Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)

1945-03-01 / 29. szám

73, évfolyam 10. (29.) szám Budapest, 1945 március 1. csütörtök nué¥ A­S 2­0­0­1 Á­L­D­E­M­.­O­K­R­A­T . 1 -­ A P­ÁR­T K­Ö­Z­P­ONTI L­A­P­J­A Szerkesztőség : V. Vilmos császár út 78 Megjelenik hétfő k­i­v­é­­telével minden nap Kiadóhivatal: VIII. Conti utca 4. szám Március első napját örömmel köszöntjük: jön vele az újjáéledés reménye, az új magyar kiteljesedésnek ígérete. A forradalmak hónapja volt a történe­lem folyamán Március­i és kegyet­len magyar tragédia, hogy tavaly március 19-én a Sztójay-féle hitvá­nyok meggyalázták a márciusi tradí­ciókat, előkészítvén a szörnyűséges germán jármot a magyarság nya­kába. Európa története, a magyarság története is. Márciust csak a változ­tatás, a forradalmak hónapjának is­merte. Az idén a forradalom egész szélességében való kibontakozását várjuk a Változtatás hónapjától. A fölbuzdulás, a nekirugaszkodás, a nagy ígéretek napjai voltak eddig a márciusi napok, most, a felszaba­dulás óta eltelt hetek után, legyenek az erőgyűjtésnek, az elhatározottság­gal való talpraállásnak, a rendterem­tésnek, a munkának a napjai! Nagy szeretettel emlékezünk a régi már­ciusokra, de nagy igyekezettel né­zünk az új márciusi napoknak elébe. A tavasz futalma száll felénk, hozza a rideg ősz és kegyetlen tél után, az ostrom hetei után a melegséget, a biztonságot, a munka megkezdésé­nek, az emberi élet folytatásának a lehetőségét. Magyarok, a tavasz első napján emlékezzünk arra: a munkának mi­lyen hatalmas dandára vár reánk. Magyarok, Március első napján min­den tekintet a földre, a gyárra, az épületre, a munkahelyre szegeződ­jék! A városok lakosságának milliói úgy élnek majd a következő hóna­pokban, ahogyan a tavasz munkája indul el ezekben a márciusi napok­ban. A vidék népe úgy tud majd dolgozni a nyár izzasztó hevében, ha a városok népe, a bányák népével együtt, elhatározottsággal odaáll a mezőgazdasággal, foglalkozó néptö­meg munkája megindításának a szol­gálatába! Ne legyen senki számára unalmas annak a hangoztatása, hogy város és falu h­egyek vagyunk, együtt kell dolgoznunk, segítenünk kell egymáson, egymás kezébe kell ad­nunk a munkát és a munka eredmé­nyét. Március tradícióit, a márciusi hősöket úgy tiszteljük legjobban, hogy amit a megelőző Márciusok for­radalmat ígértek, azokat most valóra akarjuk váltani. Mennyivel tisztább helyzetben él a ma Márciusának embere, mint élt a régi Márciusok harcos katonája! Az csak bízott, reménykedett, ígért, a ma embere megvalósíthat, teremt­het, realizálhat! Legjobban úgy ál­dozunk a márciusi emlékeknek, ha egyszerű mondattal, szóvirágok nél­kül megállapítjuk, hogy az idei ma­gyar Március a konszolidáció, a munka Márciusa legyen és lesz! Március fényes fejezetei után 1945 Márciusának fejezete szóljon a ma­gyaroknak a munka területén egy­mással való vetélkedéséről. A munkának, házunk tájának, vá­rosainknak, falvainknak, országunk­nak, hazánknak teljes rendbehoza­tala szándékával folytatódjék a mun­ka a gyönyörű tradíciókkal annyira teljes, új feladatokkal annyira ter­hes, a tavasz melegével olyan kedve­sen jelentkező nagyszerű idei Már­cius napjaiban! Miklós Béla miniszterelnök üdvözlő­távirata Sztálin marsallnak Miklós Béla, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke a Vörös Had­sereg 27. évfordulója alkalmából a kö­vetkező üdvözlő-táviratot küldte Sztá­lin marsallnak: — Engedje meg Marsall Úr, hogy önnek, mint legfőbb parancsnoknak az ideiglenes magyar nemzeti kormány legjobb kívánságait fejezzem ki a Vörös H­adsereg 27. évfordulója alkal­mából. A magyar nép csodálattal figyeli a Vörös Hadsereg sikereit és mély hálá­val köszöni meg a német iga alóli fel­szabadulást. Nagyon kérjük Marsall­­t, adja meg a lehetőséget számunkra, hogy az új magyar hadsereg a hős Vö­rös Hadsereg oldalán bekapcsolódhas­sék a sztálini hadművészet tervébe és résztvehessen lehetőleg minél hamarabb a német fasizmus elleni harcban és annak teljes megsemmisítésében. MIKLÓS BÉLA Magyarország miniszterelnöke Hat hónappal Románia felszabadítása után. Az előmerészkedő fasiszták provokálnak - a nép válaszol! A Nemzeti Demokrata Arcvonal Radescu tábornok miniszterelnök azonnali letartóztatását követeli A Vörös Hadsereg döntő lassy-i áttö­rése után, 1944 augusztus 23-án, Mihály király a tábornoki kar németellenes tisztje­­,­ s az illegalitásban működő demokratikus pártok egybefogott erői­nek segítségével elfogatta Antonescut és fasiszta kormányát, majd fegyver­szünetet kért a Szövetségesektől. A ro­mán csapatok azonnal résztvettek a menekülő ném­et erők szétverésében és Észak-Erdély, sőt Magyarország egy részének náci­ hordáktól való megtisz­tításában is. A Szovjet­ Unió, híven ahhoz a poli­tikájához, amelyet Magyarországon is követ, nem avatkozott a román belpo­litikába, hanem szabadjára engedte Ro­mánia belső demokratikus fejlődését: a nép maga számoljon fel a fasizmus és a reakció maradványaival. A háborús bűnösök megbüntetésére, a fasiszta mozgalmak teljes kikapcsolására ter­mészetesen a román kormány is — úgy mint később a magyar — kötele­zettséget vállalt. A tábornokok uralmának válsága Először ideiglenes katonai kabinet alakult a németellenes tábornokokból, a demokratikus pártok néhány vezető­jének részvételével, de hamarosan ki­derült, hogy: 1. ez a kormány nem tud­ja megtisztítani a katonaságot, a rend­őrséget s az állami közigazgatást az ott megbújó s most már „álcázott" fasisz­táktól, 2. a németellenes harcban két­ségtelenül érdemeket szerzett tábornok­miniszterek egy része képtelen szakíta­ni a reakciós szemlélettel s a reakciós politikai körökkel, 3. a Szociáldemo­krata Párt, a Kommunista Párt, a Ma­gyar Dolgozók Szövetsége és a radikális agrárszocialista Ekés Front kivételével a többi demokrata párt, különösen Ma­niu Nemzeti Parasztpártja és Bratianu Liberális Pártja rengeteg fasiszta-gya­nús, nácibarát és demokráciaellenes elemnek nyújt menedéket s ez akadá­lyozza a demokratikus fejlődés előre­haladását. A korrupció és a csendes szabotázs után most már itt-ott fegyverek is dör­dülnek el. S a nép válaszol! A Nemzeti Demokrata Arcvonal, az összes való­ban demokratikus erők képviselete most már nyíltan a kormány eltávolí­tását­­és a radikális tisztogatást köve­teli s ezt a követelést tízezres tömegek tüntető felvonulásai támogatják Romá­nia minden részén. S ha a most meginduló tisztogatási hullám nem lesz elegendő, akkor jönni fog a második, a harmadik s a negye­dik — a Dunamedence népei között nincs egy sem, amely el ne szánta volna magát arra, hogy kivívja a maga de­mokratikus szabadságát belső ellensé­geivel szemben, miután a Vörös Had­sereg megszabadította a külső ellen­ségtől. A reakció működésbe lép Kormányválságok, miniszter-változá­sok egész sora következett. A szocia­lista pártok a Nemzeti Parasztpárt bal­szárnyával szövetkezve megalkották a Nemzeti Demokrata Arcvonalat, amely sokhelyütt önállóan meg­indította a tisztogatást az állami és nemzetgaz­dasági gépezetben. Közben itt is, ott is előfordult, hogy nyílt összeütközé­sekre került sor a fasiszták és reakció­sok provokációja következtében. A Szovjet­ Unió beavatkozására azonban csak egyszer volt szükség: amikor a ro­mán közigazgatás bevonult Észak-Erdélybe s ott ugyanazokkal a sovi­niszta, nemzetiségelnyomó módszerek­kel próbálkozott a magyarokkal szem­ben, mint amelyeket a magyar fasisz­ták alkalmaztak a bécsi döntés után a román parasztsággal szemben. Ekkor az történt, hogy az egész apparátust a szovjet katonai hatóságok kívánsá­gára azonnal visszarendelték Észak-Erdélyből Romániába s az orosz ha­tóságok támogatásával helyi demokra­tikus szervek — magyar vidékekér, magyarok, román vidékeken románok — vették át a közigazgatást. Nagy sze­repe volt itt a szocialista szellemű Ma­gyar Dolgozók Szövetségének, a volt ,,Madosz"-nak (ma már: Magyar Népi Szövetség), amely az illegalitásban együtt harcolt a szociáldemokratákkal és a kommunistákkal. A Nemzeti Demokrata Arcvonal tisz­togató akcióiban valóban népi meg­mozdulásokra került sor és sorra buk­tak a titokban reakciós vagy éppen fasiszta politikát folytató miniszterek, rendőrprefektusok, polgármesterek Bu­karesttől Jassyig, Turnu-Severinig és Temesvárig mindenütt hónapok óta szemmel láthatóan növekedett a nép elégedetlensége. Ennek ellenére a fa­siszták és reakciósok félév­e „kiméleti idő" után elég biztonságosnak érezték helyzetüket, hogy nyílt provokációra térjenek át. Az ostromállapot nem segít Radescun Február 24-én a királyi palotából, a belügyminisztér­im és a rendőrfőka­pitányság épületéből golyószórós táma­dást intéztek a Nemzeti Demokrata Arcvonal népgyűlése ellen; sok halott és sebesült maradt a téren. Nyilván ez volt a jel a fasiszták megmozdulására, mert röviddel később több más város­ban is véres összeütközésekre került sor. A felháborodott néptömegek a bű­nösök azonnali megbüntetését követet­ték, Radescuék válasza azonban­­ az ostromállapot elrendelése és a csend­őrség felvonultatása volt. A nép mindenütt felismerte a­­ hely­zetet: Temesvárott például 30.000, Bras­sóban 35.000 főnyi tömeg demonstrált. A ,,demokrata" színekben álcázott bras­sói „Avantul" szerkesztőségéből lövé­seket adtak le a tüntetőkre; a tömeg benyomult s kiderült : a szerkesztő­ségi épület a fasiszták titkos raktára: rengeteg fegyvert, kézigránátot, horog­keresztes lobogót és náci­ propaganda­anyagot találtak. A Nemzeti Demokrata Arcvonal tömeg­­gyl­koss­z megszervezésével vádolja a miniszterelnököt Mint a Szovjet Távirati Iroda jelenti, a Nemzeti Demokrata Arcvonal taná­csa nyilatkozatot tett közzé, amely a bukaresti véres eseményekkel kapcso­­latban Radescu miniszterelnököt tö­meggyilkosság megszervezésével vá­dolja és azonnali letartóztatását s a kor­mány eltávolítását követeli, egyben az egész ország lakosságát harcba hívja a fasiszták és cinkosaik, bújtatóik ellen. Ugyanekkor a Nemzeti Demokrata Arcvonalnak az eddigi kormányban résztvett tagjai táviratot intéztek a ki­rályhoz, amely szerint „Radescu, Ma­niu, Negulescu és egész klikkjük a tör­téntekkel kompromittálták az uralko­dót és meg akarják semmisíteni az augusztus 23-i felszabadulás eredmén

Next