Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)
1945-09-04 / 183. szám
TI. évfolyam 164. (103.) szám Budapest, 1945 szeptember 4. kedd . A ,s & o C 1 A L D E M Ö R A T A p A ' 7 y q r p q f L A P J A - . . • . . • • • ' • _, Szerk. és kiadóhivatal: VI», Conti ucca« Magjiknik hétfő kivétele»« minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 Három példamutató beszéd A három fontos párt vezetői: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán mondottak vasárnap beszédet E három beszéd bevezetője a most következő választási kampánynak, de ezenfelül e három beszédet mintának tarthatjuk ahhoz a magatartáshoz, amelyet egy felelős államférfiúnak a mai viszonyok között föltétlenül szem előtt kell tartania, ha a népet boldogítani, az országot gazdagítani és a jövőt kialakítani akarja. Mind a hármain hasonlatosaknak bizonyultak azokhoz a versenyzőkhöz, akik úgy akarnak célba, érni, hogy minden erejüket latba vetik és nem úgy, hogy közben szabályellenesen versenytársaikat akadályozzák-Magyarország három fontos embere: Szakasits, Rákosi és Tildy azzal lépett választói elé, hogy most őszintén, becsületesen megmondja az igazságot, tehát fölfedi a bajokat, rámutat az eddigi eredményekre és biztatást ad a jövőre, hogy mégis csak érdemetlen ki, bármennyire akadályozzák is a demokrácia szekerének lendületét azok, akik zavar, spekuláció, feketézés fölidézésével akarják a maguk becstelen személyes céljaikat elérni. Csak nyolc-kilenc hónapja van módunk ahhoz, hogy körültekintsünk saját portánkon és számbavehessük eszközeinket, kimérjük cselekvőképességünk határait. Az országban ugyanis mesterséges ködfejlesztés folyik gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. E köd leple alatt kétes és sötét alakok cikáznak errearra, hogy zavart keltsenek és a magyarság tekintetét elborítsák vagy félrevezessék. Magyarország három vezető politikusa mégis mindegyik beszédében újabb és újabb fénysugarat lövel gondolataival és biztatásával a reménytelenek, a bizonytalanok, a tétovák felé. E munkájuk nemcsak politikai, hanem erkölcsi hatás i is, amint ez vasárnapi beszédjükből kitűnik. Mind a hárman ugyanis választási beszéddel fordultak a néphez, tehát „pártbeszédet" mondtak, de egy pillanatig sem feledkeztek meg arról a kötelező magatartásról, amelynek burkoltan vagy bevallottan egy fontos eszménye van: az egymás ellen marakodni hajlandó magyarságot összeterelni a demokrácia közösségébe úgy, hogy közben minden párt megtarthassa a maga önállóságát. Ép eleget szenvedett ez a nép a naponként megújuló gyűlölettől és a legrosszabb értelemben vett pártoskodástól. A pártoskodás zavart és reakciót srül, a komoly pártélet pedig annyit jelent, hogy az ország a pártok külön-külön sínjén rohanva előre, egymást meg nem akadályozva építi ki a munkásság, a parasztság és az értelmiség eddig meg nem oldott problémáit. Ára 4 pengő Ellenforradalmi tisztek szervezkedését leplezték le Miskolcon Hadbíróság elé állítják az összeesküvés vezetőit Az IMTT jelenti: Az elmúlt hetekben több izben is nyilvánosságra kerültek a tisztikar bizonyos reakciós részeiben folyó ellenforradalmi szervezkedésről szóló hírek. Az illetékes szervek a nyomozás befejezése után a következőket állapítják meg: A miskolci 7. honvédkerületnél a tisztikar egy része ez év tavasza óta titkos szervezkedésbe kezdett azzal a céllal, hogy „kedvező" időpontban a felszabadító és baráti Vörös Hadsereg ellen fegyveresen fellépjen, annak házában partizánszerű tevékenységet fejtsen ki és ennek kapcsán a magyar demokrácia megdöntésében közreműködjék. Az eddig példátlan arányú szervezkedés két azonos célú vonalon folyt és a környékbeli lakosság, valamint egyes honvédalakulatok bevonását is célul tözte maga elé A kerület parancsnokától, Kaffka vezérőrnagytól kiindulva, nagyarányú fegyverrejtegetés kezdődött. A szóban és írásban kiadott bizalmas utasítások szerint a fegyvereket megbízható módon, elfalazva kellett elrejteni, úgy, hogy azokról csak az egyes „megbízható" parancsnokok és néhány velük egy húron pendülő emberük tudjon. A fegyvereket több helyen el is rejtették, de a szervezkedés elgondolt kibontakozása és terveik végrehajtása meghiúsult az erre hivatott szervek éberségén és néhány, a szervezkedésbe látszólag bekapcsolódó tiszt demokratikus felfogásán. Kaffka vezérőrnagyot, Barsváry századost, Cserhalmy főhadnagyot, aki az egyik vonalon a szervezkedés vezetője volt, továbbá Fodor ezredest és társaikat, összesen kilenc tisztet, letartóztatták és rövidesen a hadbíróság előtt fognak felelni tetteikért. A honvédelmi minisztérium katonapolitikai osztálya ismét bebizonyította, hogy elszántan harcol a reakció ellen és éberen őrködik a most ,születő demokratiku honvédség sorsa felett. * Miskolcon egy tiszticsoport fegyverraktárt gyűjtött,partizánokat szervezett. Ki ellen szervezkedtek? Bizonyára nem a demokráciát akarták megvédeni. Nem az első reakciós jelenség ez. A hadseregben, a közigazgatásban százával és ezrével maradtak vissza a reakció emberei, akik szervezetten vagy szervezetlenül, aktívan, vagy raszszív szabotálással útját próbálják állni a demokratikus átalakulásnak. Mire számítanak ezek az emberek? Nem tudjuk, józan ésszel nem is tudhatja ezt senki. De ezek a reakciósok mégis szervezkednek, fegyvereket gyűjtenek, agitálnak. A reakciós eszme megszállottjai. Sikerre nincs kilátásuk, nem félünk tőlük. Legfeljebb ha zavarokat okozhatnak, azt sem nagyokat. De az ország mai állapotában hazaáruló az is, aki csak egy porszemet is dob az állam gépezetébe. Hazaárulóknak pedig nincs kímélet. Nem ismerünk sem könyörületet, sem humanizmust az ilyen hű-zösekkel szítolva. • Nem ,senci kíméletet az, aki millió és millió ember nyugodt életét és munkáját akarja aljas módon meggyalázni. Itt az ideje végre, hogy megtisztítsuk a reakciótól a hadsereget, a közigazgatást és az egész közéletet. Most már nincs kímélet! Nem takarékoskodtunk az erőfeszítéssel, de most elmondhatjuk: Győztünk! — mondotta Sztálin Előrehaladunk a béke új, jobb világa felé — üzeni Truman elnök A szövetségesek főparancsnoksága által egyetértően megszabott fegyverletételi szerződés aláírása alkalmából Sztálin generalisszimusz és Truman elnök szózatot intéztek katonáikhoz, népeikhez és a föld valamennyi népéhez is. Nemcsak az öröm és diadal érzése csendül ki ezekből a beszédekből, hanem a békét szerető államfők felszabadulása is, hogy nem kell már erőiket a rombolás és pusztítás átkos munkájára fordítani, hanem dolgozhatnak azért, amiért egyedül érdemes élni: a dolgozó emberiség jobb jövőjéért, az igazságért és a szabadságért. A pusztítás démonait, az európai és az ázsiai konok és önző totalitárius államokat földre tiporták. Azok gázolták le őket, akik Hitler szemében „katonai idióták" voltak. Azok, akikről fenhéjázó, megvető hangon nyilatkozott és akiket a fasizmusok orvtámadásai váratlanul értek. Nem a sokesztendős felkészülés, nem a nagyobb katonai szakértelem szerezte meg a demokráciák győzelmét, hanem a dolgozók hite abban az igazságban, hogy a szabad dolgozóké és nem a rabszolgatartó fasizmusé a jövő. Sztálin generalisszimusz köszönetet mond hősiesen küzdő katonáinak és rámutat arra, hogy az orosz nép valójában 40 esztendeje áll harcban a japán imperializmussal. Most visszaszerezte mindazt, amit a japán katonai klikk évtizedek során elrabolt tőle. Visszatérnek a Kurili és Szakhalin szigetek, s ezzel ismét szabad a Szovjet-Unió útja az Óceán felé. És leszögezi, hogy a Szovjet-Uniót, a keleti és nyugati fasiszták legyőzése után már egyik oldal felől sem fenyegeti támadás veszélye. Beszéde végén méltatta a szovjet, az amerikai, kínai és brit haderők nagyszerű teljesítményét és kifejezte az emberiség és a szovjet haza boldog jövőjébe vetett hitét. Truman elnök szózata hangsúlyozza, hogy a nagy győzelmi mámorban sem szabad, megfeledkezni a még megoldatlan nehéz feladatokról. Idézte Roosevelt elnök emlékét, aki oly törhetetlen hittel harcolt az igazságért. Az Egyesült Államok népe most megkapta az elégtételt az 1941 december 7-i gaz támadásért. Szózata további során hangoztatta, hogy a szövetségesek fegyvereinek a szabadság szelleme adta az erőt, mert az egyéni méltóság szabadsága minden hadsereg legerősebb fegyvere. Erre az életfelfogásra építve minden újabb probléma is megoldható lesz. Annak a reményének adott kifejezést, hogy az amerikai nép a többi egyesült nemzettel fel tudja építeni a béke világát az igazságosságra és az igazságos bánásmódra alapozva. A japán kapituláció alkalmából egyébként Sztálin generalisszimusz meleghangú üdvözlő táviratot intézett Truman elnökhöz. Mi les® az olaszz gyarmatokkal? (New York, szeptember 3.) Byrnes külügyminiszter — írja a „New York Times" — nemrég tárgyalt a volt olasz gyarmatok sorsáról. Két verzió van: vagy visszaadják Eritreát, Líbiát és Szomáliföldet Olaszországnak, vagy pedig a gyarmatokat a négy nagyhatalom közigazgatási mandátuma alá helyezik. A római rádió közli, hogy Pacciardi, az olasz köztársasági párt főtitkára kijelentette: az olasz gyarmatok sorsa nem nagyon érdekli a pártot. A gyarmatok ügye csupán tekintélyi és hiúsági kérdés.