Népszava, 1945. március (73. évfolyam, 29–55. sz.)

1945-03-01 / 29. szám

2. oldal nyeit — mindezt most, hat hónap után, amikor Romániában már valóban de­mokratikus uralomnak kellene lennie, úgy, amint azt a nagy Szövetséges Nem­zetek is kívánják." A harc a román demokráciáért nyílt formákat öltött. Kemény és talán hosz­szú is lesz. De eredménye nem kétsé­ges, mert sorompóba lépett maga a nép. Szalai Sándor NÉPSZAVA Csütörtök, 1945 március 1 Köln az amerikai ágyúk tüzében A szövetséges haderők szerdai hiva­talos jelentése szerint a nagy nyugati offenzíva változatlan erővel halad to­vább és olyan sikereket ért el, hogy már­már a német ellenállás teljes fel­bomlásával lehet számítani. A 3. és 9. amerikai hadsereg közös of­fenzívája során most már, csupán 15 km-re­ áll Kölntől, Németország harma­dik legnagyobb városától. A város, a­melynek közelében tegnap elfoglalták Linda elővárost, már a nehéz tüzérség összpontosított tüzében áll. A 9. amerikai hadsereg csapatai közvetlen München-Gladbach előtt állnak, miután a város előtti utolsó kis folyón átkeltek. A 9. amerikai hadsereg északi szárnya és a Kalkaron át előnyomuló 1. kanadai hadsereg között a német haderőknek már csupán 50 km. széles folyosó áll rendelkezésre a visszavo­nulásra. Amikor a „Donausender" magyar bemondója ékszereket lopott . Már az elmúlt jobboldali rezsimek alatt számtalanszor derült fény vala­melyik nyilas exponens sötét múltjára, vagy kétlaki életére. Nem egy ezek kö­zül a politikai ambíciókkal túltömött férfiak közül gyakran került össze­ütközésbe a polgári büntetőkönyvvel és egykori tetteinek nyomait a bűnügyi nyilvántartó aktái őrizték. Most termé­szetesen a felszabadulás után egymás­után kerülnek napvilágra az eddig eltussolt vagy elhallga­tott bűnügyek, amelyeknek „hősei" nyilasok vagy náci­ bérencek voltak. Ezúttal nem kisebb személyiségről rántjuk le a leplet, mint a „Donau­sender" magyar bemondójáról, aki nap­nap után szajkó módjára ismételgette az alkonyulóban levő náci­ propaganda frázisait és bolondgombáit és mérgezte azokkal magyarországi hallgatóit. A „Donausender­" eme renegát szpíkere Farkas Bálint volt, aki azonban nem elégedett meg többels propaganda­szólamainak szajkózásával, hanem — amint a rendőrség bűnügyi osztályán most sikerült megtudnunk — ha kedve szottyant, átrándult az alvilág vadász­területére is. Farkas Bálint németországi tartózko­dása és ,,működése" folyamán ugyanis megismerkedett Tóbiás Kornél minisz­teri tanácsossal, aki annak idején az Iparügyi Minisztérium és a kormány megbízásából a Németországban dol­gozó magyar munkások ügyének kor­mánybiztosaként hosszabb időt töltött Hitler birodalmában. A nyár folyamán, mikor Tóbiás miniszteri tanácsos már Budapesten tartózkodott, nem várt lá­togatója akadt Farkas Bálint személyé­ben, aki szabadságra jött­ haza Magyar­országra és első dolga volt, hogy meg­látogassa Tóbiás Kornélt.­­ A miniszteri tanácsos a látogatás után megdöbbenve tapasztalta, hogy a lakásból mintegy 30.000 pengő értékű ékszer tűnt el. Azonnal feljelentést tett a rendőrségen, amely meg is indította a nyomozást. Ennek során kiderült, hogy Farkas Bálint, a náci­ propaganda magyar szószólója a 80.000 pengő értékű ékszert baráti alapon „köl­csönvette" és az Elevátor-kávéház (most Boráros téri) főpincére útján értékesítette. A kávéház tulajdonosának felesége ugyanis Farkas Bálintnak a nővére. Azt hisszük, ehhez a portréhoz nem kell kommentár, beszél az ahelyett. P. I. Mi történik a politikai rendőrségen Pest felszabadulása óta hat hét telt el. A németek és nyilas bérenceik ki­takarodása után mindenki jogosan arra számított, hogy azok a nyilas bri­gantik, akik annyi ezer ember halálá­­nak és Budapest romhalmazzá válásá­nak okozói, rövidesen elveszik méltó büntetésüket. Az indulás jó volt. A rendőrség megalakult, megtörténtek a kinevezések és megszerveződött a poli­tikai rendőrség is. A rendőrség politi­kai osztálya megalakulása után rövi­desen kézre is kerített két tömeg­gyilkost, a halálbrigádos Rotyist és Szívóst, akik a Néptörvényszék ítélete alapján már bitófán fejezték be gyalá­zatos életüket. És mi a folytatás? Budapesten fel­háborodottan látja az egész közvéle­mény, mi hogy a nyilasok —­­ akik már nem bújkálnak bunkerek mélyén — a legszemtelenebb nyíltsággal járnak a városban. Nincs Pesten olyan ház, amelyben nem lehetne találni egy-két nyilast. Még jó, ha csak néhány fel­jelentés, vagy üzlet- és lakáskifosztás van a számlájukon. Sok nyilas elfog­lalta régi hivatali beosztását és köz­érdekű ügyekben hoz határozatokat. Képzelhető, hogy mikép szolgálják az ilyen határozatok a demokratikus or­szágépítés ügyét! Az utcákon nyíltan árusítják a nyilasok a fosztogatásból származó árut. A közönség pedig nem a rendőrsé­get, hanem a pártokat és az egész demokratikus rendszert vádolja tehetet­lenséggel vagy nemtörődömséggel. A politikai rendőrség előtt naponta sok személyt látni, akik ételt adnak be a letartóztatottaknak, tehát vannak letartóztatottak, feltehetően nyilasok. Hogy kik vannak letartóztatásban, azt nem lehet tudni, mert a­­ rendőrség politikai osztálya még egyáltalán nem adott a sajtónak közlést, sőt újságírót be sem engednek az épületbe. Kérdezzük a főkapitány urat: mi történik a politikai rendőrségen? A le­tartóztatottakat miért nem adják át a Népbíróságnak, ha a nyomozás során terhelő bizonyítékok merültek fel elle­nük? Szövevényes gyilkossági ügyek kinyomozhatóak néhány nap alatt, hát még az olyan gyilkosok ügye, akik nyilvánosság előtt, nem egyszer kér­kedtek tetteikkel, követték el a legször­nyűbb bűnöket. Miért a nagy titokza­tosság? Miért kell a sajtónak magán­értesülésekből megtudni, ha egy-egy nyilas kézrekerül. N­—1. Hirdetmény. Haladéktalanul felszólítunk minden M. Kir. Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajó­zási Vállalat alkalmazottat (az igazgatósági tagokat is), hogy munkahelyükön 48 órán belül jelentkezzenek, állásvesztés terhe mellett. Budapest, 1945 február 21. A Kiköltő üzemi Bizottsága. A szovjet irodalom optimista irodalom illihi b­ékti előadása a Magyar Színházban A sok sikeres előadást megélt Ma­gyar Színház szokatlan látványt nyúj­tott február 22-e délelőttjén. Munká­sok, haladó szellemű értelmiségiek, or­osz katonák gyűltek össze, hogy Illés Béla előadását meghallgassák a Szov­jet­ Unió irodalmáról. A színpadrm Kárpáti Aurél jelent meg, hogy a tá­vollevő Zilahy Lajos helyett Darvas József társaságában üdvözölje 25 év után viszontlátott barátját, Illés Bélát. Illés orosz őrnagyi egyenruhában jelent meg. Minden szónoki fogás mel­lőzésével kezdett előadásába. A számok erejével igazolta, mennyit nyomtatnak, mennyit olvasnak a Szovjet­ Unióban. Ezek a számok jóval meghaladják va­lamennyi európai ország arányait. Be­mutatta az olvasó parasztot és a munka után könyvét bújó munkást, a temér­dek közkönyvtár hatalmas népnevelő szerepét, aztán rátért az új orosz iro­dalom ismertetésére. Ennek az iroda­lomnak főbb tém­ái: az októberi forra­dalom, a polgárháború, később a szo­cialista állam építésének története, majd legújabban az orosz történelmi múlt haladó szemléletű megírása. E különböző tárgyak íróit össze­kapcsolja az a tökéletes" realizmus, amivel témájukhoz nyúlnak és a ha­ladás feltétlen győzelmébe vetett hit. Az orosz­­irodalom optimista irodalom — jelentette ki határozottan. — Az új világháború előtt új hang, az euró­pai haladást féltő hang jelenik meg az orosz irodalomban. Gorkij nagy pam­fletben figyelmezteti a világot a fasiz­mus veszélyére, majd Alexej Tolsztoj követi őt ebben. Később Ehrenburg is csatlakozik hozzájuk. Rámutatott ezután a szovjet írók­nak európai kartársaiknál lényegesen Rendezik a közmunkakötelezettséget A kerületi elöljárók keddi értekez­lete részletesen foglalkozott a köz­munka-szolgálattal. Megállapították, hogy a mai helyzet tarthatatlan, mert a polgári lakosságra igen súlyos terhet ró és amellett teljesen rendszertelen. A vita során kialakult az a vélemény, hogy a kérdést egységes rendszer sze­rint kell szabályozni. A rendeletet a polgármester fogja kiadni és ebben pontosan megszabja a korhatárt, amelyen belül közmunkára a lakos­ság kötelezhető. Nőkre nézve azt az általános szempon­tot érvényesítik, hogy csak a lakóházuk körül fölmerülő munkák elvégzésére vehetők majd igénybe, a házuktól távol eső munkahelyre csak fontos és sürgős esetekben rendelhe­tők ki. A közmunkák alól mentességet a községi üzemek, villany-, gázművek, Beszkárt-alkalmazottak kapnak, ha ténylegesen részt vesznek üzemeik hely­reállítási munkájában. Ugyancsak men­tesek azok az újságírók, akik már meg­jelenő lapok szerkesztőségeiben aktív szolgálatot teljesítenek. „Szabad emberek szabad országát akarjuk megteremteni!" Széleskörű érdeklődéstől kísérten tartották meg a Zeneakadémia termé­ben a szociáldemokrata tanárok és ta­nítók ülését. Lelkes hangulatban nyi­totta meg az ülést Weber Mihály elv­társ, hogy átadja a szót a napirend előtt felszólaló Kéthly Anna elvtárs­nak, akit az egybegyűltek meleg ün­neplésben részesítettek. — Szörnyű földrengésben pusztultak el a régi intézmények — kezdte beszé­dét —, de mi nem sajnáljuk őket, hisz kezdettől fogva vallottuk, hogy gátol­ják az új emberforma kialakítását. Eötvös­ és­ Crefort példája lebegjen szemünk előtt, amikor meg kell birkóznunk a maradiság­gal, ha szabad emberek szabad or­szágát akarjuk megteremteni. — Meg fogjuk teremteni a kapcsola­tot a külfölddel, megismerkedünk a Szovjet-Unió iskoláival, Anglia és Fran­ciaország tanítási módjával, hogy ne a Schulmeisterek és Turnfraterek legye­nek az ideáljaink ezentúl, hanem a te­hetség és rátermettség egyetlen szem­pontja vezéreljen bennünket. Keleti elvtárs után, aki a szakszerve­zeti tanács nevében üdvözölte az egy­begyűlteket, Dobler Antal elvtárs, a szervezet elnöke adta elő a tanárok és tanítók kívánságait. Elöljáróban Leibnitz szavait idézte: „Engedjétek át nekem a nevelést és egy évtized alatt Európa más alakot fog öl­teni". — De minden törekvésünk hiábavaló marad mindaddig, amíg ki nem termel­jük önmagunkból az új tanártípust, a szocialista világszemléleten álló tanárt — folytatta —, csak ennek számára biz­tosíthatjuk az anyagi és erkölcsi füg­getlenséget. Szükség lesz a legszigorúbb igazoltatásra. Gárdos Dezső elvtárs, a nevelőcsoport titkára hangsúlyozta ezután, hogy­­ az ellenforradalom iskolája a há­borús bűnök közé sorolható, mert az elnyomást szolgálta. Az ülés Dobler Antal határozati ja­vaslatának elfogadása után Marsovszky FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ jobb szociális helyzetére, Sztálin mar­sall irodalmat pártoló szerepére és az orosz irodalom korlátlan lehetőségeire. 1941 június 22-én kezdődött azután az orosz irodalom új fejezete. Alighogy a németek Oroszországra törtek, az orosz írók fegyvert ragadtak és hadra keltek. E korszak irodalma feloszlik a moszkvai csata előtti, utáni, a sztálin­grádi győzelmet követő és a mostani korszakra. Jellegzetes írói: Ehrenburg, Pervomajszkij, aki jelenleg Budapesten tartózkodik, Konstantin Szimonov és Szolohov. Noha a német megszállás sok kulturális értéket pusztított el, a Szov­jet-Unió irodalma megerősödve került ki ebből a küzdelemből. A magyar íróknak csak azt mondhatom — mondja befejezésül —, szeressék úgy hazáju­kat, mint az oroszok, dolgozzanak úgy érte, mint az oroszok és írjanak mindig igazat, mint a Szovjet-Unió írói. M. J. Livia szavalatával és Losonczy Dezső, valamint Gáspár Zsigmond zeneszámai­val ért véget. Díszhangverseny az Operaházban A Vörös Hadsereg fennállásának 27-ik évfordulója alkalmából díszhangversenyt rendezett az Operaház Csernisov tábor­nok tiszteletére. Leleményesen a földszint ruhatárát használták fel színhelyül. A lekerekítő háttért Igor Sztravinszkij ,,Petruska"-balettjének csillagos égfüggö­nye szolgáltatta. Csernisov tábornok tisztjeivel pontosan 2 órakor érkezett meg és elejétől végig érdeklődéssel hallgatta végig a 15 számra duzzadt terjedelmes műsort. Bevezetésül olasz muzsika hangzott el: Sergio Failoni karmester vezénylete alatt Verdi „A végzet hatalma" című operájá­nak nyitányát játszotta az Operaház zene­karának 30 tagú kamaraegyüttese.. Na­gyobb testület már helyszűke miatt sem fért volna el, de erre ilyen két teremben szükség sem mutatkozott. Nagypál László kifejezően énekelte Puccini „Turandot"-jának egyik tenor­áriáját, Orosz Júlia ugyanennek az ope­rának két Liv-áriáját adta el oly viharos sikerrel, hogy második műsorszámát meg is kellett ismételnie. Most Kodály Zoltán lépett a karnagyi helyre és személyesen vezényelte a „Háry János" népszerű Intermezzóját Székely Mihály, az operaházi új hármas igazgató­ság egyik tagja Borodin „Igor herceg" című operájának egyik részletét énekelte el. Férfiasan zengő hangján mi sem ér­ződött meg a letelt idő viszontagságaiból. Meleg üdvözlésben volt része Dobay Líviának, az Operaház visszaszerződött közkedvelt tagjának. Pihent, csengő hang­gal szerepelt Budánovits Mária is. C­sajkovszkij „Pique Dame" című operá­jának egyik szép áriáját választotta ki maga számára. Csajkovszkij „Romeo és Julia" muzsi­kájára táncolt Patócs Ri­o és Tatár György, az operaházi baletttegyő­ttes két­­kiváló fiatal tehetsége. A­­Népszava" fel­fedezettjei közé tartoznak ők és most majd intrikamentesen bontogathatják ki képességüket. Palló Imrét is örömmel üdvözölte me­­­­gint a nagyszámú hallgatóság. Zádor Endre végül orosz népdalokat énekelt ki­fogástalan orosz szövegkisjtéssel. A be­mondott műsorszámokat is ő fordította le orosz nyelvre. A jól sikerült hangverseny Hubay Jeni „Csárdajelenet"-ének egyik csattanó kar­táncával végződött. •T. S.

Next