Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)
1943-12-25 / 292. szám
4 oldal abban szapad be teheráni és kairói tárgyalásairól. Holma Jíis kormányát elismerte Equador köztársaság. Ugyanakkor jelentik, hogy Gnani uruguai alelnök és a Pánamerikai Unió védelmi bizottságának elnöke azt javasolta, hogy a jövőben, ha valamelyik amerikai államban kormányváltozás történik, hívják össze a Pánamerikai Uniót és tanácskozssanak az új kormány elismerésnek kérdéséről. A javaslat nem említi Bolíviát, kétségtelen azonban, hogy 19% indítvány az ott történtek hatása alatt érlelődött meg. Nagy feltűnést kelt a „Bud. Tud." limai jelentése amely azt mondja, hogy odaérkezett, de mindeddig meg nem erősített hírek szerint csütörtökre virradó éjszaka David Tora ezredes, a „chacoi háború hőse", elmozdította az ideiglenes bolíviai kormányt és kezébe vette a hatalmat. Toro az 1936. évi vértelen forradalom után Bolívia elnöke lett. A „Times" a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tanácskozásainak eredményét, méltatva, azt írja, hogy ennek munkája megbecsülhetetlen értékű. Tartuffe Maliere biree komédiájának ú.i fordítása fconjvalakban i« rirg.jel.nt. Jenitevich Ferenc fordításáról a darab felújításának alkalmával megemlékeztünk aláf, most csak megismételjük, hogy a JMosiers-forditónak nagyobb gondot kell fordítania * forma.hűségre, a »»rmotsw.. Hsek betartására és arra, hol.T sorok között átmenetek ne légjének, mert ezt. Moliére sifnlandrinus formája rwm tiri. (Általában az új fordítás ellen azt a komoly kifogást lehet «snelni, hogy túlságosan pongyola munka. (Pranklin-Tarmdlaf ) e- J Meghalt egy TDH független kisgazdapárti képviselő December 23-án hosszas betegség után 73 éves korában meghalt SándorIstván Kecskemét nyugalmazott polgármestere, volt független kisgazdapárti képviselő. Temetése december 24-én volt, amelyre Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt nevében küldött, koszorút. — A GUTENBERG TÁRSASÁG zENEKARÁNAK JUBILÁRIS ll\l\GVJ5B8ENYK,. A Gutenberg Társaság zenekara karácsony másodnapján, december 26-án, vasárnap délit Vili órai kezdettel a Zeneművemzeti Főiskola nagytermében jubiláris hangversenyt rendez.. ActM wlie-xna/C A BÚZA ÉRTÉKE ÖNÖK Vásároljon Búzakötvényt! NÉPSZAVA 1943 december 25. Czombat VADVÍZ Kovai Lőrinc tíj regénye •Jól emlékszünk még arra a zajlásra, amely néhány hónappal ezelőtt fölviharozott Kovai Lőrinc körül a „Földönfutók" című nagy történelmi regényének megjelenése nyomán. Valóban régen nem volt rá eset, hogy egy írói alkotás olyan izgalmat váltott volna ki a különböző világnézetű kritikusokból mint Kováié. Ez áll különösen a szélsőjobbodali kritikára, ahonnan egyesek a támadó személyeskedésig vitték, de még,ők is kénytelenek voltak elismerni az író rendkívüli izmos tehetségét. Kovai most megjelent regénye, aVadvíz" nem történelmi regény, mint a „Földönfutók" volt és mégis, történelem "— az osztálytársadalom harcos embereinek története a huszadik, század első feléről. Alakjai így nem a letűnt századok történelmi távlatából tekintenek ránk, hanem szinte személyes ismerőseink azok valamennyien. Aziírt nevek mögött ráismerünk az, igazira. A táj, ahol az események lejátszódnak, a tanyák, ahol alakjai robotolnak és birkóznak az aleírok bősz csapásaival. az utak, a fák, mindeggyik régi ismerősünk És a meséje! — ahogyan mondani szokták irodalmi nyelven. Erre már csak Arany János szavaival felelhetünk: „nem iene ez, gyermek". A „Vadvíz" meséjét a mai korszak társadalmi rendszerének politikai, g gazdasági, és erkölcsi intézményei s helyzetei szövik, alakítják, ftimáljáik. Az élet urnájának árnyékos oldalára szorult emberek apró fashályból máról holnapra földes gazda. Már kezdi utánozni a régi gazdákat tempóban, szójárásban, szokásban, de ez mind hiábavaló igyekezet, ő csak „büdös cigány” marad. Legfeljebb csak a putriban, az „atyafiak" előtt nőtt meg a tekintélye, mint új földesgazdának... Ámde egyszer, egy olvadásos tavaszi napon felbukkan az, ősmocsár előhírnöke, a vadvíz. „Nem tomboló hullámmal, nem városokat, falvakat elsöprő, vihargó erővel jön, mint az ár, hanem szétszakad az inas kubikos kézhányta gát. Nem ront neki az apró tanyáknak, mint a pusztáról jött, pusztába rohanó zi Atrulunk is eljwsxhít ff A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásároljon Búzakötvényt! tragédiáinak sorozata bontakozik ki előttünk. A kép azonban nem lehangoló, inkább buzdító, reménytkeltő. A „Vadvíz” a mai társadalom keresztmetszetét, vetíti az olvasó elé. A széles síkság nyári mámorának csillogásából, majd az alattomos, gonosz ellenség, a vadvíz mindent elsöprő szennyes áradatából bukkannak elő az elesettségükben is vidám harcosok. Egy-egy időre némelyiket elnyeli a nagyváros szenynye,a fekete árnya, majd a lebujok, a piszkos mellékuccák, toloncház és börtönök rácsán keresztül a szenvedések tüzében megtisztult lélekkel visszatérnek oda, ahonnan elindultak: a vadvízes síkságra, az újraépült vályogkunyhókba. Kovai ebben a regényében sem követi a régi iskola hagyományait: nincs egyéni „regényhős". A hős itt is az élettel, a természettel harcban álló tömeg, amelyre lépten-nyomon lesújt a beidegződött fali előítélet és osztálygóg ostorcsapása. Mihály, a cigány paraszt, két és fél hold földhöz jut a földbirtokrendezés végrehajtásával. Így lesz /lx Lngathuv Ls'uiqcdaq A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásároljon Búzakötvényt! vatarok... Más ellenség a vadvíz és elsáppad a cserzett komor parasztarc, ha ott csillan a földje végén a lassan szélesedő, sose száradó tócsa... Odakúszik a tanya falához, az istálló aljához és egyszerre reperések futnak a hulló verejtékkel áztatott, kemény munkával vert vályogfalon... Lassan-lassan hull szét a földfal. Lassan-lassan, fokról fokra úgy csúszik félre a cseréptető, mint részeg ember fejéről a zsíros, eső verte kalap." Az alattomos, halálos ellenfélz nemcsak a földjét, házát, gebéjét ragadja el, hanem családját is szétszórja a nagyvilágba. Nyáron a szomszéd határban leszerződik a csenlőgéphez etetőnek. Társai bámulják szorgalmát, ügyességét, sőt amikor megmenti a kévevágóleány életét, még a „cigány" jelzés is majdnem lekopott róla. Azután eselédnek áll be, hogy összekuporgassa az összedűlt, tanya felépítéséhhez szükségeseket. A véletlen összehozza Honnal, a tömzsi, izmos munkásleánnyal, akivel elhatározzák: „a tanyát azért újra felépítjük. Egyelőre azonban csak a kórházi ágy fölött váltott suha szavak illeszkednek költészetté, együgyű jöveindőmondássá, mint ahogyan régen, régen mesés óriások raktak össze roppant" falakat, idomtalan, meg nem faragott kövekből". De igaz mese, beteljesedett jövendőmodás lett belőle, mert az egymást szerető, közös munkában egymásra utalt s összeforrott harcos tervelte ki... „Ilon úagy dologozott, mint esry férfi: nyakig sárosan kemencét tapasztott és úgy illesztette egymásba a vályogtéglákat a farakásnál, mint, ahogyan a fecske épít magának fészket sárból, polyából az eresz alatt..." A munka lendülete összeforrasztotta őket, mint ahogyan a szúrós polyva forrása összevályoggá a sárgásfekete földet. Mindketten érezték, hogy tulajdonkéntén most lettek igazán egymásé." S tavasszal, mire kizöldült a kukorica és a vadvíz utolsó maradványa is elvonult a láposból, egymásután érkeznek vissza a vadvíz által elűzöttek: a vékonycsontú gyermekleány, a tolvaj, a csavargó kamasz, sőt még a nagyobb hírre. Jelínfifurmtaruló-A BÚZA ÉRTÉKE ÖRÖK Vásároljon Bálateötvényt! dicsőségre vágyó Nyári Béla, a „művész" is. Cserépfalvi, a könyv kiadója ezzel a befejező mondattal ajánlja Kovai regényét: „Nagyváros és széles síkság, kétszeresen elesettek, vidám harcosok regénye a Vadvíz." E sorok írója még csak annyival akarja kibővíteni az ajánlást, hogy ez a könyv az emberi munka és alkotásvágy, az elemekkel, a megaláztatásokkal és előítéletekkeldacoló legyőzhetetlen akarat harcos himnusza. Éppen az és olyan, mint amit az írótól vártunk első regényének megjelenése után. A könyv tetszetős kiállítása Cserépfalvit, a kiadót dicséri. Takács József Kenyér Hideg ajjakkal, meleg lehelléssel vesziek mágiájához szegényé"; étkez te, lakoztam hegyeik közt, erdő mélyén, naáidiáat adott »7, alföld mezeje és eltem" robafmosnin s®ökellő da» »bak magtárnyáin általad, veled — nytáraik menifdk ád a VÓTSŐ ősibe, melynek utána már a hó esett Kenyér! mégis®-k. Bőséged édes nekem, hiányod akár a halál — tudom, esetnig ő aszenrikst és ragyog a divácfalkó, de fenség rajtad áll. Az élet egésze hatja át egy morasárdiat is: népeik tisztelete övez — regélő szava ikáfogly, de nem fogy a regélőikbőla rege. Kőműves Imre Az élet fája Louis Bromfield magyar nyelven megjelent fenti című regénye különös.Írás, benne van mindaz a „szép és jó", amit bőfantáziájú író csak kieszelhet. Vonzó tájak, az amerikai kis és nagypolgárság életének elemzése. Párizs és művészvilága. Ő általában mindaz, ami beletartozik az élethabzsolás kereteibe. Regényfigurái is e végtelenség határkörébert mozognak: rosszak vagy jók. Kromfield nem szereti — úgy tűnik — a középutat , regényei ennek köszönhetik nyilván egy bizonyos középpolgári rétegben népszerűségüket. Mindenki más után vágyódik mint ami... A regényben minden megvan, mi szem-szájnak ingere: szerelem, szerelem... sőt bizonyos fokig politika is. És miután két világrészben játszódik, szív és elevenség tekintetében sims benne hiba. Mozgó regény! S hogy mi benne az irodalmi érték és onorál, arra maga a szerző felel meg regényében, megállapítván, hogy mindennek van kezdete és vége ... enélkül nem állhat fenn a világ. Valóban, így is van s ezért nehéz ebben a felemás világban határvonalat húzni a „jó és a rossz" között, s ez természetesen még a regényírásra is vonatkoztatható. Kilényi Mária jó fordítása. (Dante kiadás.1 gs. Várkonyi Valéria (Sashalom) és Kabai János (Budapest) jegyeszk. na