Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)
1945-09-02 / 182. szám
Szmlkopita Árpád elvtárs a Xlll. ker. pártszervezetben (Reitter Ferenc ucca 67) vasárnap délelőtt 10 órakor előallást tart A csepeli Sportcsarnokban hétfőn délután 3 órakor tart SZAKASITS ÁRPÁD elvtárs beszámolót a politikai helyzetről PROFIT ÉS — iihez mit szól, Száva elvtárs? — fordult hozzám a minap egy régi ismerősöm és egy levelet nyújtott át A levél így szólt: Hivatkozással folyó hó 16-án kelt b. levelére, van szerencsém értesíteni, hogy az Andrássy út 52. számú ház tetőzetének javítása akkor történhetik meg, amikor a vonatkozó kormányrendelet szerinti és általunk kérelmezett kölcsönösszeg rendelkezésünkre bocsáttatik. Én is remélem, hogy ebbeli törekvéseimnek meglesz a kizánt eredménye. Tisztelettel: Aláírás. A szövegnél azonban sokkal érdekesebb a levél cégjelzése. Ebből ugyanis kitűnik, hogy a ház az egyik legnagyobb, legrégibb és legismertebb hazai sördinasztia tulajdona, amelyről minden feltételezhető, csak éppen az nem, hogy ne lenne pénze a cserepezésre még akkor is, ha a költségek most nem térülnek meg a lakbérből. A levelet visszaadtam és némi rezignációval csak annyi megjegyzést tettem rá, hogy a magam részéről, sajnos, nem találok benne semmi meglepőt. Távolról sem azért, mintha helyénvalónak találnám azt, hogy akinek kétségtelenül ládaszám van pénze, az üzemdibbenés nélkül nézze a nemzeti vagyon pusztulását, hacsak nem kap hitelűt attól az államtól, amelyről nemcsak közgazdasti szakemberek, hanem a tízesztenrdős gyerekek is tudják, hogy ezer és tízezer más kötelezettsége van. Azért nem találtam meglepőnek a levelet, mert tudom, hogy ez csak egyik szeme annak a hosszú láncnak, amely gúzsba köti az ország gazdasági életét és amely szeretné megfojtani a fiatal demokráciát. , Aki csak egy kissé is szétnéz a közgazdasági életünkben, az tömegével tapasztalhatja a hasonló jelenségeket. Az OTI-nál, MAISI-nál és egyéb társadalombiztosító intézeteknél hétről hétre növekszik a hátralék, amellyel a munkáltatók egy bizonyos része adós marad, úgy gondolva, hogy ráér fizetni. A közelmúltban a pénzügyminiszter jelentette ki, hogy nevetségesen csekély az az összeg, amely forgalmi adóból befolyik, holott valamennyien jól tudjuk, hogy felháborítóan magas az a másik összeg, amely a forgalmi adó alapja. A kereskedők egy bizonyos része azonban pontosan úgy gondolkozik, mint a munkáltatók fent említett rétege, hogy tudniillik: ráér fizetni. És közismert tény az is, hogy azt a hitelt, amelyet az iparügyi kormányzattól a gyár vállalatok újjáépítés céljára kaptak, nem egy vállalkozó csak késedelmesen, hetek. Írta: Száva István talán hónapok múlva fordította, vagy szándékszik majd fordítani újjáépítés céljára, közben másutt „gyümölcsözteti". Nagyon is nyilvánvaló, hogy mire megy a játék. Tartani a pénzt, lehetőleg a más pénzét, lehetőleg a közösség pénzét, mert ma nincs jobb tízlet az adósságcsinálásnál. A derék üzletemberek így gondolkoznak: minek csináltassam a tetőt, minek építtessem újjá a gyárat, minek fizessek adót, társadalombiztosítási járulékot, amikor ezzel a pénzzel üzleteket lehet kötni a tőzsdén, feketézni lehet, vagy Napóleont vásárolni és minden hét, minden nap, sőt minden félóra, amíg a tőkét ilyen módon forgatom, hihetetlen jövedelmet biztosít a számomra. Hogy valamikor mégis csak törleszteni kell az adósságot, az nem számít, hiszen ők besszre spekulálnak, minél nagyobb inflációra és tőlük telhetőleg a maguk részéről is megtesznek mindent, hogy amikor a fizetségre kerül sor, a százezrek és milliók ne érjenek többet egy zsemlyénél. Persze, a különbözetet meg kell valakinek fizetnie és ki más lenne ez, mint a dolgozó, a gürcölő, az ipari munkás, a mezők robotosa, az irodák rabszolgája, szóval mindazok, akik ma valóban összeszorított foggal, aegfeszítet erővel, hihetetlen önfegyelemmel dolgoznak az ország újjáépítésén és közben jó, ha ennek fejében egy tányér meleg leves jut a gyomrukba. Évtizedek hosszú során át nem volt olcsóbb agitációs eszköz ebben az országban, mint a munkások megrágalmazása, készen kapott frázisok szajkózása a hazátlan bitangokról, a nemzetközi vörös patkányokról és hasonlókról. Nos, ha valaha és valahol, most és itt a munkásság igazán megmutatta és megmutatja napról napra, hogy tud és akar hihetetlenül súlyos áldozatokat vállalni a hazájáért. Az a réteg pedig, amely ugyanezen évtizedek alatt a vitézkötéses honfibú állandó haszonélvezője volt, most feltűnően nagy számban termeli ki azokat az egyedeket, akik a nemzet példátlan katasztrófájában is csak a profitszerzés, mégpedig a valóban busás profitszerzés újabb lehetőségeit látják. Tévedés ne essék: a kormányzat és külön a munkáspártok is félreérthetetlenül leszögezték álláspontjukat és kijelentették, hogy nem kívánnak most változtatni a magántulajdonon alapuló termelési renden és az ország újjáépítésében megvan a helye a tisztességes szándékú tőkének is. De másik irányban se essék tévedés: csak a tisztességes szándékú tőkéről van szó, de nincs szó azokról, akik a kezükben levő anyagi hatalmat az ország tönkretételére akarják felhasználni a profit növelése érdekében. Valljuk meg: eddig nem tapasztaltunk kellő erélyt a gazdasági gonosztevők ellen vívott küzdelemben. A mulasztást feltétlenül a legsürgősebben pótolni kell és meg kell tanítani azokat, akik különben nem lennének hajlandók tudomásul venni, hogy a demokrácia nem jelent gyengeséget, a szabadság nem jelenti a szabad rablást és hogy ez az ország minden mesterkedés ellenére is a dolgozók Magyarországa lesz, ahol a heréknek és a spekulánsoknak pusztulniok kell. — Három liter zsírt ad ez a kacsa — mutat felém egy gusztustalan, rosszszagú jószágot egy zsíroskötényű asszonyság. Megtudom, hogy kilója potom 950 pengő. Azért ez nem gátol meg abba is, hogy kételkedjem a kétkilós kacsa háromliterest zsírtermelését illetően. Gyerünk a paradicsomosok felé. Elvégre nyár van, itt a lecsószezon. — Egy kiló paprikához félkiló paradicsomot kell venni — jelenti ki határozottan az árus. Hiába tiltakoznak kétségbeesetten az asszonyok, nem enged a negyvennyolcból. Azaz, bocsánat, az ötvenhatból, mert ennyi a paprika ára. Helyszíni közvetítésem tréfáshangú akart lenni, de azt hiszem, minden dolgozót és mindenkit, aki a dolgozók sorsával törődik, elszomorító Angyalföld dolgozóinak nagy piacán kevés és rossz árut találtunk, méregdrágán. Adásunk végén a Váci út felé üres bevásárló-és ruháskosarakkal szomorú asszonyok tartanak. Az egyik elkeseredetten fakad ki: — Mikor tesznek már erről?... Adásunkat befejeztük, a viszonthallásra... Vedres József Megnyílt Petőf cipőkülönlegességek Gyári lerakatai Sándor ucca 9. ZORNEBIUDAS H&tttt GASZTON Vfl t&m térnél ÜT 82 v Helyszíni közvetítés a Lehel tér! piacról Itt vagyunk, kedves Olvasó-Hallgatóim, a Lehel téri piac elevenen nyüzsgő forgatagában. A Váci út felől üres bevásárló- és ruháskosarakkal, izgatott asszonyok sietnek. Az alkudozók keleti hangzavarába libagágogás és kakaskukorékolás vegyül. Feltűnően sok a baromfi. Nézzük csak az árát — Párja 900 pengő — válaszolja kérdésünkre az árusító. Azután — látva megdöbbent tekintetünket — dicsérni kezdi a liláshúsú, csontbőr csirkéket. — Nem jár rosszul vele az úr. Nekem mindegy, ha vissza is viszem. Két-három nap múlva 1200-at is kapok érte... Szóval, baromfiban nincs hiány a munkásnegyed piacán. Burgonyát azonban egy darabot sem látunk. Nagyon kevés a káposzta és hihetetlenül drága. Egy sváb asszonynál közepes fej káposztát emelek meg. Mérlegelés és szemrebbenés nélkül vágja rá: — Két kiló, összesen 110 pengő. — Még másfél kiló sincs — emelem meg gyanakodva. — Hú... már... hétsz ... — Semmi, semmi, csak a tenyeremet tettem a mikrofon elé, nehogy a kedves nénike válasza gondot okozzon a nyomdafestéknek. A bódék mellett húzódó pótsoron is rengeteg az áru. A rosszul kezelt és megsavanyodott tejet korlátlan mennyiségben árusítják. Egy idősebb és egy fiatalabb őstermelő tűnik fel most, hátukon nagy batyuval. Azonnal körülveszik őket az érdeklődők. Kiderül, hogy kenyérliszt ,van a zsákokban, kilója 220 pengő. Nemcsak a kávéházak és a tőzsde feketézőit, hanem magukat is a toloncba kellene vitetni — szögezi le elkeseredetten egy munkás. A „libásfrontra” csak félve merünk menni. A káposzta ára után... eseményei A Független Kisgazdapárt vasárnap délelőtt 11 órakor az Országház üléstermében nagygyűlést tart. Pénteken a Knsgymiinisztériumba Erdei Ferenc belügyminiszter elnöklésével a főispánok értekezletet tartottak. Az értekezlet a közellátási minisztériumban Rónai Sándor elvtárs, miniszter elnöklésével folytatódott. Az Állami Ápolónő és Vérronszkép'/A Inttát védőmtől tamtolyaustrat remtez. 1 elvilogoeitás: Budapest, Ováliit 4. megunva a szappan arcában basáskodását, szakított a mosás ósdi rendszerével. A modernizált mosókonyha eredménye: fél költséggé!, negyedrésznyi munkával, patyolat-fehér ruha. A kényes háziasszony, asti büszke arra, hogy fejcement Cje tényleg fehér és tud számolni: HYPO-val mos! A legközelebbi mosáshoz ingyen han egy üveg HYPO-L De ne legyen rest, ha fűszeresénél nem kapna, szomszéd utcában