Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)

1943-06-19 / 137. szám

4. oldal ms Mindezek mellett nagyon jel­lemző, hogy igen fontosaknak tar­tanak bizonyos negatív jelensége­ket, amelyek az amerikai és angol közlésekben megnyilvánulnak és amelyekből erősen kicsendül a si­kernek vagy sikertelenségnek sú­lyos gondja, vagy legalább is az aggodalom afölött, hogy az invá­zió rendkívül nagy kockázattal jár. A kérdésnek ez a része a brit és az amerikai nyilvánosságot lát­ható módon a legfelsősorban tartja izgalomban. Emellett nyilvánvaló szándékossággal mutatnak rá a visszahatásra, amelyet, Németor­szágban az invázió kérdésével kap­csolatos jelenségek keltenek. A „Basier Nachrichten" londoni tudósítása ismerteti az „Observer" című lapnak a küszöbönálló euró­pai invázióval kapcsolatos cikkét, amely szerint belátható időn belül várható Londonban és Washington­ban a közlés az inváziós hadműve­letek szövetséges főparancsnoksága és ennek összetétele tekintetében. Híven a Churchill részéről oly élén­ken helyeselt alaptételhez az ele­mek keveredésére­, várható, hogy­ ez a főparancsnokság is részint ame­rikaiakból, részint angolokból tevő­dik majd össze — folytatja az angol lap. — Nem volna meglepő — írja ezek után —, ha George Marshall amerikai tábornokot szemelték volna ki főparancsnoknak, míg alap van arra a föltevésre, hogy Archi­bald Izavell tábornagyot viszont a kombinált vezérkar főnökévé sze­melték ki. Lehetetlen annak a meg­jövendölése, hogy ezek az értesülé­sek mennyire felelnek meg majd a tényeknek. Mindehhez azonban hozzáfűzhető, hogy az illetékes, legfelsőbb brit körökben a legna­gyobb súlyt fektetik az angol-ame­rikai „összekeverésre" gazdasági és diplomata-politikai ügyekben, va­lamint katonai táron is. Az i­n­váziós előkészületekkel hoz­ták összefüggésbe azt a brit intéz­kedést, amely a török-szíriai ha­tá­r elzárására vonatkozott. Pénteken érkezett jelentés szerint a határzárt megszüntették, és a határon át a vasúti közlekedés újra megindult. AI Az angol királyt, amint Bern­­­ből jelentik, csütörtökön egy északafrikai kikötőben szemlét tar­tott az angol és amerikai hajóhad egységei fölött, m­i­­jd megtekintette a kereskedelmi hajókat is. A ki­rályt a szemle során Cunningham­ tengernagy, a f­öldközitengeri ame­rikai tengeri haderő főparancsnoka kísérte. Az angol király ezután csütörtö­kön repülőgépeit elhagyta Észak-Afrikát és Gibraltárba utazott. Gibraltári jelentés szerint már meg is érkezett oda. A király itt végig­nézi a tengeri és légi hadárok partraszálló gyakorlattait. A francia felszabadítás nemzeti bizottsága, amint a ..Bud. Tud.­" Algírból jelenti, csütörtök délelőtt másfélórás ülést tartott. Ezen az ü­lésen azt a tervet tárgyalták m­e­g, miképpen volna lehetséges a fel­szabadítás bizottságából valóságos kormányszervezet létesítése. Az ülés­­ után közleményt adtuik fel, am­ely­ben megállapítják, hogy a francia felszabadítás nemzeti bizottsága, amely első esetben ült össze Qiraud tábornok elnökletével teljes ü­lésre, megegyezett azokban a manjca-rendszerekben, amelyek a külön­böző módszerek jó működését bizto­sítják. A bizottság egyik tagja ki­jelentette, hogy a megbeszélések szíves keretekben folytak le. Berni jelentés közli Algírból: A francia felszabadítás nemzeti bizott­sága csütörtöki teljes ülésén a bizottság valamennyi tagja, így Libraud és De Gaulle is részt vett. Az ülésen terveket beszéltek m­eg és fogadtak el az albizottságok munkájának biztosítására. Azon­kívül megbeszélték a hadsereg meg­szervezésére, vonatkozó indítványo­kat. Az algíri sajtó örömének ad kifejezést afölött, hogy a bizottság­ ülésezése jó mederbe terelődött. Hír szerint — közli a „Bud, Tud,d' Algírból — Giraud és De Gaulle pártja mellett harmadik csoport is alakult, amelyet központi párt né­ven jelöltek meg. Az új párt poli­tikája tekintetében Giraud és De Gaulle között áll majd­ Az új moz­galom megindítójának Catrou­x tá­bornokot, Monnet-t és Massiglit te­kintik. A tízefant ankarai jelentése hírül adja: A szovjet kormány Eisen­hower tábornok beleegyezésével képviselőt küldött ki Algírba. A szovjet kiküldöttet, Miskievicset, Algírba érkeztekor az angol é­s amerikai hatóságok­ valamint Gi­raud tábornok szívélyesen fogad­ták. 5. Balkáni vonatkozású hírein­ket a következőkben adjuk: A „DNB" szófiai távirata közli: A bolgár kormány a nemzeti erők összefogására törekszik. Június 15-én és 16-án a parlament több­sége ülést tartott a képviselőházban és a kormány javasla­tára elhatá­rozta, hogy megalakítja a Bolgár Nemzeti Szövetséget. Ennek a szer­vezetnek célja, hogy minden téren védelmezze az állam és a nemzet érdekeit. A kormány a szervezet útján közvetlenebb érintkezésbe jut­ván a néppel, támogatni akarja a bolgár nemzetet minden nagy kér­désben. A kormánytöbbség ülésén sok képviselő hozzászólt a kormány javasltához. Most egy bizottság­nak nyújtották át a javaslatot ta­nácskozás céljából. A „N. S. T.1" erre vonatkozó jelen­tése szerint a szövetség főálja min­denekelőtt se­zép és a kormány kö­zötti kapcsolat fenntartása. Kimon­dottan hangsúlyozzák, hogy ez a szövetség nem szándékozik politikai párt lenni, hanem az összes hazafias erők összefogását jelenti. A szövetség létesítését több rész­ről kísérletnek tekintették arra­nézve, hogy Bulgária ezzel áttérjen az egypártrendszerre. A menekült jugoszláv kormány lemondod. A „N- S. T." londoni táv­irata közli, hogy beavatott körök értesülése szerin­t a lemond»« kr­l­politikai, nézeteltérések miat­t követ­kezett be. A Jvanovics-kormány és a­­szovjet kormány között már hosz­­szabb ideje leplezhetetlen feszült­ség állott fenn — közli a „N- S. T."­jelentés­t Mihajlovics tábornok hadügyminiszter személye miatt. Mihajlovics irányítja a szerbiai orvlövészek harcát és Moszkva nem nézte j­ószemmel, hogy állandóan ellenséges magatartást tanúsít az orvlövészek kommunista érzelmű csoportjai irányában. Február 23-án a szovjet kormány jegyzéket inté­zett a jugoszláv kormányhoz és eb­ben kifejezésre juttatta elégedet­lenségét Mihajlovics tábornok sze­mélyével. Azóta állandó feszültség volt észlelhető a jugoszláv és a moszkvai kormány között, mert Ivanovics miniszterelnök nem volt hajlandó a Szovjet tiltakozó jegy­zéke nyomán a következmények levonására és továbbra is ragasz­kodott hadügyminisztere személyé­hez. A Joanovics-kormány pénte­ken reggel közismertté vált meg­lepetésszerű lemondása ezek szerint tehát azt jelenti, hogy a kulisszák mögött működő erőknek mégis csak sikerült­ keresztülvinniök a jugo­szláv kormány magatartásának megváltoztatását és a kísérletet a kormány és Moszkva között fenn­álló feszültség kiküszöbölésére. A Jvanovics-kormány lemondásá­ról kiadott félhivatalos kommentár is nyíltan megmondja, hogy a le­mondás azért következett be, mert a kormány néhány tagja azon a véleményen volt, hogy a lemondás megkönnyítené olyan külpolitikai vonalvezetés kialakítását, amely szorosabb együttműködést juttatna érvényre az összes szövetséges álla­mokkal és nem mint eddig, csupán a nyugati államokkal. Londonban úgy tudják, hogy az új jugoszláv kormány a legrövidebb időn belül megalakul- Lehetségesnek tartják, hogy az új miniszterelnök horvát szármílású lesz. Jvanovics tudva­levően szerb. A­z­. „Interinf" vielyi jelentést közöl, amely megcáfolja azt az angolszász eredetű hírt, hogy a tö­rök kormány megszakítot­ta a dip­lomáciai k­apcsolatok­at Vichyvel. A német sajtó részletesen meg­emlékezik az 1941-ben kötött német­török szerződés évfordulójáról. A lapok kiemelik Törökország semle­gességi politikáját, amely kedvező kihatásokkal járt. Német szempont­ból fenntartás nélk­ül helyeslik a török külpolitika védő jellegét­* . A munkáspárt kongresszusá-• nak csütörtöki ülésével fog­lalkoznak a jelentések, megismé­telve azokat, amiket a Népszava p­énteki száma már közölt. A „N. S. T.­" londoni távirata szerint Shin­n­cu­ jelentésének megvitatása so­rán Harold Lasky a párt végre­hajtóbizottsága nevében kijelen­tette, hogy a tulajdonjog Angliá­b­an teljesen megváltoztatandó . hog­,­ Anglia ipari és mezőgazda­s­ág­i szervezetének alapvető remvi­deálása szü­ksé­ges. A külpolitikai kérdések megvita­tásánál incidensre került sor — közli továbbá a „N. S. T." távirata.­­­Amidőn ugyanis a pártnak Német­országgal szemben való magatartá­sról szóló határozatát elfogadták, egy nagy csoport nemtetszésének hangos nyilvánítása mellett el­hagyta a termet. A párthatározat ugyanis azt mondja, hogy a német nép egészében elsősorban felelős a háborúért. A háború után tehát ebből a feltevésből kiindulva keze­lendő Németország és a teljes le­fegyverzés mellett a német ifjúsém­ nevelésének ellenőrzése is szüksé­ges. A határozat ellenzői élesen til­takoztak ez ellen a t „vansittartiz­mus" ellen és elhatározták, hogy még csütörtökön este külön gyűlést tartanak és követelik, hogy a párt Németországgal szemben való ma­gatartását egyik legközelebbi kon­gresszusi vitán újból határozzák­ meg. A „Bud. Tud." jelentése szerint az ellenséges országokkal szemben való háború utáni magatartás kérdésében megtörtént szakírzás után száznál több kongresszusi küldött ülést tar­tott és határozatot szavazott meg, amelyben kijelenti, hogy a kongresz­szus erre vonatkozó határozati javas­lata nem felel meg a munkáspárti mozgalom álláspontjánál A munkáspárti kongresszus ezen­kívül határozati javaslatot fogadott el, amely kimondja: A szövetséges nemzetek ama kormányainak, ame­lyek abban a helyzetben vannak, hogy megfelelő rendszabályokat hajtsanak végre, haladéktalanul en­gedélyt kell ad­niuk az üldözött zsidó áldozatoknak a bevándorlásra. Berni lapjelentés londoni távira­tot ismertetve, közli, hogy a kon­gresszus a Németországra vonatkozó határozatot­­,HOOMOO szavazattal OO­ OOO ellenében fogadta el. A ha­tározat hangsúlyozza, hogy Hitler politikája a német nép nagy több­ségének támogatása nélkül nem érvényesülhetett volna. Ebből a föltevésből indult ki azután a ha­tározat az előbbiekben foglaltakra. Pént­eken volt az angol Juurakás­párt kongresszusának utolsó napja. E napon gyarmati kérdésekkel fog­lalkoztak. Határozati javaslatot terjesztettek elő, amely a politikai és gazdasági imperializmus ellen irányul. Noel Baker a javaslatot előterj­esztve, utalt arra, hogy még mindig vannak emberek, akik még ebből a háborúból sem tanultak semmit. Úgy fogják föl a gyarmati politikát, mintha ebben csupán bu­daságilag kizsákmányolható né­pekről és területekről volna szó. Baker élesen állást foglal­­ a színe­sek és fehérek megkülönböztetése ellen is s egyenlő jogot követelt mindkettő számára. Az. elővételi jegyeit, kaphatók K­ultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 33. Tel.: 232-293 és Conti ucca 4. Tel.: 178-330. 31 32 NÉPSZAVA 1943 június "39. stamT5af". Az elsötétítés ^­k időpontja ma: DS2S óra Életre-halálra Harsányi Zsolt ezúttal kalandregényt írt, helyesebben két hosszabb lélegzetű regényes elbeszélést. Az első különösen izgalm­­as , a dzsentri társadalomi nem egy kirívó tulajdonságának éles ke­resztmetszetét adja. Aik­ilséix körül fo­lyik a játék és végződik azzal, hogy néhány előkelő család az elvesztett, örökségi perben egy középkorba beillő várban valósággal pőrére vetkőzteti egymás és saját családi életét. A drámai lefolyású történetet egyébként egy anya beszéli el­­,levélben fiának, hogy mire felnő, hadd lássa, gyökerei honnan szakadtak ki. A másik elbeszélés az ismert liliputi királyság ígár sokat firtatott és még mindig kimeríthetetlen forrású és bo­hózatba illő anyagából meríti tárgyát: a királyi trónon álcázott uralkodó fil­ú leány férfiruhában, aki azonban meg­unta az uralkodás fárasztó és egyhangú reprezentációs dicsőségét és szabadulni igyekszik tol-hep trónjától és padlásjá­tól. A véletlen segítségül hozza a trón­örököst s különböző bonyodalmak után — a nyájas olvasó bizonyára sejti — végül is pompásan megoldódik a f­ogai probléma: a két gyűlölködő fél egy­másba szeret és így a kiskirály végre kibújhat a pantallóból és belebújhat az olyannyira áhítozott nagyestélyibe, ligy-szóval hrpicná. (Franklin Társulat) S-s- A „Cwrentia" cikke a női szoknyák hosszáról (Bukarest, június II.) A „Curentus" legújabb számában a lap egyik olvasója azt javasolja, hogy a 16 éven felü­li nők szoknyájának hosszúságát hatóságilag állapítsák meg és a szoknya hosszúsága térden altál még legalább tíz centiméter, legyen. Fájdalomtól megtűrt fa ívvel jelent­jü­k, hogy hű" szeretett mindenscs"HIv. d­rá­ga ripikénk­, ROZSNYAI LAJOS felyó hó 16-án reggel tragikus hirte­len­séggel el­húnyt. A megboldogult­­ulcn­ maradványait folyó h­ó 19 én dél­u után 1 órakor a fiumei úti teme­tő ha­lottsóházából ugyanazon temetőben helyezzük őrült nyugalomra. 6z,veary K­,7£,iyai l­ajosné felesége, goa­n­vai Sándor és fifje szü­lei

Next