Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-08 / 103. szám
Ma: Teljes heti rádióműsor külön mellékleten 71. évfolyam 103. szám Budapest, 1943 május 8. szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 3MH1 Az elsötétítés időpontja ma: &JL óra Tovább folynak a súlyos elihárítóharcok Tuniszban , í ti • A.) y Újabb tanácskozások Londonban és Moszkvában a lengyel-szovjet viszonyról Churchill is Moszkvába utazik? A fasiszta párt főtitkára a csüggedők és a polgárellenes izgatás ellen ". A második világháború lényegéről és természetéről többféle elvi és elméleti megállapítás hangsorolt el. Maga Göbbels birodalmi minniszter is sok adattal járult hozzá a megállapításokhoz. Cikkeiben beszélt a gazdasági javak igazságtalan elosztásáról, a német nép élettérre való jogáról, a szembenálló felek németellenes politikájáról, a német nép hivatásáról és hasonlókról. Legújabb cikkében, mely „A háború és a zsidók" címmel a „Das Treich"-ban jelent meg, a következőket állapítja meg: Ez a háború faji háború. Ha a harcot a tengelyhatalmak elvesztenék, nem volna többé gát, amely Európát a zsidó bolsevista elárasztástól megmentené. A miniszter szerint ez a háború a zsidó faj háborúja az árja emberiség ellen és az emberiség számára csak egyetlen lehetőség van: Vagy kiküszöböli ezt a veszélyt, vagy tönkremegy. A továbbiakban Gübbels rámutat arra, hogy a Führer egyetlen prófétai kijelentése sem teljesedik be olyan félelmetes biztonsággal és következetességgel, mint az, ha a zsidóság második világháborút robbant ki, ez a háború nem az árja emberiség megsemmisítését, hanem a zsidó faj kiküszöbölését eredményezi. Ez a folyamat világtörténelmi jelentőségű — állapítja meg és így folytatja: Már ma is észrevehető," hogyan igyekszik a zsidóság, a fenyegető katasztrófa közeledtével lassan eltűnni is háttérben. A zsidósággal szemben csak egy választás van: vagy átengedni neki a hatalmat, vagy pedig teljesen kivenni a kezéből. Mi a második utat választottuk. Az olasz sajtó feltűnő helyen és nagy terjedelemben foglalkozik Mussolini miniszterelnöknek lapunk hasábjain is ismertetett beszédével. Ezenkívül ismerteti Scorzának, a fasisztapárt főtitkárának apártvezetőség ülésén elmondott beszédét. Ebben a többi között hangoztatta, hogy a Duce akaratának megfelelően a párt életének gyorsabb ütemet ad, hogy azok, akik kifulladtak, lemaradjanak és olyan harcos szervezetet akar a pártnak adni, hogy a csüggedők és a bátortalanok ne tarthassanak lépést. Nem szabad megengedni, hogy a pártvezetői megbízatás foglalkozássá alacsonyodjék le. A párt kebelében nincs szükség drasztikus értelemben vett tisztogatásra, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell szigorú kiválogatás végrehajtása és nem kell a méltatlan elemek félretolása. A haszonlesőket és hűtleneket kíméletlenül félre fogjuk tolni az útból — mondotta. A párttitkár ezután elismerte, hogy a fasiszta forradalom bizonyos elveinek végrehajtása késedelmet szenvedett. A késedelmet azonban csakis a haza védelméből folyó szükségességek okozták. Nincs''tehát' szükség forradalmi alkotmányra '— folytatta —, hanem az eredeti Mussolini-féle elgondolásokhoz kell visszatérni, amelyektől némileg bizony eltávolodtunk. A ,,polgárellenes" izgatásnak véget kell vetni, mert az effajta izgatás egyszerűen bűn olyan pillanatokban, amikor az olasz társadalom minden osztálya egyformán teljesíti kötelességét. Nyomatékosan hangsúlyozta Iscorza főtitkár, hogy a háborúval kapcsolatban meg kell valósítani az egész nép elszánt egységét; irtóharcot hirdetett mindazok ellen, akik a háborúból biztos nyereséget akarnak húzni és felszólította az olasz népet, hogy működjék közre a suttogó propaganda és a kétség fészkeinek kiirtásában. Arra a kérdésre, ki nyeri meg a háborút? — Scorza így válaszolt: — Ezt a háborút nem az a nemzet nyeri meg, amelyik katonai téren megnyeri az utolsó csatát, hanem az, amelynek idegei jobbaknak bizonyulnak és amely egy órával tovább tud kitartani a másiknál. A békét pedig az a nemzet nyeri meg, amelyik nagyobb egységgel és fegyelmezettséggel tud majd leülni a tárgyalóasztalhoz s amelynek eredeti megoldásai lesznek a háborúutáni problémák megoldására. A háborút és békét az a fasiszta olasz nép nyeri meg, amely hisz a katolikus vallásban, amely a savoyai házban elismeri a nemzeti dicsőség jelképét és amely engedelmeskedik a Duce lángeszének. A fasisztapárt főtitkára beszédét ezekkel a szavakkal zárta: — Akármi is történjék, minden időben s minden ponton elszántsággal és ha kell, ádázadsággal fogunk harcolni egészen a győzelemig. Mi elbukni sem tudnánk másként, mint szépen, méltóságteljesen és becsülettel, hogy azok, akik utánunk jönnek, méltóságban és becsületben élhessenek. * O Slimson hadügyminiszter — közli a „Bud. Tud." washingtoni távirata — a tunéziai helyzetről kijelentette, hogy szerinte a hadszíntér összeszűkülésével a tunéziai Harcok végső szallasiukba érkeztek. Rámutatott ezután arra, hogy a tengelycsapatok zöme épségben van és semmi jel sincs arra, hogy a kiürítésre készülnének. Egy szűk határok közé szorított területen kipróbált harcerejű hadsereg áll és minden jel arra mutat, hogy ez a hadsereg küzd majd. Giraud tábornok a francia munkásmozgalom képviselői előtt elmondott beszédében kijelentette, hogy nézete szerint május hónapban éri el végső kifejlődését a tunéziai háború és 1911-ben az európai háború. Giraud ezután a háború utáni Franciaországról beszélt és szociális reformokat hangoztatott, amelyeknek az elavult kapitalista rendszert fel kell vállalniuk. Megjegyezte, hogy a nemzet valamennyi osztálya részesedésének állapota következik majd be a háború után. Franciaországnak törekednie kell a legkisebb munkabérek megállapítására és arra, hogy diktatórikus alapelvek mellőzésével javítsa meg a szociális helyzetet. Ezután a munkásság háborús teljesítményének fontosságáról beszélt. A „Daily Telegraph" jelentése szerint, amint a „Bud. Tud." Londonból közli, Giraud tábornok újabb meghívást küldött De Gaullenak. A meghívóban a tervezett értekezlet színhelyéül új helységet javasol, amely közelebb fekszik Algírhoz, mint az előzőleg az értekezlet színhelyéül javasolt hely. A lap közli továbbá: Francia körök rámutatnak arra, hogy De Gaulle nem azért ajánlotta Algírt, mert tömegtüntetésekre számít, sőt hajlandó arra, hogy felhívással fordul a közvéleményhez minden ilyen természetű tüntetés elkerülésére. Írtunk arról, hogy Muselier tengernagyot Algírba hívták meg. A „T. P." római távirata most a következőket közli: Muselier tengernagy, a bizertai tengeri erőd egykori főparancsnoka a közeli napokban Londonból jövet Algírba érkezik, ahol átadja Giraud tábornoknak De Gaulle üzenetét. Amint az algíri rádió közli, az üzenet kifejti De Gaulle álláspontját a disszidens tábornokok külöbönálló tanácskozására vonatkozólag. Azonkívül De Gaulle közli a találkozás színhelyére vonatkozó kívánságát is. Ideiktatjuk a „M. T. I." következő berni jelentését: A libériai néger köztársaság monroviai híradás szeriint William V. S. Tubmant választotta meg elnökévé. Tubman 48 éves ügyvéd, a legfőbb bíróság tagja. A köztársaság alelnökévé Simpson eddigi külügyminisztert választották meg.S A „Svenska Dagbladet" című stockholmi lap newyorki jelentése szerint az amerikai közvélemény egyre nagyobb mértékben foglalkozik a jövő év novemberében megtartandó elnökválasztással. A tudósítás szerint a túlnyomó többség azon a véleményen van, hogy Rooseveltet negyedszer is jelölik az elnökségre és kisebbségben levőnek mondja azokat, akik azt állítják, hogy 1944-ben végefelé jár majd a háború és egy túlerőltetett Roosevelt ebben az esetben nem kockáztathatja a jelöltséget és az esetleges vereséget. A köztársaságiak nyíltan beismerik, hogy Roosevelt továbbra is uralkodik az USA politikai élete fölött és személyében sokkal erősebb, mint saját pártja és így hiábavaló lenne a harc felvétele Roosevelt negyedik jelölése ellen. Az elnök azonban csak az utolsó pillanatban adja majd tudtul a kérdésben elfoglalt álláspontját, mert a háborús helyzet mindenekfölött való kérdés és az egész belpolitikai élet feszült. Roosevelt nagyon jól tudja, hogy egy újrajelölés esetén bekövetkező veresség nemcsak az ő személyét illetlen, hanem neemzeti és nemzetközi