Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)

1943-09-01 / 197. szám

I­I • A modern légiháború nehézségei A szövetségesek nagyarányú légi­offenzívája rövidebb, hosszabb szü­netekkel egyre tart, bár a német jel­entések állandóan a lelőtt gépek nagy számát közlik. Felmerülhet a kérdés, várjon meddig bírja eze­ket a veszteségeket a szövetséges légierő és a tengely hadijelentései­ben közölt veszteségszámok előbb­utóbb nem befolyásolják-e a szövet­séges légioffenzíva tempóját és ki­terjedését­? ! Hogy e kérdés jelentőségét meg­érthessük, vizsgáljuk meg, milyen teljesítmény egy-egy nag­yobb légi­támadás végrehajtása. Efféle kímé­letlen, nagy légitámadás idején közel 1000 bombavető és vadász­gép, azaz körülbelül 5000 angol és amerikai pilóta tartózkodik egy­idejűleg a német légitérben. Ez mind lelki, mind fizikai energiák dolgában hallatlan teljesítményt követel a résztvevőktől, éppen ezért egészen valószínűtlen, hogy ugyanaz a pilóta, aki a német vadászgépek elleni küzdelem­ből, az elhárító ágyuk tüzéből, az égő város tüzéből és füstjé­ből sértetlenül visszatér a tá­maszpontra, m­ingjárt újabb bombaszállítmányt rakhat gé­pére és vissza tud repülni, újabb támadásra. A támadó gépek személyzetét ál­landóan cserélni és pihentetni kell. De ugyanez vonatkozik a gépekre is. A támadásba­n rét­zt vett­ bomba­vetőt ugyanúgy pihentetni kell, mint a személyzetet. A különböző géptípusokra vonatkozóan ponto­san megállapították a „légiórák" számát, ameddig a gép üzemben tar­tható. Ha a gép ezt eléri, kivon­ják a forgalomból és a javítómű­helybe szállítják, ahol alapos vizs­gálatnak vetik alá. De ettől függet­lenül, minden utat követően a re­pülőtér szerelői közül legalább négy és még vagy nyolc egyéb szakmunkás tüzetesen átvizsgálja a visszatért repülőgépet. Még alaposabb a vizsgálat, ha a pilóta jelentéséből kiderül, hogy nemcsak légiúton volt, de légiharcba is került. Egyébként előírás szerint minden gépet naponta át kell vizsgálni, akár résztvett harcban, akár volt úton, akár nem. Átalánosan ismert tény, hogy az autók vizsgálata is milyen körülményes és néha na­pokig kutathatnak, amíg valamely motorhiba okát felfedik — elkép­zelhető tehát, hogy egy hatalmas bombavető karbantartása milyen körültekintést igényel. A modern bombavetőn húsz különböző villa­mosvezeték van, közel tucat villa­moskisegítő készülék, aztán kapcso­lók, rádióadó- és vevőkészülék, „h­ázitelefon", oxigéntartály, kü­lönböző fegyverek, lőszertartályok, üzemanyagtartályok, fényszórók és más lámpák stb. Mindenütt hiba léphet fel és halálos veszéllyel fe­nyegetheti a gépet és személyzetét. A modern bombavető átlagosan körülbelül 2711 liter benzint fo­gyaszt óránként. Ez annyit jelent, hogy a Hamburg ellen induló gépeknek legalább 1600—1600 litert kell tartályukban magukkal vinniök. Vannak táma­dások, amelyeknek során 1500 ton­nánál több bombát is ledobnak, de mert egy gép legföljebb nyolc tonna bombát bír el, az ilyen táma­dásokban 200 bomba vetőn­él több vesz részt, ami legalább 300.000 li­ter benzinfogyasztást jelent! Nem szabad elfelejteni, hogy Anglia tengerentúlról importálja benzin-és olajszükségletét, tehát minden bombatámadás és a benzinfogyasz­tás nagy hajótér-szükségletet is je­lent. Ismeretes, hogy a háború első esztendeiben az angol légierő főleg defenzív feladatokat kapott és ké­sőbb is­­csak mozdulatlan célok bombázását tűzte feladatául. Né­hány hónapja azonban a világsajtó hírt adott, a „taktikai légihaderő" megalakulásáról, ami új feladato­kat, új célkitűzéseket jelent. A „taktikai légihaderő"-nek a szárazföldi hadműveleteket kell támogatnia. Az új alakulat Delbiac légima­rsall parancsnoksága alatt áll és először az északafrikai hadjáratban pró­bálták ki. Közelebbi részleteket — természetesen — nem közölnek, annyi azonban kiszivárgott, hogy ennek a légihaderőnek legfonto­sabb feladata a szövetséges i iivá­ziós kísérletek támogatása. Egyelőre két ilyen „taktikai légi­haderőt" állítottak fel. Az egyik székhelye Észak-Afrikában van, a másiknak a támaszpontja az angol szigetország. A közelkeleti szövetsé­ges hadsereg mellé m­ég nem tömö­rítettek ilyen légihaderőt, amiből a szakértők arra következtetnek, hogy Wilson hadserege, a közeljövőben már nem kíséreli meg a partra­szállást.­­. oldal Aki egész, nap ott görnyed az író­asztal mellett, igyek reggelenként „ felkelés­kor egy­ kis pohár term­ére­"•* tée @Ferenc József'' lesetfivMslt mert ez a bélműködést szabályozza/ a gyomoremésztést előmozdítja, az anyagcserét felfrissíti és így a munkaképességet fokozza. Kérdezze m­­eg orvosát! (X) 3 illetékes német helyen tájé­­­koztatásul közlik. • A dániai kivételes állapot el­rendelésével kapcsolatban német illetékes körökben kijelentik, hogy a dán partvidék biztosítása az­­évszak szempontjából fontos pil­lanatban épúgy szükségessé tette ezt az intézkedést, mint a rend és nyugalom biztosítása olyan elemek ellen, akik az ötödik há­borús év előestéjén fel akarják hívni a­zényeimet magukra. Hogy a dán nép túlnyomó többs­égében nyugalmát és megfontolt maga­tartását megőrizze, azt említeni sem kell. A Kopenhágából eddig beérkezett jelentések bizonyítják ezt. Másrészt a háború törvényei nem tűrnek semmiféle hanyagsá­got. A német véderő, amely Dá­nia védelmét átvette, ezt a fel­adatát teljesíti mindaddig, amíg a háborúnak nincs vége. A német lapok a dániai kivételes állapot elrendelését a dán tenger­partok biztosítására és a németelle­nes ügynökök dániai tevékenységé­nek elfojtására irányuló szükség­szerű rendszabálynak mondják. „Dánia megszállása óta — írja a „Deutsche Allgemeine Zeitung"­­— Németország Dánia számára a sza­bads­ágnak és állami önállóságnak a lehető legnagyobb mértékét bizto­sította. Külföldről kiinduló uszítá­sok azonban a rendet többször ve­szélyeztették és jóllehet a dán kor­mány intelmekkel fordult az ország­hoz, mégsem volt abban a helyzet­ben, hogy biztosítsa a szilárd ren­det, amit kétségkívül maga a dán nép is óhajtott volna. Válságos fej­lemények megelőzése céljából Né­metország most megfelelő rendsza­bályokhoz nyúlt és a dánok belát­hatják, hogy az ország érdeke szem­pontjából ezek a rendszabályok fel­tétlenül kívánatosak." A „Berliner Börsenzeitung" azt írja, hogy „Ang­lia és a bolsevizmus hívei rendsze­resen arra törekedtek, hogy a né­met megszálló hatóságoknak nehéz­ségeket támasszanak. Ideje volt be­bizonyítani, hogy Németország jó­akarata és nagylelkűsége nem té­veszthető össze a gyöngeséggel". Azóta, hogy a német megszálló­i­­ái­lóságok Dánia egész területére kihirdették az ostromállapotot, csak gyéren érkeznek hírek a dániai ese­ményekről. A német távirati iroda Kopenhágából a következőket jelen­tette kedd délelőtt: A Scavenius-kormány — amint hivatalosan közlik — augusztus­­19-én benyújtotta lemondási kérel­mét a királynak és nyomban be­szüntette hivatali tevékenységét. A minisztériumokban és vezér­igazgatóságokban további intézke­désig a minisztériumi osztályfőnö­kök, vezérigazgatók vagy igazga­tók intézik az ügyeket. Lemondása­ előtt — jelenti to­vábbá a német távirati iroda — a kormány nyilatkozatot tett, amelyben azzal a felhívással for­dult a néhez, hogy tanúsítson n­y­u­g­a­l­m­at és me­g­g­o­ri­ll­olt­s­á­g­o­t. Egyben felhívta az az állami tisztviselőket, hogy m­aradjanak hely­ük­ö­n és folytassák működésüket az ország és a nép javára, m Vnori finn szakszervezeti ve­­­zető — jelenti a­ „M. T. I." Helsinkiből — egy vasárnapi mun­kásössze­jövetelen ismertette a Deal,in angol szakszervezeti vezető­vel folytatott stockholmi beszélge­tésének részleteit. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a tinn munkás­ság helyzetéről és életéről hamis híreket terjesztettek, ezért szüksé­ge­sír elv­ultította,­­hogy a stockholmi 'általmax is 'megragadja a híreszte­lések cáfolására. Vuori egyébként hangsúlyozta, hogy kizárólag Finnország politik­ai helyzetéről és a finn munkásság vé­leményéről volt szó . Stockholmi politikai­ körökben­­ nem tartják kizártnak, hogy a svéd birodalmi gyűlést idő előtt összehívják. A parlamentnek az eredeti program értelmében október 15-én kellene megkezdenie őszi ülés­szakét, a feszült nemzetközi hely­zet folytán azonban bizonyos körök úgy látják, hogy észszerűbb lenne, ha a parlament már hamarabb összeülne és megvitatná az időszerű külpolitikai kérdéseket. E külpolitikai kérdések között, leginkább érinti Svédországot a két halászhajó miatt keletkezett német­svéd ellentét, amelyről keddi la­punkban írtunk. Amint most Stock­holmból jelentik, a svéd rendőrség befejezte vizsgálatát az elsüllyesz­tett két svéd halászbárka ügyében. K. G. Westman eddigi igazság­ügym­­iniszt­er lemondott és helyébe W. T. Bergu­mt, eddigi tárcanélküli minisztert nevezték ki. A változás nem jött váratlanul, Westman mi­niszter már régebben betegeske­dett, úgyhogy számoltak lemondá­sával. Berquist helyébe két tárca­nélküli minisztert neveztek ki, mégpedig Axel Babba Stadt és Nils Quenselt. Mindketten, akárcsak Berquist, a parasztpárt tagjai­. Amint Stockholmból jelentik, a telefon- és táviratösszeköttetés Dá­niában még mindig szünetel.­­ * Hivatalos helyen meg sem­­mit,sem közöltek arról, váj­jon a szombaton elhunyt Borisz király hagyott-e hátra végrendele­tet _ ,jelenti a „N. S. T." Szófiából. — úgy látszik azonban, hogy az uralkodó halála után végrehajtott szemle az uralkodó okmányai kö­zött eddig még nem járt eredmény­nyel ebben a tekintetben. Az alkot­mány szerint a királynak joga van politikai végrendeletében annek a három személynek megjelölésére, aki a régenstanácsot alkotja és a trónörökös kiskorúsága esetén az uralkodó halála után az állam­ügyek vezetését átveszi Rendes időkben egy hónappal az uralkodó halála után választják meg a nagy nemzetgyűlést, amely azután meg­erősíti hivatalában a régenstaná­csot. Ha az uralkodó végakaratá­ban erről nem rendelkezett, akkor a nagy nemzetgyűlés választja meg a régenstanácsot, a kormány aktív tagjai, a volt miniszterek és a leg­főbb törvényszék bírái közül. Berlinben a legmélyebb részvét­tel viseltetnek a szövetséges Bul­gária iránt, amelyet Borisz király váratlan halála olyan tragikusan sújtott — jelentették ki hétfőn­­dél­után a Wilhelm­strassén. — A ki­rály halálával előállott helyzetet alapjában véve mégis változatla­nul szilárdnak ítéli meg a Wil­helmstrasse. Természetesen magá­tól értetődő, hogy nem maradhat minden kihatás nélkül, ha a bol­gár népnek ez a kiváló vezére tra­gi­kus­ hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt nem folytathatja mű­ködését, bizonyos azonban, hogy a bolgár állam nagyrészt éppen az elhunyt király egyénisége és tevé­kenysége folytán annyira megszi­lárdult, hogy a bolgár állam és a nép életének folytonossága bizto­sítva van. Borisz király példát adott uralkodásának ideje alatt arra, hogyan kell irányítani adott helyzetben Bulgária politikáját és ezt a példát­­bizonyára­ követik majd az­ orósság eljövendő mérték­adó személyiségei . Az angol hírszolgálat bejelent­­tette Eden angol külügymi­niszter, Winant amerikai nagy­követ és Majszki volt londoni nagy­követ, helyettes külügyi népbiztos keddi találkozásai., E találkozáson ismertetik az általános helyzetet. Majszki és Winant látogatásával kapcsolatosan olyan hírek keltek szárnyra, mintha a jelenlegi lon­doni megbeszéléseken előkészítenék a hármas találkozót. Természetesen lehetséges, hogy ez a kérdés is szóba ke­rül, mert általános véle­mény, hogy kívánatos volna egy hármas értekezlet egybehívása. Svájci lapjelentések­­arról szá­molnak be, hogy a londoni meg­beszélések legfőbb tárgya ez a hár­mas megbeszélés.­­ A „Basier Nachrichten" londoni jelentése szerint a „Sunday Dis­patch" nagy főcímek alatt közli tudósítójának jelentését, amely sze­rint a háromhatalmi értekezlet megtartása most már biztos és Churchill keddi beszédében jelenti be az értelmezlet helyét is. Leg­nagyobb valószínűség szerint Lon­donról van szó és úgy vélik, hogy a Szovjet­ Uniót Molotov külü­sryi népbiztos, az Egyesült Államokat Cordell Hull, Nagy-Britanniát pe­dig Eden képviseli majd a tárgya­lások vezetésénél. Arra számítanak, hogy a háromhatalmi értekezletet körülbelül három héten belü­l meg­tartják és ezen a politikai és határ­kérdések tisztázása szerepel majd. Amint Washingtonból jelentik, Roosevelt hétfőn reggel érkezett vissza Washingtonba és azonnal megkezdte tanácskozásait a had­ügymini­sztérium főtisztvisel­őivel és más személyiségekkel. Early, az elnök titkára, ezeket a tanácskozá­sokat „Quebec utáni ” értekezleté­nek nevezte. Roosevelt fogadta­ Soong kínai külügyminisztert, azután tanácskozott Ickes belügy­miniszterrel, Hull külügyminisz­terrel, Marshall vezérkari főnökkel és Arnold tábornokkal, az ameri­kai légihaderő parancsnokával. Az „Evening Standard" jelenti Newyorkból, hogy Churchill mi­niszterelnök e hét második felében érkezik az Egyesült Államokba, ahol Roosevelt elnökkel találkozik majd. Ezek a találkozások tisztára angol-amerikai jellegűek lesznek és semmi összefüggésben sem állanak a quebeci értekezlettel. Churchill és Roosevelt második tanácskozásának egyedüli célja az orosz személyisé­gekkel való későbbi megbeszélések előkészítése. Roosevelt és Churchill közös angol-amerikai vonalban kí­ván megállapodni, amelyet az Orosz­országgal együtt megoldandó kér­désekkel kapcsolatban követnének. NÉPSZAVA 1943 szeptember 1, szerda

Next