Népszava, 1944. március (72. évfolyam, 49–64. sz.)

1944-03-01 / 49. szám

2. oldal lése szerint a­ Balkánon, Tito fő­hadiszállásán tartózkodik. A „Bas­ler Nachrichten” berlini tudósítója azt jelenti, hogy Berlinben élénk figyelmet keltett az angol hírszolgá­latnak az a híre, hogy a brit mi­niszterelnök fia ejtőernyővel a Bal­kánon szállt le és Tito főhadiszállá­sán tartózkodik. A Wilhelmstrasse illetékes körei rámutatnak arra, hogy Churchill legutóbbi beszédé­ben említette a Tito tábornaggyal is folytatott élénk levélváltását. Ezen túlmenően Anglia — Berlin szerint — „magas politikát csinál azzal, hogy a miniszterelnök fiát küldte Titóhoz. Az angol kormány lépésiben Berlin bizonyítékát látja ama korábban hangoztatott vélemé­nyének, amely szerint Teheránban a Balkánt orosz befolyású, szférá­nak ismerték el. Érdekes, hogy az angol miniszter­elnök fiiénak balkáni tartózkodását úgy ítélik meg, mint a Szovjet be­folyása növekedését. Amíg az an­golszászok tartózkodtak a Balkánon való megjelenéstől, ez a magatartás szájtúzódott olyannak, mint amivel szabadkezet engednek az oroszok­nak a Balkánon. ,4 „Times"* Anglia európai politikájáról A „Times" szerdai száma „Politika Európa számára" címmel cikket írt. Ebben kifejti, hogy a brit állam­politikai tudománynak most van az alkalma arra, hogy Európa újjá­építése terén megmutassa tehetsé­gét és tudását. Németország problémája csak ez európai helvség keresetén belül oldható meg. Churchill kijelentette, hogy Anglia nem gon­dolt arra, hogy Németországot a térképről letörölje. Ez nemcsak lehe­tetlenség volna, hanem az egész kultúrvilág­­ számára elfogadhatat­lan is. Meg kell akadályozni azt, hogy Európa szívében rákos daga­nat keletkezzék. Argentína és az Egyesült Állam­ok Washington­ból jelentik, hogy Stettinius, az Egyesült Államok helyettes­ külügyminisztere vasár­nap fogadta Escobar­t, Argentína új washingtoni nagykövetét és hosszabb megbeszélést folytatott vele. A megbeszélésnek — jóllehet részleteket nem közöltek róla — az Egyesült Államok fővárosának dip­lomáciai és politikai köreiben nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert megállapítják, hogy az amerikai külügyminisztérium csak a leg­sürgősebb esetekben folytat vasár­nap megbeszélést. A­z új külügy­miniszter kijelentése Lisszaboni ,,M. T. T."-távirat közli. Dirgo Mason t­á­bornok, Argentína külügyminisztere kijelentette, hogy mindaddig, amíg Farrell tábornok uralmon marad, Argentína jelenlegi külpolitikája nem változik. Nem­zetközi politikánkat a baráti nem­zetek kormánya iránti tiszteletünk és lojalitásunk irányítja — mon­dotta a külügyminiszter, majd hoz­záfűzte, hogy „továbbra is kitar­tunk abban a törekvésünkben, hogy részleges­en eltávolítsuk mindazokat a tényezőket, amelyek ezt az ünne­pélyes nyilatkozatot megzavarhat­ják". A kijelentést egy buenosairesi távirat úgy magyarázza, hogy l­­ásson hivatalosan közölte, a Ra­mirez-kormány külpolitikájának folytatását. A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA NÉPSZAVA 1944 március 1. szerda A Malaxa-ügy Malaxa Miklós mérnököt, a legna­gyobb román nehézipari csoport, a ,,Malaxa-konszern" volt főrészvé­nyesét és vezérigazgatóját vissza­helyezték állásába. Malaxa mérnök az egyik fegyintézetből került vissza fő részvényesi és vezér­igaz­gatói méltóságába. Az 1941 telén le­zajlott háromnapos Vas­gárda-for­radalom leverése után ugyanis le­tartóztatták és azzal a váddal, hogy nemcsak pénzelte a mozgalmat, de a forradalom előkészítésében is te­vékeny­ részt vett, húszévi fegy­házra ítélték. Az Antor­escu-kor­mány nemrégiben kegyelmet adott a Vasgárda-forradalom elítéltjei­nek, de Malaxa nemcsak szabadsá­gát nyerte vissza, hanem régi ál­lását is. Visszahelyezését hivatalo­san azzal indokolták, hogy tervé­kenységétől a hadifontosságú vál­lalatok termelésének emelkedését remélik. Malaxa mérnök a Trianon utáni Románia egyik legérdekesebb kar­rierjét futotta be. 1920-ban még kis gépjavítóműhely tulajdonosa Bukarestben, de idejében felismerte és ki is használta Nagyrománia első évtizedének ipari konjunktúrá­ját , néhá­ny évvel később már ál­lami szállító, az első román moz­donygyár tulajdonosa. 1931­-ban a Malaxa-mozdonygyár már tízezer munkást foglalkoztat. Ekkor ala­pítja meg második vállalatát: a Malaxa-féle acél- és csőműveket s végül jó szimattal — 1937-ben a harmadik vállalatot: a Malaxa-féle fegyver- és lőszergyárat. Ez a három vállalat a ..Malaxa­konszern, melynek irányítása 1939-ben „Malaxa-Művek Rt." elnevezés­sel, egymilliárd lej alaptőkével külön vállalat alakult. Később ki­derült, hogy Malaxa mérnök igen nagy részben Károly volt román királynak köszönhette vállalkozá­sai rohamos fejlődését. A király társa volt üzleteiben és mindent el­követett, hogy a Malaxa-gyárakat hitelhez és megrendelésekhez jut­tassa. Ez az­onban nem akadályozta Malaxát abban, hogy közben a ki­rály ellenségeivel, a Vasgárdával is barátságot ne kössön , végül ez a kétoldali „biztonsági politika" okozta vesztét. A király emlékeze­tes szökése után Antonescuék vizs­gálatot indítottak Malaxa ellen és megállapították, IsotA­ szállításai során a hadügy­minisztériumot, az államvasutat s más állami intézmé­nyeket súlyosan megkárosította. A vizsgálat lefolytatása u­tán kiegyez­tek vele és kártérítésül vállalati érdekeltségeinek felét átadta az ál­la­­mnak. Ekkor jött a Vasgárda­forradalom, melynek leverése után kide­rült, hogy a király eg­ykori üz­lettársa és bizalmasa a gárdával is meleg barát pártban állt. H­azárt fegyházra ítélték és vagyonának másik felét is elkobozták. A ,,Malaxa-konszern" ísze telje­sen az állam tulajdonába került, irányítására kormánybiztost ne­veztek ki. Ez a rendszer azonban félévig sem tartott, mert a kon­szernt már 1941 nyarán bérbeadták ugyanannak a német-román válla­latnak, amely a m­ásik román nagyiparos Ajax Auschalt majd­nem hasonló módon végbement el­távo­ltása után a Resicza-művek, Románia második nehézipari cso­portjának irányítását vette át. A bérlő, a Román-Némzet Vas­ipari és Vaske­resk­edel­m­i Rész­vénytársaság, röviden „Ronifer", szintén 1939-ben alakult, 100 millió lej alaptőkével, amelynek felét a német Hermann Göring-kon­szern, felét pedig a román állam fizette be. A „Rogifer" keretében olyan szingorúan vették a fele-fele alapon való együttműködé­ét, hogy az alapszabályok értelmében még a levelezést is egy német és eszt ro­mán igazgatósági tagnak kellett aláírnia. Amikor 1939-ben Ausch­nit-et, a Rosicza-művek vezérét és főrészvényesét adócsalás és valuta­v­isszaélések miatt letartóztatták és vag­yoni előírtétel címén elkobozták részvényeit, az Auschnit elleni per egyik szakértője Malaxa­ volt. Azt tervezték, hogy az ország két ve­zető nehézipari csoportját egyesítik Malaxa vezetői© alatt, az eljárás lefolytatása utá­n azonban a Resicza bérletét a „Rogifer" kapta meg. Malaxa bukásával végül az ő vál­lalatai is a „Rogifer"­ irányítása alá kerültek, így az általa terve­zett „e­rysé híres vezetést" mégis meg­oldották, de — nélküle. A „Regifer" keretében a Her­mann Göring-konszern és Antones­cuék együttesen irányították az or­szágnak most már úgyszólván tel­jes nehéziparát. Malaxa vissza­helyezésével azonban új helyzet legutóbbi száma vezércikkben fog­lalkozik a dunai államok jövőjének kérdésével. Bevezetésében rámutat arra, hogy milyen számos pro­bléma foglalkoztatja a dunai me­dencében élő országok népeit az egym­áshoz való viszonyuk tekinte­tében. És rámutat arra a számos régi ellentétre, amely ezek között a népek között fennáll. Megemlíti a szerbek és horvátok ellenségeske­dés­ét, beszél a­ jugoszláv-mag­ar viszonyról, a román-magyar ellen­tétekről és természetesen az egy­,­kori C­seh Szlovákia és Magyar­ország viszonyáról. • Ezek megálla­pítása után írja: „Bár a magyar sajtó egy idő óta észrevehető fegyelmet kényszerít magára, azért ebből mégsem lehet a vezető magyar köröknek a hely­zet nyugodtabb megítélésére követ­kezteti. Nemcsak délről, de kelet­ről és északról is harag és ellentét, veszi körül ezt a centrális fekvésű dunai államot. Itt van­ mindenek­előtt Szlovákia problémája. Sz­lo­vákia talán kevesebb szeretettel néz Csehország felé, mint ameny­nyire ezt Benesék állítják. Szlová­kiában még nem felejtették el, hogy Prága az annak idején meg­ígért autonómiát húsz esztendőn k­eresztül nemcsak hogy nem adta meg, de még csak elő sem készí­tette, ez azonban a szlovákokat nem akadályozza meg abban, hogy sajtójukban ne használják Ma­gyarország ellen­­a legélesebb han­got, mert azzal a határmegvonás­sal, amelyet az első bécsi döntő­bíróság állapított meg, úgyannyira elégedetlenek, mint Románia a­­­­á­sodik bécsi döntőbíróság határoza­tával és mint amilyen elégedetlen volt Magyarország a trianoni hatá­rokkal. A dunai területig látszólag két nagy konfliktus anyaga található, de figyelmesebb vizsgálat alapjain mind a kettő összefügg. Valamennyi ország egymást vádolja azzal, hogy a kisebbségi kérdésben nagy bűnö­ket követ el és valamennyi hegemó­niás törekvéseket gyanít az egyik­nél vagy a másiknál önmaga rová­sára. De voltaképpen a kisebbségi kérdés, noha érzelmi tekintetben a dunai terület sokmilliós lakosa szem­pontjából valóságot jelent, mégis csak a­ kölcsönös bizalmatlanságnak következménye. Hogy a mi száza­dunkban a felekezeti és vallási kér­dések többségi és kisebbségi népek számára választóvonalat jelenthet­nek, ez szinte érthe­­tlen és inkább a propaganda egyik argumentuma, amelyet mindenki saját szükséglete szerint használ föl. Ezzel szemben azonban érthető, hogy az értelmes kisebbségi politika lehetetlenné vá­lik és szinte elérhetetlen, ha a szom­szédok kölcsönös bizalmatlansággal és gyanúval vannak eltelve és ha minden energiájukat vagy a hatá­rok fenntartására, vagy ellenkezően azok megváltoztatására irányítják és pazarolják. Ebben a helyzetben a többségi népben felmerül az, a félcéra, hogy a kisebbség „az ötödik hadoszlop'' szerepét tölti be, másrészt nyilván­való, hogy a saját politikai céljukat állott elő. A Malaxa-műveknél — amely még íjta is Románia legna­gyob­b ipari csoportja az állam, pontosabban a vasgárdaellenes, Antonescu-rendszser érdekeltségét a börtönből visszahozott „vasgárd­a­barát" Malaxa vette át. Mi történt hát valójában? Anto­nescu békét kötött a még mindi­gf élő vasgárdával? Malaxa békült ki az Antonescu rendszerrel? Vagy a ,,Rogifer" külföldi érdekeltségének bizalm­a fordult ismét a vasgárda egykori támogatója felé. Minderre nehéz, ma még vála­szolni, de annyi bizonyos, hogy Malaxa vissz­ahelyezésje mögött: messzemenőbb tervek húzódnak meg, mint az a szándék, hogy ilyen­módon növeljék a konszernhez, tar­tozó gyárak termelését. (k. j.) A dunai terület jövője A „Basler Nationalzeitung" egyik úgy akarják elérni, hogy az ellen­félnek belpolitikai nehézségeket okoznak, amire a kisebbségek na­gyon alkalmasak. Ha tehát a hege­móniára irányuló törekvéseket ki lehetne ka­pcsolni, akkor elképzel­hető, hogy a kisebbségi kérdésnek a m­é­regfogát is ki lehetne húzni és a kérdést fokozatosan tisztán admi­nisztratív kérdéssé lehetne egysze­rűsíteni ..." A cikk a továbbiakban kifejti, hogy a kérdés megoldása szem­pontjából nem volna szükséges mingyárt _ messzemenő tervekkel előállani. " nem kellene csoport­képződéseket forszírozni, inkább arra kellene törekedni, hogy bizo­nyos súrlódási felületeket letompít­sanak. Azután ezeket mondja a cikk írója: „Hogy a közeledésre való törek­vés folyamán az egyes dunai álla­mok belpolitikai fölépítése és rend­szere nem okoz-e akadályt, vagy hogy milyen mértékben hajlandó az­og.yik vagy a másik állam a fenn­áll­ó viszonyokat modernizálni, hogy megtalálhassa a csatlakozást a szomszédhoz és a mai korán kép is — ezt valószínűleg minden egyes név önmaga tudja legjobban megítélni. Elképzelhető, hogy az a nép,"amely a dunai területen kifejlődhető föde­ralizmus valamely formájára tö­rekszik, az a kisebbségi kérdést a saját határain belül, is hasonló mó­don igyekszik majd megludás felé vinni. Ezek a lehetőségek ma még nem egészen világosak, de fontos volna a konstruktív és tartós meg­oldás­­ szükségességének a fölisme­rése és a hegemóniára való törek­vés hátsó gondolatától m­entes meg­beszéléseknek a megkezdése azok­ között a politikusok között, akik a dunai terület népeinek a törekvé­seit képviselik. Egy király ifjúsága Heinrich Marin irodalmi képességeit nem kell bemutatni a magyar olvasó­közönségnek. Könyveinek mag­as iro­dalmi színvonala, pompás elbeszélő­képessége és a mindenkori korszak freszkófestése lenyűgözően hat. Leg­újabb magyar nyelven megjelent műve „Egy király ifjúsága", a szabad" és fölé­nyes szellemű Navarrai Henrik életé­nek izgalmas és nagyvonalú vázolása. A későbbi uralkodó — Navarraiból IV. Henir­ik lett —­, a szerző meglátásában és megrögzítésében példaképe az em­beri jogokért és méltóságért életét koc­kára tevő államférfinak. Heinrich Mann, pompás könyvében, szinte kézzelfoghatóan érzékelteti a 16. század Franciaországát, az utolsó Valoisk korrupt uralmi rendszerét, a hírhedt Szent Bertalan-éjszakát, a val­láshábony­skodások t­stvérharcait. S mindezek, középpontjában szivárvány­színekkel átszőtt szerelmi történet ékes­kedik és a történelem vad és zajló hul­lámveréseit bearanyozza az emberi élet a maga egyéni szépségével és tartalmán val. G. Hajnóczy Rózsa hibátlan fordítása. (Fővárosi könyvkiadó.) g-—*.

Next