Népszava, 1943. október (71. évfolyam, 222–247. sz.)

1943-10-03 / 224. szám

B. oldal nemcsak a nemzetiségeket, de más elnyomott, szabadságukért harcolni kész országok népeit is. A belső egység megteremtéséért rendkívül sokat tett a legendás­nevű lengyel származású magyar tábornok, az erdélyi hadsereg fő­vezére, Bem. Nemcsak kiváló had­vezér és megfélemlíthetetlen hős volt, de tisztánlátó szociálpolitikus és nemzetiségi politikus is. Puchner osztrák altábornagy panaszkodik is, hogy Bem milyen veszedelmes forra­dalmár: egyik kiáltványában leplezetlenül kijelentette, hogy az országban lévő földbirtok­tulajdont kisajátítja s a széke­lyek közt szétosztja". Ebből is nyilvánvaló, hogy Bem jól tudta, hogy a földtelenség a magyar és a székely nép legfájóbb sebe, elsősorban azt kell orvosolni. Ez teszi érthetővé a szomorú tényt, hogy nemcsak az osztrák elnyomók gyűlölték Bem tábornokot, de 1849 áprilisában akadt magyar ember, aki inkább vállalta az idegen el­nyomókat, mint a földosztást, a szociális és demokratikus átalaku­lást. Ez a gyászrangvar, amikor az a — később megrcáfolt — hír érke­zett, hogy Erdélyből kiszorították Bem csapatait, egy levelében ezt írta: „­Tehát Erdély mentve s az ottani pártütő, gyülevést semmivé téve, kát hogy az a hundsfutt (huncut) Behm­ újra megszökött. Áldja meg az isten minden hajaszálát Miklós császárnak!" Ez a magyar anyanyelvű áruló azt nevezte Erdély megmentésé­nek, hogy kiszorították onnan a szabadságharcos seregeket és két idegen császár hadai vonultak be a Királyhágón túli országrészbe, l­­s Bem tábornokot gyalázta, a sza­badságért küzdőket pártütő gyüle­vésznek nevezte, Miklós orosz cárt áldotta... Bem tábornok okos külpolitikus is volt. Fu­ad török pasához intézett levele már kifejezi, hogy milyen tisztán látta a magyar - török barátság nagy fontosságát. Még sokkal érdekesebb dokumen­tum a szabadságharcos államférfiak külpolitikájáról Splény Lajosnak a szárd, azaz az olasz parlament elnökéhez intézett 1849 februárjában kelt levele. Ebből idézünk: „Magyarország, amelyet az alulírott a szárd király őfelsége kormányánál képvisel, e pillanatban szabadságáért és függetlenségéért háborút visel Ausztria ellen s a művelt nemzetek ro­konszenvére még akkor is joggal szá­mítana, ha a megkezdett háborúnak nem is volna az indító oka a jog törvényes védelme és nélkülözné is azokat a meg­dönthetetlen elveket, amelyek minden állam és társadalom alapját képezik. Hogy szent jogát, követelésének törvé­nyességét bizonyítsa, ezért fordul a sza­bad országokhoz s azokat képviselő kormányokhoz." Kifejezi azt a reményét, hogy az olasz képviselők és a kormány el­ismerik Magyarország sérthetetlen jogait. „Ezzel kezdik meg — fűzi hozzá — a szövetség munkáját, amely Magyarországot Olaszországgal egyesítik, hogy hatalmának és jövő nagysá­gának alapját képezze." Splény re­méli, hogy Magyarország hamaro­san kibékül a körüllevő szlávokkal s a szomszéd népeket egy testvéries konföderációs egyesülésbe olvasztja, így fejezi be levelét: „Olaszországnak pedig nemsokára hű­séges és erős barátja lesz, amit a közös veszélyek és remények fognak megpecsé­telni. Így azután a két nagy nemzet szoros szövetség­ben üdvözli majd a megváltás nap­ját, közös ellenségüket — eddigi sze­rencsétlenséggük tagadhatatlan forrá­sát pedig úgy megalázzák, hogy annak sohase legyen alkalma el­nyomó uralmát a két országra erősza­kolnia." Így látta a külpolitikai helyze­tet 1849-ben egy magyar diplomata, ítélve egyetlenegy fogolynak sem fog megkegyelmezni, hanem valamennyit megöleti." Ké­sőbb kiderült, ho­gy e­t a fő­jegyző helyesen ítélt. Haynau — Windisch-Grätz akaratának végre­hajtója — olyan kegyetlemked­é­seket vitt véghez a letiport Magyarorszá­gon,, hogy megbosszulja a szabad­ságmozgalmat, amilyen kegyetlen­kedésre csak a szabadságot gyűlölő zsarnokok alantas kiszolgálói képe­sek. A nyugati hatalmak rokonszenv­vel nézték Magyarország szabadság­harcát, de nem segítettek, vagy nem segíthettek a magyar népen. Isme­rünk olasz, francia, angol, amerikai, azonkívül török megnyilatkozá­sokat a magyar nép mellett. Az Amerikai Egyesült Afrik­ai Tark I diplomáciai megbízottja Párizsból a következő jelentést küld­te az USA külügyminiszterének: „Vájjon Európa kozák, vagy köztár­sasági uralom alatt lesz-e ezentúl, min­den valószínűség szerint Magyarország síkságain, vagy szorosai között fog vég­leg eldőlni. Ha Kossuthnak nem sike­rülne céljának végrehajtása, az önkény járna az európai kontinens felett..." Gróf Teleki László 1849 ara­sztus 3-án Londonból küldött jelentése a t­öbbi­­közt elmondja: „Itt a közvélemény hatalmasan nyi­latkozik mellettünk. Meetingekben (gyűléseken), ebédeknél, a parlament­ben, szóval mindenfitt magyar ügyekkel foglal­koznak. Palmerston jóbarátunk ée nagy megve­téssel van az austriai kormány iránt... Cobden igen hű frigyesünk. Engem na­ponta kétszer is meglátogat. Speciali­tásává tette a magyar ügyet, még a katonai szempont is érdekli őt!... Senki sem használt nekünk annyit, mint ő." Az itt közölt idézetek és a levelek tartalmi ismertetése is mintetta, mi­lyen igazságokat tár fel az 1848-a­s időkről most megjelent kötet, ame­lyet különös örömmel fogadunk éppen most, amikor Magyarország mindern allkotó társadalmi rétege, az ipari munkásság, a parasztság és az értelmiség egyará­­t a legnagyobb érdeklődéssel twitd­mám­iyrozza Ma­gyarország történelmét és problé­máit,­­ a múlton keresztül is meg­kísérli tökéletesen megérteni a jelent. Galatonyi Lajos Magyarország helyzete 1849-ben Az ismertetett kötetben közölt 1849-ben írott levelek túlnyomó ré­sze természetesen magáról a hábo­rúról, a háborús szenvedésekről és a hadihelyzetről szól, de igen sok mutat rá azokra a sajnálatos, nagy­részt személyi természetű ellenté­tekre is, amelyek gyakran nehezí­tették meg a szabadságharc had­vezéreinek és államférfiainak együttműködését. Igaz viszont, hogy a döntő pillanatokban, az élet­halálkérdésekben létrejött az egy­ség. Kétségtelen, hogy nem a füg­getlenségi politikusok és a szabad­ságharc tábornokai bűne volt az összeomlás. Minderről sok érdekes, új adatot mondanak el Kossuth ön­életrajzi feljegyzései, amelyek úgy­szólván kiegészítik a levélgyűjte­ményt. Amikor a levelek nyomán ele­mezzük Magyarország helyzetét 1849 ben, elsősorban természetesen az osztrák hadvezérek és államfér­fiak terveit kell vizsgálnunk, Windisch-Grätz herceg, császári tábornagy terve Magyarország teljes letiprása volt, sőt — amit később az osztrák reak­ció meg is kísérelt Magyarországon még a magyar nyelvet is ki akarta irtani. A császárhoz 1849 áprilisában intézett előterjesztésé­ben a többi között így ír Windisch-Grätz: „A magyarországi forradalmat, égé­sein le kell verni, hogy a német nyelvet ott hivatalos nyelvvé tudjuk tenni, mert különben újabb s nem csekély je­lentőségű elkeseredés támadna az egész népben." A szászári hadvezér tehát már jól látta, hogy elsősorban a magyar nép az, amelyik naíráglkodiik szabadsá­gához, nyel­véh­ez, jogaihoz. Azt is tudta Windisch-Grätz, hosry alkad­ta­­k a magy­aro­k közt árulók, akik önös érdekek, klikkérdekek, osztály­érdekeik szolgiálaitáib­an beálltak, la­bancnak. Ezeket persze pártolja és meg a­karja jutal­mrasztani. Azt ajánlja az m­ailfoodónna­k, hogy nevezze­n ki magyarországi ideiglenes királyi biztossá báró Jósika Samu egykori idélyi karncelárt. Ugyanarról a Jó­sika Samuról van szó, az 1848 már­cius 16-án — legutóbb idéztünk ebből a levélből — azt panaszolta, hogy az események, mármint a márciusi forradalom, a nemesség életét és vagyonát a legirtózatosabb sors játékának teszi ki és azt kívánja, hogy minden esz­közzel zabolázz­ák meg a pár népet. Azt, hogy k­ik­kel, milyen elnyo­mókkal voltak hajlandók a magyar­ság árulói együtt­működni, semmi sem mutatja inkább, mint egy sze­ptesti főjegyző 1849 júniu­sáibiani Kos­suthhoz intézett levele. Eszerint: „Haynau egy oly ember, ki kegyet” NÉPSZAVA 1943 október 3. vasárnap A kormányzó adománya a Vöröskeresztnek Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója — jelenti a ,,Magyar Táv­irati Iroda" — a vöröskeresztes gyűjtőnapok alkalmából­­2000 pengőt adományozott a Magyar Vörös­kereszt Egyesület céljaira. N­agy tűz egy bukaresti bőrgyárban A Mociornitza-gyárban, amely Bukarest legnagyobb bőrüzeme, tűz­­ű­tött ki. A pince rendkívül sok könnyen gyúló anyaggal volt tömve, amely egy eldobott cigarettától lánk­ra lobbant. A tűz átterjedt a szomszéd helyiségekre is, ahol szesz­szel és robbanóanyaggal teli ládák repültek a levegőbe. A t­űznek, a robbanásoknak és a közben fejlő­dött mérgesgázoknak 31 áldozata van. A felelősség a gyár vezetőit terheli, mivel óvóintézkedések nél­kül halmozták fel a nagymennyi­ségű gyúlékony anyagot. Fuvarozott a lopott autókkal A rendőrség letartóztatta Hor­váth Zoltán 21 éves gépkocsiszere­lőt, aki taxikat lopott és két-három napig fuvarozott a lopott autókkal, majd valamilyen elhagyott helyen leállította a kocsit és otthagyta­­lenkedésben gyönyört talál. Maguk az­­ Legutóbb a Kerepesi út 15. szám osztrákok tébolyodott bolondnak tartói­ etől lopott el egy szürke taxit és ták.­ó kegyetlenkedési hajlama után s ezzel is feketefuvarokat csinált. W­ M­E­G­J­E­L­E­N A modern vegyészet csodaműhelyében IRTA: FAZEKAS ISTVÁN A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KIADÁSA ÁRA 4 PENGŐ Könyvelőfizetőinknek már kikézbesítettük. Kedvez­ményes ára szervezett munkások részére a Népszava kiadóhiva­talában 1 pengő. ki TARTALOM: A légből kapott salétrom. A műgumi balladája. Szénből benzint. Új korszak a fémek világában. A jövő ruhája. Az üveg, a cement és a bakelit. Zsírból és olajból sohasem elég. Az igazi átalakulás csak ezután kezdődik. A jövő. A téti időszámítás bevezetésekor egy órát „pihennek" a vonatok A MÁV igazgatóságának közlése szerint hétfőn hajnali három óra­kor, amikor egy órával vissza kell igazítani az óra mutatóját, a vona­tok egy óra hosszáig azon az állo­máson várakoznak, ahová éppen befutottak. Az indulások a menet­rend szerint történnek. Magyarország svájci követe átnyújtotta megbízólevelét (Bem. október 2. — „M. T. I.") Bakách-Bessenyey György, Ma­gyarország új svájci követe pénte­ken átnyújtotta megbízólevelét Celio svájci köztársasági elnöknek, aki Pilet Golaz szövetségi tanácsos­nak, a politikai osztály vezetőjének jelenlétében fogadta. Kettesben A néző ennél a filmnél a mozi hőskorá­ból származó anekdotára gondol: volt egy korai film, amelyben egy szép nő vetkőzni kezdett és a legkritikusabb pil­lanatban a vásznon keresztülvágtató vonat eltakarta a néző elől; valaki négy hétig egymásután minden nap megnézte a filmet és a kérdésekre ezt­ válaszolta: „Várom, hátha egyszer­ű késése lesz a vonatnak!" A „Kettesben" című megújhodott Ulm legnagyobb „gag"-je, ötlete is az, hogy a főszereplő, Silmor Erzsi, ismételten mutatkozik ruhátlanul, csupán majdnem lehulló takaróval, vagy dunai hullámok­kal, vagy két tenyerével fedetten. Ez nagyon kedves látvány, de kevés arra, hogy filmet építsenek köréje. Rajta kívül látunk sok dunai felvételt, Páger Antalt fürdőnadrágban és kövérkésen és egy felboruló borosüveget, amely a követ­kező jelenetre titokzatosan, önmagától ismét felegyenesedik. A film meséje pe­dig az, hogy egy „lakatlan" dunai szi­getre vetődik Simor és Páger és ott egy­másba szeretnek. Tetszést aratott egy mulatságos fekete­szőrű kutya és a szép, forró nyári nap­sütés, amely olyan erős a film szerint, hogy a vízből kilépő fürdőzők már a partraérés pillanatában teljesen szára­zak. (Forum, Omnia.)­­. (*) MEGHALT RUDOLF LOTHAR. Budapesten szombaton reggel 78 éves korában meghalt dr Rudolf Lothar, a ,,Hegyek alján" című közismert opera szövegírója. Neki köszönhető a „Bánk bán" emlékezetes sikerű berlini rádió­előadása 1930-ban. Budapesten született, érettségije után Németországban telepe­dett le és német nyelvű munkásságot folytatott.. Novellái, cikkei komoly szín­vonalat képviseltek.

Next