Népszava, 1945. április (73. évfolyam, 56–79. sz.)
1945-04-17 / 68. szám
73. évfolyam 49. (68.) szám Szerkesztőség: V. Vilmos császár út 78 / Budapest, 1945 április 17. kedd Megjelenik hétfő kivételével minden nap Kiadóhivatal, VIII. Conti utca 4. szám A mór mehet Az Elektromosművek és a Beszkárt dolgozóinak május elsejei nagy ajándéka: újabb villamosjáratok! Beszámolt a Népszava arról, hogyaz ország nyugati területeinek felszabadítása után egész sor olyan ember is ott maradt a Vörös Hadsereg elfoglalta területen, akinek bőséges oka volt arra, hogy ne osztozzék az egész ország egységes örömében, így a többi között Magyarországon rekedt Kiss Ferenc, Fedák Sári, Liszt Nándor, Csehi Ferenc, az „összetartás" hírhedt szerkesztője, Báthori-Hüttner János, a „Függetlenség"„Esti Újság" kiadója és mások is. A jóhiszemű újságolvasó nyilván némi csodálkozással fogadta ezeket a jelentéseket, hiszen nem vitás, hogy a jelzett uraknak és hölgyeknek valóban volt okuk arra elegendő, hogy ne örüljenek annak, ha velük szemben is elérkezik a felelősségrevonás ideje, másrészt pedig tagadhatatlan, hogy bármily gyors tempóban szabadította is fel a Vörös Hadsereg a Dunántúlt, annyi idő mégis lett volna, hogy a Szálasi-rendszer legexponáltabb „szellemi" támaszai a Harmadik Birodalomnak egyáltalán nem nyugodt és túl hosszú biztosítékot nem nyújtó, de számukra pillanatnyilag mégis csak biztonságosabb területére meneküljenek. Miért maradtak hát mégis? A felelet eléggé egyszerű. Nem maradtak, hanem marasztalták őket. Az történt velük is, mint a többiekkel, a kevésbé nevesekkel vagy névtelenekkel, akiket elbolondítottak, elbolondítottak éppen a Kiss Ferencek, Fedák Sárik, Báthori-Hüttnerek meg hasonló labancok és akiknek Beregfi kilátásba helyezte, hogy „Hitler befogadja őket". Hát Hitler egyszerűen fütyült magyarországi katonai gauleiterének az ígéretére és befogadta a magyar ipart, az elrablott készleteket, nyersanyagot, élelmiszert, befogadta a postára feladott személyes holmikat és befogadta a katonának alkalmas „emberanyagot" is, de lezárta a határsorompót azokelőtt, akik a megtorló igazságszolgáltatás elől szerettek volna menedéket találni azon az egyre szűkülő területen, ahol még az SS és a Gestapo parancsol. A Kiss Ferencek és Fedák Sárik lelkes ki Szolgálói lehettek a teuton vandalizmusnak, de több szolgálatra nincs szükség, most már nyugodtan megdögölhetnek — ez a hitleri rendelkezés értelme és tartalma. Ez kétségtelenül igen kellemetlen azok számára, akiket érint, csak éppen meglepődniök nem szabad rajta. Elvégre miért várhatnának különb bánásmódot a munkájukat kevés sikerrel végzett hazaárulók megbízóikétól, amikor a tények azt mutatták, hogy a hazaárulók hasonszőrű hazaárulóktól sem számíthatnak semmi jobbra. A nyilas „Magyarság" előfizetőinek, egész sor kerületi nyilasszervezet valamennyi tagjának teljes névsora a kezünkbe került, holott Budapest ostroma hetekig, bizonyos területeken hónapokig tartott, igazán módjuk lett volna tehát az illetékes nyilasvezetőknek gondoskodniuk arról, hogy ne szolgáltassák ki tagjaik névsorát politikai ellenfeleiknek. És amikor ezeket a tényeket látjuk, lehetetlenség, hogy ne tegyünk összehasonlítást az egy évvel ezelőtt lezajlott eseményekkel. Akkor nem hosszú hetes, vagy hónapos előkészület után tört ránk a nácikopók Az Elektromosművek és a Beszkárt üzemi bizottsága vasárnap ülést tartott, amelyen Vas Zoltán elvtárs, közellátási kormánybiztos is megjelent. A két nagyüzem vezetői arról tárgyaltak, miként lehetne újabb vonalakat bekapcsolni a főváros villamosforgalmába. — A májusi verseny keretében — jelentette ki az ülés végeztével Vas elvtárs — mind az Elektromosművek, mind a Beszkárt dolgozói remek munkát végeznek. Ennek eredménye, hogy a munkásság nagy ünnepére, május elsejére új járatokat kapcsolhatunk a forgalomba. Az Elektromos művek üzemi bizottság részéről az alábbiakat jelentették ki: — Az áramadás ma már kizárólag a hordája, hanem éjszakáról hajnalra váratlan meglepetésként, de azért egyetlenegy tagsági kartoték, egyetlenegy előfizető neve sem jutott a Gestapo kezébe Nem jutott, mert a megszállott pártközpontba életük kockáztatásával lopakodtak be elvtársak, feltörték a lezárt és lepecsételt szobát, hogy megsemmisítsék az előfizetői kartotékokat, és a kerületi titkárok éppen így legelső dolguknak szénszállításoktól függ. Vas elvtárs ígéretet tett, hogy a szénszállítások megindítását, illetve fokozását az illetékes hatóságokkal vállvetve vállalja. Ha pedig ezek rendszeresen megindulnak, az Elektromos művek üzemi bizottsága biztosítja, hogy a már eddig bekapcsolt vonalak után fokozatosan bekapcsolja a Beszkárt kifutó vonalait és a szénszállítás növekedésével a többi vonalat is. A Beszkárt üzemi bizottságától a következő felvilágosításokat kaptuk: — Vállaljuk, hogy a budai oldalról segítjük a pesti oldalra átszállítani a szenet. Amilyen mértékben áramhoz jutunk, a sürgősség sorrendjében megindítjuk a járatokat, hogy a dolgozók tartották, hogy a kezükben levő címanyagot biztonságba helyezzék vagy megsemmisítsék és ne adjanak kész listát a bosszúvágytól fűtött, vért lihegő Gestapo-ügynököknek. Ez volt a szocialista szolidaritás és feltéve, ha hasonló eset adódhatnék a jövőben — mint ahogy nem adódhatik —, kétségtelenül így jelentkeznék ez a szolidaritás akkor is, ahogyan így jelentkezett a múltban is, nak munkába menet és munkából jövet ne kelljen gyalogolniok. — Milyen ez a sürgősségi sorrend? — Elsősorban a Pestszentlőrinc— Nagyvárad tér vonalat indítjuk meg, másodsorban a Kerepesi út—Ferenc József-laktanyai viszonylat jön számításba, amelyet a 23-as vonal követ (Aréna út—Közvágóhíd). Ezután a Nagykörút vonalát szeretnénk üzembe állítani. Ezeken a vonalakon a felsővezetéket már kijavítottuk, már csak az árambekapcsolásra várunk. Ennél szebb ajándékot munkástársaiknak aligha adhattak volna a munkásság nagy ünnepére az Elektromosművek és a Beszkárt dolgozói, évtizedek hosszú sora óta. Most pedig láthatjuk teljes valóságában, teljes brutális mezítelenségében a náci„szolidaritást" is. Felhasználni azokat, akiket pénzen, demagóg jelszavakkal, vagy máskép meg lehet vásárolni és aztán könyörtelenül félrerúgni őket, ha hasznavehetetlenekké váltak. A mór megtetté k''-te!»szt, a mór mehet, nem sajnálják őket. Még ők sem sajnálják őket. A Bécsből elmenekült nácicsapatokat körülzárták és szétzúzták További előretörés Ausztriában nyugat felé a Duna mindkét partján. — Sankt Pölten elesett. — A 2. ukrán front a szlovák-morva határvidéken nyomul előre (Moszkva, április 16.) A Szovjet Tájékoztató Iroda közli: Április 15-én a 3. bielorussz arcvonal csapatai Königsbergtől északnyugatra és nyugatra támadásukat folytatva, harcok közepette elfoglaltak hatvannál több helységet. A 2. ukrán arcvonal csapatai a 3. ukrán arcvonal egységeivel együttműködve, körülzárták és szétzúzták azt a német harccsoportot, amely Bécsből északi irányban igyekezett visszavonulni. A harcok során csapataink elfoglalták Korneuburg és Floridsdorf városokat, e fontos német védelmi támaszpontokat a Duna balpartján, továbbá számos helységet is. A 3. ukrán arcvonal csapatai támadásukat folytatva elfoglalták Sankt Pölten ausztriai várost, fontos közlekedési csomópontot és a németek erős védelmi támaszpontját a Treissen folyó partján, továbbá több más helységet. Április 14-én a 3. bielorussz arcvonal csapatai a Samland félszigeten, Kijnigsbergtől északnyugatra és nyugatra, elfoglaltak tizenöt nagyközséget, két vasútállomást és még közel ötven kisebb helységet. A 2. ukrán arcvonal csapatai folytatva támadó harcaikat, Csehszlovákia területén Hodonin városától délnyugatra elfoglaltak tizenegy nagyközséget a szlovák-morva határvidéken. Bécstől északkeletre és északra a 2. ukrán arcvonal csapatai Ausztria területén harcok közepette elfoglaltak tizenegy nagyközséget. Bécstől nyugatra a 3. ukrán arcvonal csapatai további előretörésük során átkeltek a Treissen folyón és elfoglalták Herzogenburgot, valamint több mint hatvan helységet. Sztálin tábornagy vasárnap esti hadparancsai alapján Sankt Pölten elfoglalása alkalmából 124 ágyú 12 sortüze üdvözölte a 3. ukrán frontot, a Bécsből kivonult védősereg megsemmisülése alkalmából pedig 224 ágyú 20 sortüze a 2. és 3. akrátot. -» Hírzárlat a berlini frontszakaszon Hogy az Elbán átkelt és most már közvetlenül Berlin felé törő amerikai páncélos erők mennyire közelítették meg a birodalmi fővárost, azt pontosan nem lehet tudni — az egyik amerikai haditudósító rádiójelentése „pár tucat kilométerről" beszél. Egy Reuter-jelentésben az áll, hogy „Berlinnek az utolsó lövészárokig való védelme megkezdődött", mert a csapatok most, a fővárosnak az Elba felé eső előterében oly heves ellenállásba ütköznek, mit utoljára csak a Ruhr-vidék védelmi vonalának áttörésekor észleltek. Bár az Elbán újabb meg újabb helyeken kelnek át, azért a lőerők még az Elbától nyugatra küzdenek és a folyót a németek úgy védik, mint Berlin első védelmi vonalát. .A Berlint fenyegető elbai front 160 kilométer hosszú. A hétfő délelőtti rádiójelentések szerint Brémában és Magdeburgban még folytak az utcai harcok, Hamburgot már 65 kilométerre közelítették meg a szövetségesek, míg a Harz-hegységben Dessau, a Saale-völgyében Halle, a szász iparvidéken pedig Chemnitz és Gera határában állnak. Lipcse városáért, amelyet a hét végén megkerültek, most megindult a harc. A csehszlovák határ felé előretörő páncélos ékek 22 kilométerre közelítették meg a határsorompót. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a nyugati német front máris két egymástól többé-kevésbé független részre szakadt és Észak-Németol-