Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)

1943-11-03 / 248. szám

1943 november 3. szerda NÉPSZAVA A keleti front déli szakaszán óriási erő­vel tombol a súlyos elhárítócsata A Dnyeper alsó folyásánál és a Krímnél, Krivoj Rog előtt, Gomel, Velikije Luki és Kricsev térségében folytatódnak a támadások. — Németország kemény téli háborúra készül­tel Csapatszállító hajókaravánok a gibraltári szorosban Németországban kétmillió lakást pusztított el a légiháború A KELETI HARCTÉR esemé­nyeinek középpontjában az arcvonal déli szakaszán, különösen a Krím félsziget és a Dnyeper alsó folyása között, tomboló súlyos harcok áll­nak. Ez utóbbi térség helyzetével kapcsolatban figyelemreméltó a né­met véderőfőparancsnokság keddi hivatalos jelentése, amely szerint szovjet csapatok a Krím- félszigeten Keresnél partraszálltak és ezeket a csapatokat a német elhárítás elrete­szelte és szűk térségre szorította össze. A harcok további alakulásá­ról egyelőre nem számolnak be újabb jelentések. A berlini lapok jelentéseiből ki­tűnik, hogy a német ellenállás a Dnyeper-könyökben továbbra is konszolidálódott, míg az alsó Dnye­per mentén a helyzet még tisztázat­lan. A nagy őszi csata — a német jelentések szerint — térbeli kiterje­désében csökkent, amennyiben a leg­nagyobb orosz támadások a Dnye­per-könyökre és a folyam alsó fo­lyására korlátozódtak. A német la­pok a helyzet megítélésében azon­ban továbbra is meglehetősen tar­tózkodók, ami főképpen az arcvonal déli szakaszának még tisztázatlan helyzetére vezethető vissza. Berlini katonai körök kommentárjai szerint a krivosrogi csata új szakaszba lé­pett, miután a német hadvezetés visszanyerte a kezdeményezést ezen a szakaszon. Az arcvonal legdélibb részén folyó harcokkal kapcsolatban a német lapok jelentik, hogy a Dnyeper-torkolat elleni orosz táma­dás ismét a legnagyobb erővel lán­golt fel. Nyilvánvaló — mondja eg­y berlini távirat —, hogy az oroszok hadműveletei a Dnyeper-torkolat el­foglalására irányulnak, hogy elzár­ják a krími csapatok visszavonulási útját. A németek azonban a helyze­tet itt is bizakodóan ítélik meg, aminek bizonyítéka az a tény, hogy semmi jel sem mutat arra, mintha a ném­etek a félsziget kiürítésére ké­szülnének. Ezt a véleményt támaszt­ják alá azok a jelentések is, ame­lyek szerint a német elhárítás a pe­rekopi földszoros bejáratánál, ma­gánál Perekop városánál, majd az ettől délre fekvő Armjanszk város­nál igen nagy erővel szállt szembe a szovjet csapatok támadásaival. Otto von Heydebreck berlini, tudó­sításában a déli arcvonalszakasz helyzetével kapcsolatban kiemeli, hogy „tekintettel arra a rendkívül nagy sztratégiai jelentőségre, ame­lyet a szóban levő legdélibb arcvona­lon folyó küzdelmek magukban fog­lalnak, érthető, hogy az említett illetékes helyek részéről is kifejezet­ten a helyzet legmagasabb feszült­ségét hangsúlyozzák". KREMENCSUG ÉS A KRÍM FÉLSZIGET között dúló nagy csatákat továbbra is egységes egészkánt kell tekinteni — írja Ser­torius százados hétfő esti beszámo­lójában. Teljesen egyoldalú dolog volna tehát a helyzetet a Szovj­et hétvégi térnyerése alapján meg­ítélni, amelyet a nogáji pusztában ért el áttört gyorskötelékeivel. Ez a térnyerés — ami a Nikopol irá­nyában való előretörést illeti — mérsékelt, viszont ny­ugati és dél­nyugati irányban tekintélyes előre­haladást jelent. Ennek ellenére azonban nem dönti el a nagy csata kimenetelét. A harc kimenetele továbbra is nyílt, mert egyrészt a Dny­e­per-könyöktől délre áttört ellenséges gyorskötelékek és moz­gékony német tartalékok között még folynak a harcok, másrészt pe­dig a Krím félsziget bejáratai még német kézen, vannak és a német csa­patok onnan oldalazhatják az át­tört ellenséges osztagokat. Végül pedig, amint már mondottuk, a déli arcvonalszakasz nagy csatáját ösz­szefüggő egászként kell megítélni, azaz a nogáji pusztán kialakuló helyzetet meglehetősen messze­menően befolyásolhatja a nagy Dnyeper-kanyarulatban folyó harc kimenetele. Az utóbbi szakaszon — írja a to­vábbiakban Sertorias százados — szombaton és vasárnap a szovjet csapatok újabb támadásokat­ intéz­tek a német záróállás jobbszárnya ellen, de ezek a támadások véresen és nagy veszteségekkel összeom­lottak. Ezzel szemben a német el­lentámadás az ellenséges betörési hely nyugati oldalán — főleg Kri­voj Rogtól északra és északnyu­gatra — a hét végén további sike­reket ért el. Az ellenség ugyan még szívósan védekezik és a szét­vert kötelékek helyett újakat vet harc­ba, de a német ékek is egyre újabb erősítéseket kapnak, úgy­hogy a ném­et ellentámadás még folyamatban van. R­indent össze­vetve, a keleti arcvonal déli sza­kaszán folyó nagy csata most két­ségtelenül elérte tetőpontját, de még nem dőlt el. Miután a Dnyeper alsó folyása és a Krím félsziget között folyó hadműveletek a félsziget bejáratá­hoz tolódtak át, a harcok most itt két­ irányban folynak. Az egyik tá­madó és Perepoktól, illetve Arm­janszktól délre igyekszik előre­törni, a másik pedig Salkovon ke­resztül a félsziget belseje felé. Ugyanakkor — amint a német hi­vatalos jelentés rámutat — Keres felől, keleti irányból is támadással próbálkoznak a szovjet csapatok, nyilván az észak felől irányuló tá­madási vonal alátámasztására. A Dnyeper mentén, a német átkelési pontoknál, Beriszlávnál és Niko­polnál a német utóvédek erőteljes beavatkozással biztosítják a német seregtestek biztonságos átvonulá­sát a Dnyeperen. A NÉMET RÉSZRŐL kemény téli háborúra készültek fel a keleti had­színtér valamennyi szakaszán — közölték hétfőn este berlini be­avatott körökben.­­• A Szovjet gyorskötelékei, amelyek a nogáji pusztán át a Dnyeper alsó folyásá­nak vidékéig törtek előre s ame­lyeknek az volt a feladatuk, hogy megnyissák a vörös hadsereg szá­mára a Krím félsziget kapuját, német felfogás szerint most ismét elszigetelődtek. Úgy látszik, hogy a német arcvonal megint bezárult az áttört szovjet kötelékek mögött. Berlini beavatott körökben egyéb­kén nem hiszik, hogy a keleti had­színtér északi és középső szakaszán a közeljövőben nagyobb hadműve­letekre kerül sor, annak ellenére, hogy a szovjet vonalak mögött vál­tozatlanul élénk mozgolódás észlel­hető. A keleti hadszíntér középső szaka­szán — amint ez a jelentés kiemeli — a szovjet támadások pillanatnyi­lag majdnem teljesen ellanyhultak, de azért német katonai szakértők úgy látják a helyzetet, hogy a Szov­jet csak átmenetileg szüntette be áttörőkísérleteit. Ugyanerre mutat a német véderőfőparancsnokság keddi hivatalos jelentése, amely szerint Govics, Velikije Luki és Kricsev térségében folytatódtak a súlyos orosz támadások, anélkül azonban, hogy eredményt értek volna el. AZ OLASZORSZÁGI HADSZÍN­TÉREN a hadmozdulatok iránya továbbra is arra mutat, hogy mind a­z 5. amerikai, mind pedig a 8. brit hadsereg közvetlen támadási cél­pontja Isernia, fontos útcsomó­pontja. Az 5. amerikai hadsereg Mariadoli­a és­­Jantalupo, valamint az ezektől nyugatra fekvő Teanon keresztül, a 8 brit hadsereg pedig az Apennin hegységen átvágva igyekszik megközelíteni Iserniát. A berlini lapok jelentéseiből ki­tűnik, hogy a brit és amerikai csa­patok heves támadást kezdtek a Volturno mindkét partján. Nyil­vánvaló, hogy a harcok még annak a térségnek az előterében folynak, ahol a német főellenállási vonala­kat építették ki. A déli Apenninek­ben a németek megállították az an­golok és amerikaiak előnyomulá­sát. A jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a német ellen­állás a délolaszországi arcvonalon fokozatosan erősbödni fog, noha a német főellenállási vonal földrajzi­lag még nem állapítható meg. A legutóbbi brit és amerikai támadá­sok után­­ közli a berlini jelentés — a német csapatok a nyugati szár­nyon ismét kitörtek és északnyu­gati irányban fekvő magaslati ál­lásokba vonultak vissza. Ezen a szakaszon a német védelmi vonal ezi­dőszerint a Tirenei tengertől a Matese hegységig húzódik. Ugyan­enn­ek a hírszolgálati irodának al­gíri m­entése,a szövetségesek fő­hadisz­ásának közlésére hivat­kozva jepíti, hogy mind a 8., mind az 5. hal­reg némi, sikert ért el. Az 5. hal­reg Capuától északra elfoglalta Teano városát. Teano körül n­émetek elitcsapatokat vontak össze, közöttük a Hermann Göring-hadosztályt. A Volturno felső folyásánál a 8. hadsereg meg­szállta Valle Agricola helységet. A 8. hadsereg némi előrehaladást ért el Isernia irányában és elfoglalta Cantalupo helységet. A keleti szakaszon — amint Ser­torius százados helyzetjelentése közli ,­ Montgomery tábornok se­regének jobbszárnyát k­özelebb tolta a Frigno folyóhoz, de még nem tett kísérletet arra, hogy na­gyobb erőkkel átkeljen a folyón. Az angolok azt a kis hídfőállást sem bővítették k­i, amelyet közvet­lenül a folyó torkolatánál az északi parton szereztek. Az olaszországi hadműveletek so­rán többször előfordult, hogy a szövetségesek — valahányszor a szárazföldi hadműveletek nem ve­zettek közvetlen sikerre — részben megkerülő partraszállási hadműve­letekhez, részben a flotta harcba­vetéséhez folyamodtak. Ugyanerre a törekvésre mutat, az a két táv­irat, amelyek közül a berlini közli, hogy Dél-Olaszország nyugati part­vidékén szövetséges hadihajók je­lentek meg, amelyek be akarták lőni magukat Gaeta városába. Ber­lini illetékes hely közlése szerint a német parti ütegek tűz alá vették a hadihajókat és több találattal visszatérésre kényszerítették, mi­előtt ezek még belőhették vo­na magukat a kiválasztott célpontokra. A másik ezirányú távirat az „M. T. I." madridi keltezésű jelentése, amely szerint csütörtökön a gibral­tári szorosban három hajókaraván — amelyben mintegy 350 hajó volt — összetalálkozott. A legnagyobb karaván az Atlanti óceánról jött, a másik mintegy 100 hajóval a Földközi tenger felől és a harmadik 67 hajóval Gibraltárt hagyta el. Pénteken egy karaván 19 közép­nagyságú csapatszállító hajóval ki­futott a Földközi tengerre. Az olaszországi frontról érkezett legújabb berlini jelentés egyébként arra mutat, hogy ezekben a har­cokban súlypontáthelyezés történt, amennyiben a délolaszországi har­cok súlypontja a tengerpartról az Apennínek vidékére tolódott át. Hétfőn a legnagyobb harcok a Monte Crocetól délkeletre folytak, ahol a szövetségesek — a kedd déli német jelentések szerint — Teano felé igyekeztek előretörni. Ezekre a harcokra vonatkozóan a berlini távirat a következőket mondja: Itt olyan harcok fejlődtek ki, amelyekbe aránylag tekintélyes csapatkötelékeket és hadianyagot vetettek be. Csupán ezen a szaka­szon 21 ellenséges páncélost semmi­sítettek meg a németek. A német csapatok a sikeres feltartóztató hadműveletek után elszakadtak az ellenségtől, feladták kisebb védelmi állásaikat a Monte Croce lejtőin és északabbra előkészített állá­saikba vonultak vissza. 3. oldal f&na H&M amu/i pen**, nu+it etVfeMz* menete ÁLLAMI SORSJEGGYEL A NYUGATI LÉGIHÁBORÚ ese­ményein kívül — amelyekkel kap­csolatban a lapunk más helyén kö­zölt német hivatalos jelentésre utalunk — a táviratok zöme a légi­támadások okozta pusztításokkal foglalkozik, így a „M. T. I." zürichi távirata jelenti, hogy a francia-

Next