Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-13 / 107. szám

7. évfolyam 107. szám Budapest, 1943 május 13. csütörtök Ara 16 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Elszánt ellenállást fejtenek ki a Bon félszigeten és a hegyek közt az egymástól elszakított tengely­csapatok Olaszország készen áll az invázió elhárítására - hangoztatják Rómában. — Törökország fegyveres semlegessége. — Speer birodalmi miniszter beszámolója Bitler kancellárnak az atlanti erődfal építéséről. — Német válasz Attleenek a tunéziai harcokról tett kijelentésére Fokozódik a légitevékenység a keleti fronton Churchill és a brit haderő főparancsnokai Washingtonban tár­gyalnak Roosevelttel és az USA politikai és katonai vezetőivel A tunéziai események szolgálnak alapul mindazokban a megnyilat­kozásokban, amelyek a háború je­lenlegi állásával és várható fejle­ményeivel foglalkoznak. Ezek sorá­ban Appelius a „Popolo d'Italia" hasábjain az angolok és ameri­kaiak túlnyomó erejének vázolása után rámutat a németek és olaszok ellenállására, amelynek, amint mondja, jelképes jelentősége van. „Ezeknek a harcosoknak Vitézsége — hangsúlyozza Appelius — megérteti az angolokkal és ame­rikaiakkal, kikkel kell majd szembeszállniuk, ha kísérletet tesznek arra, hogy Európa föld­jén megvessék lábukat." Appelius utal arra, hogy a ten­gelyhatalmak minő hatalmas mű­szaki, forgalmi és hadiberendezé­sekkel, továbbá csapatokban, fegy­verben és lőszerben minő tömegek­kel rendelkeznek Európában, míg az angoloknak és amerikaiaknak számolniok kell a tengeri szállítás nagy veszélyeivel. Appelius kiemeli továbbá, hogy a tengely harcosai a keleti arcvonalon ugyanolyan vitézséggel és eltökéltséggel küzde­nek, mint a tuniszi harcosok. Majd befejezésül a következőket írja: ,»N­émet, olasz, finn, magyar,,román, szlovák,­ horvát, bolgár és spanyol harcosok milliói harcolnak, mert tudják, hogy Európa örökkévaló­ságát védik az orosz puszták hor­dái és az angol-amerikaiak tömegei ellen, akiknek az a tervük, hogy Európa története alá odaillesszék ezt a szót: vége." Az afrikai hadjárat befejezése előtt­­ jelenti a „T. P." Rómából —• az olasz közvélemény figyelme két szempontra terjed ki. A leginkább előtérbe nyomult kérdés természetesen az újonnan előállott helyzet következtében támadt inváziós lehetőségek; a második probléma a földközitengermenti semleges államok magatartása. Elsősorban megállapítandó, hogy Rómában most is, mint előbb, azon a nézeten vannak, hogy a tuniszi harcok befejezése után is az angol­szász hatalmak számára a Földközi tenger lesz a háború központja és a fő támadási pont az európai konti­nens ellen. Ebből a felfogásból ter­mészetszerűleg adódik, hogy Olasz­ország minden rendelkezésre álló erejével felkészül a félsziget elleni esetleges támadások elhárítására. Tekintettel azokra a védelmi elő­készületekre, amelyeket az afrikai hadjárat hosszú tartama alatt végre­­hajthattak,­ Olaszország politikai körei teljesen kizártnak t­art­ják, h­ogy az ellenség magán az olasz földön, vagy pedig a német-olasz csapa­toktól ellenőrzött területeken eredményes akciót hajthasson végre. A „T. ,P." jelentése Törökország a változatlanul semleges állam magatartásának képét mutatja. Ebben az összefüggésben Rómában figyelmet keltett a mostanában Casey középkeleti brit miniszter elnökletével Kairóban folyó kato­nai és diplomáciai tanácskozás. Másrészt azonban rámutatnak a tétlenséget. Ez a nézete a szövetsé­geseknek is. Csupán idegenek vagy távolállók hihetik azt, hogy Török­ország — akarva, nem akarva —­ belesodródik a háborúba. Török­országnak nincs semmiféle teljesí­tendő kívánsága a jövőben sem és nem tart igényt semmiféle területre. A bázeli „National-Zeitung" közli ankarai levelezőjének terjedelmes tudósítását. A tudósító a többi kö­zött azt írja, h­ogy Papén nagy­követnek Németországból való visszatérése óta megindult diplo­máciai tevékenysége igazolja azt a véleményt, hogy Németországnak nincsenek ellenséges szándékai Tö­rökországgal szemben. Papén, aki először a külügyminiszert, majd a köztársasági elnököt látogatta meg, állítólag Hitlernek Törökország iránt táplált baráti érzelmeit jut­tatta kifejezésre. A tunéziai harcok végső kifejlő­dése és a közeli időre várt befeje­zése után a szövetségeseknek nem­ csupán dél felől bekövetkezhető tá­madását veszik számba, hanem nyugati előkészületeit is szemmel­tartják. Meg nem nevezett nyugati helységből jelentik a német táv­irati irodának. Attlee angol miniszterelnökhelyet­tes az alsóházban helyzetismertetést adott a tunéziai harcokról. Ezek során elmondotta, hogy április 1-­től május 3-ig az 1. angol hadsereg vesztesége halottakban, sebesültek­ben és eltűntekben 2400 ember, a 8. hadseregé pedig 2400 ember. A hely­zetismertetés kiterjedt a tunéziai harcok egyéb részleteire is, hogy megóvják Törökország érin Az Attlee miniszterelnökhelyettes kijelentéseire adott német válasz ... tengely irányában tanúsított török barátságos érzület bizonyos jeleire. Eb­ben a tekintetben nemcsak a mindkét fél szempontjából előnyös kereskedelmi kapcsolatokat említik meg, hanem igen fontosnak tart­ják Papén látogatását is a török államfőnél és szimptomatikus je­lentőséget tulajdonítanak az új an­karai olasz nagykövet, Guariglia rendkívül szívélyes nyilatkozatai­nak a török-olasz barátságról. A német távirati iroda terjedel­mesen ismerteti Szadak képviselő­nek az istanbuli „Aksam" hasáb­jain megjelent cikkét, amelyben a tunéziai csatával kapcsolatban azt írja, hogy nemcsak Szovjet - Oroszország, hanem más ország is várja most a szövetségesek partraszállását Európában. É­rthető azonban — folytatja a cikk —, h­ogy a szövetségesek a partra­szállást gondosan elő akarják ké­szíteni. Szadak ezután dicséri „a fegyveres semlegesség bölcs politi­káját", amelyet Törökország a jö­vőben is fenn akar tartani. A cikk­író szükségesnek érzi, hogy Török­országnak ezt a magatartását újra a világ elé tárja, miután bizonyos külföldi és belföldi körökben két­ségeket fejeztek ki e­ politika irá­nyában. Ezek a körök azt mondják, hogy Törökország szakít majd je­lenlegi politikájával, akár akarja, akár nem. Az illetők azt hiszik, hogy amikor egy második arcvonal létesül a Földközi tengeren, vagy a Balkánon, mindkét fél számára a legalkalmasabb út török területen keresztül vezet, mégpedig mind a támadás, mind a védelem céljából. Esztelen dolog azonban annak föl­tételezése, hogy Németország meg­változtatja Törökországhoz való vi­szonyát éppen abban a pillanatban, amikor egész erejét keleten veti harcba. Szadak ismételten emlékez­tet arra, hogy amikor a Német­Birodalom nagy erőkkel vonult föl a Balkánon, csupán Törökország határáig nyomult előre és utána barátsági szerződést kötött Török­országgal. A törökök ma a világ teljes bizalmát élvezik és a németek is teljes mértékben osztoznak e bi­zalomban. Másfelől Törökország szövetségeseinek érdekében áll, illetékes német részről kiadott tá­jékoztatás, amely a többi között a következőket közli: Bár a tunéziai harci cselekmé­nyek még egyáltalában nem értek véget és a tengelyhatalmak csa­patai továbbra is elkeseredett ellenállást tanúsítanak, Attlee az alsóházban már most tett egyes közléseket a harcokról. Jóllehet német katonai köröknek az a fel­fogása, hogy végleges számok és eredmények csak a harci cselek­­m­ények befejezése után közölhe­tők, mégis helyénvalónak tartják, h­ogy Attlee közléseit helyesbít­sék, így Attlee azt állította, hogy Tunéziában a légierők aránya körülbelül 4:1 volt a szövetségesek javára. Irányadó német katonai részről ezzel kapcsolatban meg­állapítják, hogy ezekben a had­ Az elsötétítés időpontja ma , 21 ó­ra

Next