Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-04 / 183. szám

TI. évfolyam 164. (103.) szám Budapest, 1945 szeptember 4. kedd . A ,s & o C 1 A L D E M Ö R A T A p A ' 7 y q r p q f L A P J A - . . • . . • • • ' • _, Szerk. és kiadóhivatal: VI», Conti ucca« Magjik­nik hétfő kivétele»«­ minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 Három példamutató beszéd A három fontos párt vezetői: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán mondotta­k vasár­­nap beszédet E három beszéd bevezetője a most következő vá­lasztási kampánynak, de ezen­felül e három beszédet mintá­nak tarthatjuk ahhoz a maga­tartáshoz, amelyet egy felelős államférfiúnak a mai viszonyok között föltétlenül szem előtt kell tartania, ha a népet boldogítani, a­z országot gazdagítani és a jö­vőt kialakítani akarja. Mind a hármain hasonlatosaknak bizo­nyultak azokhoz a versenyzőkhöz, akik úgy akarnak célba, érni, hogy minden erejüket latba vetik és nem úgy, hogy közben szabály­ellenesen versenytársaikat aka­dályozzák-Magyarország három fontos embere: Szakasits, Rákosi és Tildy azzal lépett választói elé, hogy most őszintén, becsületesen meg­mondja az igazságot, tehát föl­fedi a bajokat, rámutat az ed­digi eredményekre és biztatást ad a jövőre, hogy mégis csak ér­demetl­en k­i, bármennyire akadá­lyozzák is a demokrácia szekeré­nek lendületét azok, akik zavar, spekuláció, feketézés fölidézésével akarják a maguk becstelen sze­mélyes céljaikat elérni. Csak nyolc-kilenc hónapja van módunk ahhoz, hogy körültekint­sünk saját portánkon és számba­vehessük eszközeinket, kimérjük cselekvőképességünk határait. Az országban ugyanis mesterséges ködfejlesztés folyik gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. E köd leple alatt kétes és sötét alakok cikáznak erre­arra, hogy zavart keltsenek és a magyarság tekintetét elborítsák vagy félrevezessék. Magyarország három vezető politikusa mégis mindegyik beszédében újabb és újabb fénysugarat lövel gondola­taival és biztatásával a remény­telenek, a bizonytalanok, a této­vák felé. E munkájuk nemcsak politikai, hanem erkölcsi hatás i­ is, amint ez vasárnapi beszédjükből ki­tűnik. Mind a hárman ugyanis választási beszéddel fordultak a néphez, tehát „pártbeszédet" mondtak, de egy pillanatig sem feledkeztek meg arról a kötelező magatartásról, amelynek burkol­tan vagy bevallottan egy fontos eszménye van: az egymás ellen marakodni hajlandó magyarságot összeterelni a demokrácia közös­ségébe úgy, hogy közben minden párt megtarthassa a maga önálló­ságát. Ép eleget szenvedett ez a nép a naponként megújuló gyűlölettől és a legrosszabb érte­lemben vett pártoskodástól. A pártoskodás zavart és reakciót srül, a komoly pártélet pedig annyit jelent, hogy az ország a pártok külön-külön sínjén ro­hanva előre, egymást meg nem akadályozva építi ki a munkás­ság, a parasztság és az értelmiség eddig meg nem oldott problémáit. Ára 4 pengő Ellenforradalmi tisztek szervezkedését leplezték le Miskolcon Hadbíróság elé állítják az összeesküvés vezetőit Az IMTT­ jelenti: Az elmúlt hetekben több izben is nyilvánosságra kerültek a tisztikar bizonyos reakciós részeiben folyó ellenforradalmi szervezkedésről szóló hírek. Az illetékes szervek a nyomozás befejezése után a követ­kezőket állapítják meg­: A miskolci 7. honvédkerületnél a tisztikar egy része ez év tavasza óta titkos szervezkedésbe kezdett azzal a céllal, hogy „kedvező" idő­pontban a felszabadító és baráti Vörös Hadsereg ellen fegyveresen fellépjen, annak házában partizán­szerű tevékenységet fejtsen ki és ennek kapcsán a magyar demo­krácia megdöntésében közremű­köd­jék. Az eddig példátlan arányú szervezkedés két azonos célú vona­lon folyt és a környékbeli lakosság, valamint egyes honvédalakulatok bevonását is célul tözte maga elé A kerület parancsnokától, Kaffka vezérőrnagytól kiindulva, nagyará­nyú fegyverrejtegetés kezdődött. A szóban és írásban kiadott bizalmas utasítások szerint a fegyvereket megbízható módon, elfalazva kel­lett elrejteni, úgy, hogy azokról csak az egyes „megbízható" pa­rancsnokok és néhány velük egy húron pendülő emberük tudjon. A fegyvereket több helyen el is rej­tették, de a szervezkedés elgondolt kibontakozása és terveik végrehaj­tása meghiúsult az erre hivatott szervek éberségén és néhány, a szervezkedésbe látszólag bekapcso­lódó tiszt demokratikus felfogásán. Kaffka vezérőrnagyot, Barsváry századost, Cserhalmy főhadnagyot, aki az egyik vonalon a szervezke­dés vezetője volt, továbbá Fodor ezredest és társaikat, összesen kilenc tisztet, letartóztatták és rö­videsen a hadbíróság előtt fognak felelni tetteikért. A honvédelmi minisztérium ka­tonapolitikai osztálya ismét be­bizonyította, hogy elszántan harcol a reakció ellen és éberen őrködik a most ,szü­lető demokratiku hon­­védség sorsa felett. * Miskolcon egy tiszticsoport fegy­verraktárt gyűjtött,­­partizánokat szervezett. Ki ellen szervezkedtek? Bizonyára nem a demokráciát akarták megvédeni. Nem az első reakciós jelenség ez. A hadsereg­ben, a közigazgatásban százával és ezrével maradtak vissza a reakció emberei, akik szervezetten vagy szervezetlenül, aktívan, vagy rasz­szív szabotálással útját próbálják állni a demokratikus átalakulás­nak. Mire számítanak ezek az em­berek? Nem tudjuk, józan ésszel nem is tudhatja ezt senki. De ezek a reakciósok mégis szervezkednek, fegyvereket gyűjtenek, agitálnak­. A reakciós eszme megszállottjai. Sikerre nincs kilátásuk, nem fé­lünk tőlük. Legfeljebb ha zavaro­kat okozhatnak, azt sem nagyokat. De az ország mai állapotában hazaáruló az is, aki csak egy por­szemet is dob az állam gépezetébe. Hazaárulóknak pedig nincs kímé­let. Nem ismerünk sem könyörüle­tet, sem humanizmust az ilyen hű-z­ösekkel szítolva. • Nem­ ,sen­ci kíméletet az, aki millió és millió ember nyugodt életét és munkáját akarja aljas módon meggyalázni. Itt az ideje végre, hogy megtisz­títsuk a reakciótól a hadsereget, a közigazgatást és az egész közéletet. Most már nincs kímélet! Nem takarékoskodtunk az erőfeszítéssel, de most elmondhatjuk: Győztünk! — mondotta Sztálin Előrehaladunk a béke új, jobb világa felé — üzeni Truman elnök A szövetségesek főparancsnok­sága által egyetértően megszabott fegyverletételi szerződés aláírása alkalmából Sztálin generalisszimusz és Truman elnök szózatot intéztek katonáikhoz, népeikhez és a föld valamennyi népéhez is. Nemcsak az öröm és diadal ér­zése csendül ki ezekből a be­szédekből, hanem a békét szerető államfők felszabadu­lása is, hogy nem kell már erőiket a rombolás és pusztítás átkos munkájára fordítani, hanem­ dolgozhatnak azért, amiért egyedül érdemes élni: a dolgozó emberiség jobb jövőjéért, az igaz­ságért és a szabadságért. A pusztítás démonait, az európai és az ázsiai konok és önző totali­tárius államokat földre tiporták. Azok gázolták le őket, akik Hitler szemében „katonai idióták" voltak. Azok, akikről fenhéjázó, megvető hangon nyilatkozott és akiket a fasizmusok orvtámadásai váratla­nul értek. Nem a sokesztendős felkészülés, nem a nagyobb kato­nai szakértelem szerezte meg a demokráciák győzelmét, hanem a dolgozók hite abban az igazságban, hogy a szabad dolgozóké és nem a rabszolgatartó fasizmusé a jövő. Sztálin generalisszimusz köszöne­tet mond hősiesen küzdő katonái­nak és rámutat arra, hogy az orosz nép valójában 40 esztendeje áll harcban a japán imperializmussal. Most visszaszerezte mindazt, amit a japán katonai klikk évtizedek so­rán elrabolt tőle. Visszatérnek a Kuri­li és Szakhalin szigetek, s ez­zel ismét szabad a Szovjet-Unió útja az Óceán felé. És leszögezi, hogy a Szovjet-Uniót, a keleti és nyu­gati fasiszták legyőzése után már egyik oldal felől sem fenye­geti támadás veszélye. Beszéde végén méltatta a szovjet, az amerikai, kínai és brit haderők nagyszerű teljesítményét és kife­jezte az emberiség és a szovjet haza boldog jövőjébe vetett hitét. Truman elnök szózata hang­súlyozza, hogy a nagy győzelmi mámorban sem szabad, megfeled­kezni a még megoldatlan nehéz feladatokról. Idézte Roosevelt elnök emlékét, aki oly törhetetlen hittel harcolt az igazságért. Az Egyesült Államok népe most megkapta az elégtételt az 1941 december 7-i gaz támadásért. Szózata további során hangoztatta, hogy a szövetségesek fegyvereinek a szabadság szelleme adta az erőt, mert az egyéni méltóság sza­badsága minden hadsereg leg­erősebb fegyvere. Erre az életfelfogásra építve min­den újabb probléma is megoldható le­sz.­ Annak a reményének adott kifejezést, hogy az amerikai nép a többi egyesült nemzettel fel tudja építeni a béke világát az igazságosságra és az igazságos bánásmódra alapozva. A japán kapituláció alkalmából egyébként Sztálin generalisszimusz meleghangú üdvözlő táviratot in­tézett Truman elnökhöz. Mi les® az olaszz gyarmatok­kal? (New York, szeptember 3.) Byrnes külügyminiszter — írja a „New York Times" — nemrég tárgyalt a volt olasz gyarmatok sorsáról. Két verzió van: vagy visszaadják Eritreát, Líbiát és Szomáli­földet Olaszországnak, vagy pedig a gyar­matokat a négy nagyhatalom köz­igazgatási mandátuma alá helye­zik. A római rádió közli, hogy Pacci­ardi, az olasz köztársasági párt fő­titkára kijelentette: az olasz gyar­matok sorsa nem nagyon érdekli a pártot. A gyarmatok ügye csu­pán tekintélyi és hiúsági kérdés.

Next