Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)

1943-12-25 / 292. szám

4 oldal abban szapad­ be teheráni és kairói tárgyalásairól. Holm­­a Jíis kormányát elismerte Equa­dor köztársaság. Ugyanakkor jelentik, hogy Gnani uruguai al­elnök és a Pánamerikai Unió vé­delmi bizottságának elnöke azt ja­vasolta, hogy a jövőben, ha vala­melyik amerikai államban kor­mány­változás történik, hívják össze a Pánamerikai Uniót és tanácskoz­­ssanak­ az új kormány elismerésnek kérdés­éről. A javaslat nem említi Bolíviát, kétségtelen azonban, hogy 19% indítvány az ott történtek hatása alatt érlelődött meg. Nagy feltűnést kelt a „Bud. Tud." limai jelentése amely azt mondja, hogy odaérkezett, de mindeddig meg nem erősített hírek sz­erint csütörtökre virradó éjszaka David Tora ezredes, a „chacoi háború hőse", elmozdította az ideiglenes bolíviai kormányt és kezébe vette a hatalmat. Toro az 1936. évi vértelen forradalom után Bolívia elnöke lett. A „Times" a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tanácskozásainak eredményét, mél­tatva, azt írja, hogy ennek mun­kája megbecsülhetetlen értékű. Tartuffe Maliere biree komédiájának ú.i fordí­tása fconj­valakban i« rirg­.jel.­nt. Jen­itevich Ferenc fordításáról a darab fel­újításának alkalmával megemlékeztünk aláf, most csak megismételjük, hogy a JMosiers-forditónak­ nagyobb gondot kell fordítania * forma.hűségre, a »»rmotsw.. Hsek betartására és arra, h­ol.T sorok között átmenetek ne légjének, m­ert ezt. Moliére sifnlandrinus formája rwm ti­ri. (Általában az új fordítás ellen azt a ko­moly kifogást lehet «snelni, hogy túlsá­gosan pongyola munka. (Pranklin-Tar­mdlaf ) e- J­ M­eghalt egy TDH független kisgazdapárti képviselő­ ­ December 23-án hosszas betegség után 73 éves korában meghalt Sán­dor­­István Kecskemét nyugalma­zott polgármestere, volt független kisgazdapárti képviselő. Temetése december 24-én volt, amelyre Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt nevében küldött, koszorút. — A GUTENBERG TÁRSASÁG zENEKARÁNAK JUBILÁRIS ll\l\G­VJ5B8ENYK,. A Gutenberg Tár­sas­ág zenekara karácsony másod­napján, december 26-án, vasárnap dél­it Vili órai kezdettel a Zeneműve­­mzeti Főiskola nagytermében jubiláris hangversenyt rendez.. ActM wlie-xna/C A BÚZA ÉRTÉKE Ö­NÖK Vásároljon Búzakötvényt! NÉPSZAVA 1943 december 25. Czombat V­ADVÍZ Kovai Lőrinc tíj regénye •Jól emlékszünk még arra a zaj­lásra, amely néhány hónappal ez­előtt föl­vi­harozott Kovai Lőrinc kö­rül a „Földönfutók" című nagy tör­ténelmi regényének megjelenése nyomán. Valóban­ régen nem volt rá eset, hogy egy írói alkotás olyan izgalmat váltott volna ki a külön­böző világnézetű kritikusokból mint Kováié. Ez áll különösen a szélső­jobbodali kritikára, ahonnan egye­sek a támadó személyeskedésig vit­ték, de m­ég,ők is kénytelenek voltak elismerni az író rendkívüli izmos tehetségét. Kovai most megjelent regénye, a­­Vadvíz" nem történelmi regény, mint a „Földönfutók" volt és mégis, történelem "— az osztálytársadalom harcos embereinek története a huszadik, század első felé­ről. Alakjai így nem a letűnt szá­zadok történelmi távlatából tekin­tenek ránk, hanem szinte személyes ismerőseink azok valamennyien. Az­­iírt nevek mögött ráismerünk az, igazira. A táj, ahol az események lejátszódnak, a tanyák, ahol alakjai robotolnak és birkóznak az aleírok bősz csapásaival. az utak, a fák, minde­ggyik régi is­m­erősünk És a meséje! — ahogyan mondani szok­ták irodalmi nyelven. Erre már csa­k Arany János szavaival felel­hetünk: „nem i­ene ez, gyermek". A „Vadvíz" meséjét a mai korszak társadalmi rendszerének politikai, g gazdasági, és erkölcsi intézményei s helyzetei szövik, alakít­ják, ftimál­jáik. Az élet urnájának árnyékos oldalára szorult emberek apró fashályból máról holnapra földes gazda. Már kezdi utánozni a régi gazdákat tempóban, szójárásban, szokásban, d­e ez mind hiábavaló igyekezet, ő csak „büdös cigány” marad. Legfeljebb csak a putriban, az „atyafiak" előtt nőtt meg a tekin­télye, mint új földesgazdának... Ámde egyszer, egy olvadásos tava­szi napon felbukkan az, ősmocsár előhírnöke, a vadvíz. „Nem tomboló hullámmal, nem városokat, falva­kat elsöprő, viharg­ó erővel jön, m­int az ár, hanem szétszakad az in­a­s kubikos kézhányta gát. Nem ront neki az apró tanyáknak, mint a pusztáról jött, pusztába rohanó zi­ Atrulunk is eljwsxhít ff­ A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásároljon Búzakötvényt! tragédiáinak sorozata bontakozik ki előttünk. A kép azonban nem­ lehangoló, inkább buzdító, reményt­keltő. A „Vadvíz” a mai társadalom ke­resztmetszetét, vetíti az olvasó elé. A széles síkság nyári mámorának csillogásából, majd az alattomos, gonosz ellenség, a vadvíz mindent elsöprő szennyes áradatából buk­kannak elő az elesettségükben­ is vidám harcosok. Egy-egy időre né­melyiket elnyeli a nagyváros szeny­nye,a fekete árnya, majd a lebujok, a piszkos mellékuccák, toloncház és börtönök rácsán keresztül a szenve­dések tüzében megtisztult lélekkel visszatérnek oda, ahonnan elindul­tak: a vadvízes síkságra, az újra­épült vályogkunyhókba. Kovai eb­ben a regényében sem követi a régi iskola hagyományait: nincs eg­yéni „regényhős". A hős itt is az élettel, a természettel harcban álló tömeg, amelyre lépten-nyomon lesújt a beidegződött fali előítélet és osztály­góg ostorcsapása. Mihály, a cigány paraszt, két és fél hold földhöz jut a földbirtok­rendezés végrehajtásával. Így lesz /lx Lngath­uv Ls'uiqcdaq A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásároljon Búzakötvényt!­ vatarok... Más ellenség a vadvíz és elsáppad a cserzett komor pa­rasztarc, ha ott csillan a földje vé­gén a lassan szélesedő, sose száradó tócsa... Odakúszik a tanya falához, az istálló aljához és egyszerre repe­r­ések futnak a hulló verejtékkel áztatott, kemény munkával vert vá­lyogfalon... Lassan-lassan hull szét a földfal. Lassan-lassan, fokról fokra úgy csúszik félre a cserép­tető, mint részeg ember fejéről a zsíros, eső verte kalap." Az alattomos, halálos ellenf­élz nemcsak a földjét, házát, gebéjét ragadja el, hanem családját i­s szét­szórja a nagyvilágba. Nyáron a szomszéd határban leszerződik a csenlőgéphez etetőnek. Társai bá­mulják szorgalmát, ügyességét, sőt amikor megmenti a kévevágóleány életét, még a „cigány" jelzés is majdnem lekopott róla. Azután ese­lédnek áll be, hogy összekuporgassa az összedűlt, tanya felé­pí­téséhhez szükségeseket. A véletlen összehozza Honnal, a tömzsi, izmos munkás­leánnyal, akivel elhatározzák: „a tanyát azért újra felépítjük. Egye­lőre azonban csak a kórházi ágy fölött váltott suha szavak illesz­kednek költészetté, együgyű jö­veindőmondássá, mint ahogyan ré­gen, régen mesés óriások raktak össze roppant" falakat, idomtalan, meg nem faragott kövekből". De igaz mese, beteljesedett jö­ven­dőmod­ás lett belőle, mert az egymást szerető, közös munkában egymásra utalt s összeforrott har­cos tervelte ki... „Ilon úagy dologo­zott, mint esry férfi: nyakig sárosan kemencét tapasztott és úgy illesz­tette egymásba a vályogtéglákat a fa­rakásnál, mint, ahogyan a fecske épít magának fészket sárból, polyá­ból az eresz alatt..." A munka len­dülete összeforrasztotta őket, mint ahogyan a szúrós polyva forrás­­­a össze­­vályoggá a sárgásfekete föl­det. Mindketten érezték, hogy tulaj­donkéntén most lettek igazán egy­másé." S tavasszal, mire kizöldült a kukorica és a vadvíz utolsó­­ ma­radványa is elvonult a láposból, egymásután érkeznek vissza a vad­víz által elűzöttek: a vékonycsontú gyermekleány, a tolvaj, a csavargó kamasz, sőt még a nagyobb hírre. Jelínfifu­rmtaruló-A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásárol­jon Bálateötvényt! dicsőségre vágyó Nyári Béla, a „művész" is. Cserépfalvi, a könyv kiadója ezzel a befejező mondattal ajánlja Kovai regényét: „Nagyváros és széles sík­ság, kétszeresen elesettek, vidám har­cosok regénye a Vadvíz." E sorok írója még csak annyival akarja ki­bővíteni az ajánlást, hogy ez a könyv az emberi munka és alkotásvágy, az elemekkel, a megaláztatásokkal és előítéletekkel­­dacoló legyőzhetetlen akarat harcos himnusza. Éppen az és olyan, mint amit az írótól vár­tunk első regényének megjelenése után. A­ könyv tetszetős kiállítása Cserép­falvit, a kiadót dicséri. Takács József Kenyér Hideg aj­jakkal, meleg lehelléssel vesziek mágiájához szegényé"; étkez te, l­a­kozt­am hegyeik közt, erdő mélyén, naáidiáat adott »7, alföld mezeje és el­tem" robafm­osnin s®ökellő da» »bak magtárnyáin általad, veled — nytáraik menifdk ád a VÓTSŐ ősibe, melynek utána már a hó esett Kenyér! mégis®-k. Bőséged édes nekem, hiányod akár a halál — tudom, esetnig ő asz­enrikst és ragyog a divácfalkó, de fenség rajtad áll. Az élet egésze hatja á­t egy morasárdiat is: népeik tisztelete övez — regélő szava ikáfogly, de nem fogy a regélőikből­­a rege. Kőműves Imre Az élet fája Louis Bromfield magyar nyelven meg­­jelent fenti című regénye kü­lönös.Írás, benne van mindaz a „szép és jó", amit bőfantáziájú író csak kieszelhet. Vonzó tájak, az amerikai kis és nagypolgár­ság életének elemzése. Párizs és művész­világa. Ő általában mindaz, ami bel­e­tartozik az élethabzsolás kereteibe. Regényfigurái is e végtelenség határ­körébert mozognak:­­ rosszak vagy jók. Kromfield nem­ szereti — úgy tűnik — a középutat , regényei ennek köszön­hetik nyilván egy bizonyos középpol­gári rétegben népszerűségüket. Min­denki más után vágyódik mint ami... A regényben minden megvan, mi szem-szájnak ingere: szerelem, szere­le­m... sőt bizonyos fokig politika is. És miután két világrészben játszódik, szív és elevenség tekintetében sim­s benne hiba. Mozgó regény! S hogy mi benne az irodalmi érték és onorál, arra maga a szerző felel meg regényében, megállapítván, hogy mindennek van kezdete és vége ... enélkü­l nem állhat fenn a világ. Valóban, így is van s ezért nehéz ebben a felemás világban határ­vonalat húzni a „jó és a rossz" között, s ez természetesen még a regényírásra is vonatkoztatható. Kilényi Mária jó fordítása. (Dante kiadás.1 g­s. Várkonyi Valéria (Sashalom) és Kabai János (Budapest) jegyeszk. na

Next