Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-06 / 101. szám
A SZOCIÁLDEM OKRATA PÁRT KÖ Z P O NT I L AP JA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Páncéloscsata a tunéziai front középső szakaszán Berlin állásfoglalása Eden alsóházi beszédéhez. — Sikorski rádióbeszéde a lengyelszovjet viszonyról. — A volt moszkvai USA nagykövet készíti elő Roosevelt, Churchill és Sztálin értekezletét Teljes erővel folyik a nyugati légiháború. Újabb német különjelentés 16 hajó elsüllyesztéséről kernet hivatalos közlés Krimszkaja kiürítéséről A tunéziai harcok állanak ezidei E front legújabb eseményei mutatszerint az érdeklődés előterében. Cják, hogy Tunéziában végső kifejlődés előtt áll a helyzet, amely körülmény alkalmat nyújt az olasz sajtónak, hogy rámutasson az itt folyó küzdelem súlyosságára és jelentőségére. Appelius a „Popolo d'Italia" hasábjain m megjelent és a „DNB" jelentésében ismertetettcikkében ipa: A hatalmas brit világbirodalomnak az Egyesült Államok támogatása ellenére három évre volt szüksége, hogy Afrikában a mai helyzetbe kerüljön. Az angolszászok rendelkeznek az afrikai szárazföld minden anyagi ereje felett, így minden erő az ő oldalukon volt. Olaszország ezzel szemben annyi hátránnyal küzd és ellenfelei mégsem érték el céljaikat Afrikában, ahol az olasz csapatok és német szövetségeseik hősi elhárítóharcokat folytatnak. Afrika továbbra is a legerősebb brit és északamerikai csapatokat köti le és ezek hiányoznak a többi csatatéren, ahol ugyancsak súlyos veszélyt háríthatnának el, vagy komoly hadászati helyzetek kialakulását akadályozhatnák meg, amelyek így elkerülhetetlenül megérnek. Ésmindezeknek a hadászati előfeltételeknek a biztosítása sem volt elegendő a háború megnyerésére, mert ez a gigászi harc olyan hatalmas arányú, hogy öt vagy tíz eredményes csapás még Tieru hozhat döntést. Az angolszászok most lassanként ébrednek erre a tényre, amit a háromhatalmi egyezmény államai annyi győzelem tapasztalata során ismertek fel. A történelem annak idején majd megmutatja, hogy a tuniszi hídfőállás kinek volt hasznára, várjon annak-e, aki itt ezt annyi ideig és olyan elkeseredetten védte, vagy annak, aki ott támadásai során annyi vért, annyi időt, aldnigi anyagot és annyi kedvező alkalmat volt kénytelen eltékozolni. Aldo Valeri, az olasz rádió politikai kommentátora — amint a „Bnd. Tud." Milánóból jelenti — a „Corriere della Sera"-ban áttekintést nyújt a tunéziai hadszíntér jelenlegi állásáról. Az áttekintésnek fő célja az ellenség hatalmas emberi és anyagi túlerejének kiemelése és ezzel kapcsolatban utalás a tengelycsapatok ellenállásának teljesítményére. Valeri a többi között a következőket írja: - -• Csak az, aki el tudja képzelni a szemben álló erők aránytalanságát, méltányolhatja és mérheti fel a német és olasz védők bátor ellenállását és a támadónak a rákényszerített állóharcban okozott rendkívüli veszteségek legalább is erkölcsi horderejét. A tengelycsapatok sikeres védekezése újból bizonyítja az erkölcsi erő, a harci szellem és a hazaszeretet jelentőségét. A tunéziai hadszíntéren (/. német-olasz haderő állja az ellenség ágyútüzét, amely olyan erejű, amilyenre valószínűleg ebben a háborúban eddig egyetlenegy fronton sem volt példa és az ágyútűz megszűnése után kitör rejtekhelyéből és lövészárkaiból, ellentámadásokat intéz az ellenség ellen és véres közelharcra kényszeríti az ellenséges gyalogságot. Cikke végén Valeri leírja a drámai harcot, amely a tengeri utánpótlási vonalakon folyik. Az olasz lapok azonnali megtorlást követelnek Anglia és az Egyesült Államok ellen, válaszul az olasz polgári lakosság ellen intézett támadásokra — jelenti a „Bud. Tud."' Rómából. Az olasz lapok nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az angol és az amerikai repülők embertelenül bánnak a lakossággal. Robbanóanyagokkal töltött ceruzákat és töltőtollakat dobálnak le és Cagliari és Groseto lakosságát géppuskából lőtték. Állításaik bizonyítására a lapok fényképeket is közölnek. Mindezeknek a körülményeknek a hatása hozzájárul annak az érdeklődésnek a fokozásához, amellyel a fasiszta párt szerdai nagygyűlését várják. Amint a „M. T. I." jelenti, egész Rómában nagy előkészületek folynak a fasiszta párt országos és tartományi vezetőinek szerdán délután 5 órakor megkezdődő nagygyűlésére. Ebből az alkalomból az egész római fasizmust mozgósítják s így a megmozdulás előreláthatólag valóságos adunája (egytől egyig való megjelenés) jellegét ölti majd. Valószínűnek látszik — folytatja, a jelentés —, hogy nagyfontosságú kijelentések hangzanak majd el. Az olasz fasiszta pártban megindított változás újabb mozzanata az, hogy Mussolini kinevezte a fasiszta párt 21 új felügyelőjét. A felügyelők nem a pártdirektóriumnak vannak alárendelve, hanem közvetlenül a párttitkárnak. Az eddigi felügyelőket fölmentették tisztségüktől. Az általános helyzet magyarázza azt, hogy a többi között seggel és hittel tehetjük naggyá és halhatatlanná hazánkat. Ehhez a belső jellegű utazáshoz messzemenő következtetéseket fűznek. Ez derül ki a „X. S. T." madridi jelentéséből, amely a többi között a következőket közli: Madridi politikai körök véleménye szerint Franco államfő délspanyolországi utazása túlnő a puszta látogatás jelentőségén. Kísérete összetételéből, valamint Francónak abból a szándékából, hogy a földközitengeri partvidék védelmi berendezéseit felülvizsgálja, arra következtetnek, hogy ennek a látogatásnak katonai és állampolitikai háttere van. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek a spanyol kormány terveire, hogy kiépíti a partvédelmet és újjászervezi a délspanyolországi katonai kerületeiket. A huelves látogatás után Franco ,Jerez és Cadiz környékén, valamint a gibraltári szoros közelében megtekinti a parti erődítéseket. Ezután a déli földközitengeri partvidéken tesz látogatást és különösen a malagai, almeriai, granadai és jaeni katonai berendezéseket és bányákat tekinti meg. Madridi politikai körökben — folytatja a „X. S. T."-jelentés — rámutatnak arra, hogy az államfő olyan területeken tesz látogatást, amelyek Észak-Afrika angol-amerikai megszállása óta katonai-politikai szempontból különösen érdekessé váltak Spanyolország északafrikai igényei közismertek. „Római politikai körökben — közli a „T. P." — nem csekély feltűnést kelt a Stefani-ügynökség jelentése, amely szerint a mexikói forradalmi spanyol szervezet titkára, Bergera kijelentette, hogy csupán Washington felhatalmazását várják, hogy Mexikóban köztársasági spanyol kormányt alakítsanak. Ezzel újabb emigráns kormány alakulna — folytatja a ,,T. P."jelentés —, mint amilyen Londonban angol védelem alatt már nagyszámban van. A Stefani-jelentésebeti a ,United Press" jelentése nek aLz elsötétítés időpontja ma: éra Spanyolország magatartása és jövője körül egyre is több találgatás és következtette lát napvilágot. A Stefani madridi távirata hírt ad arról, hogy Franco tábornok országos körútja során Huelvába érkezett és az ott tartott népgyűlésen, amelynek folyamán győzelmi kardot nyújtottak át neki, beszédet mondott. Ebben a többi között kijelentette, hogy a falange-mozgalom nem a hatalomért való harc egyik közjátéka, hanem visszatérés az ősi spanyol hagyományokhoz, a hatalom egységéhez. Hangoztatta azután, hogy Spanyolország hatalmának sülylyedése nem jelentette a nép süllyedését, hanem a vezető osztályok és politikájuk kudarcát. Vázolta azután a három lehetséges kormányformát, a liberális, marxista és a totális rendszert, majd így folytatta: Csakis fegyelemmel, egy