Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)

1943-06-18 / 136. szám

4. oldal 59 reformtervek megvitatásánál éles fellentétek merültek fel. Giraud és hívei, mint túlságosan radikálisa­kat, elutasították a terveket. A je­lenlevők nem szabadulhattak attól a benyomástól, hogy az ellentétek a követendő módszer tekintetében sokkal mélyebbek­, mint ahogy ez feltehető volt. Két egymásra kö­vetkező nemzedék mély ellentéte nyilatkozott meg: De Gaulle kimon­dottan modernista, míg Giraud még a régi iskola híve. Algírban általá­n­­ta Catroux tábornok közvetítő te­vékenységére számítanak. Catroux­nak már eddig is sikerült megegye­zéssel elhárítania a tárgyalások több súlyos akadályát. A hadsereg­reform kérdésében való ellentétet még fokozza a hadsereg főparancs­nokságnak vitatott kérdése is. Gi­raud tudvalevően a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy főparancs­noki tisztjét megtartsa, ami leküzd­hetetlen nehézségeket okozna a had­seregreform megoldásában. Smuts tábornok, délafrikai mi­niszterelnök, amint a „Bud. Tud." pretoriai távirata közli, a szövetsé­gesek zászlónapja alkalmából mon­dott beszédében a többi között ki­jelentette, hogy most új szakad.. következik az időszámításban s en­nek az új szakasznak jövendő jelen­tőségét senki sem becsülheti alá. Szerinte a történelem megmutatja majd, hogy a mostani időnek rend­kívüli jelentősége van a civilizá­cióra. * AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT KONG­RESSZU­SÁN elhangzott Mor­­risok-beszéd és ennek fejleményei az érdeklődés középpontjában álla­nak. Morrison beszédében azokon kívül, amit már közöltünk, a kom­munista párt felvételi kérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a munkáspártnak az angliai kommu­nista párthoz való viszonya és ama iszony között, amely Anglia és a S­zovjet­ Unió között fennáll, hatá­rozott és nem mellőzhető különbség van. A munkáspárt állandóan hir­dette a Szovjet­ Unióval való barát­ságot és rajta senki sem tesz túl azon a kívánságon, hogy a Szovjet­uniót a legmesszebb­lenően támo­gassa. A Komintern feloszlatásának határozatát nagy örömmel fogadták és ennek a határozatnak a folyo­mánya nem lehet más, mint az a tanács, hogy az angol kommunista párt is oszoljék föl. A „Bud. Tud." londoni távirata erre vonatkozóan a következőket jelenti: A kommunista párt föl­vételi kérelmét a munkáspárt nagy­gyűlése kétharmad többséggel ve­tette el. Ez általában megfelel a munkáspárt köreiben uralkodó han­gulatnak. Londoni körökben meg­jegyzik, hogy a munkáspárt és az angol szakszervezetek nem politikai szempontok figyelembevétele alap­ján helyezkedtek erre az állás­pontra, hanem annak a szilárd an­gol hagyománynak az alapján, amely az angol nép második ter­mészetévé vált, mégpedig a demo­kratikus beállítottság alapján. Az angol munkáspárt nagy többsége még ma sem kíván kompromis­zu­mot olyan szervezettel, amely a demokratikus alapelveket nyíltan megtagadja. Ezen a felfogáson a Komintern feloszlatása semmit sem változtatott. A munkáspárti értekezlet egyéb­ként a szerdai napon a háború utáni segítőakció kérdéseivel foglalkozott. Egyhangúlag olyan határozatot hoztak, hogy a segítőakciónak kü­lönbség nélkül valamennyi népre ki kell terjednie. Dalton miniszter közölte, hogy a nemzetközi értekez­let, amely a háború utáni segítség és újjáépítés tervezetének megalko­tásával foglalkozik majd, való­színűen már a jövő hónapban összeül. (Az értekezlet összehívásá­ról szóló jelentést már az előzőek­ben ismertettük.) Az értekezlet vé­gü­l egyhangúlag olyan határozati javaslatot szavazott meg, amely követeli, hogy Angliában az élelmi­szer- és szállításügy racionalizálá­sát a háború után is mindaddig fenntartsák, amíg Európában a­­vi­szonyok nem tekinthetők normáli­soknak. Az értekezlet negyedik, csütör­töki napja a háború után való újjá­építés tervével foglalkozott. Shin­well indította el a vitát azzal, hogy a tervek egy részét még­ nem dol­gozták ki, mert nincsenek tisztában azzal, hogy milyen tempóban követ­ke­zik be a magánkézben levő gaz­daságnak köztulajdonná való tétele. Több szónok a vita folyamán köve­telte, hogy a polgári légiközleke­dést a háború után semmi szín alatt ne szolgáltassák ki magánnyerész­kedésnek. Mások azt a kívánságot hangoztatták, hogy a háború után ne hanyagolják el a hajózást, mint ahogy ezt a háború előtt tették. A vasutasok egyik képviselője vala­mennyi szállítóeszköz nacionalizálá­sát követelte. NfcPSZÄVA If^E©*"jwurnu w psitÄR"" Berlin a német-orosz békekötésről terjesztett hírekről (Berlin, június 17.) illetékes né­met helyről közlik tájékoztatásul. A „TS'ya Daglight" azt a hírt ter­jesztette, hogy magasrangú német katonatisztek és a Szovjet­ Unió képviselői, így például Kollontay asszony, stockholmi szovjet követnő között tárgyalások folytak a Német­ország és a Szovjet­ Unió között megkötendő békéről. A Wilhelm­strassen feleslegesnek tartják, hogy közelebbről foglalkozzanak az ilyen híreszteléssel, amelyet csak „nevet­séges képtelenségnek" nevezhetnek. („M. T. I.") Az idei búcsú a városszélen Bármilyen szárny­ú reggelre vir­radt is a város vasárnap, azért meg­látszik a közeledő nyár. A város­széli kertekben hagymák és más veteményesek között ott virítanak nagy bokrokban a rózsák, a vérvö­rös pünkösdi rózsák. A külvárosban megérkezett az idei búcsú. Ez a búcsú más, mint pé­ldául azok, amelyeket a város szívében tartanak. Van itt cél­lövölde, fényképész, körhinta és ringlispíl. Tévedés ne essék, az utóbbi kettő­­ nem egy. A ringli­spíl ugyanis tarka-barka állatok­ból áll, míg a körhinta egy sereg láncra akasztott ülőalkalmatosságot foglal magában. Aki ezen kibír egy-két menetet, az már a tengery­k­etes­ségget sem­ kapja meg. A cél közös. Forogni, forogni, akár a vi­lágból is kiforogni. A h­ajtóerő nem villany, sőt nem is gőz, hanem em­b­eri­ erő, még­hozzá gyerekemberi. Nyolc-tíz apró emberke tolja, tolja, fent a körhinta tetején, az ott levő tengelyen forgó gerendákat s így hozza forgásba az üzemet. Van itt persze más üzem is. Két földbeásott rúd között, két méter magasságban, drótkötél feszül, ezen dolgoznak az artistficsemeték. A családfő s a legnagyobb fiú a zene­kar, míg az apróságok artistamutat­ványokat végeznek a drótkötélen. Kezdődik délatől, 11 órakor t­a­­­rt az esti éi 10 órai zárásig. Megállás nincs, azalatt a tíz óra alatt meg kell ker­esni a Xzi egészheti kenyeret. A csinadrata szól s a búcsú típe tehetségéhez mérten adakozik a minduntalan körbejáró csörgő Per­sel­ine. A lárma a búcsú egész területén vásári méreteket ölt, ám ahol zene­szó és jókedv, ott mi baj lehet? Villany­erő helyett A ringlispíl és a körhinta kerin­gési ideje nagyon rövid, d­e ezt alig veszi valaki is észre. Aki meneten­ként a SO fillért lefizeti, az aligha, akik meg fent az üzem tetején dol­goznak a taposómalomban, azoknak meg egyenesen kapóra jön a gya­kori szünet, akárcsak az üzem trombitásának és nagy dobosának, akik ilyenkor ismét rágyújtanak ki tudja hányadszor eloltott ciga­rettájukra. Kettőt-hármat szippant­hatnak csupán, mert a csengő is­mét megadja a jelt s keződik az újabb menet. Amelyik fiú beáll tolni a ringlispíl, vagy a körhinta rúdját, az öt menet után egy mene­tet utazhat, természetesen, más­lent. Fizetés természetben. — Kinek milyen a szerencséje, olyan a nyereménye! — kínálja egy rekedt hang a 90 filléres zsákba­macskát. A gyorsra­jzolók 70 ül­lés­­től két pengőig, percek alatt, bárkit lerajzolnak. Mindenki tíz évvel fia­talabb ezeken a képeken é­s ez biz­tosítja a művész sikerét. Eltűntek a mézesbábosok Hanem a búcsúk elmaradhatatlan mézesbábossátrait hiába keressük, eltűntek. Ezek­kel együtt tűntek el a nagy és kis szívek, a huszárok, a babák, a puszedlik, amelyeket utób­b mézescsóknak is neveztek. A mézes­bábosok helyett itt vannak a lélek­belátók sátrai és csekély 20 fillér ellenében mindenki írásban kapja a jövőjét. Idők jele, hogy az 50 filléres főzőkanalakon a szerelmi vallomá­sok mellett ilyenek is olvashatók: „Ehes vagyok". ..Nagy a flamó­. Aki esetleg nem tudná, a kettő egy és ugyanazt jelenti. Hat nyírás fogadásból A papírtrombiták harsognak, az árusok hangosan kínálják portéká­jukat, mindenfelé a zene szól és a búcsú legforróbb óráit éli. Bizony­talanul lápkadó bácsi vállán ló­nyírógépet cipel. — Bácsi, mennyiért nyírná meg a barátomat? — kérdi a jókedvű társaságból egyik fiatalember, ami­közben bozontoshajú barátjára mu­tat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a prób­n, vagyis a városszélen vagyunk, ahol a lónyíró bácsit már is tisztes nézőtábor veszi körül. Az emberek megérzik, hogy itt valami készül. Ingyen cirkusz! — A lovat 10—20 pengőért, de magát egy fröccsért megnyírom jelenti ki a bácsi nagy derültség közepett. — Na. Pista! Két litert fizetek, ha meghagyod magad nyírni! — hangoskodik a társaság egyik tagja. — Az is gazember, aki nem állja! — mondja a bozontoshajú. A többi már pillanatok műve. Fürge gyerekek téglából ü­lést ké­szítenek, amin a bozontoshajú he­lyet foglal. — Sima vagy frizurahajvágás? — érdeklődik a nyírógépes. Az egyik fiú elkezdi forgatni a nyírógép kurblissát s a készülék máris szánt­ja a barázdákat a bozontos fején. Öt perc sem telik bele s ott áll az áldo­zat csúnyán megnyírtam majd az egész társaság, a nyíró bácsival együtt, nagy nevetgélések kíséreté­ben elvonul a vendéglő irányában. Bábeli hangzavarban folyik to­vább a búcsú , ember ember hátán tolong. Alkonyodik, sőt itt a záró­óra. A búcsú szélén a drótkötélen dolgozó artistacsalád omnibusz­kocsijának a kéménye füstöl. Az anya a vacsorát készíti, az apa a bevételt számolgatja, míg az apró művészek egy kiskutyával játsza­nak. Most gondtalan gyermekek s nem kenyérkeresők. A tér túlsó feléről énekszó hallat­szik: „Nyugszik az éj csendesen , én hazamegyek rendesen." Az el­dobott papírok tömege bokáig­ ér, ami emlékeztet majd holnap reggel arra, hogy búcsú volt a óváros­szélen. .. A magyar nyelvhez „Szerelmi szonettek « magyar nyelv­hez" — ez" az alcíme Gömöri Jenő Tamás fönti című kis ars poetica-jának, amely nemesveretű szonettekben száll szer­be az úgynevezett purizmussal, a magyar nyelvet az idegen szavaktól minden úron megtisztítani akaró irányzattal. Szonettjeit a purizm­us elleni küzdelem vezetőjének, Zolnai Béla professzornak ajánlja és ezzel is aláhúzza szándékait. Gömöri maga hivatott képviselője a ma­gyar nyelvszépségnek s éppen a nap­jaink eszmekavargásában idején mondja el a magyarul nem tudó nem egy ma­gyarkodó számára: A jövevényszó nem halál s nem is veszély, nem kell, hogy minden szód, a szellemed legyen Fertőzetlen magyar és az, aki letted­. • Az egész kis mű dúsvirágú hódolat a magyar nyelv szépsége előtt. Hogyan köszönjem neked, óh, Nyelvem, hogy engem Bölcsőmben oly dúsgazdaggá tettél muzsikád S szavaid felmérhetetlen kincsével? Mit ád Vissza a szárd? Zenéddel örök életedet zengem! Vagy másutt: Sem az idegen szó kezdi ki fádat, Rágja törzsöd" szóként, magyarrá válik bohódban a, vendég szók zöme váltig: Szeretet tisztítson, ne a vak imádat. Nagy gyönyörűséggel forgattuk a Székely-nyomda kiadásában megjelent kis mű lapjait. sz. s. — Veszteségünk. Révész István, reszelővágó elvtársunk meghalt. Érzékeny veszteség érte elhunytával pártunkat és a Vasasszövetséget. Hatvanhétéves korában hosszas szenvedés után távozott el tőlünk. Több mint három évtizede volt kiváló tagja a Vasasszövetségnek és e hosszú idő alatt állandóan részt vett a párt- és a szakszervezeti mozgalomban. Egyike volt azoknak, akik fáradságot nem ismerve küz­döttek a munkásság felszabadítá­sáért, és jobblétéé­rt. A reszelővágó­m­unkások megszervezése körül kü­lönösen nagyok az érdemei és szaktársai körében ezért mindig megbecsülésben és szeretetben volt része. Emlékét is szeretettel, fájda­lommal és szomorúsággal őrizzük meg. Ma, pénteken délután 5 órakor temetjük a rákospalotai temető halottasházából. KOSSUTH DEMOKRÁCIÁJA: 1. Kiáltvány Amerika szabad népéhez 2. A dunai államkonföderáció és a nemzetiségi kérdés 3. Magyarország alkotmánya Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Ács Tivadar Bevezetést írta: Szakasits Árpád ÁRA 3­20 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalá­ban (VIII. Conti­ncca 4) és a Nép­szava - könyvkereskedésben (VII. ker., Erzsébet körút 35). Köteteink előfizetői­nek a Népszava kihordói kikézbesítik

Next