Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-13 / 107. szám
7. évfolyam 107. szám Budapest, 1943 május 13. csütörtök Ara 16 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Elszánt ellenállást fejtenek ki a Bon félszigeten és a hegyek közt az egymástól elszakított tengelycsapatok Olaszország készen áll az invázió elhárítására - hangoztatják Rómában. — Törökország fegyveres semlegessége. — Speer birodalmi miniszter beszámolója Bitler kancellárnak az atlanti erődfal építéséről. — Német válasz Attleenek a tunéziai harcokról tett kijelentésére Fokozódik a légitevékenység a keleti fronton Churchill és a brit haderő főparancsnokai Washingtonban tárgyalnak Roosevelttel és az USA politikai és katonai vezetőivel A tunéziai események szolgálnak alapul mindazokban a megnyilatkozásokban, amelyek a háború jelenlegi állásával és várható fejleményeivel foglalkoznak. Ezek sorában Appelius a „Popolo d'Italia" hasábjain az angolok és amerikaiak túlnyomó erejének vázolása után rámutat a németek és olaszok ellenállására, amelynek, amint mondja, jelképes jelentősége van. „Ezeknek a harcosoknak Vitézsége — hangsúlyozza Appelius — megérteti az angolokkal és amerikaiakkal, kikkel kell majd szembeszállniuk, ha kísérletet tesznek arra, hogy Európa földjén megvessék lábukat." Appelius utal arra, hogy a tengelyhatalmak minő hatalmas műszaki, forgalmi és hadiberendezésekkel, továbbá csapatokban, fegyverben és lőszerben minő tömegekkel rendelkeznek Európában, míg az angoloknak és amerikaiaknak számolniok kell a tengeri szállítás nagy veszélyeivel. Appelius kiemeli továbbá, hogy a tengely harcosai a keleti arcvonalon ugyanolyan vitézséggel és eltökéltséggel küzdenek, mint a tuniszi harcosok. Majd befejezésül a következőket írja: ,»Német, olasz, finn, magyar,,román, szlovák, horvát, bolgár és spanyol harcosok milliói harcolnak, mert tudják, hogy Európa örökkévalóságát védik az orosz puszták hordái és az angol-amerikaiak tömegei ellen, akiknek az a tervük, hogy Európa története alá odaillesszék ezt a szót: vége." Az afrikai hadjárat befejezése előtt jelenti a „T. P." Rómából —• az olasz közvélemény figyelme két szempontra terjed ki. A leginkább előtérbe nyomult kérdés természetesen az újonnan előállott helyzet következtében támadt inváziós lehetőségek; a második probléma a földközitengermenti semleges államok magatartása. Elsősorban megállapítandó, hogy Rómában most is, mint előbb, azon a nézeten vannak, hogy a tuniszi harcok befejezése után is az angolszász hatalmak számára a Földközi tenger lesz a háború központja és a fő támadási pont az európai kontinens ellen. Ebből a felfogásból természetszerűleg adódik, hogy Olaszország minden rendelkezésre álló erejével felkészül a félsziget elleni esetleges támadások elhárítására. Tekintettel azokra a védelmi előkészületekre, amelyeket az afrikai hadjárat hosszú tartama alatt végrehajthattak, Olaszország politikai körei teljesen kizártnak tartják, hogy az ellenség magán az olasz földön, vagy pedig a német-olasz csapatoktól ellenőrzött területeken eredményes akciót hajthasson végre. A „T. ,P." jelentése Törökország a változatlanul semleges állam magatartásának képét mutatja. Ebben az összefüggésben Rómában figyelmet keltett a mostanában Casey középkeleti brit miniszter elnökletével Kairóban folyó katonai és diplomáciai tanácskozás. Másrészt azonban rámutatnak a tétlenséget. Ez a nézete a szövetségeseknek is. Csupán idegenek vagy távolállók hihetik azt, hogy Törökország — akarva, nem akarva — belesodródik a háborúba. Törökországnak nincs semmiféle teljesítendő kívánsága a jövőben sem és nem tart igényt semmiféle területre. A bázeli „National-Zeitung" közli ankarai levelezőjének terjedelmes tudósítását. A tudósító a többi között azt írja, hogy Papén nagykövetnek Németországból való visszatérése óta megindult diplomáciai tevékenysége igazolja azt a véleményt, hogy Németországnak nincsenek ellenséges szándékai Törökországgal szemben. Papén, aki először a külügyminiszert, majd a köztársasági elnököt látogatta meg, állítólag Hitlernek Törökország iránt táplált baráti érzelmeit juttatta kifejezésre. A tunéziai harcok végső kifejlődése és a közeli időre várt befejezése után a szövetségeseknek nem csupán dél felől bekövetkezhető támadását veszik számba, hanem nyugati előkészületeit is szemmeltartják. Meg nem nevezett nyugati helységből jelentik a német távirati irodának. Attlee angol miniszterelnökhelyettes az alsóházban helyzetismertetést adott a tunéziai harcokról. Ezek során elmondotta, hogy április 1-től május 3-ig az 1. angol hadsereg vesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben 2400 ember, a 8. hadseregé pedig 2400 ember. A helyzetismertetés kiterjedt a tunéziai harcok egyéb részleteire is, hogy megóvják Törökország érin Az Attlee miniszterelnökhelyettes kijelentéseire adott német válasz ... tengely irányában tanúsított török barátságos érzület bizonyos jeleire. Ebben a tekintetben nemcsak a mindkét fél szempontjából előnyös kereskedelmi kapcsolatokat említik meg, hanem igen fontosnak tartják Papén látogatását is a török államfőnél és szimptomatikus jelentőséget tulajdonítanak az új ankarai olasz nagykövet, Guariglia rendkívül szívélyes nyilatkozatainak a török-olasz barátságról. A német távirati iroda terjedelmesen ismerteti Szadak képviselőnek az istanbuli „Aksam" hasábjain megjelent cikkét, amelyben a tunéziai csatával kapcsolatban azt írja, hogy nemcsak Szovjet - Oroszország, hanem más ország is várja most a szövetségesek partraszállását Európában. Érthető azonban — folytatja a cikk —, hogy a szövetségesek a partraszállást gondosan elő akarják készíteni. Szadak ezután dicséri „a fegyveres semlegesség bölcs politikáját", amelyet Törökország a jövőben is fenn akar tartani. A cikkíró szükségesnek érzi, hogy Törökországnak ezt a magatartását újra a világ elé tárja, miután bizonyos külföldi és belföldi körökben kétségeket fejeztek ki e politika irányában. Ezek a körök azt mondják, hogy Törökország szakít majd jelenlegi politikájával, akár akarja, akár nem. Az illetők azt hiszik, hogy amikor egy második arcvonal létesül a Földközi tengeren, vagy a Balkánon, mindkét fél számára a legalkalmasabb út török területen keresztül vezet, mégpedig mind a támadás, mind a védelem céljából. Esztelen dolog azonban annak föltételezése, hogy Németország megváltoztatja Törökországhoz való viszonyát éppen abban a pillanatban, amikor egész erejét keleten veti harcba. Szadak ismételten emlékeztet arra, hogy amikor a NémetBirodalom nagy erőkkel vonult föl a Balkánon, csupán Törökország határáig nyomult előre és utána barátsági szerződést kötött Törökországgal. A törökök ma a világ teljes bizalmát élvezik és a németek is teljes mértékben osztoznak e bizalomban. Másfelől Törökország szövetségeseinek érdekében áll, illetékes német részről kiadott tájékoztatás, amely a többi között a következőket közli: Bár a tunéziai harci cselekmények még egyáltalában nem értek véget és a tengelyhatalmak csapatai továbbra is elkeseredett ellenállást tanúsítanak, Attlee az alsóházban már most tett egyes közléseket a harcokról. Jóllehet német katonai köröknek az a felfogása, hogy végleges számok és eredmények csak a harci cselekmények befejezése után közölhetők, mégis helyénvalónak tartják, hogy Attlee közléseit helyesbítsék, így Attlee azt állította, hogy Tunéziában a légierők aránya körülbelül 4:1 volt a szövetségesek javára. Irányadó német katonai részről ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy ezekben a had Az elsötétítés időpontja ma , 21 óra