Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-11 / 105. szám

71. évfolyam 105. szám , Budapest, 1943 május 11, kedd Ara 16 fillér A S­Z­O­ C­I­A­L D E M O­K­RATA PÁR T K Ö t •'­*'• v. P 0 N * r 1 LAP J A . ,.1131 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Még folynak az elszigetelt kötelékek harcai a tunéziai középső szakaszon v­ Olasz és német vélemény a tunéziai eseményekről. — „Időnyerés volt a célja a tunéziai csatának" — hangoztatják Berlinben és Rómában A vörös hadsereg keltani áttörési kísérleteinek visszaverését jelenti Berlin TUNISZ ÉS BIZERTA elestét •— írja a Stefani-iroda — minden késedelem nélkül hivatalosan kö­­­ölték azt olasz nyilvánossággá­. Újabb jele ez az olasz érettség el­ismerésének — folytatja ezután. — Az olasz vezető tényezők ismerik az olasz nemzet edzett­sé­g­ét és nem titkolnak előtte semmit sem. „Az olasz csapatok emberfölötti harcok után ismét kénytelenek vol­tak az arcvonalat megrövidíteni és az olasz szívnek drága városokat feladni — szólt az eseményt közlő Stefani-jelentés. — Bizerta és Tu­nisz hősies ellenállás után nyo­masztó emberi, főleg anyagfölény következtében elesett. A­­tunéziai csata közvetlenül csatlakozott a lib­iai csatához, amely 32 havi vál­tozatos harc után január 23-án vég­ződött. Amikor az angolszászok hat hónapja Észak-Afrikában partra­szálltak, azt hitték, hogy az afrikai csata ezzel véget ért és hogy az olasz-német csapatok legyűrése na­pok kérdése. A tengely vezérei nyomban megtették ellenintézkedé­seiket az ellenség hátráltatására, a cél ez a hátráltatás volt, hogy­ mi­nél erősebbé épüljön ki és bevehe­tetlenné váljék az európai erőd. Minden nyert nap újabb zárógátat jelentett a földrész számára. A har­cok tanulsága: ellenállunk! Az ola­szok és németek még jobban össze­zárkóznak és harcolnak az utolsó szikláig, hogy teljesítsék nagy­szerű kötelességüket." Olaszország vasárnap ünnepélyes kere­tek között ülte meg az afrikai olasz birodalom, a hadsereg és a külföldi olaszok együttes ünnepé­lyét — jelenti a „M. T. 1." Rómából. Az ünnep a harcban álló Olasz­ország új jelszava, a „R­om­eremo" (Visszatérünk) jegyében folyt le. Az ünnepségek csúcspontjukat a Dante-társaság díszközgyűlésén ér­ték el, amelyen a király jelenlétében leleplezték az Afrikában elhunyt aostai herceg mellszobrát.­­ Az olasz hadsereg, a birodalom és a világon élő olaszok emlékének szánt ünnepet Olaszországban or­szágszerte zajos pompa nélkül ülték meg. A német­ sajtó is elsősorban a hat hónapja tartó tuniszi harcokkal foglalkozik. A „Deutsche Allge­meine Zeitung" kiemeli, hogy má­jus 8 előestéjén, éppen fél évvel az rnszo­ok és amerikaiak algíri és marokkói partraszállása után v­o­n­ultak be Bizerta és Tunisz váro­sába. A lap hangsúlyozza, hogy Tuniszban még folyik az arányta­lan küzdelem, a tengelycsapatok a főváros utcáin, valamint az égész északi térségben, a bizertai hadi­kikötő mögötti beltenger és a tu­niszi öböl között még t­.­keseredett ellenállást tanúsítanak. Amikor a német-olasz csapatok, amelyeket légi úton szállítottak, novmeber 11 körül merészen megvetették lábu­kat a tuniszi repülőtereken, ez csak kis részlete volt azoknak az intéz­kedéseknek, amelyeket a tengely­hatalmak a nyugatról fenyegető veszedelem ellen tettek. A francia föl­dk­özitengeri partvidék, valamint Korzika biztosításával egyidejű­leg történt meg a szardíniai és­ szicíliai erődítések eredményes kiépítése. Az új helyzet igazán nem ad­ okot meg­elégedésre az ellenségnek — írja a „Deutsche Allgemeine Zeitung". A Mussolini elnökletével össze­ült olasz minisztertanács a Dacé­nak, mint belügyminiszternek­ a javaslatára rendelettervezetet fo­gadott el a belügyminisztérium há­borús hatásköréről. Eszerint a légi­támadásokkal sújtott területeken különleges rendszabályokat léptet­nek életbe, kapcsolatban a belügy­minisztérium háborús hatáskörével, amely légelhárításra, tűzrendészetre stb. vonatkozik. A többi között frontharcosnak nyilvánítják és feljogosítják a frontharcosokat megillető valamennyi előnyre a belügyminisztérium szervezetének a háborúval kapcsolatos tevékeny­séget kifejtő tagjait. * Római „Bud. Tud."-jelentés közli. A hivatalos lapban rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy állami és háborús gazdálkodási ipari üzemek alkalmazottait és munká­sait, akik engedély nélkül elhagy­ják mun­kahelyüket ,­s legkésőbb az azt követő napon nem állnak is­­mét munkába, katonai bíróság elé állítják. A büntetés hat hónapig terjedhető börtön. * A TENGELYHADERŐ VÁR­HATÓ HELYZETÉRŐL a Földközi tengeren ír a tunéziai események­kel kapcsolatban a „Popo'o di Roma". A Szicília—Tunisz—Szardí­nia hadászati háromszöget most egy másik, ugyancsak a tengelyhatal­mak kezén levő hadászati rendszer váltja fel: Szicília—Kréta—Szardí­nia. A lap megállapítja, hogy e szi­getek mindegyike hatalmas, jól ki­épített légitámaszpont és mindegyi­kük bármikor lehetővé teszi nagy­arányú légitámadások megindítá­sát. ,,Európa mindaddig ellenállást tanúsít majd, amíg az általános harci helyzet elkerülhetetlen meg­változása kapcsán Európában nem nyílik újabb lehetőség a győzelmet sbojló támadás megindítására." A „Voce d'Italiá--ban Garda megálla­pítja, hogy az olasz és német csa­patok ellenállása Afrika utolsó had­színterén új hadászati szakaszt ké­­szített elő a Földközi tengeren és Európában. A harcok új szakaszá­ban — írja a továbbiakban Garda — Olaszország megrövidített arc­vonalon, de tömörebben elhelyezett és jobban megszervezett erőkkel harcol. Az ,,Interinf" madridi jelentése a következőket közli: Brazzavilléből származó értesü­lések szerint az angol és amerikai hivatalok tisztviselői körében is­mét a második arcvonalat megterem­tésének lehetősége áll az érdeklő­dés előterében. A kérdéssel kap­csolatos vitában az Azori és a Zélafok szigetek előzetes megszál­lásának kérdése különösen jelentős szerepet játszik. Jólértesült sze­mélyiségek ezzel a tervvel magya­rázzák azokat az előkészületeket, amelyek Brazíliában egy nagyobb csapatszállítmány behajózására irányulnak. Általános vélemény szerint ezeket a brazíliai csapato­kat nem csupán a Dakarban vagy Casablancában történő partraszál­lásra szánták, hanem — a nyelvi és faji rokonság előenyeit kihasz­nálva — elsősorban az atlanti­óceáni szigetek megszállócsapatai­nak szerepét játsszák majd. To­vábbi hírek szerint az Egyesült Államok elszánta magát a sziget­csoport megszállására és ebben az értelemben szándékozik diplomá­ciai nyomást gyakorolni a Portu­gál kormányra. Az amerikaiak lisszaboni lépéseit — a fennálló ősi angol-portugál szerződési vi­szonyra való utalással — a brit diplomácia szívesen támogatná. E hírekkel kapcsolatban rendkívül érdekesek azok a törekvések, ame­lyek arra irányulnak, hogy az Azori szigeteket szabad köztár­sa­ságnak nyilvánítsák és így szakít­sák el az anyaországtól. Amerikai részről ugyanis azzal számolnak, h­ogy ez az „Azeri önálló köztársa­ság" azonnal kérné az Egyesült államok segítségét. Az „Interinf"-jelentésben foglal­tak közvetlenül érintik Portugáliát. Arról van benne szó, hogy Portu­gáliánál kieszközöljék a hozzájáru­lást szövetséges csapatok elhelyez­kedéséhez a tulajdonában levő Azori szigeteken és ugyanakkor arra törekednek, hogy ezeket a szi­geteket elszakítsák Portugáliától. Az angol és amerikai hivatalok és a jólértesü­lt személyiségek e fel­tevései ellentmondanak egymásnak. Az angolszászok aligha kockáztat­nák engedékenységet célzó kísérle­teik eredményességét Portugáliánál azzal, hogy ugyanakkor megfoszt­ják területétől. A legutóbbi esemé­nyekkel kapcsolatban újra emlege­tett inváziós tervekkel foglalkoznak a semleges országok lapjai. Svájci és svéd lapok szerint az angol­szászok a Földközi tenger kelet­afrikai partjait, a Balkánt, Tu­niszt és Bizertát Szardinia, Angliát Franciaország és Dánia, Izlandot és a Faröer szigetcsoportot Norvé­gia felé irányuló légi- és tengeri támadásaik, valamint inváziós cél­jaik számára használják fel majd. * Az elsötétítés a *g időpontja ma: aSJL óra A FINN SZAKSZERVEZETEK központi szövetsége — jelenti :a „M. T. I." Helsinkiből — emlékiratot adott át Linkomies miniszterelnök­nek a munkabérek szabályozása ügyében. Az emlékirat első része megállapítja, hogy a finn munkás­ság megélhetésének kérdései, vala­mint a kötelező munkaszolgálat be­vezetésével fölmerült kérdések nagy alapossággal vizsgálandók­­ meg. Az emlékirat aláírói kifejezik azt a­ reményüket, hogy az államtanács megértően foglalkozik majd a mun­kásságnak a népjóléti minisztérium­hoz beterjesztett javaslatával. A továbbiakban az emlékirat hangsúlyozza, hogy a finn munkás­ság állandóan nagy megértést ta­núsított a háború révén fölmerült nehézségek iránt. Ami a háború elhúzódását illeti, a finn munkások nem kívánnak illetéktelenül bele­szólni, sem jóslatokba bocsátkozni, de,fontosnak tartják, hogy bizal­muk továbbra is megmaradhasson a kormánynak ama szándékai iránt, hogy az ország ügyeinek irányítói csak olyan politikát követnek.

Next