Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)
1945-09-02 / 182. szám
fő évfolyam 163. (18X) szám Budapest, 1945 szeptember 2, vas pengé S I V A S_Z,O.C 1 A.L.P E, M I,OU,K R A T A P A R T K 0 2 IÉÉ . 1 Szerk. és kiadóhivatal: Vili, Conti ucca 4-Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-863, 420-584 Együttes erővel a szabad, demokratikus Budapestért Szakasits Árpád elvtárs a zuglói pártszervezetben nagyhatású beszéddel nyitotta meg a választási harcot A realitások talajára épül fel a hét munkáspárt választási egysége Szakosíts Árpád elvtárs péntekendélután nagyszabású politikai beszámolót mondott a Szociáldemokrata Párt XIV. kerületi szervezetében. A népgyűlést Taubner Vilmos, a XIV. kerületi szerkezet elnöke nyitotta meg. Meleg szavakkal — Politikai beszámolómat emlékezéssel kezdem. Holnap lesz 15 esztendeje annak, hogy Budaiéál szervezett munkássága, élén a Szociáldemokrata Párttal és a Szakszervezeti Tanáccsal, kivonult az utcára, hogy jogot, az élethez való jogot és, kenyeret követeljen attól a kormánytól, amely az országot az urak vadászterületévé tette. Hatalmas munkatömegek árasztották el Budapest köztereit, körutait és uccait és ebből a hömpölygő emberáradatból a magyar szervezett munkásság élethez való joga csattant fel. A kiáltásra választ is kaptunk: rendőrkardot és páncélos rendőrgépkocsikat s megint egyszer vér öntözte Budapest uccáit. Halottak és súlyos sebesültek terültek el azokon a budapesti utcaköveken, amelyeken annyiszor dübörögtek végig a harcos munkásság tömegei, hogy ebből az országból demokratikus, szabad országot teremtsenek. Ennek a hatalmas munkásmegmozdulásnak ma volt a ma is a történelmi jelentősége és ha rögtönöis eredmények nem is jelentkeztek a magyar munkásmozgalom számára, és a nap a forradalmi gondolatnak, a munkásjogoknak a napja volt , így íródott be a munkásszívekbe és Magyarország történelmébe is. Gondoljunk mély megilletődéssel azokra, akiknek életét a Bethlen-korszak gyalázatos rendőrterrorja kioltotta, őrizzük mest emléküket! — Most pedig fordítsuk a szót a mai sorskérdésekre Tekintsük át azokat azeseményeket, amelyek a legutóbbi hetekben történtek. Ezek közül kétségtelenül a legkiemelkedőbb eseménye az utolsó heteknek, ami számunkra különösen, de az ország közvéleménye számára is, országos pártgyűlésünk. A hét munkáspárt együttműködése . A szociáldemokrata tömegek azt várták ettől a kongresszustól, hogy kösse össze a múltat a jelennel és biztosítsa a munkásmozgalom folytonosságát a jövő felé. Ez a várakozásuk teljesült is. Szenvedélyes és mélyreható viták során kikristályosodott ezen a kongresszuson a párt tiszta, makulátlan szellemisége, az a politikai vonal, amelyet ezekben a történelmi időkben követnünk kell. Az országos pártgyűlés kinyilvánította azt, hogy szilárdan ragaszkodunk régi szép hagyomándvözölte Szaka® fel Árpádot és hangoztatta, hogy ő volt atz, aki a munkásegység megteremtése érdekében a legtöbbet dolgozott. Eiután Szakadits Árpád emelkedett szólásra és a következő nagyhatású beszédeit mondotta: A romokatem lehet szocializálni . Ezen a kongresszuson tehát megpecsételődött a két munkáspárt együttműködése, de kinyilvánult az is, hogy a Szociáldemokrata Párt vitathatatlanul és tántoríthatatlanul a demokratikus szellemiség letéteményese és az is akar maradni, mert elképzelhetetlennek tartja ennek az országnak az életét a közmegegyezés elvének maradéktalan érvényesülése nélkül. Ebben a demokratikus szellemiségben fogant a párt alkotmánya, a pártszervezeti szabályzat is, amelyet újjáalkottunk s amely biztosítja a párton belül is a párt demokráciájának maradéktalan érvényesítését. Nálunk ez tradíció. Ciefl&cystrovszág legrégibb pártja, Magyarország történelmi pártja. Létét annyi viharon át éppen az biztosította, hogy születésének pillanatától kezdve, egészen magasrendű erkölcsi elveket hirdetett s elválaszthatatlan volt a demokrácia gondolatától. Születése első pillanatától kezdve ez a párt féltékenyen őrködött a maga beső demokráciája felett és nem is vagyunk hajlandók soha egy pillanatra sem megválni ettől az annyira bevált gyakorlattól. Mi nem parancsolni akarunk a tömegeknek, mi a tömegekkel együtt akarjuk ezt a pártot építeni és kormányozni. A párt belső demokratikus felépítettsége a jövőben még teljesebb lesz és a tömegeinkkel való kapcsolat még szorosabb lesz, mint eddig. Az előbb kifejtett demokratikus szellemiségben fogant meg a kongresszuson a párt akcióprogramja, munkaterve is. Természetesen ez a munkaterv még nem a szocializmus munkaterve. Egyelőre ugyanis úgy láttuk, hogy a romokat nem érdemes szocializálni. Előbb mindent rendbe kell hoznunk, építenünk kell, mégpedig az ország valamennyi alkotóerejének igénybevételével. A magántulajdon elvét tehát egyelőre nem zárjuk ki az ország gazdasági életéből. Természetesen nem mondhatunk le azonban az értékmérésről és megméretik majd mindenki súlya, mindenki joga és mindenki helye a távmunka. Ki mennyit tesz, mennyit dolgozik, annyi kenyeret és jogot élvezhet és nem többet Ezen az értékmérőn azonban túlesik minden hazaáruló, minden nyilasbérenc és minden volksbundista. Ezek számára nincs sem jog, sem kenyér! Demokratikus felfogásunkból folyik, hogy az ország építése a parlamentáris elveknek megfelelően történjék. Parlamentáris országot akarunk börtön-Magyarországból építeni és parlamentáris kormányformát akarunk az általános, egyenlő, titkos választójog alapján, amelyért a magyar munkásság annyit küzdött, vérzett és oly sokat szenvedett az elmúlt évtizedek alatt. Munkatervünk szerint tehát Magyarország demokratikus népi állam, államformája a népi köztársaság. A továbbiak során Szakasits Árpád részletesen ismertette a párt gazdasági munkatervét, hangoztatva, hogy a Szociáldemokrata Párt Magyarországból a nép hazáját akarja megteremteni, de mindenekelőtt a szocialista Magyarország előfeltételeit kívánja megvalósítani. Éles savakkal ostorozta ezután a korrupciót és rámutatott arra, hogy a korrupció elleni küzdelem során a két munkáspárt a leghatározottabban követeli a kormúmitól az általános munkakötelezettség bevezetését. „Nem volt könnyeű az elhatározás61" Ezután részletesen ismertette a£ reakció rémhírterjesztésnek és suttogó propagandájának hátterét, majd így folytatta: — Mondjuk csak meg, hogy a reakció fűtötte Budapesten is heteken át a fel-fellobbanó szenvedélyeket abban a vM...ban, amely a munkábrntok köztött Myt a közös és külön lista körül és ha semmi más oka nem lett volna annak, hogy pártunk a közös lista mellett döntsön, akkor a magyar reakció magatartásija. A suttogó propagandája, lesben állása és kaján viszorgása e vita felett, arra ösztönzött volna bennünket, hogy igenis, megteremtsük a két munkáspárt közte listáját. Persze nyíltan meg kell mondanom, hogy a mi számunkra sem volt olyan nagyon könnyű az elhatározás. A két párt között voltak és vannak súrlódási felületek s nagyon jól tudjuk azt, hogy mennyi javítani való, mennyi helyreigazítani való van a két párrt viszonyában. Ezes azonban nem befolyásolhatják a történelmi fontosságú döntéseket, ezeket majd elintézzük eggi más között. Önök talán hajlandók arra, hogy kétségbe vonják, hogy egy olyan alárendelt kérdés, mint a közös lista kérdése, összefüggésben, lehet világpolitikai szempontokkal. Pedig higgyék el, úgy van, amint mondom, mert ebbe is belejátszanak külpolitikai szempontok és a pártvezetőség nem is volt hajlandó arra, hogy ezt a kérdést taktikai kérdésként kezelje. Ha a proletariátus együttműködése helyezkedik előtérbe, akkor természetszerűleg fölmerül a kérdés, hogy ezzel vesztünk-e polgári szavazatokat vagy nem. Hajlandó vagyok azonban akár fogadásokat is kötni, hogy a közös lista esetén sem veszítjük el azokat a polgári szavazókat, akik igazán demokratikusan gondolkoznak. Azok az emberek pedig, akik csak azért sündörögnek felénk, mert bennünk esetleg olyan pártot látnak, amely megvédelmezi nem a munkásjogokat, hanem az ő szegényes, ostoba álmaikat, vegyék tudomásul, hogy a Szociáldemokrata Párt nem arra való ebben az országban, hogy ilyen álmoknak tápot adjon. Nekünk nyíltan és őszintén színt kell vallanunk: mi a dolgozók pártja vagyunk, a demokratikus eszmék letéteményese és nem vagyunk hajlandók semmiféle reakciós álmoknak, törekvéseknek hajlékot adni. — Azt mondották, vigyázzunk !s Emlékezés szeptember 1-re ngainkhoz: független, önálló pártként állunk az ország szolgálatában s nem adjuk fel programunknak egyetlen pontját sem. De »milyen határozottan leszögezte magát országos pártgyűlésünk pártunk önállósága és függetlensége mellett, éppen olyan határozottsággal tett hitet a másik nagy munkáspárttal való együttműködés mellett, amelyet ez a kongresszus megpecsételt. A kongresszusnak módjában volt megállapítani, hogy ez az együttműködés szabad akaratunkból jött létre és megfelel nemcsak a magyar proletariátus, hanem az egész ország nagy érdekeinek is. De megfelel ez az együttműködés a velünk rokonszenvező haladó polgárság, a kisiparosok és a kiskereskedők széles rétegei érdekeinek is. Természetesnek kínálkozott a két munkáspárt együttműködése, természetesnek mutatkozott, hogy ez a két párt együttműködve dolgozzék a közös célért: a dolgozók szabadságáért, a dolgozók kenyeréért, a dolgozók biztonságáért és természetesnek mutatkozott előttünk, hogy ha ez a két párt együttműködik, akkor ez olyan hatalmas erőt jelent, amely erő mellett a haladó gondolkodású középosztálybeliek zavartalanul tudják folytatni egyrészt a maguk munkáját, másrészt bízhatnak abban, hogy a jövő ebben az országban az ő számukra is az élet jobb lehetőségeit biztosítja, mint amilyenben eddig részük volt. De az együttműködés mellett szólott az is, hogy ha a két munkáspárt uiadalomban. A mi értékmérőnk,a megint, mint történelme folyamán már egyszer, egymással szembekerül, akkor az önmarcangolás egy olyan állapota következik be, amelyből senki más hasznot nem húzhat, mint az a sötét magyar reakció, amely itt, ezen a földön Európa leghosszabb ellenforradalmát tartotta fenn.