Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)
1943-09-17 / 210. szám
1943 szeptember 16, csütörtök NÉPSZAVA Mi történik a tanonckérdés körül . MIJEIK A§ÉLET Megalakult a kolozsvári famunkások szabad szakszervezete Évekkel ezelőtt írtuk ezen a helyen: „Nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a sokat hangoztatott tanonchiánynak, amennyiben ez néhol valóban jelentkezik, éppen az az oka, hogy a tanonctartás mai rendszere nélkülözi a tanoncképzés igazi követelményeit, nem ismeri el az intézményes tanoncszociálpolitika létjogosultságát és a tanoncjelöltek nagy része éppen ezért inkább a nagyobb keresetet, a kevesebb kihasználást és a több függetlenséget jelentő kifutói, segédmunkási és más minőségben helyezkedik el. A tanonchiánynak erről az okáról kellene többet beszélni és azt a cselekvő tanoncvédelem követelményeivel megszüntetni." — „Az idő sürget — figyelmeztettük az összes tényezőket 1936-ban a szakszervezetek által tartott szaktanácskozáson. A tanoncképzés a szakmunkásutánpótlás és az ipari haladás kérdése is. Egyengessék ezt az utat ennek a fontos kérdésnek egészséges és komoly megoldásával, nehogy ezzel is elkéssünk." Végre most eljutottunk odáig, hogy az egész vonalon legalább felfigyelnek a tanonckérdésre. Az iparhatóságok, tisztiorvosok, a kamarák, az OH, sőt a munkáltatóérdekeltségek egy része is kénytelen elismerni a tanoncok tarthatatlan helyzetét és a különféle érdekeltségek által rendezett ankétek sorozatán néha-néha rátapintanak a bajok igazi okára is. Az iparügyi minisztérium pedig legutóbb már rendelettervezetet is készített a tanoncügy egyes kérdésének szabályozásáról, sőt éppen a minap hivatalosan is közölték, hogy a belügyi, iparügyi, kereskedelemügyi és közoktatásügyi minisztériumok együttesen bizonyos intézkedésekre készülnek a tanonckérdés megoldására. Ott rejlik a legnagyobb hiba, hogy a tanonckérdés rendezése körül kerekedett vita tengelyébe a munkáltatói oldal egy részéről az úgynevezett „tanonchiányt" állították. Mintha másról nem is lenne szó, csupán arról, hogy a „szakmunkásutánpótlás aránya nem felel meg a fejlődő ipar szükségleteinek". Ezt próbálják különféle módon csoportosított statisztikai adatokkal igazolni és miután ezt igazoltnak tartják, következnek a javaslatok, amelyek szerintük alkalmasak a tanoncok számának növelésére: tanoncotthonok fejlesztése; a tanoncok szociális biztosításának, egész terhét, viselje az állam oly módon, hogy a tanoncok után az összes OTI-díjakat teljesen elengedi; adókivetéseknél a tanoncok mint adóalapmegállapítási tényezők teljesen mellőzendők; progresszív tanoncsegély juttatása mindazoknak a tanonctartóknak, akik bizonyos számú tanoncot kiképeztek. Ezek a javaslatok világosan mutatják, hogy bizonyos érdekeltségeknek a tanonckérdésben elfoglalt álláspontja azt a régi szellemet tükrözi vissza, amely a tanoncok foglalkoztatásánál — az egyetemes ipari érdekeknek megfelelő és a szakmunkásképzés korszerű reformja helyett — továbbra is a minél több és minél olcsóbb tanoncmunkaerő biztosítását keresi. Ehelyütt most nem foglalkozunk a tanonhiány veszedelmét túlzottan igazolni akaró statisztikai adatokkal. Egyszer már rámutattunk, hogy a békeévek ezirányú adatainak a háborús évek adatával való összehasonlítása nem alkalmas a valóságos helyzet megállapítására. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a háborús szükségletekre fölépített ipar munkaerőszükséglete a háborús gazdasági konjunktúra következménye és a békegazdaságra való áttérésnél a munkaerőszükséglet újra a normális gazdasági élethez lesz kénytelen alkalmazkodni. Fontos ipari és szociális érdekek követelik tehát, hogy a tanoncok számának fölösleges földuzzasztásával a szakma akásutánpótlás háború utáni egészséges kiegyenlítődését és megfelelő mértékét ne veszélyeztessék. Ha ezeknek a tekintetbevételével vizsgáljuk a kérdést, meg kell állapítanunk, hogy a tanonchiány mai jelentkezése egyáltalában nem oly nagymérvű, mint ahogyan azt a tanonctartás régi rendszerének hívei feltüntetik. Az iparügyi minisztériumnak 1943 elején végzett tanoncstatisztikai adatgyűjtéséből kitűnik, hogy a gyárak többsége nem jelentett nagyobbfokú tanonchiányt, és az ez ügyben tartott értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy a gyármar nem tart szükségesnek semmiféle különleges intézkedést, a szakmunkásutánpótlást a mostani körülmények között is biztosítani tudja. Bizonyos, hogy az ipar egyes ágaiban ma kevesebb a tanonc. Ennek a természetes oka abban van , amint arra évek óta rámutatunk , hogy a kisiparban az ipari pályára készülők szociális és gazdasági helyzete kedvezőtlenebb, műhelyi képesítésük közismerten hiányosabb, sok esetben a szakmunkára képzéstől eltérő munkálatokra használják föl őket és az érvényben levő tanoncvédelmi törvények betartása nincs biztosítva. Ez az oka annak, hogy azok a tanoncjelöltek, akik a gyáriparban a nagymértékben emelkedett foglalkoztatottság ellenére sem tudnak elhelyezkedni, inkább a nagyobb keresetet és kevesebb kihasználást jelentő napszámosi minőségben helyezkednek el. Ahhoz, hogy a tanonctartás mai, minden tekintetben káros rendszerét felváltsa a tanonckéntés célravezető formája és az esetleg néhány szakmáiban mutatkozó tanonchiány megszűnjék, azokra a régóta égető reformoknak a megvalósítására van szükség, melyek valóban alkalmasak: a tanonckérdés gyökeres reformjára és a modern munkajog szellemében való alapos rendezésére; a tanoncok gazdasági és szociális sérelmeinek megszüntetésére; a vonatkozó törvények és rendeletek végrehajtásának intézményes ellenőrzésére; a tanoncok életfenntartásának biztosítására; valamint a szakmai képzés teljes mértékben való érvényesítésére. Ezt kellene végre felismerni abban a nagy vitában, amely a tanonckérdés körül kavarog és ebben az esetben — ipari teljesítőképességünk egyik legfontosabb problémájának megoldása céljából — nem látnának napvilágot olyanjavaslatok, amelyek a tanoncérdekek helyett egyoldalú munkáltatóérdekek érvényesítését szolgálják. Legutóbb a parlamentben is elhangzott: ha a kisipar tanoncokat Szeptember 11-én Kolozsvár zászlódísszel ünnepelte meg az anyaországhoz való visszatérésének harmadik évfordulóját. — Ezt a napot — mondotta Tamás István az alakuló közgyűlésre összegyűlt famunkásokat üdvözlő beszédében — mi azzal ünnepeljük meg, hogy megalakítjuk a Magyarországi Famunkás Szövetség kolozsvári helyi csoportját. Be kell hogy valljuk, eddig távoltartottuk magunkat az öntudatos munkásság szabad szakszervezeteinek a küzdelmétől. Nem, nekünk való szervezetekben hánykolódtunk eddig. De saját kárunkon rájöttünk arra, hogy egyetlen helyes út a mi számunkra a magunk választotta szabad út, a saját magunk erejéből felépített szakmai szervezkedés is az, amit a saját sorainkból szabadon válaszható vezetőség mutat. Higgyék el szaktársak, hogy igazán ünnepnap ez a mi számunkra. E meleg és lelkesen megéljenzett szavak után Tamás István szeretettel üdvözölte Fehér András elvtársat, a Famunkásszövetség központi kiküldöttjét; a jegyzőkönyv vezetésére fölkérte Kapás József, annak hitelesítésére pedig Elbe József és Fülöp János elvtársakat. Fehér András elvtárs, központi kiküldött beszéde következett ezután. Az alapszabályok ismertetése s egyhangú megszavazása után szintén nevezetes ünnepi évfordulóra emlékeztette a közgyűlést: negyven éve, hogy a Magyarországi Famunkás Szövetség és vele a kolozsvári famunkások helyi csoportja először megalakult. Ez a 40 év a régi, agyondolgozott, mindenkinek kiszolgáltatott, maga tehet ellen famunkásság helyett teljesen új erkölcsű, öntudatos, magát szabadon önkormányozni képes munkásságot nevelt fel. Aztán megemlíthetjük, hogy utóbb 56 család özvegye és árvája kapott szövetségünk pénztárából körülbelül 10.000 pengő segélyt, ezenkívül 165 rokkantnak fizetünk rokkantnyugdíjként 15—16.000 pengőt. És számokban kifejezhetetlen az az erkölcsi támasz, amit a mi szabad szakszervezeteink nyújtanak nekünk a szakmai oktatással s azzal, hogy a műhelyekben segítjük a gyengébbeket. Tudományosan képezhetjük, szervezeteinkben mi kormányozhatjuk önmagunkat. Az egész nemzet s minden nép önkormányzata érlelődik ebben, vagyis a mi szocialista jövőnk. Fehér András lelkes helyeslések közben fejezte be szavait s ezután közfelkiáltásokkal egyenként megválasztották a vezetőségbe ajánlott famunkásokat: elnökké Székely Istvánt, alelnökké Fülöp Jánost, jegyzőnek Kapás Józsefet, pénztárossá Tamás Istvánt, ellenőröknek Kökös Árpádot és Elke Jánost, könyvtárossá Müller Kálmánt, vezetőségi tagokká: Győri Ferencet, Csutak Sándort, Kun Bélát és Gáspár Gyulát. Az alakuló közgyűlés utasítására elhatározták, hogy hivatalos órákat, valamint könyvtári órát miden hétfőn és szombaton este tartanak a fejedelemutcai Vasmunkásszékházban. Ugyanitt jelentkezhetnek tagfelvételre a még be nem iratkozott famunkások is. Ezzel befejeződött Kolozsvárott az immár negyedszer megalakuló famunkás szabad szakszervezet közgyűlése. Az első világháború alatt, amikor megszűnt működni, ellenségei azt mondták: többé sosem kel életre. De új életre kelt, hatalmasabban, mint valaha. Külön ünnep volt ez számomra is, akit szülővárosom famunkásai neveltek azzá, ami csak velük lehettem. Hónapokkal ezelőtt még rájuk hivatkozva azzal próbáltak csüggeszteni az ellentábor vezetői, mit hűségeskedel, mikor saját szaktársaid cserben hagytak. Megérte a hűséget, az igaz ügy mindig megéri. Nagy István : A famunkásszervezet megalakulásával a teljes szolidaritás és az egység létrejött a kolozsvári szakmák között, mert a famunkásszervezettel most már minden szakmának kivétel nélkül megvan a helyicsoportja vagy a befizetőhelye. A famunkáshelyi csoport megalakulása érthető megelégedést keltett a szabad szakszervezetekben tömörült munkásság körében. Nemcsak megelégedést, hanem igen komoly biztatót a további felvilágosító és szervező munkára vonatkozóan. Az új harcosokat melegen üdvözöljük táborunkban. _____ A nagyváradi pártszervezet, mint már jelentettük, megalakult. Helyisége: Kapucinus ucca 17. szám alatt (a kapu alatt jobbra) van. Hivatalos órák: hetenként kedden és csütörtökön este öt 7 órától (A 1) óráig, vasárnap délelőtt 10—12 óra között. Tagjelentkezés, járulékfizetés és Népszava-előfizetés is ebben az időben történik. ______ Nemcsak a „tanonchiány", megszüntetéséről van szó AZ igazi megoldás Hungária (angol) Parkba és szórakoztató üzemeibe kedvezményes árú jegyek Parkbelépő 36 fillér Hegyi vasút 56 fillér Szellemvonat 56 fillér Dodgem 56 fillér Vízisikló 48 fillér Repülő 48 fillér Elvarázsolt kastély 40 fillér The Whip 40 fillér Csodacsónak 32 fillér Holdrakéta 30 fillér Fecske 30 fillér Láthatatlan ember 30 fillér Tobogán 24 fillér Kisvasút 24 fillér KAPHATÓK: Erzsébet körút 35. és Conti ucca 4. akar nevelni, akkor növelje áldozatkészségét De tárgyilagosak vagyunk és megállapítjuk: a kisipari munkáltatók egy része felismerte, hogy nem lehet továbbra is figyelmen kívül hagyni a tanonckérdés megoldásának szociálpolitikai és szociális követelményeit és önmaguk állapítják meg azt, amit a magunk részéről évtizedek óta hangoztatunk: „a tanoncbérminimum bevezetése, a tanoncoknak fizetendő hetibér kötelező elrendelése látszik a kisipari tanonchiány megszüntetése legcélravezetőbb eszközének''. És igazuk van: ez esetben a szülők is szívesebben adják gyermekeiket tatloncnak, mert tudják, hogy az ipari pálya inkább biztosítja jövőjüket. Szakasits Antal 3. oldal Az október 16-án kezdődő új osztálysorsjáték nyereményeit nagymértékben felemelték. Ezáltal egy sorsjeggyel nyerhető szerencsés esetben 1 millió, vagy 600 ezer, vagy 400 ezer, vagy 200 e ser stb. stb. pengő, összegen több mint 15 millió pengő nyeremény kerül kisorsolásra. Sorsjegyárak osztályonként: Nyolcad 5 , negyed 10.—, fél 20.—, egész 40.— pengő Pártszervezett étel A fővárosi végrehajtóbizottság 17-én, pénteken este 7 órakor ülést tart. A pestszentlőrinci pártszervezet végrehajtó- és ellenőrzőbizottsága szeptember 18-án, szombaton este 148 órakor a szokott helyen ülést tart. A pestszenterzsébeti pártszervezet végrehajtó- és ellenőrzőbizottsága szeptember 17-én, pénteken este/18 órakor a szokott helyen ülést tart. Oktatásügyek A Szakszervezeti Főiskola vezetőképző tanfolyamaira szeptember 25-ig lehet jelentkezni a szakszervezetek titkárainál. Azok a vezetőségi és szervezőbizottsági tagok, valamint bizalmiak, akik még nem jelentkeztek, sürgősen jelentkezzenek saját szervezetük titkárságánál. Kolozsvárott a Vasmunkásotthonban (Fejedelem utca 17) szeptember 23-án, csütörtökön este/17 órakor. Kabók Lajos elvtárs: „Az ipari üzemi formák fejlődése."