Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)
1943-06-18 / 136. szám
4. oldal 59 reformtervek megvitatásánál éles fellentétek merültek fel. Giraud és hívei, mint túlságosan radikálisakat, elutasították a terveket. A jelenlevők nem szabadulhattak attól a benyomástól, hogy az ellentétek a követendő módszer tekintetében sokkal mélyebbek, mint ahogy ez feltehető volt. Két egymásra következő nemzedék mély ellentéte nyilatkozott meg: De Gaulle kimondottan modernista, míg Giraud még a régi iskola híve. Algírban általánta Catroux tábornok közvetítő tevékenységére számítanak. Catrouxnak már eddig is sikerült megegyezéssel elhárítania a tárgyalások több súlyos akadályát. A hadseregreform kérdésében való ellentétet még fokozza a hadsereg főparancsnokságnak vitatott kérdése is. Giraud tudvalevően a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy főparancsnoki tisztjét megtartsa, ami leküzdhetetlen nehézségeket okozna a hadseregreform megoldásában. Smuts tábornok, délafrikai miniszterelnök, amint a „Bud. Tud." pretoriai távirata közli, a szövetségesek zászlónapja alkalmából mondott beszédében a többi között kijelentette, hogy most új szakad.. következik az időszámításban s ennek az új szakasznak jövendő jelentőségét senki sem becsülheti alá. Szerinte a történelem megmutatja majd, hogy a mostani időnek rendkívüli jelentősége van a civilizációra. * AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT KONGRESSZUSÁN elhangzott Morrisok-beszéd és ennek fejleményei az érdeklődés középpontjában állanak. Morrison beszédében azokon kívül, amit már közöltünk, a kommunista párt felvételi kérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a munkáspártnak az angliai kommunista párthoz való viszonya és ama iszony között, amely Anglia és a Szovjet Unió között fennáll, határozott és nem mellőzhető különbség van. A munkáspárt állandóan hirdette a Szovjet Unióval való barátságot és rajta senki sem tesz túl azon a kívánságon, hogy a Szovjetuniót a legmesszebblenően támogassa. A Komintern feloszlatásának határozatát nagy örömmel fogadták és ennek a határozatnak a folyománya nem lehet más, mint az a tanács, hogy az angol kommunista párt is oszoljék föl. A „Bud. Tud." londoni távirata erre vonatkozóan a következőket jelenti: A kommunista párt fölvételi kérelmét a munkáspárt nagygyűlése kétharmad többséggel vetette el. Ez általában megfelel a munkáspárt köreiben uralkodó hangulatnak. Londoni körökben megjegyzik, hogy a munkáspárt és az angol szakszervezetek nem politikai szempontok figyelembevétele alapján helyezkedtek erre az álláspontra, hanem annak a szilárd angol hagyománynak az alapján, amely az angol nép második természetévé vált, mégpedig a demokratikus beállítottság alapján. Az angol munkáspárt nagy többsége még ma sem kíván kompromiszumot olyan szervezettel, amely a demokratikus alapelveket nyíltan megtagadja. Ezen a felfogáson a Komintern feloszlatása semmit sem változtatott. A munkáspárti értekezlet egyébként a szerdai napon a háború utáni segítőakció kérdéseivel foglalkozott. Egyhangúlag olyan határozatot hoztak, hogy a segítőakciónak különbség nélkül valamennyi népre ki kell terjednie. Dalton miniszter közölte, hogy a nemzetközi értekezlet, amely a háború utáni segítség és újjáépítés tervezetének megalkotásával foglalkozik majd, valószínűen már a jövő hónapban összeül. (Az értekezlet összehívásáról szóló jelentést már az előzőekben ismertettük.) Az értekezlet végül egyhangúlag olyan határozati javaslatot szavazott meg, amely követeli, hogy Angliában az élelmiszer- és szállításügy racionalizálását a háború után is mindaddig fenntartsák, amíg Európában aviszonyok nem tekinthetők normálisoknak. Az értekezlet negyedik, csütörtöki napja a háború után való újjáépítés tervével foglalkozott. Shinwell indította el a vitát azzal, hogy a tervek egy részét még nem dolgozták ki, mert nincsenek tisztában azzal, hogy milyen tempóban következik be a magánkézben levő gazdaságnak köztulajdonná való tétele. Több szónok a vita folyamán követelte, hogy a polgári légiközlekedést a háború után semmi szín alatt ne szolgáltassák ki magánnyerészkedésnek. Mások azt a kívánságot hangoztatták, hogy a háború után ne hanyagolják el a hajózást, mint ahogy ezt a háború előtt tették. A vasutasok egyik képviselője valamennyi szállítóeszköz nacionalizálását követelte. NfcPSZÄVA If^E©*"jwurnu w psitÄR"" Berlin a német-orosz békekötésről terjesztett hírekről (Berlin, június 17.) illetékes német helyről közlik tájékoztatásul. A „TS'ya Daglight" azt a hírt terjesztette, hogy magasrangú német katonatisztek és a Szovjet Unió képviselői, így például Kollontay asszony, stockholmi szovjet követnő között tárgyalások folytak a Németország és a Szovjet Unió között megkötendő békéről. A Wilhelmstrassen feleslegesnek tartják, hogy közelebbről foglalkozzanak az ilyen híreszteléssel, amelyet csak „nevetséges képtelenségnek" nevezhetnek. („M. T. I.") Az idei búcsú a városszélen Bármilyen szárnyú reggelre virradt is a város vasárnap, azért meglátszik a közeledő nyár. A városszéli kertekben hagymák és más veteményesek között ott virítanak nagy bokrokban a rózsák, a vérvörös pünkösdi rózsák. A külvárosban megérkezett az idei búcsú. Ez a búcsú más, mint például azok, amelyeket a város szívében tartanak. Van itt céllövölde, fényképész, körhinta és ringlispíl. Tévedés ne essék, az utóbbi kettő nem egy. A ringlispíl ugyanis tarka-barka állatokból áll, míg a körhinta egy sereg láncra akasztott ülőalkalmatosságot foglal magában. Aki ezen kibír egy-két menetet, az már a tengeryketességget sem kapja meg. A cél közös. Forogni, forogni, akár a világból is kiforogni. A hajtóerő nem villany, sőt nem is gőz, hanem emberi erő, méghozzá gyerekemberi. Nyolc-tíz apró emberke tolja, tolja, fent a körhinta tetején, az ott levő tengelyen forgó gerendákat s így hozza forgásba az üzemet. Van itt persze más üzem is. Két földbeásott rúd között, két méter magasságban, drótkötél feszül, ezen dolgoznak az artistficsemeték. A családfő s a legnagyobb fiú a zenekar, míg az apróságok artistamutatványokat végeznek a drótkötélen. Kezdődik délatől, 11 órakor tart az esti éi 10 órai zárásig. Megállás nincs, azalatt a tíz óra alatt meg kell keresni a Xzi egészheti kenyeret. A csinadrata szól s a búcsú típe tehetségéhez mérten adakozik a minduntalan körbejáró csörgő Perseline. A lárma a búcsú egész területén vásári méreteket ölt, ám ahol zeneszó és jókedv, ott mi baj lehet? Villanyerő helyett A ringlispíl és a körhinta keringési ideje nagyon rövid, de ezt alig veszi valaki is észre. Aki menetenként a SO fillért lefizeti, az aligha, akik meg fent az üzem tetején dolgoznak a taposómalomban, azoknak meg egyenesen kapóra jön a gyakori szünet, akárcsak az üzem trombitásának és nagy dobosának, akik ilyenkor ismét rágyújtanak ki tudja hányadszor eloltott cigarettájukra. Kettőt-hármat szippanthatnak csupán, mert a csengő ismét megadja a jelt s keződik az újabb menet. Amelyik fiú beáll tolni a ringlispíl, vagy a körhinta rúdját, az öt menet után egy menetet utazhat, természetesen, máslent. Fizetés természetben. — Kinek milyen a szerencséje, olyan a nyereménye! — kínálja egy rekedt hang a 90 filléres zsákbamacskát. A gyorsrajzolók 70 ülléstől két pengőig, percek alatt, bárkit lerajzolnak. Mindenki tíz évvel fiatalabb ezeken a képeken és ez biztosítja a művész sikerét. Eltűntek a mézesbábosok Hanem a búcsúk elmaradhatatlan mézesbábossátrait hiába keressük, eltűntek. Ezekkel együtt tűntek el a nagy és kis szívek, a huszárok, a babák, a puszedlik, amelyeket utóbb mézescsóknak is neveztek. A mézesbábosok helyett itt vannak a lélekbelátók sátrai és csekély 20 fillér ellenében mindenki írásban kapja a jövőjét. Idők jele, hogy az 50 filléres főzőkanalakon a szerelmi vallomások mellett ilyenek is olvashatók: „Ehes vagyok". ..Nagy a flamó. Aki esetleg nem tudná, a kettő egy és ugyanazt jelenti. Hat nyírás fogadásból A papírtrombiták harsognak, az árusok hangosan kínálják portékájukat, mindenfelé a zene szól és a búcsú legforróbb óráit éli. Bizonytalanul lápkadó bácsi vállán lónyírógépet cipel. — Bácsi, mennyiért nyírná meg a barátomat? — kérdi a jókedvű társaságból egyik fiatalember, amiközben bozontoshajú barátjára mutat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a próbn, vagyis a városszélen vagyunk, ahol a lónyíró bácsit már is tisztes nézőtábor veszi körül. Az emberek megérzik, hogy itt valami készül. Ingyen cirkusz! — A lovat 10—20 pengőért, de magát egy fröccsért megnyírom jelenti ki a bácsi nagy derültség közepett. — Na. Pista! Két litert fizetek, ha meghagyod magad nyírni! — hangoskodik a társaság egyik tagja. — Az is gazember, aki nem állja! — mondja a bozontoshajú. A többi már pillanatok műve. Fürge gyerekek téglából ülést készítenek, amin a bozontoshajú helyet foglal. — Sima vagy frizurahajvágás? — érdeklődik a nyírógépes. Az egyik fiú elkezdi forgatni a nyírógép kurblissát s a készülék máris szántja a barázdákat a bozontos fején. Öt perc sem telik bele s ott áll az áldozat csúnyán megnyírtam majd az egész társaság, a nyíró bácsival együtt, nagy nevetgélések kíséretében elvonul a vendéglő irányában. Bábeli hangzavarban folyik tovább a búcsú , ember ember hátán tolong. Alkonyodik, sőt itt a záróóra. A búcsú szélén a drótkötélen dolgozó artistacsalád omnibuszkocsijának a kéménye füstöl. Az anya a vacsorát készíti, az apa a bevételt számolgatja, míg az apró művészek egy kiskutyával játszanak. Most gondtalan gyermekek s nem kenyérkeresők. A tér túlsó feléről énekszó hallatszik: „Nyugszik az éj csendesen , én hazamegyek rendesen." Az eldobott papírok tömege bokáig ér, ami emlékeztet majd holnap reggel arra, hogy búcsú volt a óvárosszélen. .. A magyar nyelvhez „Szerelmi szonettek « magyar nyelvhez" — ez" az alcíme Gömöri Jenő Tamás fönti című kis ars poetica-jának, amely nemesveretű szonettekben száll szerbe az úgynevezett purizmussal, a magyar nyelvet az idegen szavaktól minden úron megtisztítani akaró irányzattal. Szonettjeit a purizmus elleni küzdelem vezetőjének, Zolnai Béla professzornak ajánlja és ezzel is aláhúzza szándékait. Gömöri maga hivatott képviselője a magyar nyelvszépségnek s éppen a napjaink eszmekavargásában idején mondja el a magyarul nem tudó nem egy magyarkodó számára: A jövevényszó nem halál s nem is veszély, nem kell, hogy minden szód, a szellemed legyen Fertőzetlen magyar és az, aki letted. • Az egész kis mű dúsvirágú hódolat a magyar nyelv szépsége előtt. Hogyan köszönjem neked, óh, Nyelvem, hogy engem Bölcsőmben oly dúsgazdaggá tettél muzsikád S szavaid felmérhetetlen kincsével? Mit ád Vissza a szárd? Zenéddel örök életedet zengem! Vagy másutt: Sem az idegen szó kezdi ki fádat, Rágja törzsöd" szóként, magyarrá válik bohódban a, vendég szók zöme váltig: Szeretet tisztítson, ne a vak imádat. Nagy gyönyörűséggel forgattuk a Székely-nyomda kiadásában megjelent kis mű lapjait. sz. s. — Veszteségünk. Révész István, reszelővágó elvtársunk meghalt. Érzékeny veszteség érte elhunytával pártunkat és a Vasasszövetséget. Hatvanhétéves korában hosszas szenvedés után távozott el tőlünk. Több mint három évtizede volt kiváló tagja a Vasasszövetségnek és e hosszú idő alatt állandóan részt vett a párt- és a szakszervezeti mozgalomban. Egyike volt azoknak, akik fáradságot nem ismerve küzdöttek a munkásság felszabadításáért, és jobblétéért. A reszelővágómunkások megszervezése körül különösen nagyok az érdemei és szaktársai körében ezért mindig megbecsülésben és szeretetben volt része. Emlékét is szeretettel, fájdalommal és szomorúsággal őrizzük meg. Ma, pénteken délután 5 órakor temetjük a rákospalotai temető halottasházából. KOSSUTH DEMOKRÁCIÁJA: 1. Kiáltvány Amerika szabad népéhez 2. A dunai államkonföderáció és a nemzetiségi kérdés 3. Magyarország alkotmánya Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Ács Tivadar Bevezetést írta: Szakasits Árpád ÁRA 320 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Contincca 4) és a Népszava - könyvkereskedésben (VII. ker., Erzsébet körút 35). Köteteink előfizetőinek a Népszava kihordói kikézbesítik