Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)

1943-11-25 / 267. szám

1943 november 25. csütörtök NÉPSZAVA Hallatlanul időszerű! A Szociáldemokrata Párt kiadása KOSSUTH DEMOKRÁCIÁJA: 1. Kiáltvány Amerika szabad népéhez 2. A dunai államkonföderáció és a nemzetiségi kérdés 3. Magyarország alkotmánya Bevezetést írta: SZAKASITS ARI­AD Közreadja és jegyzetekkel ellátta: ÁCS TIVADAR ÁRA 3­20 PENGŐ Szervezett munkásoknak a kiadó­hivatalban kedvezmény •• • . - a - 1.. . • • k Fogy a tök... „Szegény embernek szegény a sora, krumpli az ebéd, tök a vacsora" — énekelték a jókedvű emberek az úgy­nevezett boldog békében. Azóta egy kicsit változott a világ. A krumplit, amint tudjuk, jegyre adják, viszont itt van a tök, amelyet éppen a napokban nyilvánítottak népélelmezési cikke­t a hivatalos körök. Olyan a pesti ucca ilyenkor, ebben a lucskos őszi időben, mint a kopott ember. Ennek ellenére mi, pestiek, mégis na­gyon szeretjük. Szín van benne. Minden uccai árusnál, sőt a pékek kirakataiban is sült tök rirít. Jó parázs sült tök, amely aránylag mégsem olyan drága s megtölti a gyomrot. — Adjon negyven fillérért — mondja egy tanoncfiú az árusnak, ahol mi is kikötöttünk. A bácsi levág egy darabot, nem is méri, csak úgy adja át a fiúnak. — Biztos több volt, de hadd egyék szegény srác — fordult felénk az árus, majd így folytatja: — Nem nagy móni, de tartom, mert keresik. A móni alatt üzletet és pénzt értenek errefelé a Népszínház utcában és kap­csolt részein. És hogy a tök nem volna nagy móni, az nem felel meg egészen a valóságnak, mert ez igenis komoly üz­letet s ezzel együtt pénzt jelent ma az árusoknak. — Parancsol, Katóka? — kérdezi egy jóképű fiatalember a még jobbképű leány­zót, aki ebben a pillanatban megállt a stand előtt. -- Kérek! — rebegi Katóka. — Egy szép szeletet a Katókának! — udvariaskodik az árus és megfigyeltük, hogy amennyivel többet adott az elébb a tanoncfiúnak, annyival kevesebbet kapott Katóka ugyanazért az árért. Most egy kisfiú közeledik és tökmagot kér. Kap egy fél decire valót és fizet érte 40 fillért. Jönnek, folyton jönnek a vásárlók. A bácsi nemcsak tököt árul, hanem almát, szőlőt és egyéb sok jó­fajta gyümölcsöt, szóval mindent, ami szerpnek-szánnak ingere. Azonban az alatt a rövid félóra alatt, amíg ott vol­tunk, csak tököt vásároltak. Most egy néni állt meg a stand előtt szép fehér spitzkutyájával. — Adjam a Zsoltnak egy szép darabot !— rendelkezett a néni. — Most mindenki azt várná, mi is azt vártuk, hogy a néni átnyújtja majd a Zsoltnak a tököt és legalább tanúi lehetünk annak, hogy megeszi-e a kutya a sült tököt? Csupa csalódás az élet, mert a néni ott szanda pe­helyben jó étvággyal enni kezdte a tököt, szegény Zsoltnak majd a nyála csorgott, úgy nézett, de a néni csak evett szigorúan tovább. — Ettől ég a gyomrom — mondta a néni, felénk fordulva, a tök héjára mu­tatva — és azt nagy kegyesen odadobta Zsolt elé. Zsolt megszagolta a tök héját, aztán durcásan elfordult. Haragudott és tegyü­k hozzá, joggal. Igaza volt. Aztán jött egy másik néni, az egy­szerre egy kilót vásárolt és amikor látta, hogy csodálkozunk, mentegetődzve így szólt: — Egy kicsit drága, de még mindig olcsóbb, mintha a piacon 80 fillérért ve­szem nyersen. A fene vacakol vele! — jelentette még ki a néni, aztán fizetett, majd távozott. Még mindig jönnek, egyre jönnek a tökvásárlók. Valóságos aranybánya egy ilyen töküzlet. Nők, férfiak, öregek és fiatalok fogyasztják a tököt. Szerelme­sek egym­ásba karolva állnak meg az árus előtt. — Egy decivel a javából! — mutat a­ fiatalember a tökmagra, fizet és ők is távoznak. — Ezek ide mennek a moziba — ma­gyarázza az árus. — Tíz deka cukor egy pengő nyolcvan, ezzel szemben egy deci tökmag hatvan fillér. Hja, kérem, nehéz időket élünk, nehéz ma az udvarló fiatalembereknek is. Ez az árus véleménye, viszont, a fiatal­ság alig vesz tudomást a nehéz időkről és gondtalanul pattogtatja a tökmagot, vagy fogyasztja a tököt. Délidő van, a környéki műhelyekből és üzletekből özönlik a sok dolgozó. Nagyon sokan vásárolnak sült tököt ebédre s ott hely­ben el is fogyasztják jó étvággyal. — Messze lakunk — meséli egy leány a társnőjének —, nem mehetek haza ebédelni és egyébként is amibe a villa­mos kerül, abból jól is lakok. Nem mondta, hogy mivel lakik jól, viszont farkasétvággyal fogyasztotta a tököt. Általában az étvággyal nincs is­semmi hiba és aki tököt eszik, az egy­általán nem gyomorbajos s így étvágya is van. — Azelőtt magam vásároltam a Duná­nál — magyarázza az árus egy kis szü­net közben —, de sok bajlódás volt vele. Most így kapom készen, sülve a tököt is, meg a magot is. Racionálisan megy ez is, kérem, mint minden. Egyszerre vásárolok négy-öt mázsát, ha kihűl, fel­melegítem és így állandóan meleg az áru. — Hát lehet, urak, jó meleg a sült tök! — kínálja a bácsi a portékáját, közben ő is eszik s mert a jó töknek nem kell cégér, jönnek öregek és fiata­lok és vásárolják a jó friss parázs tököt. 1915 ősz, Fogy a tök. (1) szenzác­iója! A szabadságharc története, ahogy a kortársak látták Összegyűjtötte és előszóval ellátta: DEÁK IMRE 432 oldalas albumalak, békebeli kiállítás, feher papíron SIRÁLY-KIADÓ • ÁRA 17 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4. szám), a Népszava­könyvkereskedésben (A II. Erzsébet körút 35. szám) és minden könyvkereskedésben Ernő és Kálmán Imre nevét kell megemlítenünk, mert új színt, új hangot hoztak az erdélyi irodalom részben roman­ikus, részben esztéti­záló, részben l'art pour l'art-os lég­körébe. Ezekben az irodalmi alkotá­sokban, erdélyi vonatkozásban elő­ször hangzik fel a szociális valóság dermesztő hangja, a szociális lelki­ismeret nyugtalansága, a bírálat új szempontjainak zordsága és a virág­gal borított irodalmi oltárok min­denhatóságával szemben a kétely hangja. Rövidesen még egy kiadó­vállalatot is épíntett ez a lelkes írócsoport „Munkásathenaum" és „Erdélyi enciklopédia" elnevezéssel, amely elnevezés egyben programot is jelentett. Az erdélyi írók harca még ma sem ért véget. Salamon László ezek után az egyes írócsoportok értékét fejtegette. A tetszéssel fogadott előadás vé­gén Szilágyi Sándor elnök tiszte­letreméltó kiál­lással hangoztatta a haladó írók igazát. "­ MIHI­ B­IZMIS Arcok és harcok az erdélyi irodalomban A könyvpifli­ k Vajda János irodalmi társa­ságban nagysikerű előadást tartott Salamon László, aki Erdély iro­dalomprob­lémájával foglalkozva éles és megérdemelt bírálatban ré­szesítette azokat az erdélyi írókat, akik gyakran elfordulnak a prob­lémáktól. A­ valóság sohasem lehet olyan rideg, hogy megakadályozhatná le­gendák keletkezését — mondotta Salamon László. — Költészet és valóság nem­­ feltétlen ellentétei egymásnak, sőt a költészeten a valóság igaz kifejezését értjük. De h­a ez így van, akkor feltehetjük a kérdést, vájjon a hivatalosan fém­jelzett erdélyi irodalom mennyiben felel meg a­­nak a shakespearei követelménynek, hogy tükröt tart­son a valóság elé? Kétségtelen, hogy az a bizonyos erdélyi iro­dalom csak fölötte kis mértékben volt valóságirodalom. Sikerének titka nem az, hogy bátor, szó­kimondó, az erdélyi népek és főleg az erdélyi magyarság életét lep­lezetlenül megmutató volt, hanem ellenkezőleg, sikerének titka rész­ben az elhallgatás művészetében leli magyarázatát. Ez teszi érthetővé, hogy az erdélyi irodalom körül csaknem két évtize­den keresztül szenvedélyes viták és harcok keletkeztek. Ez a harc kétirányú volt. Egyrészt a Petőfi­utáni epigon-nemzedék konzerva­tív irodalomszemléletének képviselői hadakoztak a „Helikon" körül cso­portosuló írók ellen, másrészt — s ez volt a komolyabb kiállás­t a ma haladó világszemléletű írók támad­ták, akik felismerték, hogy a „diva­tos" erdélyi irodalom korántsem azoknak a tömegeknek az életét fejezte ki, amelyek kettősen érezték a nemzeti elnyomatást, mert hiszen még a társadalmi és gazdasági el­nyomatást is magkapták a válto­zott uralmi és politikai formák kö­zött is. Ennek a csoportnak a hangja éles volt, mint az igazságé, de éppen azé­rt nem volt népszerű és minden megtörtént annak érdekében, hogy szava ne hatoljon el messzire. Ez a buzgalom teljes sikerrel járt Sajtó és színpad előadói terem és előkelő nyilvánosság e kis csoportnak nem állott rendelkezésére, meg kellett elégednie — s valljuk be, meg is elégedett — a munkásszervezetek előadói asztalával, néhány felszíne­sen demokratikus hangú, néha nem­­zetárulás vádjával illetett lap, vagy folyóirat nyilvánosságával, ha el akarta mondani mondanivalóját,ha bírálni, hatni vagy felháborodni akart. Általában feltehetem a kérdést —­­ folytatta Salamon László —, vájjon a román megszállás két év­tizede alatt olvasott-e valaki olyan fémjelzett és anyaországbeli kritika által remekműnek nyilvánított er­délyi regényt, erdélyi drámát, ver­set, amelyből pontos képet alkot­hattak volna mászaknak az erdélyi élet valóságos viszonyairól, társa­dalmi, politikai és szociális beren­dezkedéséről? Részemről a válasz tagadó. Zola szerint az irodalmi alkotás nem egyéb, mint az élet hűséges ábrázolása az író egyéni temperamentumán keresztül. Nos, a kortársi erdélyi irodalom leg­népszerűbb alkotásairól elmondhat­juk, hogy több van bennük íróik temperamentumából, mint a való­ságból. Az írók gyakran elhanya­golják a törődést a föld közönséges bajaival. Ezzel a szellemi és tempe­ramentumban beállítottsággal ter­mészetszerűleg együtt járt az er­délyi írók egynémelyikének ama .jólfejlett hajlama, hogy ne az eget igyekezzék a földre hozni, hanem a föld verejtékét, kínját és nagy kér­déseit az egek színpompás világítá­sában oldja fel, hogy a jelen elől a múltba, a történelmi regénybe meneküljön. Számban kicsiny, de súlyos írói csoport volt az, amelyik a külön­böző kisebb vagy rövidebb életű folyóiratok, napilapok hasábjain írta és propagálta azt az erdélyi szellemet, amely az európaiságban látta az erdélyi irodalom kiteljese­désének lehetőségét. A .,Korunk", a „Másik Út", az „Új Géniusz" című folyóiratok hasábjain szólaltak meg először azok az erdélyi írók, akik a közönségsikernek minden reménye nélkül novellákat, verseket, regé­nyeket írtak és ezáltal megteremtet­ték az előfeltételeit annak az er­délyi irodalmi realizmusnak, amely Nagy István regényeiben és novel­láiban. Balogh Edgár történelem­szemléletében vált láthatóvá és ab­ban a humanista költészetben, amelynek művei közül Salamon 7. oldal Veszteségün­k A pécsi pártszervezetet és annak nő­bizottságát súlyos veszteség érte dr Balla Ignácnr. elvtársnő korai elhunytá­val, akit két árván hagyott gyermekén kívül férje, dr Balla Ignác pártügyé­szünk és a pécsi mozgalom minden egyes tagja gyászolja. Balla elvtársnő temeté­sén hatalmas tömeg vett részt és a sír­nál Tolnai József elvtárs kegyeletes szavakkal búcsúztatta el a melegszívű, kedves modorú és szimpatikus asszonyt, a kiváló és lelkes agitátort, aki nemcsak a pécsi külvárosi utcákat, de az egész bányavidéket nem egyszer végiggyalo­golta, ahol lakásról lakásra menve vé­gezte a felvilágosítás nehéz, de f­el­emelően szép, prófétai munkáját. A leg­elsők között volt mindig, legyen az vá­lasztási, kultúr-,vagy sajtóagitáció, dol­gozott mindenhol, lelkesen és eredmé­nyesen, ahol az eszmét diadalra kellett vinni. Balla elvtársnőt könnyezve és emlékét a szívükbe zárva kísérték utolsó útjára. Veith Béla gépmester november 24-én váratlanul elhunyt. Már kora ifjúságá­tól kezdve lelkes támogatója volt a nyomdász sportmozgalomnak, valamint tevékenyen részt vett a pártmozgalom különböző területein. Temetése novem­ber 28-án, vasárnap délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri új temetőben. Emléküket kegyelettel megőrizzük. Hármas kivégzés Szófiában (Szófia, november 24. — „N. S.T.") A szófiai központi fogház udvarán hétfőn végrehajtották a Pejev-per­ben hozott hármas halálos ítéletet. Alexander Pejev szófiai ügyvédet és két bűntársát szombaton hosszas tárgyalás után idegen hatalom ja­vára elkövetett kémkedés miatt golyó általi halálra ítélték. Pejev a múlt évben titkos rádió segítségé­vel katonai természetű híreket to­vábbított külföldre. A bolgár légi­erő egyik rádiómíiszerésze, Janakdev kinyomozta a titkos rádióállomást és leleplezte a kémszervezetet. Emiatt Janakiev ellen az idén má­jusban egymásután két bomba­merényletet kíséreltek meg, ame­lyek azonban kudarcba fulladtak. Minisztertanács. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A­­ kormány tagjai Kállay Miklós miniszterel­nök elnöklésével kedden délután 10 órakor minisztertanácsot tartot­tak. A minisztertanács időszerű kormányzati kérdésekkel foglalko­zott és a késő esti órákban ért véget. 7 A párt könyvei : 1 fl szocializtius problémái 1 MÓNUS ILLÉS három előadása Ara 3.39 P 1 Kossuth demokráciája • Bevezetést írta: SZAKASITS ÁRPÁD |íj Közreadta: ÁCS TAMÁS Ára 3.20 P H fl modern vegyészet­i csodaműhelyében I írta: FAZEKAS ISTVÁN • Ára 4 P fj Szervezett munkásoknak a kiadó- fij hivatalban kedvezmény

Next