Népszava, 1945. november (73. évfolyam, 232–255. sz.)

1945-11-03 / 232. szám

2 NÉPSZAVA, 1945 3 vidéki hóhér vallomását olvassa fel az elnök. Ebből kiderül, hogy Bárdosá­nak az újvidéki ét­esablyai rémtettek megindítása előtt tudnia kellett arról, hogy mi készül. A bizonyítási eljárás ezzel be is fe­jeződött és sor került a vád­beszédek el­mondására. Elsőnek dr Venezsy Ferenc népü ügyész emelkedett szólásra. Hangoztatta: tu­lajdonképpeni egy kalandorcsoport sz5vetke®ett arra, hogy a nemeti imperializmus karjába hajtsa a magyar népet. Szerencsejáték-kockára tették fel a magyar nép sorsát. Bárdossy csiszolt elme, ismeri a diplo­mácia tart Stytlt és éppen ezért felelős­sége, képzettségénél fogva, irtózatos súl­­lyal nehezedik reá. Tudnia kellett, mi­lyen­ lavinát indít el. Annál is inkább, mivel akadtak igaz magyarok, akik jóelőre figyelmeztették a vádlottat, azonban mégis vakon, botorul, az al­kotmány félrerúgva háborúba vitte az országot. A magyar tragédia Gömbös Gyulával indult meg, azonban a halál­marsot Bárdossy fújta meg. A főtár­gyalás anyaga igazolta az ellene fel­hozott vádakat. — Bár népügyész vagyok, nem az a felfogásom, hogy minden eset­ben a leg­súlyosabb ítélet kiszabását kell kérni. Ha azonban — fejezte be nagyhatású beszédét dr Fenessy Ferenc népügyész — van bűn, amelyért a bűnös csak éle­tével fizethet, úgy Bárdossy bűne az. „Itt egy klikk uralkodott és cselekedett a magyar nép megkérdezése nélkül!" Ezután dr Szalai Sándor elvtárs, politi­kai ügyész tartotta meg vádbegyédét. A fegyverszüneti szerződés 14 szakasza — mondotta — kötelezi Magyarországot is, hogy a háborús bűnösöket felelősségre vonja. A háborús bűnösség fogalma e vi­­lág­háború során merü­lt fel kény­szerítő szükségképpen, mert ilyen háború még nem dúlt a föl­dön, ahol a bestialitásoknak­ olyan szörnyű tömegét követték volna el, mint e világháború során. A német nyomás úgy érvényesült Ma­gyarországon, hogy voltak Bárdossyak, Werthek, Barihák­, akik a németeket ki­szolgálták. Bárdossy vállalja a felelős­séget bár nem érzi magát bűnösnek a Jugoszlávia elleni katonai akcióért, a miniszterelnöksége­ alatt kibocsátott zsidó rendeletekért, köztük a fajvédelmi törvényért, a galíciai deportálásokért, ahol emberek tízezreit ölték meg, vál­lalja a felelősséget, hogy az újvidéki rém­te­ttek kivizsgálására irányuló uta­sításait nem hajtották végre, s a szov­jet hadszíntérre általa kezdeményezett csapatszállítmányokért. Ezzel a felelős­ségvállalással egyszer mindenkorra vé­geznünk kell. Precedenst kell alkot­nunk arra, hogy a jövőben mindenki, aki háborút indít, vagy a háborús bű­nösökre vonatkozó bűncselekmények bármelyikét­ előveti, tudja meg Bár­dossy és társai sorsából, mi lesz a sorsa. A népbírósági rendelet I. §-ának 2. pontja szerint , „háborús bűnös az, aki mint a kor­'­mány tagja, kezdeményezője, vagy bár a következményeket előre lát­hatta, részese volt olyan cselekmé­nyeknek, amelyek az országot a világháborúba sodorták". Ezt Bár­dossy három alkalommal elismerte és ezzel háborús bűnössége kétség­telen. Bárdossy azzal védekezik, hogy alkot­mánysértések bizonyos esetekben hasz­nálhattak a nemzetnek és ezért követte el ezeket, hogy ezzel mentesítse a nem­zetet. Azzal is védekezik, ha ő nem tette volna meg a vád tárgyává tett cselekményeket, megtette volna más és akkor még rosszabb lett volna. Bár­dossy a „nácizmus szülét akarta ki­fogni" a magyar vitorlákból azért, mert a húszéves tradíció uralmonmar­adását akarta érvényesíteni, ne sehonnaiak csinálják ezt, megcsináljuk Inkább mi, a feudális Magyarország­ képviselői. Bárdossy mellett itt kellene ülni a vátd­lottak padján a magyar miniszterelnö­kök egész sorának 1919-ig visszamenő­leg. A hallgatóság nagy tapsban tör ki Szalai elvtárs e kijelentésére. Szalai megemlítette, hogy Eckhardt Tibor és Milotay István 1933-ban Hitler­nél jártak, hogy politikai céljaikra a Führertől pénzt kérjenek. A hallgatóság azt­­ó­ bejelentést nagy nyugtalansággal fogadta. Bárdossy tudja: ennek a népnek a megítélése a világban ma nagyrészt annak bebizonyításától függ, hogy itt egy klikk uralkodott és cselekede­tt a nép megkérdezése nélkül. Ezzel szem­ben Bárdossy ezen a tárgyalásin a szövetséges hatalmak képviselőinek és a külföldi újságírók jelenlétében nem átallotta befeketíteni a magyar­­népet. Azt mondotta, hogy a németekkel szem­ben Magyarországon így ezibiányi el­lenállás sem volt. Egy vádlott azz­­l védekezik, amivel tud, ez természetes joga, de azért egy volt miniszterelnökben a vád­lottak padján is lehetne annyi be­csül­et, hogy nem vádolja meg ország-világ előtt ezt a népet azzal, hogy olyan németbérenc volt mint őm­aga. Újból hatalmas taps tör li, úgyhogy az elnök kénytelen csindre inteni a hallgatóságot. A politikai ügyész ezután az elmúlt huszonöt év történetét ismertet­, amely­nek kindulási pontja a szegedi gondo­lat volt. A vasárnapi választások döntő jelentőségűek az ország életében s nemcsak belpolitikai, de a kül­földhöz való viszonyunkat is meg­határozza. Az ország demokratikus jövőjének és a nép érdekének meg­felelően kell megnyilatkoznia a sza­vazók akaratának. Minden demo­kratikus érzésű embernek szavaznia kell tehát. Azon igyekezzünk, hogy a választások a kialakuló demokra­tikus rend szellemének megfelelően békésen, a helyzethez illő komoly­sággal folyjanak le. A Szociáldemokrata Párt a békés munkáért A háborús főbűnösök, akik pusztító te­vékenységükkel huszonöt esztendőn át rányomták bélyegüket erre az országra, hazaárulónak nevezték a szociáldemo­kráciát, mert annak eszménye, a bé­kés építés, s béke munkája volt ék háborúra uszí­tottak és mindenkit üldözőbe vettek, aki a háború ellen­­ küzdött. A vágóhídra küldték a nép legjobbjait, elpusztították legértékesebb ember- és anyagállományát ennek a szerencsét­len országnak. Most pedig ott remegnek vádlóik előtt — de még valamennyien élnek. Hangzatos frázisokkal a frontra küldték a magyar népet. Ám attól tartózkodtak, hogy m­­tguk a tűzvonalba menjenek, így tehát azok, akiket belekényszerítet­tek a pusztító háborúba, meghaltak, el­véreztek, megrokkantak, de a háborús bűnösök,­­ a reakció nagymesterei valamennyien élnek s mentették irhájukat, ameddig módjuk volt arra. Most a nép haragja, a nép ítélete utolérte őket. Valamennyien bűn­hődni fognak. Ez a tragikus példa do­kumentálja minden propagandánál vilá­gosabban a Szociáldemokrata Párt tör­ténelmi igazságát, a békéért való küzdelem eszméjének győzelmét. Erre gondoljunk november 1-én is: a reakció, az ostoba magyarkodás és kard­csörtetés belehajszolt a háborúba, a Szociáldemokrata Párt pedig a békéért küzdött és küzd a nemzet dolgozóinak érdekében. (V.) — November 4-én, a nemzetgyű­lési képviselőválasztások napján, a színházak és mozik játszhatnak. BE­VIN a magyar választásokról Bevin külügyminiszter a követ­kezőket mondotta a magyar válasz­tásokról: A brit kormány örömmel üdvözli a magyar politikai pártok­nak azt az elhatározását, hogy az orszá­gos választásokat az eredeti terveknek megfelelően, november 4-én és külön listákkal tartják meg. Mihelyt bebizonyosodik, hogy a választásokat tiszta eszközökkel folytatták le, a brit kormány fon­tolóra veszi a magyar kormány elismerésének kérdését Felsőipari iskolát állítanak fel Győrött Az iparügyi minisztérium a győri érdekeltségekkel folytatott tárgyalások után elhatározta, hogy Győrött, abben a jelentős ipari városban állami felső építőipari szakiskolát állít fel. Az isko­lát még ebben az évben megnyitják és­pedig téli tanfolyam formájában no­vember 15-én. A téli tanfolyam egye­lőre négy évig maradna fenn és akkor átalakulna rendes szakiskolává, amely­nek tanideje egyenlő lesz a többi szak­iskoláé­va. a Burgonyaközpont vezetőit A gazdasági rendőrség őrizetbe vette a BURGOSZ vezető tisztvise­lőit Ezzel kapcsolatban Rónai Sán­dor elvtárs, közellátásügyi minisz­ter a következőket mondotta: — Hetek óta nagy figyelemmel kisérem a burgonyaellátás zava­rait. Nem jött elegendő burgonya a fővárosba és sok panasz hang­zott­­ el a közületek és az üzemek részéről, ahol a burgonya árát he­­tekkel ezelőtt befizették, de burgo­nyát mégsem kaptak. A burgonyafronton folyó gya­nús jelenségekre felhívtam a gazdasági rendőrség figyelmét s felszólítottam, hogy a legszi­gorúbb nyomozást folytassa le mindenre és mindenkire tekin­tet nélkül. Egyidőben úgy rendelkeztem, hogy azok az üzemek és közületek, ame­lyek az elmúlt időben befizették a burgonya árát, a legsürgősebben megkapják, természetesen régi, olcsó áron a burgonyát. — Várható időjárás szombat hétig. Keleti légáramlás, felhős, sokfelé kö­dös idő. Helyenként kisebb ködszttálás. Az enyheség tovább tart. — Letartóztatták Sopron nyilas „megyevezető helyettesét". A nyugatra menekült országrontó nyilasok lassan visszaszivárognak. Legutóbb Csizmadia Árpád, Sopron vármegye helyetti megyei vezetője tért vissza nyugodtan, magabízóan régi bűntetteik min­helyére, Sopronba. Nyugalma érthető is, hiszen az ott működő népbírásáa már felmentett egy nyilas alispánt és egy nyilas megyevezető helyettest. A politikai rendőrség mindenesetre nyom­ban megérkezése után leta­rtóztatta Az összegyűjti a adatokat ellene, majd átadja a pocprati­ma és­ ügy­észségnn­k. a » 4 * ts Dunának, Oltnak egy a hangja is Az elmúlt­­rendszer egymás ellen uszított népeicet és az emberek nemcsak a kiáltáshoz voltak gyen­gék, de a nyögéshez is. Az évszáza­dos szolgaság elnyomta egészséges ösztöneiket, nem engedték meg­ ma­guknak az önálló gondolkozás fény­űzést. Csak így történhetett, hogy nem vették észre, hiába él az egyik a liptói havasok közt, a másik meg a Frusk­agora tetején, a cseh-morva dombvidéken, vagy az Olt­­ men­tén, az ősi sorsközösség mélyebb minden más kapcsolatnál és túl nyelven, tájon és szokásokon, szer­vesen összetartoznak, mert azono­sak az életfeltételeik... Ha meg­kérdezte volna valaki, miért áll­nak mégis szemben egymással, nem tudtak volna számot adni róla. Úgy hordták lelkükben az ellenségeskedést, mint asszonyok a fülbevalót, amelyet csecsemőkoruk­ban akasztottak rájuk és ők észre sem vették már e barbár díszt. Az iskola, a közvélemény, a haza­fias propaganda verte beléjük, amikor még nem tudtak tiltakozni. S évek múltával megndokták, hoz­zájuk nőtt. Nem vették tudomásul, hogy a román földműves ugyan­olyan keservesen verejtékezi ki a földből a kenyeret, mint a mi pa­rasztjaink. Hogy a cseh bányászt ugyanolyan korai halálra ítéli sorsa, mint a mi bányászainkat, hogy a szerb proligyerek ugyan­olyan vézna, horpadt melius ugyan­úgy vágyik napfény és kenyér után, mint a mi 31 ária Valéria telepi gyermekeink. A szlovák anya ugyanúgy a szájától vonja !D­og a falatot, ha gyermekei enni­valóárt nyaggatják s talán ugyan­azzal a hangsúllyal jelenti ki, hogy ő nem éhes, ő istenbizony jóllakott, mint a magyar anya. S ugyanaz a vak közöny járja át a derék pros­t­id­ polgárt, aki szívesen vesz né­hány csomag konfettit az árva­nyer­ekek javára, színesen hajt fel­gy pohár pezsgőfröccsöt, hogy hozzájáruljon az aggok menházá­hoz, csakúgy, mint a jószív­ű pesti polgár. A bukaresti bankárt pedig ipoly kevéssé érdekli a nyolcórai miln­kaidő betartása, mint a rózsa­­dombi gyárigazgatót. , Esztendőkön át szuggerálták be­lénk, hogy a határokon túl más világ kezdődik és mi nem mertük észrevenni, hogy csak a nyelv más, amelyen a kenyeret kérik, a hang, a szándék ugyanaz. Ami történt, nem­ a mi hibánk. Huszonöt évig éltünk ebben az eltorzított élet­szemléletű világban, nem csoda, ha elszoktunk a tisztánlátástól. Senki sem tanított meg arra, hogy ahhoz, hogy igazán nemzetiekké váljunk, túl kell emelkedni a nemzeti kor­látoltságon. Hogy a magyar hitta nem egy­szerűen a hármas­­ halom és a négy folyó, hanem elsősorban a magyar nép dolgos, teremtő kö­zössége. Senki sem mondta, írta, diktálta belénk, hogy ahhoz,­­ hogy meg­teremtsük ezt a dolgozó közössé­get, ki kell tépnünk magunkból az ellenszenvet, amelyet a szomszéd népek iránt oltottak belénk. Ellen­kezőleg. Ha akadtak bátor kezde­ményezők, akik barátságosan köze­ledtek egymás felé, hűtlenséggel, hazaárulással vádolták őket. Min­den jószándék csirájában fagyott meg s a melldöngető hazafiasság csak a szők­e Tiszát látta, az idil­likus bogárhátú házikót s nem a szőke Tisza mentén nyomorgókat s a bogárhátú házikó vályogfalai közt élő nincsteleneket... S mert ezt sem látta meg, még kevésbé volt szeme a szomszéd népek szá­mára. Talán ha előbb vesszük észre az ősi sorsközösséget, mely­től már csak egy lépés az egymásratalálás, az új erők megteremtése, nem élnénk most romok és törmelékek között, kifosztva, önvádtól sebzet­ten, gyászba borulva, hiszen nincs olyan család, melyen a fasizmus ostora végig ne­vert volna, aki ne siratná megalázott hitét, elvesztett hozzátartozóit. De a rosszul értel­mezett hazafiasság gőzében nem látták meg: a szomszédok kör­vonalai. Ha megláttak volna, rájövünk, hogy mélyebbek és szerveseb­bek a magyarság kapcsolatai szomszédaikkal minden más kapcsolatnál Hiszen nem a levegőn át vezetnek el a szálak, hanem a föld és a nép évszázados érdekközösségén, a sa­­játos történelmi alakulás ország­útján. A vallomások, beismerések idejét éljük. S tudjuk, hogy a beismerés már félig gyógyulás. Végre tuda­tára ébredtünk, hogy a közös égtáj, a közös föld közös sorsot érlel, kö­zös magatartást. S erre a valóságra kell ráébredni annak a szomszédnépnek is, ame­lyet még nem hatott át gyökere mélyéig az ősi igazság: szabad csak az a nép lehet, amely nem nyom el más népeket! Palotai Boris

Next