Népszava, 1946. március (74. évfolyam, 50–74. sz.)

1946-03-01 / 50. szám

Társadalmi egyesületek jótékonykodása vagy intézményes társadalompolitika Tanácskozások a külföldi segítség szétosztásáról Magyarország­ sokat szenvedett és nélkülözéseiktől meggyötört népe nagy örömmel és elégtétellel vette tudomásul a fenkölt emberi szoli­daritás megnyilatkozását, a külön­böző országokból elindított szeretet­adom­ányokat. A Szovjet­ Unió által az elmúlt esztendőben nyújtott többszöri segítség után megérke­zett immár az ír, a dán, a svéd és a svájci Vöröskereszt Egyesületek és gyermekmentő szervezetek autó­karavánjainak tartalma. Cukor, tejpor, zabliszt, különféle táp­szerek és­ ruhaneműek vannak már Budapesten és terülteik vagy ke­rülnek kiosztásra. Úton van az UNREA segítsége, amely hatalmas tömegével az általános nyomorúsá­got megszüntetheti.­ Az adományok egy részét a fő­városnak adták át, amelynek ve­zetősége, elsősorban Kővágó József polgármester bemutatkozó beszédé­vel és rádiófelhívásával a külföld figyelmét felhívta a magyar nyo­morúságra. A fővároshoz juttatott adományok­­maradéktalanul oda kerültek a rászorultak kezébe. Az egészséges, de tehetetlen meg­segítendőknek, csecsemőknek, gyer­mekeknek, terhes anyáknak, intéz­ményekben elhelyezett öregeknek a társadalompolitikai ügyosztály juttatta el a szeretet­adományokat, a betegek részére pedig a köz­egészségügyi ügyosztály a kór­házaknak és egészségüg­yi intézmé­nyeknek az ápoltak élelmezésének megjavítására. Ezeken az adományokon kívül jelentős mennyiségű, főleg cukor jutott el Magyarországra, amely­nek szétosztását ré­szben az egy-szakra, részben a társadalmi egye­sületekre bízták, vagy akarják bízni. Társadalmi egyesület, mint összefoglaló egység, sok minden­képpen határozható meg. Hivatalos kimutatás szerint Budapesten az elmúlt reakciós időkben, háromszáz­nál több társadalmi egyesület mű­ködöt­t"­ és mindgyike segítséget, szubvenciót , kapott a fővárostól. Ezeknek az egyesületeinek jórésze kettős célt szolgált. Az első öncél, az egyesületi adminisztráció eltar­tása, a másik politikai cél, jóté­konykodás gyakorlásával a lelkek befolyásolása és sajátos, politikai célokra való­ felhasználása. Buda­pest szörnyű nyomorúsága, kül­telkek embertelen lakásviszonyai, a koldulásra kényszerített emberek­­ tömege, az elhagyott gyermekek tíz­ezrei, a nyomorékok magukra­hag­va­tottsága, nem kis részben annak tulajdonítható, hogy a mo­dern államok szociálpolitikájával szemben Budapesten nem akartak, vagy csak igen kis részben igyekez­tek tudomást venni az intézményes társadalompolitikáról. Ehelyett egyesületek kisded játékának en­gedték át a jótékonykodást. A reakció idejében működött há­romszáznál több egyesületet fel­szólították, hogy létükről és műkö­désükről tegyenek jelentést. Eddig mindössze százötven egyesület je­lentkezett és ezek elterpeszkedésé­nek­­ kiáltó ténye, hogy a szörnyű lakásínséggel­­ küzdő Budapesten 2500 lakást foglalnak el. Ezek a társadalmi egyesületek most egymással vetélkedve, az el­múlt időkben politikai és társa­dalmi szereplésük révén befolyásra, hírnévre szert tett vezetőik útján, rohamot intéztek a kormány és a különböző nemzetközi szervezetek budapesti képviseletei felé, hogy a szeretet­adomány­ok szétosztásában részesüljenek. Sikerült a cukor­elosztásban szerepet vállalniok és hogy ennek milyen következményei vannak, mutatják az elmúlt napok eseményei. Az Angyalföld egyik templomában szentbeszéd keretében utasították a híveket, írják össze a keresztény lakosságot, mert csak az részesülhet a külföldi segítség­ben. Cukrot kaptak a rászorultak között való szétosztásra a püspökök, különböző egyházi felügyelet alatt álló hitbuzgalmi és karitatív egye­sületek, amelyek szinte nem is tit­kolva, a maguk sajátos szempont­jai szerint válogatják össze azokat, akik az adományban részesíthetők. Vannak adatok arról, hogy egy­házi helyekről közölték a hívekkel, hogy a külföldi adományokat azért küldötték, hogy így segítsék azo­kat, akiket hitbéli meggyőződésü­kért elnyomnak. Ezekkel a káros és veszélyes ki­játszási törekvésekkel szemben min­denki, aki súlyt helyez arra, hogy a külföldnek nélkülözhetetlen ado­mányai addig is folytatódjanak, amíg az ország termeléséből a szük­ségletet elő lehet teremteni, azt kívánja, hogy intézményes társada­lompolitikai szempontok szerint történjék meg a szétosztás. Csak az kaphasson az adományokból, aki valóban rászorul, olyan tanult és iskolázott védőnők környezettanul­mányai alapján, akiknek megvan az ítéletük, tapasztalatuk és nem vezethetők félre. Értesülésünk szerint a miniszter­tanács is foglalkozik a kérdéssel és háromtagú bizottságra ruházza rá szétosztás feladatát. A bizottság tolgjai Nagy Ferenc miniszterelnök, Molnár Erik népjóléti miniszter és Kővágó József polgármester. A határozat megnyugtató, mert remény van arra, hogy mindhár­man illetékes szerveik útján jut­tatják el a szeretetadományokat a rászorultaknak és kizárják abból az ellenőrizhetetlen és áttekinthetetlen társadalmi egyesületeket, amelyek működése a mai demokratikus rendszerből folyó társadalompoli­tikai elgondolás szerint nem terjed­het ki a nagyarányú külföldi se­nt­ség elosztására. Nádor Jenő Aranyat, briliánst, ezüstöt teszek, eladok. Jegygyűrűt, ékszert készí­tek., javítások megvárhatók. in I­­­SCivivARZ aranyműves. Dohány n IC, I. 1. Meghívó A Rákoscsaba—Rákoskerecztúri Hangya Fogyasztási és­­Értékesítő Szövetkezet 1996. évi március hó 10-én délután 4 órakor a Rákoscsabai­ Katolikus Kör helyiségében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: 1. Igazgatósági tagok választása. 2. Felügyelőbizottsági ildslér választása., 3. Az alapszabályok 2. §-ának megváltozta­­tása. (Cégszövegváltoztatás.) Az Igazgatóság. Felhívás! Jfifenimtól*i£ kmmmsmm március 1-én, pénteken reggel 8 órakor kezdődik a Vasmunkás­otthonban (Magdolna u­cca 5—7). Március 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor nagygyűlés a Sportcsarnokban. A gyűlésen felszólal Böhm Vilmos, Rákosi Mátyás és Kossa István elvtárs. Mindazok, akik BÁNHEGYI (BENYÁK) GÍZA bori magatartásáról, ottani viselke­d­­őről terhelő bejelentést tudnak tenni, azt­­Bíró András ig. kis. elnök címére (Budapest XII, Semsey Andor u. 12. sz.) e-ü.lt- Nevezeti Borban a 110/59. sz. zsidó MITSZ t. a 801. go. Jen­ovista MÜSZ kötelékében merevell. Angliában sem rózsás a helyzet Attlee elvtárs, miniszterelnök a most folyó alsóházi vitában kijelentette, hogy Nagy-Britannia 1946-ban 750 millió font értékű áru kivitelét tűzte ki célul, szem­ben az 1944-es 258 millióval és az 1938-as 471 millió fonttal. A januári kivitel ér­téke 57 millió font. Reméljük — mon­dotta —, hogy e számot hónapról hó­napra növelh­etjük. Súlyos tény az, hogy országunk gazdaságilag épúgy, mint emberi értékekben igen drágán fizette meg­ a győzelmet. A kormány most készíti az 1946-os munkatervet. Kevés a munkás, ezért a katonai létszámot csökkentjük. Ma azon­ban nem olyan a helyzet, hogy ez a csökkentés nagyobb mérvű lehessen. Ezért a hadianyaggyártás szükséges ré­szét is fenntartjuk. Az amerikai köl­csönből nem élhetünk nagylábon, ellen­kezőleg, keményebb munkához kell fogni. Remélhető, hogy az újjáépítésben éppen olyan eredményeket érünk el, mint a háborúban- IkoTvsibsyt permanens sorintáff, és ezért szükséges, hogy a naponta föl­merülő problémákat minél gyorsabban* letárgyalhassa a minisztertanács. * Mil­ók Sándor elután, basabosataH kormánybiztoshoz értesítés érkezett az amerikai hatóságoktól, hogy Linzből e hó 25-án útnak indítottak egy szerel­vényt, amellyel újabb 1100 hadifogoly tér vissza. A szállítmány fogadására Milick elvtárs megtette a megfelelő in­tézkedéseket. z történt a politikában Key altábornagy, a budapesti ameri­kai misszió katona vezetője és Kavach alezredes ma felkeresték Nagy Ferenc miniszterelnököt és az aktuális kérdé­sekről hosszabb, szívélyes hangú meg­beszélést­ folytattak. Tozsgay Gyula elvtárs, kereskedelem­ügyi államtitkár nyugdíjazását kérte. Az üzemi bizottsági választások kö­zül érdekességénél fogva kiemelkedik az Elektromos Műveknél lezajlott vá­lasztás. Ebben az üze­mben folyt a leg­erősebb nyilas szervezkedés már az 1935—36-os években is. A rosszemlékű „NF", Salló és társa­k játszották itt hosszú éveken át aljas, hazaáruló poli­tikai játékukat. Most —­ egyedül az országban — itt indult három különböző: szociáldemo­krata, kommunista és kisgazdapárti lista az üzemi választáson. A titkos szavazás során a szociál­demokrata listára esett. 1232 szavazat, pontosan ugyanannyit kaptak a kommu­nistáik is. A kisgazdapárti listára 47- en szavaztak. A tizenöttagú üzemi bizott­ságba hat szociáldemokrata hat kom­munista és csak három kisgazdapárti tag került. * Szerdán délben Nagy Ferenc mi­niszterelnök ebédet adott a csehszlovák delegáció tagjai tiszteletére. A mi­niszterelnök pohárköszöntőjében ki­fejezte reményét, hogy az egyezmény a két nép barátságát elmélyíti. Clementis külügyi államtitkár a többi között ezt válaszolta: Azt hiszem, ez az első lépés jó lépés volt. E szellemben oldjuk meg a továbbiakat is.­­ A mezőkövesdi köztársasági ünnepen Lázár József, a mezőkövesdi kisgazda­párt titkára beszédében súlyosan sértő kijelentéseket tett a demokrácia, a ma­gyar köztársaság és Károlyi Mihály ellen. A rendőrség Lázár Józsefet inter­nálta. Az ünnep után tartott pártközi értekezleten a Kisgazdapárt kijelentette, hogy megtagad minden közösséget Lázár ténykedéseivel. * A pártok vezetőinek értekezlete elé kerül a demokrácia védelméről szóló törvényjavaslat, mivel a pártközi ér­tekezlet ebben nem tudott megállapodni. Előbb míg az egyes p­ártok kü­lön-külön ismét megtárgyalják a vitás paragrafusokat. A VETI. ke­rületi­ munkásság mintegy 1000 tagú küldöttsége csütörtökön dél­előtt a parlament elé vonult és kérte a kormányt a közigazgatásnak a reakció­tól való gyors megtisztítására. A kül­döttség szónokának beszédére Balogh István miniszterelnökségi államtitká­r bejelentette, hogy a munkásság kíván­ságára a tisztogató szervek közé föl­veszik a Szakszervezeti Tanács meg­bízottait is. A munkásküldöttség a vá­laszt nagy örömmel és megnyugvással vette tudomásul. * Csütörtökön 12 órakor rendkívüli mi­nisztertanács volt. Pénteken, rendes heti minisztertanács, hétfőn pedig ismét rendkívüli minisztertanács lesz. Ezen­túl hetenként két minisztertanácsot tar­tanak. A súlyos gazdasági helyzet . A CITROM amely egy belvárosi kirakat polcán jelent meg, kicsi és sárga volt, mint egy csodagyerm­ek. Az ember azt várta, hogy álla alá kapja hegedűjét és el­játszik egy Beethoven-szonátát. De a citrom semmit sem játszott, koravénen gubbasztott a kirakatban, homlokán az átjelző cédulával, amely megadta rang­ját, kiemelve az átlaggyümölcsök sorá­ból. A járókelők en része úgy ment el mellette, mint botfülűek a hegedű hangjai mellett. Ám akadtak krónikus éhezők, akik arcukat az üvegre nyomva, gyorsan átszámították, mennyi kukoricalisztet és szójapástétomot le­hetne venni az árából. És akadtak ínyencek, akik kenyeret képzeltek mellé és egyéb nyalánkságot. És akadtak dü­hösek, akik meg akarták verni a csoda­gyermek impresszárióját, a kereskedőt, amiért dobogóra engedi és még hozzá ilyen áron! Majd meg akarták verni a vevőt, aki vitaminhiánnyal mentege­tőzve, nem sárgarépát eszik, hanem cit­romot 600.000-ért. És akadtak próféták, akik szilárd hangon kijelentették, hogy úgyis a gazdasági rendőrségen végzi a vevő, mert a citromvásárlók rend­szerint nem a havi fixből élnek, sőt még a pótdíjakból sem, beleértve az 50%-os segélyt. Aztán egy anya állt meg gyermekével a kirakat előtt s a gyermek megkérdezte, hogy mi az. — Citrom — világosította fel az anya a gyermeket s az izgatottan nézte az ismeretlen jószágot. Számára a citrom olyan volt, mint nekünk gyermek­korunkban a repülőgép. Bonyolult, nagyszerű, ő már beleszületett a tech­nikába, a harsogásba, az atomromboló gépekbe, benne nőtt fel." A citrom, ez a kerek kis valami jelentette a csodát. - Nem robbant — kérdezte szak­szerűen, mert azt is megszokta, hogy amit még nem ismer, az rendszerint robban: halált, veszedelmet rejtve magában. Nem, nem kell félni, te szegény kis háborús gyermek. Ez a szokatlan gyü­mölcs jószándékkal gubbaszt az üveg mögött. Ám vannak korok, amikor a jószándék nem elég. Mint például most is. Mert a citrom nem ahhoz jut el, akinek igazán szüksége van rá, bete­gekhez, gyermekekhez, de az kapja, aki hideg imbiszre, bécsiszeletre cse­­pegteti. Ilyenkor pedig nem ártana, ha valóban robbanna egyet és meg­semmisítené azt a társadalmat, mely­nek semmi sem drága, mely a művelt államok határát acéllal, mocsokkal, drótakadályon lógó holttestekkel je­lezte, eltakarva a gyermekek elől a gyümölcsöt, fát, virágot, olyan levegőt varázsolva köréjük, melyben tojás­gránátok érnek s az élet duzzadó gyü­mölcsei lehullanak... Ez jutott az eszembe, miközben a gyermek az üvegen keresztül barátko­zott a citrommal, a kereskedő pedig gyöngéden kinyúlt érte, hogy új ár­jelzőcédulát tűzzön föléje, amely már 700.000-et mutatott. Palotai Boris Gomi­ok,ci­vas-és rövidáruk kereskedőknek, BARTA BÉLA, VI. B ura 42 Ha riihes vagy bármilyen bőrvissbetegsége, kiütése van, lapos­ én fej­tetű ellen használ a rég bevált „fenta" csod­akenőcs, amely ismét kapható. Napot alatt tökéletesen elmulasztja, nem zsíros, nem piszkít, használata rendkívül kényel­mesül Állatoknál is eredményes. Egyedáru­sító: BRAUN közszi­ks. üzlet, VIII. Aggteleki ucca 2/a.

Next