Népszava, 1945. július (73. évfolyam, 128–154. sz.)

1945-07-13 / 138. szám

2 NÉPSZAVA, 1945 jtílius 13 Szocialista embermentés A főváros szerdai közgyűlésén a Kommunista Párt illusztris tagjá­nak, Széll Jenő elvtársnak magaszt­­aló S­zavai után percekig tartó tapssal ünnepelték Pollákné Stern Szeréna elvtársnőt A meglepetés­szerűen bekövetkezett ünneplést nem elvtársnőnk pillanatnyi sze­replése, hanem kétévtizedes mun­kássága váltotta ki. Húsz esztendő előtt került a szociáldemokrata frakcióval a főváros törvényható­sági bizottságába Az első perctől kezdve nem szűnt meg a vele szembenálló ellenséges világgal megküzdve harcolni az emberi élet megbecsüléséért Pergőtűzszerűen állandóan ostrom alatt tartotta a „keresztény szeretet" jelszavával visszaélő fehér városházát, köve­telt a szó szocialista értelmében ko­moly anya-, csecsemő- és gyermek­védelmet, ingyenes iskolai oktatást, követelte az ínségesek, szűkölkö­dők, gyámoltalanok támogatását, munkanélküliek megsegítését. Az ostrom után Pollákné Stern Szerén a közjótékonysági ügyosztály élére került. S, íme, az alkotások egész soro­zatával bizonyítja, hogy ellenzéki korában nem olcsó babé­rokért követelt intézkedéseket, ha­nem hatalomra jutva, egészen pá­ratlanul súlyos és szinte lehetetlen körülmények között jórészt meg­alkotta azt, amit húszévi fasiszta garázdálkodás alatt képtelen volt kiharcolni. Pollákné Stern Szeréna most beszámolt tevékenységéről és az általa felsorolt adatok hallatára mindenkiben felmerült a­ kérdés, milyen hihetetlen erőnek, energiá­nak kellett érvényesülnie, hogy mindezt megcselekedte. Nem tör­tént csoda, csak öntudatos szocialis­tának teremtő vágya vált valósággá A pinoeodukban éhhalálra ítélt fővárosi csecsemőket megmentette. Január végén 50%-os volt a cse­csemőhalandóság, most már csak 15%-os és további munkával le akarja szorítani, hogy ne legyen több, mint Angliában, ahol csak 5 és Hollandiában, ahol csak S'/s'/o-os a mortalitás. Tápszereket szerzett és azokat házhoz szállíttatja a csecsemőknek. Eleinte vízben ol­dották fel a tápszereket, most tej­jel adják. Gondoskodott arról, hogy kellő mennyiségben kondenzált tej álljon rendelkezésre, ha nem szál­lítanának Pestre tejet, legyen meg ez a tartalék a csecsemők számára. A védőnőket átképezte, kitanította igazi hivatásukra. Biztosította, hogy nem lehet Budapesten olyan csecsemő, akinek számára ne volna kelengye. A papírkelengye borzal­mas rendszerét megszüntette.­­ A csecsemőotthonok egész sorát hívta életre, annyi konyhát állított fel, hogy százezer ember kaphatott na­ponta az ostrom után egytálételes ebédet. Most már jóval kevesebben veszik igénybe a hatósági ellátást, de a cél az, hogy olyan éttermek álljanak a rászorultak rendelkezé­sére, amelyek nem a dickensi nyo­mor lehelletét árasztják, hanem el­feledtetik az emberekkel ínségüket. Az árvaházakat is gyermekottho­nokká alakítja át, hogy az aprósá­gok ne legyenek kénytelenek állan­dóan anyátlan-apátlan voltukra emlékezni és közibük helyez olyan gyermekeket is, akik nem árvák, de rászorulnak a hatósági ellátásra. Megreformálja, a tanoncotthonokat. Ezekbe középiskolásokat is elhelyez, hogy már a serdülők között kiirtsa a­ kasztszellemre való hajlandósá­got Fürdőzteti a gyermekeket, nyaraltatja, gondoskodik a terhes anyákról, otthonokat épít szá­mukra, üzem­behelyezi az erdei is­kolákat, a fővároskörnyéki üdülő­telepeket és gondoskodik arról, hogy az óvodákban és az iskolákban háromszor, esetleg négyszer napjá­ban étkezhessenek a gyermekek. Mindezzel csak egy töredékét is­mertettük mindabból, amit Pol­lákné Stern Szeréna megalkotott és megteremteni kívánt. A szocia­lista embermentés nemes és ma­gasztos munkáját végzi el, bizony­ságát adva annak, hogy pártunk programja nem vágyak felkeltése, hanem komoly akarása minden ember számár­a, boldog társadalmi rend megalkotására. Miért késik a közoktatásügyi reform? A Népszava mintegy két héttel ezelőtt megírta, hogy a közoktatás­ügyi minisztériumiban végre el­készült az annyira szükséges és ré­gen várt javaslat a közoktatás átszervezéséről. Akkor azt írtuk, hogy a javaslat a legközelebbi mi­nisztertanács elé kerül. Értesülé­sünk azonban tévesnek bizonyult, mert azóta már két minisztertanácsot is tartottak és egyik sem foglal­kozott a közoktatásügyi minisz­ter javaslatával, nyilván mert a miniszter nem terjesztette elő. Időközben az egyes szakminiszte­rek megunták a hosszadalmas huza­vonát és egymás után terjesz­tették a minisztertanács elé javas­lataikat aziránt, hogy a szakoktatás ügye adassék az iparügyi, kereske­delemügyi, földművelésügyi minisz­tériumiak hatáskörébe. Ezeket a javaslatokat a minisztertanács el is fogadta és minket is megelége­déssel tölt el, hogy ha már gróf Teleki nem gondos­kodik az általános reformról, legalább a szakoktatás ügyében történik üdvös változás. Az átfogó közoktatási reform ügye pedig tovább késik. Szent-Györgyi professzor megérkezését a közoktatásügyi miniszter arra hasz­nálta fel, hogy az egész javaslatot átküldötte a közoktatásügyi tanácshoz, amelynek Szent-Györgyi az elnöke. Az ellen, természetes, semmi ki­fogásunk sem lehet hogy ez a­ szerv is véleményét nyilváníthatja ilyen fontos kérdésben, de azt jog­gal kifogásolhatjuk, hogy rövid pár hét múlva ismét megkezdődik a tanítás és eddig még semmi sem történt hogy legalább az új tan­évben demokratikus könyvekből, demokratikus tanterv szerint és legfőként ingyenesen tanítsák az iskolákban a magyar fiatalságot. sokra, amelyekkel kapcsolatban az ipar»-» Sígyi miniszter ismételten felszólított® a kötszövőipart, hogy a jóvátétellel kapcsolatos szállításokból önkéntesen vállaljon magára bizonyos részt a gép­szállítási kötelezettség keretén belül, vagyis tegye lehetővé, hogy a szükséges gépeket az egész szakma adja össze ée ezáltal ne egyes gyárakra, hanem az összességre háruljanak a terhek. Az­ iparügyi miniszternek ez a felszólítása az önkéntes felajánlásra most utoljára történik és amennyiben ez a felszólítás kellő eredménnyel nem jár, ezt az ígért fontos kérdést rendeleti úton fogja sza­bályozni. Az országos üzemi bizott­sági értekezlet a miniszter bejelenté­sét nagy tetszéssel vette tudomásul, mert ez annyit jelent, hogy egyetlen textilgyár­at sem kell teljes egészében leállítani. t munkásság beleszólása nélkül itt többé termelni nem lehet IS­tin Antal elvtárs bejelentette a kollektív kár­viselést a textiliparban A Szakszervezeti Tanács az üzemi bizottság­ok új működési szabály­zat­ainak kiadásával kapcsolatban országos tanácskozást rendezett, melyre hivatalosak az ország összes ü­zemi bizottságainak tagjai. Csü­törtökön nagy élénkség urallkodott a Vasasok vörös zászlóval díszített Magdolna uccai székháziéiban, ahol a tanácskozás a reggeli órákban megkezdődött. Az értekezletet Kis­házi Ödön elvtárs, a Szakszervezeti Tanács elnöke nyitotta meg. — A magyarországi szocialista munkásság történetében új fejezet kezdődött 1945-ben — mondotta Kis­házi elvtárs — ez évben született meg az üzemi bizottsági rendelet. A munkásság eddig csak mint meg­tűrt személy dolgozhatott munka­helyén. A jövőben mindez másként lesz, nemcsak mását a munkát, ha­nem az irányítást is vállalja és végzi a munkás. Mindezt,, az üzemi bizottságok rend­szere és az ezeket létrehívó rende­let tette lehetővé. A kerettörvény már rendelkezésre áll és ezt kell az üzemi bizottságoknak szociális tar­talommal, élettel megtölteniök. A nagy lelkesedéssel fogadott be­széd után Kossa István elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára állott szólásra. — Összehívtuk az üzemi bizott­sági értekezletet — kezdte Kossá elvtárs —, egyrészt mert az üzemi bizottságok tagjai kérték, másrészt pedig mert úgy tűnik, hogy sok helyen még nem értik meg a ren­delet célját és jelentőségét. Egyes üzemi bizottságok például nem használták ki azokat a jogokat, amelyeket a rendelet biztosít szá­mukra, más bizottságok viszont túl­lépik jogaikat. Az a célunk, hogy megfelelő és együttes irányba terel­jük a bizottságok munkáit. Döntő érdekünk az is, hogy a tőke meg­nyugodjék és belekapcsolódjék a termelésbe. Ki kell jelentenem azonban, hogy munkásnyúzás ebben az ország­ban többé nem lesz és közeledik az a nap, amikor a népi Magyarország valóban a dol­gozók országa lesz. Általános érdeklődés közepette állt fel ezután szólásra Bán Antal elvtárs iparügyi miniszter. — Már maga az a tény is — kezdte beszédét Bán elvtárs —, hogy az üzemi bizottságok tagjai itt összegyűlhettek, rámutat arra, hogy valóban egy új, demokratikus irányba haladó Magyarországot építünk. Szenvedélyesen képvisel­jük azt az álláspontot, hogy ebben az országban soha többé ne legyen reakció. Amikor megelégedéssel tekintünk vissza eddig megtett áldozatos utunkra, meg kell, hogy mondjuk azt is, hogy az előttünk álló út még rendkívül sok akadállyal van tele. Az ország gazdasági újjáépítését a munkásság lelkes segítsége nélkül el sem lehet képzelni.­­ De ebben az újjáépítésben ne csak a munkásság hozzon áldoza­tot Nem tűrjük, hogy a tőke ki­vonja magát az áldozathozásból. Felszólítjuk a tőkét, minden ara­nyával, napóleonjával együtt, hogy vegye ki részét ebből a munkából. Megmondjuk a tőkéseknek, hogy a magántulajdon elve alapján állunk és szabad a vállalkozás. De meg­mondjuk azt is, hogy a gazdasági demokrácia nem frázis, termelés a munkásság beleszólása nélkül itt többé nem lehet. A kormány igyekszik megköny­nyíteni az üzemi bizottságok mun­káját. Mi az önök bizalmából ülünk ott, ahol ülünk és mi önöket nem akarjuk rosszul képviselni. Amikor áldozatokat kérünk és követelünk önöktől, akkor a jövőbe tekintünk. A vállalkozók részéről az ország nem kapja meg mindig a megkí­vánt támogatást, éppen azért legye­nek elkészülve arra, hogy beleszólásunk a mai naptól kezdve nem papíron fog tör­ténni. A jóvátételi gyárleszerelésekkel kap­csolatban nem fogom, a textilgyáro­sokat megkérdezni, adják-e a gépei­ket a kollektív kárviselés alapján, hanem rendelettel fogom azokat tőlük elvenni. — Eleve biztos vagyok abban — folytatta Bán el­vtárs —, hogy a ma megkezdődött taná­calkozások eredménye megfelelő lesz. És ha visszatérnek majd az üzemekbe, vegyenek részt fokozottabb mérték­ben a termelésben, de a politikai életben is. Ha ezt cselekszik, a ma­gyar demokráciát nem lehet többé megdönteni. Bán elvtárs beszédét az össze­gyűlt üzemi bizottsági tagok zúgó tapssal, helyesléssel fogadták. Ezután a napirend szerint folytat­ták a tárgyalásokat Hivatalosan közlik: A Szakszervezeti Tanács üzemi bizottságának kongresszu­sán Bán Antal elvtárs iparügyi minisz­ter a jóvátételi szállításokkal kapcso­latban a kollektív kárviselés kérdését is felvetette. Különösen áll ez a textil­ipari gépekre vonatkozó kötelezettség Elhalasztják a tangeri értekezletet (Párizs, július 12. — Reuter.) A­ brit külügyminisztérium kedden este jegyzéket juttatott el Bidault francia külügyminiszterhez. A jegy­zékben javasolja, hogy a tangeri értekezletet halasszák el mindaddig, amíg „a brit kormány megfontolja a Szovjet­ Uniónak az értekezleten való részvétele kérdését:1". A francia külügyminisztérium­ szerdán azt válaszolta,­­„szívesen látná a szakértők azonnali értekez­letét, hogy előkészíthessék a statua quo-hoz való visszatérést". A fran­cia­ kormány hozzájárul a szovjet képviselőknek az értekezleten tajló részvételéhez. („MTI") Nyári készülődés a Gyermekbarátoknál A fővárosi iskolákban megkezdődtek a vizsgák: iskolásaink előtt áll a gyer­mekkor leg­izgalmasa­bb gyönyörűsége: a szabad nagyvakáció. Sajnos, ebben az évben nem is lesz olyan nagyon nagy; ez a bizonyos nagyvakáció. Eggyel több ok arra, hogy az aránylag rövid iskolai szünetben minden szülő iparkodjék gyermeke számára a lehető legjobb üdülési lehetőséget megszerezni Hiszen, ilyen súlyos tanéve nem volt még diák­nak, mint amilyent most, a, mi gyer­mekeink átszenvedtek! A Gyermekbarátok Országos BIM­ ésü­­lete közel három évtizedes fennállása alatt, állandóan egyik legfontosabb fel­adatának tartotta a dolgozók gyerme­keinek nyári üdültetését. A hűvösvölgyi gyermeknyaraltatás nemes, úttörő vál­lalkozás volt, amelyet az illetékesek, a régi kezdeményezők most, ismét felújí­tanak. A Gyermekbarátok most ismét üdü­lésre, pihenésre, szórakozásra, hívják Bu­dapest gyermekeit. Aki napközi nya­ralásra, pestkörnyéki, vagy vidéki üdü­lésre kívánja gyermekét az egyesület által küldeni, jelentkez­zék a központban (VII. Nagyatádi Szabó u. 22) vagy a kerületi csoportoknál. Az egyesület felszólítja régi tagjait, akik a hűvösvölgyi napközi nyakal­tatásban közreműködtek, hogy sürgősen jelentkezzenek, ha a napközi nyaralta­tásban mint kísérők részt tudnak venni. Népbírósági íth­ell Dr. Balasy Barna kecskeméti rendőr­főtanácsost a kecskeméti népibíróság ez év áprilisában népellenes vétségért, hat­hónapi internálásra ítélte. Fellebbezés folytán a Népbíróságok Országos Taná­csa tárgyalta az ügyet. A népellenes vétség alól fölmentette a vádlottat azonb­an — megvesztegetés gyanúja miatt — a bűnügy iratait az illetékes államügyészséghez tette át. A dr .fd­nár-tanács hatévi kényszer­munkára ítélte dr Homolay Tibort, aki­ről bebizonyosodott hogy filmkormány­biztosi minőségében a híradó filmek gyártásának irányítójaként a német háborús hírverést száz százalékig kiszol­gálta. Felhívás a ház- és tömbmegbízottakhoz! A Ganz-gyárak üzemi bizottságai ezúton is felhívják a há­z- és tömb­megbízottak ügyelmét arra, hogy az i­parii crg­i unltra-szferi úr júli­us 7-én kelt 59.396/111/3—1945. sz. ren­del­kezése szerint a Glanz-gyára­k (Köz­pont és Waggon­gyár, X, Villám ucca 40, Hajógyár, XIII, Meder ucca 9, Elekbromos­gyár, II, Lövőház ucca 39 és Törzsgyár, II. Garoz ucca 13) valamennyi alkalmazottja mentes a közmunkavadtság lerovása alól.

Next