Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-02 / 182. szám

Szmlkopita Árpád elvtárs a Xlll. ker. pártszervezetben (Reitter Ferenc ucca 67) vasárnap délelőtt 10 órakor előallást tart A csepeli Sportcsarnokban hétfőn délután 3 órakor tart SZAKASITS ÁRPÁD elvtárs beszámolót a politikai helyzetről PROFIT ÉS — i­­ihez mit szól, Száva elv­társ? — fordult hozzám a minap egy régi ismerősöm és egy levelet nyújtott át A levél így szólt: Hivatkozással folyó hó 16-án kelt b. levelére, van szerencsém értesí­teni, hogy az Andrássy út 52. számú ház tetőzetének javítása akkor történhetik meg, amikor a vonatkozó kormányrendelet sze­rinti és általunk kérelmezett köl­csönösszeg rendelkezésünkre bo­csáttatik. Én is remélem, hogy ebbeli törekvéseimnek meglesz a kizánt eredménye. Tisztelettel: Aláírás. A szövegnél azonban sokkal ér­dekesebb a levél cégjelzése. Ebből ugyanis kitűnik, hogy a ház az egyik legnagyobb, legrégibb és leg­ismertebb hazai sördinasztia tulaj­dona, amelyről minden feltételez­hető, csak éppen az nem, hogy ne lenne pénze a cserepezésre még akkor is, ha a költségek most nem térülnek meg a lakbérből. A levelet visszaadtam és némi rezignációval csak annyi meg­jegyzést tettem rá, hogy a magam részéről, sajnos, nem találok benne semmi meglepőt. Távolról sem azért, mintha helyénvalónak találnám azt, hogy a­kinek kétség­telenül ládaszám van pénze, az ü­zemdibbenés nélkül nézze a nem­zeti vagyon pusztulását, hacsak nem kap hitelűt attól az államtól, amelyről nemcsak közgazdas­ti­ szakemberek, hanem a tízesztenr­dős gyerekek is tudják, hogy ezer és tízezer más kötelezettsége van. Azért nem találtam meglepőnek a levelet, mert tudom, hogy ez csak egyik szeme annak a hosszú láncnak, amely gúzsba köti az or­szág gazdasági életét és amely szeretné megfojtani a fiatal demo­kráciát. , Aki csak egy kissé is szétnéz a közgazdasági életünkben, az tö­megével tapasztalhatja a hasonló jelenségeket. Az OTI-nál, MAISI-nál és egyéb társadalombiztosító intézeteknél hétről hétre növek­szik a hátralék, amellyel a mun­káltatók egy bizonyos része adós marad, úgy gondolva, hogy ráér fizetni. A közelmúltban a pénz­ügyminiszter jelentette ki, hogy nevetségesen csekély az az összeg, amely forgalmi adóból befolyik, holott valamennyien jól tudjuk, hogy felháborítóan magas az a másik összeg, amely a forgalmi adó alapja. A kereskedők egy bi­zonyos része azonban pontosan úgy gondolkozik, mint a munkál­tatók fent említett rétege, hogy tudniillik: ráér fizetni. És közis­mert tény az is, hogy azt a hitelt, amelyet az iparügyi kormányzat­tól a gyár vállalatok újjáépítés céljára kaptak, nem egy vállal­kozó csak késedelmesen, hetek. Írta: Száva István talán hónapok múlva fordította, vagy szándékszik majd fordítani újjáépítés céljára, közben má­sutt „gyümölcsözteti". Nagyon is nyilvánvaló, hogy mire megy a játék. Tartani a pénzt, lehetőleg a más pénzét, lehetőleg a közösség pénzét, mert ma nincs jobb tízlet az adósság­csinálásnál. A derék üzletembe­rek így gondolkoznak: minek csi­náltassam a tetőt, minek építtes­sem újjá a gyárat, minek fizessek adót, társadalombiztosítási járu­lékot, amikor ezzel a pénzzel üzleteket lehet kötni a tőzsdén, feketézni lehet, vagy Napóleont vásárolni és minden hét, minden nap, sőt minden félóra, amíg a tőkét ilyen módon forgatom, hihe­tetlen jövedelmet biztosít a szá­momra. Hogy valamikor mégis csak törleszteni kell az adósságot, az nem számít, hiszen ők besszre spekulálnak, minél nagyobb inflá­cióra és tőlük telhetőleg a maguk részéről is megtesznek mindent, hogy amikor a fizetségre kerül sor, a százezrek és milliók ne érje­nek többet egy zsemlyénél. Per­sze, a különbözetet meg kell vala­kinek fizetnie és ki más lenne ez, mint a dolgozó, a gürcölő, az ipari munkás, a mezők robotosa, az irodák rabszolgája, szóval mind­azok, akik ma valóban összeszorí­tott foggal, a­egfeszítet erővel, hihetetlen önfegyelemmel dolgoz­nak az ország újjáépítésén és köz­ben jó, ha ennek fejében egy tányér meleg leves jut a gyom­rukba. Évtizedek hosszú során át nem volt olcsóbb agitációs eszköz eb­ben az országban, mint a munká­sok megrágalmazása, készen ka­pott frázisok szajkóz­á­sa a hazát­lan bitangokról, a nemzetközi vörös patkányokról és hasonlók­ról. Nos, ha valah­a és valahol, most és itt a munkásság igazán megmutatta és megmutatja nap­ról napra, hogy tud és akar hihe­tetlenül súlyos áldozatokat vál­lalni a hazájáért. Az a réteg pedig, amely ugyanezen évtizedek alatt a vitézkötéses honfibú állandó haszonélvezője volt, most fel­tűnően nagy számban termeli ki azokat az egyedeket, akik a nem­zet példátlan katasztrófájában is csak a profitszerzés, mégpedig a valóban busás profitszerzés újabb lehetőségeit látják. Tévedés ne essék: a kormány­zat és külön a munkáspártok is félreérthetetlenül leszögezték ál­láspontjukat és kijelentették, hogy nem kívánnak most változtatni a magántulajdonon alapuló terme­lési renden és az ország újjáépí­tésében megvan a helye a tisztes­séges szándékú tőkének is. De má­sik irányban se essék tévedés: csak a tisztességes szándékú tőké­ről van szó, de nincs szó azokról, akik a kezükben levő anyagi ha­talmat az ország tönkretételére akarják felhasználni a profit nö­velése érdekében. Valljuk meg: eddig nem tapasztaltunk kellő erélyt a gazdasági gonosztevők ellen vívott küzdelemben. A mu­lasztást feltétlenül a legsürgőseb­ben pótolni kell és meg kell taní­tani azokat, akik különben nem lennének hajlandók tudomásul venni, hogy a demokrácia nem jelent gyengeséget, a szabadság nem jelenti a szabad rablást és hogy ez az ország minden mester­kedés ellenére is a dolgozók Ma­gyarországa lesz, ahol a heréknek és a spekulánsoknak pusztulniok kell. — Három liter zsírt ad ez a ka­csa — mutat felém egy gusztusta­lan, rosszszagú jószágot egy zsíros­kötényű asszonyság. Megtudom, hogy kilója potom 950 pengő. Azért ez nem­ gátol meg abba is, hogy ké­telkedjem a kétkilós kacsa három­literest zsírtermelését illetően. Gyerünk a paradicsomosok felé. Elvégre nyár van, itt a lecsószezon. — Egy kiló paprikához félkiló paradicsomot kell venni — jelenti ki határozottan az árus. Hiába til­takoznak kétségbeesetten az asszo­nyok, nem enged a negyvennyolc­ból. Azaz, bocsánat, az ötvenhatból, mert ennyi a paprika ára. Helyszíni közvetítésem tréfás­hangú akart lenni, de azt hiszem, minden dolgozót és mindenkit, aki a dolgozók sorsával törődik, el­szomorító Angyalföld dolgozóinak nagy piacán kevés és rossz árut ta­láltunk, méregdrágán. Adásunk vé­gén a Váci út felé ü­res bevásárló-és ruháskosarakkal szomorú asszonyok tartanak. Az egyik elkeseredetten fakad ki: — Mikor tesznek már erről?... Adásunkat befejeztük, a viszont­hallásra... Vedres József Megnyílt Petőf cipőkü­lönlegességek Gyári lerakata­i Sándor ucca 9. ZORNEBIUDA­S H&tttt GASZTON Vfl t&m térnél ÜT 82 ­­v Helyszíni közvetítés a Lehel tér! piacról Itt vagyunk, kedves Olvasó-Hallgatóim­, a Lehel téri piac ele­venen­­ nyüzsgő forgatagában. A Váci út felől üres bevásárló- és ruháskosarakkal, izgatott asszonyok sietnek. Az alkudozók keleti hang­zavarába libagágogás és kakas­kukorékolás vegyül. Feltűnően sok a baromfi. Nézzük csak az árát — Párja 900 pengő — válaszolja kérdésünkre az árusító. Azután — látva megdöbbent tekintetünket — dicsérni kezdi a liláshúsú, csont­bőr csirkéket. — Nem jár rosszul vele az úr. Nekem mindegy, ha vissza is vi­szem. Két-három nap múlva 1200-at is kapok érte... Szóval, baromfiban nincs hiány a munkásnegyed piacán. Bur­gonyát azonban egy darabot sem látunk. Nagyon kevés a káposzta és hihe­tetlenül drága. Egy sváb asszonynál közepes fej káposztát emelek meg. Mérlegelés és szemrebbenés nélkül vágja rá: — Két kiló, összesen 110 pengő. — Még másfél kiló sincs — eme­lem meg gyanakodva. — Hú... már... hétsz ... — Semmi, semmi, csak a tenyere­met tettem a mikrofon elé, nehogy a kedves nénike válasza gondot okozzon a nyomdafestéknek. A bódék mellett húzódó pótsoron is rengeteg az áru. A rosszul kezelt és megsavanyodott tejet korlátlan mennyiségben árusítják. Egy idő­sebb és egy fiatalabb őstermelő tű­nik fel most, hátukon nagy batyu­val. Azonnal körülveszik őket az érdeklődők. Kiderül, hogy kenyér­liszt ,van a zsákokban, kilója 220 pengő.­­ Nemcsak a kávéházak és a tőzsde feketézőit, hanem magu­kat is a toloncba kellene vi­tetni — szögezi le elkeseredet­ten egy munkás. A „libásfrontra” csak félve me­rünk menni. A káposzta ára után... eseményei A Független Kisgazdapárt vasárnap délelőtt 11 órakor az Országház ülés­termében nagygyűlést tart. Pénteken a K­nsgymiinisztériumba­­ Erdei Ferenc belügyminiszter elnöklésé­vel a főispánok értekezletet tartottak. Az értekezlet a közellátási minisztérium­ban Rónai Sándor elvtárs, miniszter elnöklésével folytatódott.­­ Az Állami Ápolónő­ és Vérronszkép'/A Inttát védőmtől tamtolyaustrat remtez. 1 el­vi­logoeitás: Budapest, Ováli­­it 4. megunva a szappan ar­cában basáskodását, szakított a mosás ósdi rend­szerével. A modernizált mosókonyha eredménye: fél költséggé!, negyed­résznyi munkával, patyo­lat-fehér ruha. A kényes háziasszony, asti büszke arra, hogy fejcement Cje tényleg fe­hér és tud számolni: HYPO-val mos! A legkö­zelebbi mosáshoz ingyen han egy üveg HYPO-L De ne legyen rest, ha fűszeresénél nem kapna, szomszéd utcában

Next