Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-06 / 101. szám

A S­Z­O­C­I­Á­L­DE­M O­K­R­AT­A P­ÁRT K­Ö Z P O NT I L A­P J­A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Páncéloscsata a tunéziai front középső szakaszán Berlin állásfoglalása Eden alsóházi beszédéhez. — Sikorski rádióbeszéde a lengyel­szovjet viszonyról. — A volt moszkvai USA nagykövet készíti elő Roosevelt, Churchill és Sztálin értekezletét Teljes erővel folyik a nyugati légiháború.­­ Újabb német különjelentés 16 hajó elsüllyesztéséről kernet hivatalos közlés Krimszkaja kiürítéséről A tunéziai harcok állanak ezide­i E front legújabb eseményei mutat­szerint az érdeklődés előterében. C­ják, hogy Tunéziában végső kifejlődés előtt áll a h­elyzet, amely körülmény alkalmat nyújt az olasz sajtónak, hogy rámutasson az itt folyó küzdelem súlyosságára és jelentőségére. Appelius a „Popolo d'Italia" hasábjain m megjelent és a „DNB" jelentésében ismertetett­­cikkében­ ipa: A hatalmas brit világbirodalom­nak az Egyesült Államok támo­gatása ellenére három évre volt szüksége, hogy Afrikában a mai helyzetbe kerüljön. Az angol­szászok rendelkeznek az afrikai szárazföld minden anyagi ereje felett, így minden erő az ő olda­lukon volt. Olaszország ezzel szemben annyi hátránnyal küzd és ellenfelei mégsem érték el cél­jaikat Afrikában, ahol az olasz csapatok és német szövetségeseik hősi elhárítóharcokat folytatnak. Afrika továbbra is a legerősebb brit és északamerikai csapatokat köti le és ezek hiányoznak a többi csatatéren, ahol ugyancsak súlyos veszélyt háríthatnának el, vagy komoly hadászati helyzetek kiala­kulását akadályozhatnák meg, amelyek így elkerülhetetlenül megérnek. És­­mindezeknek a hadászati elő­feltételeknek a biztosítása sem volt elegendő a háború megnyeré­sére, mert ez a gigászi harc olyan hatalmas arányú, hogy öt vagy tíz eredményes csapás még Tieru hoz­hat döntést. Az angolszászok most lassanként ébrednek erre a tényre, amit a háromhatalmi egyezmény államai annyi győzelem tapaszta­lata során ismertek fel. A történelem annak idején m­ajd megmutatja, hogy a tu­niszi hídfőállás kinek volt hasz­nára, várjon annak-e, aki itt ezt annyi ideig és olyan elkeseredetten védte, vagy annak, aki ott táma­dásai s­orán annyi vért, annyi időt, aldnigi anyagot és annyi kedvező alkalmat volt kénytelen eltéko­zolni. Aldo Valeri, az olasz rádió poli­tikai kommentátora — amint a „Bnd. Tud." Milánóból jelenti — a „Corriere della Sera"-ban áttekin­tést nyújt a tunéziai hadszíntér je­lenlegi állásáról. Az áttekintésnek fő célja az ellenség hatalmas emberi és anyagi túlerejének kiemelése és ezzel kapcsolatban utalás a tengely­csapatok ellenállásának teljesítmé­nyére. Valeri a többi között a kö­vetkezőket írja: - -• Csak az, aki el tudja képzelni a sz­emben álló erők aránytalan­ság­át, méltányolhatja és mérheti fel a német és olasz védők bátor ellenállását és a támadónak a rá­kényszerített állóharcban okozott rendkívüli veszteségek legalább is erkölcsi hordere­jét. A tengely­csapatok sikeres védekezése újból bizonyítja az erkölcsi erő, a harci szellem és a hazaszeretet jelentő­ségét. A tunéziai hadszíntéren (/. német-olasz haderő állja az el­lenség ágyútüzét, amely olyan erejű, amilyenre valószínűleg eb­ben a­ háborúban eddig egyetlen­egy fronton sem volt példa és az ágyútűz megszűnése után kitör rejtekhelyéből és lövészárkaiból, ellentámadásokat intéz az ellen­ség ellen és véres közelharcra kényszeríti az ellenséges gyalog­ságot. Cikke végén Valeri leírja a drá­mai harcot, amely a tengeri után­pótlási vonalakon folyik. Az olasz lapo­k azonnali megtor­lást követelnek Anglia és az Egye­sült Államok ellen, válaszul az olasz polgári lakosság ellen intézett tá­madásokra — jelenti a „Bud. Tud."' Rómából. Az olasz lapok nyomaté­kosan hangsúlyozzák, hogy az an­gol és az amerikai repülők ember­telenül­ bánnak a lakossággal. Rob­banóanyagokkal töltött ceruzákat és töltőtollakat dobálnak le és Ca­gliari és Groseto lakosságát gép­puskából lőtték. Állításaik bizonyí­tására a lapok fényképeket is kö­zölnek. Mindezeknek a körülményeknek a hatása hozzájárul annak az érdek­lődésnek a fokozásához, amellyel a fasiszta párt szerdai nagy­gyűlését várják. Amint a „M. T. I." jelenti, egész Rómában nagy előkészületek foly­nak a fasiszta párt országos és tar­tományi vezetőinek szerdán délután 5 órakor megkezdődő nagygyűlé­sére. Ebből az alkalomból az egész római fasizmust mozgósítják s így a megmozdulás előreláthatólag valóságos adunája (egytől egyig való megjelenés) jellegét ölti majd. Valószínűnek látszik — folytatja, a jelentés —, hogy nagyfontosságú kijelentések hangzanak majd el. Az olasz fasiszta pártban megindí­tott változás újabb mozzanata az, hogy Mussolini kinevezte a fasiszta párt 21 új felügyelőjét. A felügye­lők nem a pártdirektóriumnak van­nak alárendelve, hanem közvetlenül a párttitkárnak. Az eddigi fel­ügyelőket fölmentették tisztségük­től. Az általános helyzet magyarázza azt, hogy a többi között seggel és hittel tehetjük naggyá és halhatatlanná hazánkat. Ehhez a belső jellegű utazáshoz messzemenő következtetéseket fűz­nek. Ez derül ki a „X. S. T." mad­ridi jelentéséből, amely a­ többi között a következőket közli: Mad­ridi politikai körök véleménye sze­rint Franco államfő délspanyol­országi utazása túlnő a puszta láto­gatás jelentőségén. Kísérete össze­tételéből, valamint Francónak abból a szándékából, hogy a földközi­tengeri partvidék védelmi berende­zéseit felülvizsgálja, arra követ­keztetnek, hogy ennek a látogatásnak katonai és állam­politikai háttere van. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek a spanyol kormány terveire, hogy kiépíti a partvédelmet és újjá­szervezi a délspanyolországi ka­tonai kerületeiket. A huelves láto­gatás után Franco ,Jerez és Cadiz környékén, valamint a gibraltári szoros közelében megtekinti a parti erődítéseket. Ezután a déli föld­közitengeri partvidéken tesz láto­gatást és különösen a malagai, almeriai, granadai és jaeni katonai berendezéseket és bányákat tekinti meg. Madridi politikai körökben — folytatja a „X. S. T."-jelentés — rá­mutatnak arra, hogy az államfő olyan területeken tesz látogatást, amelyek Észak-Afrika angol-ameri­kai megszállása óta katonai-politi­kai szempontból különösen érde­kessé váltak Spanyolország észak­afrikai igényei közismertek. „Római politikai körökben — közli a „T. P." — nem csekély feltűnést kelt a Stefan­i-ügynökség jelentése, amely szerint a mexikói forra­dalmi spanyol szervezet titkára, Bergera kijelentette, hogy csu­pán Washington felhatalmazá­sát várják, hogy Mexikóban köztársasági spanyol kormányt alakítsanak. Ezzel újabb emigráns kormány alakulna — folytatja a ,,T. P."­jelentés —, mint amilyen London­ban angol védelem alatt már nagy­számban van. A Stefani-jelentés­ebeti a ,United Press" jelentése nek a­­Lz elsötétítés időpontja ma: éra Spanyolország magatartása és jövője körü­l egyre is több találgatás és következte­tte lát napvilágot. A Stefani madridi távirata hírt ad arról, hogy Franco tábornok or­szágos körútja során Huelvába ér­kezett és az ott tartott népgyűlésen, amelynek folyamán győzelmi kar­dot nyújtottak át neki, beszédet mondott. Ebben a többi között ki­jelentette, hogy a falange-mozga­lom nem a hatalomért való harc egyik közjátéka, hanem visszatérés az ősi spanyol hagyományokhoz, a hatalom egységéhez. Hangoztatta azután, hogy Spanyolország­ hatalmának süly­lyedése nem jelentette a nép süllyedését, h­anem­ a vezető osz­tályok és politikájuk kudarcát. Vázolta azután a három lehetséges kormányformát, a liberális, marxista é­s a totális rendszert, majd így folytatta: Csakis fegyelemmel, egy­

Next