Népszava, 1944. január (72. évfolyam, 1–24. sz.)

1944-01-01 / 1. szám

72. évfolyam 1. szám /!* C­u . /do­c ^KgYV-1^ Budapest, 1944 január 1. szombat A SZOCIÁLD E M O K R A T­A PÁR T K­Ö Z P ONTI LAPJA Szerkes­ztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Meg­jelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Ara 40 Hltér A szovjet csapatok nagy erővel folytatják karácsonykor megkezdett offenzívájukat A harcok új súlypontja alakult ki a Zsitomir—Ber­dieser— Koroszten-térségben HITTEL, ÉS AKARATTAL ÍRTA: SZEDER FERENC "K® wachwises történet már egyik legtragikusabb válságát éli. Több mint négy esztendeje dúl­t háború­ia nincs a világnak olyan sarka, amelyet ez az egész föld­gömbre kiterjedő 'háború ne érin­tene. Akik egy év előtt a szokásos elmélkedések során jobb és boldo­gabb új esztendőt reméltek, csaló­dottan állapíthatják meg, hogy az elmúlt év csak annyiban hozott változást, hogy az emberiség tovább és gyorsabb iramban rohant lefelé a pusztulás útján. Ki tudja elképzelni, hol és mikor lesz ezen a lejtőn megállás? Milyen meg­­próbáltatások várnak még az em­beriségre, míg a borzalmak vilá­gából ki tud lábolni, hogy az élet­nek célt és értelmet tudjon terem­teni. Mélységes meggyőződésünk, hogy ebből az elképzelhetetlenül súlyos helyzetből új világ születik, amely jobb és emberségesebb lesz az eddiginél. El kell és el fogunk jutni a­­felismerésnek az­ a fo­kára, hogy az ember lesz az élet célja és értelme. Biztosíték erre a dolgozó milliók történelemformáló ereje. Valóban igaz, hogy a régi világ meghalt, de az új még nem született meg. Vajúdik és formá­lódik a történelem műhelyében, hogy a háború befejeztével szét­repessze a burkát és megszület­hessék a szocializmus jegyében. A Szociáldemokrata Párt nehéz és keserves munkával végezte ennek az új társadalomnak eszmei meg­alapozását és büszkék vagyunk erre a munkára. Előharcosai, fák­lyahordozói voltunk súlyos és nehéz időkben az eljövendő új vi­lágnak, mint ahogy ezt a munkát végeztü­k az elmúlt év folyamán is. * A háború a mi szervezett töme­geinket is próbára tette. Ezen a próbán nem találtattak könnyű­nek. Méltóak voltak mindenkor és azok is maradnak elődeinkhez, a szocializmus nagy úttörőihez. Elképzelhetetlen súllyal neheze­dett ránk a háborús helyzetből fakadó különböző korlátozások egész sorozata egyrészt, másrészt az a körülmény, hogy mestersége-Ma. «Hány partiflpri­eámstéebó! • Szociáldemokrata Pártot állítot­ták a közvélemény elé, minden baj kútforrásául. De a legsúlyo­sabb támadások közepette sem ve­szítettük el egy pillanatra a­m tu­dom­án­yában megalapított meg­győződésünkből fakadó hitünket. Amikor újra és ismételten hitet tettünk az ország demokratikus e­ilitikai és gazdasági berendezke­dése mellett, síkra szálltunk az or­szág függetlenségéért, hitet tet­tünk a Szociáldemokrata Pártban tömörült tömegek, valamint a pa­rasztság és értelmiség mellett, amely rétegek vállain épülhet föl a jövő Magyarországa, ellenfeleink részéről gúnnyal és lekicsinylés­sel találkoztunk. Úgy kezeltek bennünket, mint megsemmisített pártot, amelyet a tömegek elhagy­tak, mert nem tudta ez a párt a tömegek vágyait évtizedes harcai során valóra váltani. Mintha a Szociáldemokrata Párt küzdelmes múltja ismeretlen volna az ország közvéleménye előtt. Elvtársaink, de az ország népe általában tudja azt, hogy a Szociáldemokrata Párt létezése pillanatától minden idegszálával a dolgozó tömegek érdekében mun­kálkodott, polit­ikai és gazda­gg­i téren egyaránt és ha valakiket szemrehányás érhet azért, mert az ország dolgozó rétegei ezen a terü­leten nem jutottak el még céljaik megközelítéséhez sem, azok nem mi vagyunk. Ezek a vádak és tá­madások azonban nem csökken­tették pártunk erejét, amit az a kö­rülmény is bizonyít, hogy ismétel­ten harsány rikoltozások között köve­telik pártunk és a szakszer­vezetek feloszlatását. „Feloszlatni, feloszlatni" — hangzott a kép­viselőházban a szélsőbaloldalra te­lepedett szélsőjobboldaliak kórusa, mintha csak nem is alkotmányos országban élnénk, ahol a vélemé­nyek, felfogások a politikai élet porondján szabadon mérkőzhet­nek. És mi nyugodtan áltattuk ezeket a támadásokat s arra fakasztottak belőlünk más érzése­ket, mint a megsemmisülésünkről terjesztett vágyálmok. ItBiMMOt |wi Koinn aian csak megacélosodtunk. Sokasodtak a feladataink, de annál nagyobb szorgalommal törekedtünk ezek­nek a feladatoknak­­ megolda-dik­... Az eh­.ált­­ásterivő nem­ volt könnyű a mi számunkra, mégis rég nem tapasztalt erőgyarapo­dásra tettünk szert. Ebben az erő­gyarapodásban komoly tényező fű az értelmiségek nagy tömege, amely lelkesedéssel állott pá­­tunk mellé. De az ország munkássága is egyre nagyobb mértékben érezte meg az elénk meredő feladatok nagyságát. Tömegével csatlakoz­tak hozzánk azok, akiket az utóbbi években, különösen a perifériá­kon, a koreszmék tobzódása hall­gatásra kényszerített, de akik egy pillanatra sem dőltek be a nyilas demagógia jelszavainak. De erő­gyarapodást jelent a számunkra a Népszava olvasóinak a száma is, amely az utóbbi két hónap lefor­gása alatt több mint tízezerrel sza­porodott. Az ember alig tud meg­hatódottság nélkül gondolni arra a szép munkára, amelyet elvtár­saink az utóbbi két hónap lefor­gása alatt a Népszava érdekében végeztek. Tízezer új Népszava-elő­fizetőnek a megszerzése volt a cél és néhány hét leforgása alatt az új Népszava-előfizetők száma jó­val meghaladta a tízezret. Ebben a munkában elvtársaink százai vettek részt, ami meg is hozta az eredményt, büszkék vagyunk rá­juk és a végzett munkájukra. Az elmúlt, évben pártunk életé­ben nagy jelentőségű esemény a kisgazdapárttal való együttműkö­dés megteremtése. Tudjuk, hogy a háború befejezése nagy törté­nelmi feladatok elé állít bennün­ket, amelyeknek a megoldása elől kitérni nem lehet, de nem is aka­runk, önként következik ez a szociáldemokrácia nagy gondola­tából. De, amint ismerjük ezt a kötelességünket, apúgy tudjuk azt is, hogy ezt­ a dolgozó tömegek, sőt az ország jól felfogott érdekében csak úgy tudjuk elvégezni, ha ebbe a munkába bekapcsolódnak azok a politikai tényezők, amelyek egyek velünk a nagy demokra­film iflok iMf*&16s­ti­il­usa Ezekért dolgoznak, tevékenyked­nek és politikai téren a legkimé­­letlenebb harcot is hajlandók fel­venni ezekne­­ a nagy céloknak gyakorlati megvalósítása érdeké­ben. A* kisgazdapárt programati­kusan is ezt a felfogást vallja. A­ közös c­él sarkall tehát bennünket az együttmunkálkodás megteremí­tésére s ez az együttmunkálkodás, amely az ország érdekében való is, kiáltotta a próbát már most is, a rágalmazások és gyalázkodások pergőtüze visszapattant erről az együttmunkálkodásról. * Ma még dörögnek az ágyúk, dü­börögnek a tankok, a repülők bombái végzik hihetetlen, minden fantáziát megcsúfoló pusztításu­kat. De a pusztítások befejezése után elkövetkezik az építés kor­szaka. Ez a körülmény fokozott munkára kell hogy sarkaljon ben­nünket.­­ Jöhet esetleg mé­g az eddiginél súlyosabb megpróbáltatás is moz­galmunkra, de a­ szociáldemokrá­cia nagy gondolata, amely eddig is sarkalt bennünket a munkára és tevékenységre, át kell hogy ve­­zessen bennünket még az esetleg súlyosabb megpróbáltatásokon is. Eszmék, ideálok hevítenek ben­nünket, amelyeknek gyakorlati megvalósítása a célunk, ezért küz­döttünk és harcoltunk évtizede­ken­ keresztül, anélkül, hogy lak­tuk volna ennek az új világnak a körvonalait. Ma, amikor az egész emberiség vágyódik arra az új és jobb világra, amely az embert emberré emeli föl ebből a kínnal és nyomorúsággal telített­­világ­ból, kötelességünk fokozottan to­vább folytatni azt a­ munkát, ame­lyet eddig folytattunk. Mi, meg­tanult­uk, hogy a történelem sem­m­it sem ad ingyen, tehát az új társadalmi rend is akkor születik meg a dolgozó tömegek érdekei­nek megfelelően, ha azért állan­dóan tevékenykedünk s ha kell, minden áldozatos harcot válla­lunk. Ez a mi programunk az új esz­tendőre.

Next