Népszava, 1945. szeptember (73. évfolyam, 181–205. sz.)

1945-09-02 / 182. szám

fő évfolyam 163. (18X) szám Budapest, 1945 szeptember 2, vas pengé S I V A S_Z,O.C 1 A.L.P­ E, M I,OU,K R A T A P A R T K 0 2 IÉÉ . 1 Szerk. és kiadóhivatal: Vili, Conti ucca 4-Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-863, 420-584 Együttes erővel a szabad, demokratikus Budapestért Szakasits Árpád elvtárs a zuglói pártszervezetben nagyhatású beszéddel nyitotta meg a választási harcot A realitások talajára épül fel a hét munkáspárt választási egysége Szakosíts Árpád elvtárs pénteken­­délután nagyszabású politikai be­számolót mondott a Szociáldemo­krata Párt XIV. kerületi szerveze­tében. A népgyűlést Taubner Vil­mos, a XIV. kerületi szerkezet el­nöke nyitotta meg. Meleg szavakkal — Politikai beszámolómat emlé­kezéssel kezdem. Holnap lesz 15 esz­tendeje annak, hogy Budaiéál szer­vezett munkássága, élén a Szociál­demokrata Párttal és a­ Szakszerve­zeti Tanáccsal, k­i­vonult az utcára, hogy jogot, az élethez való jogot és, kenyeret követeljen attól a kor­mánytól, amely az országot az urak­­ vadászterületévé tette. Hatalmas munk­atömegek áras­­ztották el Bu­dapest köztereit, körutait és uccait és ebből a hömpölygő emberáradat­ból a magyar szervezett munkásság élethez való joga csattant fel. A kiáltásra választ is kaptunk: rendőrkardot és páncélos rendőr­gépkocsikat s megint egyszer vér öntözte Budapest uccáit. Halottak és súlyos sebesültek terültek el azokon a budapesti utcaköveken, amelyeken annyiszor dübörögtek végig a­ harcos munkásság tömegei, ho­gy ebből az orszá­gból demokra­tikus, szabad országot teremtsenek. Ennek a hatalmas munkásmegmoz­dulásnak ma­ volt a ma is a törté­nelmi jelentősége és ha rögtönöis eredmények nem is jelentkeztek a magyar munkásmozgalom számára, és a nap a forradalmi gondolatnak, a munkás­jog­oknak a napja volt , így íródott be a munkásszívekbe és Magyarország történelmébe is. Gon­dol­junk mély megilletődéssel azokra, akiknek életét a Bethlen-korszak gyalázatos rendőrterrorja kioltotta, őrizzük mest emléküket! — Most pedig fordítsuk a szót a mai sorskérdésekre Tekintsük át a­zokat az­­eseményeket, amelyek a legutóbbi hetekben történtek. Ezek közül kétségtelenül a legkiemelke­dőbb eseménye az utolsó heteknek, a­­mi számunkra különösen, de az ország közvéleménye számára is, országos pártgyűlésünk. A hét munkáspárt együ­ttmű­ködése . A szociáldemokrata tömegek azt várták ettől a kongresszustól, hogy kösse össze a múltat a jelennel és biztosítsa a munkásmozgalom folytonosságát a jövő felé. Ez a vá­rakozásuk teljesült is. Szenvedélyes és mélyreható viták során kikristá­lyosodott ezen a kongresszuson a párt tiszta, makulátlan szellemi­sége, az a politikai vonal, amelyet ezekben a történelmi időkben követ­nünk kell. Az országos pártgyűlés kinyilvánította azt, hogy szilárdan ragaszkodunk régi szép hagyomá­ndvözölte Szaka® fel Árpádot és hangoztatta, hogy ő volt atz, aki a munká­segysé­g megteremtése érde­kében a legtöbbet dolgozott. E­iután Szakadits Árpád emelkedett szó­lásra és a következő nagyhatású beszédeit mondotta: A romokat­­­em lehet szocializálni . Ezen a kongresszuson tehát megpecsételődött a két munkáspárt együttműködése, de kinyilvánult az is, hogy­ a Szociáldemokrata Párt vitathatatlanul és tántorítha­tatlanul a demokratikus szellemi­ség letéteményese és az is akar ma­radni, mert elképzelhetetlennek tartja ennek az országnak az életét a köz­megegyezés elvének maradék­talan érvényesülése nélkül. E­bben a demokratikus szellemiség­ben fogant a­ párt alkotmánya, a pártszervezeti szabályzat is, ame­lyet újjáalkottunk s amely bizto­sítja a párton belül is a párt demokráciájának maradéktalan ér­vényesítését. Nálunk ez tradíció. Ci­e­fl&cystrovszág leg­régibb pártja, Mag­yar­ország történelmi pártja. Létét annyi viharon át éppen az biztosította, hogy születésének pilla­natától kezdve, egészen magas­rendű erkölcsi elveket hirdetett s elválaszthatatlan volt a demokrácia gondolatától. Születése első pillana­tától kezdve ez a párt féltékenyen őrködött a maga beső demokráciája felett és nem is vagyunk hajlandók soha egy pillanatra sem megválni ettől az annyira bevált gyakorlattól. Mi nem parancsolni akarunk a tömegeknek, mi a tömegekkel együtt akarjuk ezt a pártot építeni és kormányozni. A párt belső demokratikus felépí­tettsége a jövőben még teljesebb lesz és a tömegeinkkel való kap­csolat még szorosabb lesz, mint ed­dig. Az előbb kifejtett demokra­tikus szellemiségben fogant meg a kongresszuson a párt akció­programja, munkaterve is. Termé­szetesen ez a munkaterv még nem a szocializmus munkaterve. Egye­lőre ugyanis úgy láttuk, hogy a romokat nem érdemes szocia­lizálni. Előbb mindent rendbe kell hoz­nunk, építenünk kell, mégpedig az orsz­ág valamennyi alkotóerejének igénybevételével. A magántulajdon elvét tehát egyelőre nem zárjuk ki az ország gazdasági életéből. Ter­mészetesen nem mondhatunk le azonban az értékmérésről és meg­méretik majd mindenki súlya, min­denki joga és mindenki helye a táv­munka. Ki mennyit tesz, mennyit dolgozik, annyi kenyeret és jogot élvezhet és nem többet Ezen az értékmérőn azonban túlesik minden hazaáruló, min­den nyilasbérenc és minden volksbundista. Ezek számára nincs sem jog, sem kenyér! Demokratikus felfogásunkból fo­lyik, hogy az ország építése a par­lamentáris elveknek megfelelően történjék. Parlamentáris országot akarunk börtön-Magyarországból építeni és parlamentáris kormány­formát akarunk az általános, egyenlő, titkos választójog alapján, amelyért a magyar munkásság annyit küzdött, vérzett és oly sokat szenvedett az elmúlt évtizedek alatt. Munkatervünk szerint tehát Magyarország demokratikus népi állam, államformája a népi köztársaság. A­ továbbiak során Szakasits Ár­­pád részletesen ismertette a párt gazdasági munkatervét, hangoztatva, hogy a Szociáldemo­krata­ Párt Magyarországból a nép hazáját akarja megteremteni, de mindenekelőtt a szocialista Magyar­ország előfeltételeit kívánja meg­valósítani. Éles savakkal ostorozta ezután a korrupciót és rámutatott arra, hogy a korrupció elleni küz­delem során a két munkáspárt a leghatározottabban követeli a kor­­múmitól az általános munkakötele­zettség bevezetését. „Nem volt könny­eű­ az elhatározás61" Ezután részletesen ismertette a£ reakció rémhírterjesztésnek és sut­togó propagandájának hátterét, majd így folytatta: — Mondjuk csak meg, hogy a­ reakció fűtötte Budapesten is hete­ken át a fel-fellobbanó szenvedélye­ket abban a vM...ban­, amely a mun­káb­rntok köztött Myt a közös és külön lista körül és ha semmi más oka nem lett­ volna annak, hogy pártunk­ a közös lista mellett dönt­sön, akkor a magyar reakció maga­tartásija. A suttogó propagandája, les­ben állása és kaján visz­orgása e vita felett, arra ösztönzött volna bennünket, hogy igenis, megteremt­sük a két munkáspárt közte listá­ját. Persze nyíltan meg kell mon­danom, hogy a mi számunkra sem volt olyan nagyon könnyű az elha­tározás. A két párt között voltak és vannak súrlódási felületek s nagyon jól tudjuk azt, hogy menny­i javítani való, mennyi helyreigazítani való van a két párrt viszonyában. Eze­s azonban nem befolyásolhatják a tör­ténelmi fontosság­ú döntéseket, eze­ket majd elintézzük eg­gi más között.­­ Önök talán hajlandók arra, hogy kétségbe vonják, hogy egy olyan alárendelt kérdés, mint a kö­zös lista kérdése, összefüggésben, lehet világpolitikai szempontokkal. Pedig higgyék el, úgy van, amint mondom, mert ebbe is belejátszanak külpolitikai szempontok és a párt­vezetőség nem is volt hajlandó arra, hogy ezt a kérdést taktikai kérdésként kezelje. Ha a proletariá­tus együttműködése helyezkedik előtérbe, akkor természetszerűleg fölmerül a kérdés, hogy ezzel vesz­tünk-e polgári szavazatokat vagy nem. Hajlandó vagyok azonban akár fogadásokat is kötni, hogy a közös lista esetén sem veszítjük el azokat a polgári szavazókat, akik igazán demokratikusan gondolkoz­nak. Azok az emberek pedig, akik csak azért sündörögnek felénk, mert bennünk esetleg olyan pártot látnak, amely megvédelmezi nem a munkásjogokat, hanem az ő sze­gényes, ostoba álmaikat, vegyék tudomásul, hogy a Szociáldemokrata Párt nem arra való ebben az országban, hogy ilyen álmoknak tápot ad­jon. Nekünk nyíltan és őszintén színt kell vallanunk: mi a dolgozók pártja vagyunk, a demokratikus eszmék letéteményese és nem va­gyunk hajlandók semmiféle reak­ciós álmoknak, törekvéseknek haj­lékot adni. — Azt mondották, vigyázzunk !s Emlékezés szeptember 1-re ngainkhoz: független, önálló párt­ként állunk az ország szolgálatá­ban s nem adjuk fel programunk­nak egyetlen pontját sem. De »m­ilyen­ határozottan leszögezte magá­t országos pártgy­űlésünk pártunk önállósága és független­sége mellett, éppen olyan határo­zottsággal tett hitet a másik nagy munkás­párttal való együttműködés mellett, amelyet ez a kongresszus megpecsé­telt. A kongresszusnak módjában volt megállapítani, hogy ez az együttműködés szabad akaratunk­ból jött létre és megfelel nemcsak a magyar proletariátus, hanem az egész ország nagy érdekeinek is. De megfelel ez az együttműködés a velünk rokonszenvező haladó pol­gárság, a kisiparosok és a kiskeres­kedők széles rétegei érdekeinek is­. Természetesnek kínálkozott a két munkáspárt együttműködése, természetesnek mutatkozott, hogy ez a két párt együttműködve dol­gozzék a közös célért: a dolgozók szabadságáért, a dolgozók kenyeré­ért, a dolgozók biztonságáért és természetesnek mutatkozott előt­tünk, hogy ha ez a két párt együttműkö­dik, akkor ez olyan hatalmas erőt jelent, amely erő mellett a haladó gondol­kodású középosztálybeliek zavarta­lanul tudják folytatni egyrészt a maguk munkáját, másrészt bízhat­nak abban, hogy a jövő ebben az or­szágban az ő számukra is az élet jobb lehetőségeit biztosítja, mint amilyenben eddig részük volt. De az együttműködés mellett szólott az is, hogy ha a két munkáspárt u­iadalomban. A mi értékmérőnk,­a megint, mint történelme folyamán már egyszer, egymással szembe­kerül, akkor az önmarcangolás egy olyan állapota következik be, amely­ből senki más hasznot nem húzhat, mint az a sötét magyar reakció, amely itt, ezen a földön Európa leg­hosszabb ellenforradalmát tartotta fenn.

Next