Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-11 / 105. szám
71. évfolyam 105. szám , Budapest, 1943 május 11, kedd Ara 16 fillér A SZO CIAL D E M OKRATA PÁR T K Ö t •'*'• v. P 0 N * r 1 LAP J A . ,.1131 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Még folynak az elszigetelt kötelékek harcai a tunéziai középső szakaszon v Olasz és német vélemény a tunéziai eseményekről. — „Időnyerés volt a célja a tunéziai csatának" — hangoztatják Berlinben és Rómában A vörös hadsereg keltani áttörési kísérleteinek visszaverését jelenti Berlin TUNISZ ÉS BIZERTA elestét •— írja a Stefani-iroda — minden késedelem nélkül hivatalosan köölték azt olasz nyilvánossággá. Újabb jele ez az olasz érettség elismerésének — folytatja ezután. — Az olasz vezető tényezők ismerik az olasz nemzet edzettségét és nem titkolnak előtte semmit sem. „Az olasz csapatok emberfölötti harcok után ismét kénytelenek voltak az arcvonalat megrövidíteni és az olasz szívnek drága városokat feladni — szólt az eseményt közlő Stefani-jelentés. — Bizerta és Tunisz hősies ellenállás után nyomasztó emberi, főleg anyagfölény következtében elesett. Atunéziai csata közvetlenül csatlakozott a libiai csatához, amely 32 havi változatos harc után január 23-án végződött. Amikor az angolszászok hat hónapja Észak-Afrikában partraszálltak, azt hitték, hogy az afrikai csata ezzel véget ért és hogy az olasz-német csapatok legyűrése napok kérdése. A tengely vezérei nyomban megtették ellenintézkedéseiket az ellenség hátráltatására, a cél ez a hátráltatás volt, hogy minél erősebbé épüljön ki és bevehetetlenné váljék az európai erőd. Minden nyert nap újabb zárógátat jelentett a földrész számára. A harcok tanulsága: ellenállunk! Az olaszok és németek még jobban összezárkóznak és harcolnak az utolsó szikláig, hogy teljesítsék nagyszerű kötelességüket." Olaszország vasárnap ünnepélyes keretek között ülte meg az afrikai olasz birodalom, a hadsereg és a külföldi olaszok együttes ünnepélyét — jelenti a „M. T. 1." Rómából. Az ünnep a harcban álló Olaszország új jelszava, a „Romeremo" (Visszatérünk) jegyében folyt le. Az ünnepségek csúcspontjukat a Dante-társaság díszközgyűlésén érték el, amelyen a király jelenlétében leleplezték az Afrikában elhunyt aostai herceg mellszobrát. Az olasz hadsereg, a birodalom és a világon élő olaszok emlékének szánt ünnepet Olaszországban országszerte zajos pompa nélkül ülték meg. A német sajtó is elsősorban a hat hónapja tartó tuniszi harcokkal foglalkozik. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" kiemeli, hogy május 8 előestéjén, éppen fél évvel az rnszook és amerikaiak algíri és marokkói partraszállása után vonultak be Bizerta és Tunisz városába. A lap hangsúlyozza, hogy Tuniszban még folyik az aránytalan küzdelem, a tengelycsapatok a főváros utcáin, valamint az égész északi térségben, a bizertai hadikikötő mögötti beltenger és a tuniszi öböl között még t.keseredett ellenállást tanúsítanak. Amikor a német-olasz csapatok, amelyeket légi úton szállítottak, novmeber 11 körül merészen megvetették lábukat a tuniszi repülőtereken, ez csak kis részlete volt azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a tengelyhatalmak a nyugatról fenyegető veszedelem ellen tettek. A francia földközitengeri partvidék, valamint Korzika biztosításával egyidejűleg történt meg a szardíniai és szicíliai erődítések eredményes kiépítése. Az új helyzet igazán nem ad okot megelégedésre az ellenségnek — írja a „Deutsche Allgemeine Zeitung". A Mussolini elnökletével összeült olasz minisztertanács a Dacénak, mint belügyminiszternek a javaslatára rendelettervezetet fogadott el a belügyminisztérium háborús hatásköréről. Eszerint a légitámadásokkal sújtott területeken különleges rendszabályokat léptetnek életbe, kapcsolatban a belügyminisztérium háborús hatáskörével, amely légelhárításra, tűzrendészetre stb. vonatkozik. A többi között frontharcosnak nyilvánítják és feljogosítják a frontharcosokat megillető valamennyi előnyre a belügyminisztérium szervezetének a háborúval kapcsolatos tevékenységet kifejtő tagjait. * Római „Bud. Tud."-jelentés közli. A hivatalos lapban rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy állami és háborús gazdálkodási ipari üzemek alkalmazottait és munkásait, akik engedély nélkül elhagyják munkahelyüket ,s legkésőbb az azt követő napon nem állnak ismét munkába, katonai bíróság elé állítják. A büntetés hat hónapig terjedhető börtön. * A TENGELYHADERŐ VÁRHATÓ HELYZETÉRŐL a Földközi tengeren ír a tunéziai eseményekkel kapcsolatban a „Popo'o di Roma". A Szicília—Tunisz—Szardínia hadászati háromszöget most egy másik, ugyancsak a tengelyhatalmak kezén levő hadászati rendszer váltja fel: Szicília—Kréta—Szardínia. A lap megállapítja, hogy e szigetek mindegyike hatalmas, jól kiépített légitámaszpont és mindegyikük bármikor lehetővé teszi nagyarányú légitámadások megindítását. ,,Európa mindaddig ellenállást tanúsít majd, amíg az általános harci helyzet elkerülhetetlen megváltozása kapcsán Európában nem nyílik újabb lehetőség a győzelmet sbojló támadás megindítására." A „Voce d'Italiá--ban Garda megállapítja, hogy az olasz és német csapatok ellenállása Afrika utolsó hadszínterén új hadászati szakaszt készített elő a Földközi tengeren és Európában. A harcok új szakaszában — írja a továbbiakban Garda — Olaszország megrövidített arcvonalon, de tömörebben elhelyezett és jobban megszervezett erőkkel harcol. Az ,,Interinf" madridi jelentése a következőket közli: Brazzavilléből származó értesülések szerint az angol és amerikai hivatalok tisztviselői körében ismét a második arcvonalat megteremtésének lehetősége áll az érdeklődés előterében. A kérdéssel kapcsolatos vitában az Azori és a Zélafok szigetek előzetes megszállásának kérdése különösen jelentős szerepet játszik. Jólértesült személyiségek ezzel a tervvel magyarázzák azokat az előkészületeket, amelyek Brazíliában egy nagyobb csapatszállítmány behajózására irányulnak. Általános vélemény szerint ezeket a brazíliai csapatokat nem csupán a Dakarban vagy Casablancában történő partraszállásra szánták, hanem — a nyelvi és faji rokonság előenyeit kihasználva — elsősorban az atlantióceáni szigetek megszállócsapatainak szerepét játsszák majd. További hírek szerint az Egyesült Államok elszánta magát a szigetcsoport megszállására és ebben az értelemben szándékozik diplomáciai nyomást gyakorolni a Portugál kormányra. Az amerikaiak lisszaboni lépéseit — a fennálló ősi angol-portugál szerződési viszonyra való utalással — a brit diplomácia szívesen támogatná. E hírekkel kapcsolatban rendkívül érdekesek azok a törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy az Azori szigeteket szabad köztársaságnak nyilvánítsák és így szakítsák el az anyaországtól. Amerikai részről ugyanis azzal számolnak, hogy ez az „Azeri önálló köztársaság" azonnal kérné az Egyesült államok segítségét. Az „Interinf"-jelentésben foglaltak közvetlenül érintik Portugáliát. Arról van benne szó, hogy Portugáliánál kieszközöljék a hozzájárulást szövetséges csapatok elhelyezkedéséhez a tulajdonában levő Azori szigeteken és ugyanakkor arra törekednek, hogy ezeket a szigeteket elszakítsák Portugáliától. Az angol és amerikai hivatalok és a jólértesült személyiségek e feltevései ellentmondanak egymásnak. Az angolszászok aligha kockáztatnák engedékenységet célzó kísérleteik eredményességét Portugáliánál azzal, hogy ugyanakkor megfosztják területétől. A legutóbbi eseményekkel kapcsolatban újra emlegetett inváziós tervekkel foglalkoznak a semleges országok lapjai. Svájci és svéd lapok szerint az angolszászok a Földközi tenger keletafrikai partjait, a Balkánt, Tuniszt és Bizertát Szardinia, Angliát Franciaország és Dánia, Izlandot és a Faröer szigetcsoportot Norvégia felé irányuló légi- és tengeri támadásaik, valamint inváziós céljaik számára használják fel majd. * Az elsötétítés a *g időpontja ma: aSJL óra A FINN SZAKSZERVEZETEK központi szövetsége — jelenti :a „M. T. I." Helsinkiből — emlékiratot adott át Linkomies miniszterelnöknek a munkabérek szabályozása ügyében. Az emlékirat első része megállapítja, hogy a finn munkásság megélhetésének kérdései, valamint a kötelező munkaszolgálat bevezetésével fölmerült kérdések nagy alapossággal vizsgálandók meg. Az emlékirat aláírói kifejezik azt a reményüket, hogy az államtanács megértően foglalkozik majd a munkásságnak a népjóléti minisztériumhoz beterjesztett javaslatával. A továbbiakban az emlékirat hangsúlyozza, hogy a finn munkásság állandóan nagy megértést tanúsított a háború révén fölmerült nehézségek iránt. Ami a háború elhúzódását illeti, a finn munkások nem kívánnak illetéktelenül beleszólni, sem jóslatokba bocsátkozni, de,fontosnak tartják, hogy bizalmuk továbbra is megmaradhasson a kormánynak ama szándékai iránt, hogy az ország ügyeinek irányítói csak olyan politikát követnek.