabolgi lord, az angol parlament tagja a ,,Razon" című estilapban azt követeli, hogy egész Kelet-Poroszországot csatolják majd Len­gyelországhoz. Ezzel található sze­rinte legkönnyebben megoldás a lengyel-orosz határviszály számára. Lengyelországnak le kell mondani keleti területeiről és ennek fejében meg kell kapnia Kelet- és Nyugat Poroszországot. A németeket azon­nal Nyugat- és Dél-Amerikába kell szállítani, m­ert Poroszország volt „a jó Géniusz a legutóbbi másfél évszázadban". A Lengyelország és a Szovjet­ Unió közötti viszálykö­ti­ás­t ilyen módon, már most meg lehetne szüntetni, feltéve, hogy a szövetséges nemzetek, az Egyesült Államokat is beleértve, garantál­nák ezt a határmegvonást. Svájci lapok jelentése szerint Sztá­linnak a „Times" tudósítójának két kérdésére adott válaszát angol kö­rökben fontos hozzájárulásnak te­kintik a lengyel emigráns kormány és a Moszkva közötti kapcsolatot remélt javulása irányában. A­­Transkontinent Press" diplomáciai szerkesztőjének cikke közli: A len­gyel emigráns kormány elnöke, Si­korski tábornok sietett a Sztálin leveléhez való állásfoglalással. A nyilatkozat hangneme enyhe és megegyezésre kész. Sikorski igyek­szik­ a Németország elleni közös­­el­lenségeskedést a szovjet-lengyel kap­csolatok alapjára beállítani. A Si­korski - nyilatkozat engesztelékeny hangneme — írja a német laptudó­sító diplomáciai szerkesztője — nyil­vánvalóan az angol és amerikai kormány nyomására vezethető visz­sza, mert ezek nem hagytak kétsé­get abban az irányban, hogy egyál­talán nincs szándékukban Lengyel­ország kedvéért ujjat húzni a Szov­jettel. Azonfelül a Londonban élő emigránsok aggódhatnak a Szovjet-Unióban még internált lengyelek sorsa iránt is, akik ott, amint Si­korski nyilatkozatában kifejezetten mondja, kormányuk védelme és se­gítsége nélkül maradtak vissza. A „N. S. T." ankarai tudósítója közli: Most hangzott el először hi­vatalos nyilatkozat a Szovjet­ Unió­ban felállított lefigyel hadseregről és annak Közel-Keletre való szállí­tásáról illetékes orosz hely részéről. Péntek reggel a Szovjet rádiója kö­zölte Visinszki helyettes külügyi népbiztos beszédét, amelyet az egy­begyűlt angol és amerikai újság­írók előtt mondott. Ebben Visinszki részletesen ismerteti a Szovjet szem­szögéből a szovjet-lengyel viszony alakulását és az Oroszországban fel­állított lengyel hadsereg sorsát. A helyettes külügyi népbiztos a követ­kezőket mondotta:­­ Az 1941-ben kötött egyezmény után a szovjet kormány megengedte a független lengyel hadsereg fel­állítását Oroszország­ területén és ennek támogatására háromszáz­milliós kamatmentes kölcsönt bo­csátott a lengyel kormány rendel­kezésére. Összesen hat hadosztály felállítását tervezték, továbbá egy 30.000 embert befogadó tisztiiskolát akarta létesíteni. 1941 október 23-án már meg is alakult az első lengyel hadsereg 2630 tiszttel és 41.561 főnyi legénységgel. A szovjet kormány ezután többször felkérte mind a lengyel kormányt, mind a lengyel főparancsnokságot a csapatok mielőbbi harcba vetés­­re. Ezt azon­ban az illetékes lengyel tényezők mindig változó ürüggyel elhalasz­tották. Végül is 1942 június 1-én teljesen befejeződött a lengyel had­sereg szervezése és ekkor a lengyel hadsereg-parancsnokság" kijelentette, hogy nincs" semmi értelme önálló hadseregek harciba vetésének, mert ez a hadműveleteknek csak ártal­mára lehet. Ezek után a szovjet kor­mány nem harcoló egységgé nyil­vánította a lengyel hadsereget és ennek megfelelően leszállította élelmiszeradagját. Miután a len­gyel kormány ezután ismét elutasí­totta a Szovjet kérését a hadsereg harcbavetésére vonatkozóan, a két kormány megállapodott a lengyel csapatok Iránba szállításában, így 1942-ben 75.491 lengyel katonai sze­mély és 37.756 családtag a Közel-Keletre utazott. Korner, a szo­vjet kormány mellé akkreditált lengyel követ később további 110 ember részére kért kiutazási engedélyt. A szovjet kormány a kérésnek kész­séggel eleget tett. További lengyel állampolgárok kiutazá­sára vonat­kozó kérés a szovjet kormányhoz nem érkezett. A továbbiakban Visinszki a len­gyel lakosság ellátásának kérdésé­vel foglalkozott. A helyettes kül­ügyi népbiztos kijelentése szerint 1939 november 29-én a Szovjet­ Unió legfelső tanácsa a vörös hadsereg­től megszállt területek lakosságá­nak megadta a szovjet állampol­gárságot. Az 1941-ben kötött meg­állapodás után a szovjet kormány megengedte a lengyel kárhiánynak a lakosság szervezését. A lengyelek támogatására — a hadsereg felsze­relésére adott, 300 millió rubeles kölcsönön túlmenően — további 100 millió rubelt bocsátott a lengyel kormány rendelkezésére. Egyúttal engedélyt kapott a lengyel követ­ség önálló szervezésére. Ennek meg­felelően a követség számos szovjet városba kiküldte megbízottait, akik a helyszínen szervezkedtek. — A szovjet kormánynak ezt a­ nagylelkűségét a lengyel nagy­követség kihasználta és visszaélt vele — folytatta szó szerint Vi­sinszki. — A lengyel kormány szá­mos képviselőjét, a többi között Volikovszki tábornokot, Arlec, Szo­lenski, Grouja és Lavorovszki kö­vetségi titkárokat, valamint szamosi attasét és követségi tisztviselőt; kénytelen volt a szovjet kormány kiutasítani, illetőleg szovjet bíró­ság elé állítani, amely súlyos sza­badságvesztő büntetéseket rótt ki rájuk.­­ Végül hangsúlyozta Visinszki, hogy a lengyel kormány a Szovjet minden áldozatkészségét csak ki­használta és minduntalan csak­ nehézségeket és kellemetlenségeket okozott. A „Times" pénteki száma, amint a „N. S. T." jelenti, szenzációs hírt közöl, m. orosz-lengyel ellentéttel foglalkozva. A lap szó szerint, a kö­vetkezőket írja: Amerikai célzások­ból úg­y lehet következtetni, hogy nemcsak Litvinov és Dawies utazik a Szovjet-Únióba, hanem Churchill is velük tart. Az „Exchange" hír­ügynökség jelentése szerint a brit­amerikai diplomácia minden áldo­zatra és erőfeszítésre kész a len­gyel-orosz ellentét elsimítása ér­dekében. m NÉPSZAVA 1943 május 8. szombat Összeü­tközött., majd fölrohant a járék­ra egy autóbusz Az üzlet eléő sorbanállók közü­l egy asszonyt halálra gázolt.­­ Két súlyos, több könnyű sebesült Pénteken délután borzalmas sze­rencsétlenség történt a­ Budaörsi út és a Wolf Károly út kereszteződésé­nél. A 8-as autóbusz teljes sebesség­gel összeütközött egy teherautó­val, ma­jd az autóbusz felrohant a járdára és az egyik élelmiszer­üzlet előtt sorbanállókat le­sodorta. Egy asszony a helyszínen azonnal meghalt. A halott nő Pleschl Józsa !!,50 éves varrónő. Varsányi Imréné 50 éves nyugalmazott postatiszt ösz­szetört tagokkal, véresen terült el. Hasonlóképpen több törést szenve­dett dr Zila­h­­y András 37 éves állat­orvos. Varsányidét a mentők a Vö­röskereszt­ kórházira, dr Zilahyt az Új János-kórházba vitték. A mentők a helyszínen több könnyebb sebesültet részesítet­tek elsősegélyben. A rendőrségről a szerencsétlenség színhelyére bizottság érkezett, hogy megállapítsák, hogyan történt a sze­rencsétlenség és ki felelős érte. Pásztor Lajos elvtárs temetése Közöltük azt a fájdalmas hírt, hogy Pásztor Lajos elvtárs, a Bői­pari Munkások Szövetsége buda­pesti eipész-sz­akosztályának titkára 411 éves korában elhunyt. Pásztor Lajos elvtársat ma, szombaton dél­után 115 órakor temetik a rákos­keresztúri köztemető halottasházá­ból. Rómában tárgyalt a magyar-olasz veg­y­esbizottság (Róma, május 7. — „M. T. T.") Az elmúlt napokban ült össze Rómá­ban a kereskedelmi árucsere lebo­nyolítására alakított magyar-olasz vegyesbizot­tság. Az ülések folya­mán megállapították a két ország közötti 1943—44-ben lebonyolítandó árucsere tervezetét. Csütörtökön Nickl Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a ma­gyar bizottság elnöke és Giannini nagykövet, az olasz bizottság el­nöke, aláírták a bizottság munká­latairól készült zárójegyzőkönyvet. Munkásszerencsétlenség A Szabolcs utca, 11/b számú házi­nál dolgozott Hajdú József 43 éves napszámos. Lezuhant a létráról, lá­bát törte és súlyos belső sérüléseket szenvedett. A mentők a­ Magdolna baleseti kórházba vitték. Életfogytiglani kényszer­munkára ítélték Párizsban az élelmiszerjegyhamisítókat (Párizs, május 7. — „N. S. T.") A párizsi törvényszék három élelmi­szer jegyhamisítót életfogytiglani kényszermunkára ítélt. Ezrével gyártották ezek a hamis élelmiszer­jegyeket, amelyekkel uzsoraüzlete­ket folytattak. Agyonlőtte magát egy tisztviselő Pénteken délután a Bécsi út 95. számú házban Somordi 31 éves tisztviselő fejbelőtte magát, Má­ltait. Még egy öngyilkossághoz hívták a mentőket. A Kövér Lajos utca 5. számú házban leventepuskával mellbelőtte magát Bárcz­y Géza 19­­éves tanuló. A mentők súlyos állapotban vitték a Rókus-kórházba. A római magyar követ előadást tartott Milánóban. Máriássy Zoltán római magyar követ — jelenti a ,,M. T. I." — Milánóba érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Máriássy követ látogatásokat tett, a városban és a Marino-palota dísztermében előadást tartott Milánó és Magyar­ország szellemi kapcsolatairól. Elő­adása során ismertette Magyar­ország kulturális összeköttetését Olaszországgal, főleg Lombardiával, Szent István korától fogva. Meg­emlékezett a magyar-olasz sorskö­zösségről a múltban és a jelenben.

Next