Népszava, 1946. április (74. évfolyam, 75–96. sz.)
1946-04-02 / 75. szám
évfolyam 25. szám Budapest, Ára 56. Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 A ministerelnök vasárnap Pécsett beszélt a magyar demokrácia sorskérdéseiről, a kormány gazdasági és pénzügyi terveiről és országunknak a szomszédos országokkal való viszonyáról. A beszéd a megegyezés szellemében hangzott el. Talán éppen azokban az órákban, amikor a miniszterelnök beszélt néztem végig egy megrázó filmsorozatot, amely döbbenetes erővel mutatja meg, hogyan készült minden idők legnagyobb, legpusztítóbb, legvéresebb háborúja. Megjelent a filmen Európa két tébolyult gonosztevője és Japán „isten-császára", akik fölgyújtották a világot és pusztító, gyilkos csordává aljasították népüket. Tíz szenvedésteli, véres esztendő lidércnyomásos története vonult ki a szemünk előtt. Megelevenedett a fehér vásznon a leningrádi, a moszkvai , a sztálingrádi eposz. Egy szabadságáért s hazájáért halált megvető bátorsággal küzdő nagyszerű nép hőskölteménye. És amíg: a szívünkszinte hangosan dobogott az újra átélt irgalomtól, a vérünk lángot vetett a haragtól és a szenvedélyes gyűlölettől, egy szép ország hatalmas, virágzó területeit, egy szabadságban élő népnek a teremtés egészséges lázában fogant hatalmas műveit pusztították el, égették föl a német hóhérok a történelemben példátlan, vadállati kegyetlenséggel Asszonyok, gyermekek hekatombái tornyosultak a kiégetett városokban és falvakban. Huszonötmillió csendes és békés hajlékot, közintézmények tízezreit, gigászi erőműveket, mezőgazdasági és ipari üzemeket semmisített meg a német hóhérok örült vandalizmusa... És azt gondoltam,ost a címet le kellett volna pergetni Pécsett a miniszterelnök beszédével egy időben. Ezt a véres, rettenetes, megrendítő filmet, hogy illusztrálja a miniszterelnöknek azokat a szavait, amelyekkel bizonyságot tett a demokrácia és a szabadság gondolata mellett. Hogy látta is volna Pécs dolgozó népe, hogy miért kell a demokrácia, miért kell halálosan ragaszkodnunk a szabadsághoz, mely nélkül az életet élni" nem érdemes s mely nélkül a népek mindig prédáivá lesznek a hatalom őrültjeinek, a kizsákmányolók és harácsolók becstelenségének és a háborús veszettségnek. A munkások, parasztok s a szabad értelmiségiek az elmúlt hetekben nem kedvtelésből, nem szórakozásból mozdultak meg s vonultak föl százezres tömegekben, hanev, mert ösztönösen érezték, hogy baj van a magyar demokráciával, hogy a reakció emelgeti tébolyult fejét, hogy a feudalizmus kriptalevegőjét lehelik rá az új gazdák földjeire, hogy gonosz kezek rontaná kendik, a dolgozó Magyarersjség keservűs, verítékes munkával egy év alatt fölépített A szabadságra, demokráciára, békére és nyugalomra törekvő nép egészséges ösztöne nyilatkozott meg a hatalmas megmozdulásokban: nem adjuk vissza a földet! Nem engedjük, hogy tért nyerjen a reakció! Nem engedjük, hogy visszatérjen a népet sanyargató úri Magyarország! Komoly figyelmeztetés volt ez mindenki számára. A reakció felé éppen úgy, iránt azok felé, akik buzgalmukban ellankadtak és gyorsan elfelejtették a rémségeket, amelyek országunkra rászakadtak a néet horda világpusztító tébolya nyomán. őrködnünk kell, hogy a nép egészséges ösztöne el ne lanyhuljon, hogy a készenlét érzése ne csökkenjen benne. Semmi engedményt nem szabad tennünk a népi demokrácia I rovására és könyörtelenül meg kell s torolnunk minden még oly jelenték-Itelennek látszó támadást is, amely arra irányulna, hogy meggyengítse az új, magyar köztársaságot. Minden engedékenységünk véresen boszszulná meg magát. De nemcsak másokkal, magunkkal szemben is könyörteleneknek kell "lennünk. Még több buzgalmat az építésben s még "kevesebb elnézést a lustaság, a lomposság, a jobboldaliság kártevéseivel szemben. Ha következetes, kemény magatartást követelünk minden velünk szövetségben álló párttól, akkor még százszor inkább meg kell ezt követelnünk a szociáldemokrata párt minden tagjától is. A szociáldemokrata párt most lefolyt megyei kongresszusai a párt eddig még sohasem tapasztalt nagyszerű szellemi, taktikai és sztratégia egységének fölemelő képét mutatták. Ez nagy erőt jelent Ennek az erőnek a birtokában fordulunk azok ellen, akik az új, magyar demokráciát veszélyezteti!. Ez az erő indítja gondolkodásra azokat is, akik pártunkban még nem lelték meg a helyüket. Vagy beolvadnak az erő lenyűgöző egységébe és követik a párt tiszta irányvonalát hűségesen, fegyelmezetten, becsületesen, vagy keressenek maguknak más pártot. Nem alkusírunk! Senkivel! Sem pártunkon belül, sem pártunkon kívül. Sokkal nagyobb a tét, semhogy megengedhetnénk magunknak is könnyelmű engedékenységet Népünkről, nemzetünkről van szó! Szabad hazában szabad népet akarunk, a aki elébünk áll, azt eltapossuk. A miniszterelnök vasárnap elmondotta beszédét Ezzel hitünk szerint — legalább is egyelőre — lejárt a beszédek ideje. Most már cselekednünk kell. Gyorsan, jól az ország és a nép érdekében. A dolgozó tömegek ezt várják, joggal követelik tőlünk. A tanácskozó demokrácia helyett a cselekvő demokráciát várja az ország. A keménykezű, alkotó, korrupciómentes demokráciát Rajta leszünk, hogy már holnaptól így legyen. Irtás SZAKASITS ÁRPÁD raciner Szombaton délben különvonat indult Pécsre, ahol Nagy Ferenc miniszterelnök beszédére készültek. A gyűlésre leutazott a miniszterelnökön kívül a kormány tagjai közül Gyöngyösi János külügyminiszter, Gordon Ferenc pénzügyminiszter, Dobi István földművelésügyi miniszter, Tombor Jenő honvédelmi miniszter, Antall József újjáépítési miniszter és Bárányos Károly közellátási miniszter. A Szociáldemokrata Pártot dr Ries István elvtárs, igazságügyminiszter, a Kommunista Pártot Rajk László elvtárs, belügyminiszter, a Parasztpártot pedig Keresztury Dezső közoktatásügyi miniszter képviselte. Rajtuk kívül még sok kisgazdapárti államtitkár és képviselő, valamint a budapesti lapok politikai rovatvezetői és a külfödi lapok tudósítói is leutaztak a pécsi gyűlésre. A különvonat Dombóvárott *és Szentlőrincen állt meg és mindkét, helyen üdvözölték az átutazó miniszterelnököt és a kormány tagjait. Szombaton este Pécsett közös vacsora volt, amelyen a többi között Nagy Ferenc és Rajk László elvtárs, belügyminiszter mondott pohárköszöntőt. Rajk elvtárs beszédében kifejtette, hogy Magyarországon lehet több párt, de csak egy magyar nép van és ennek az egy magyar népnek csak egy Magyarországa. A demokratikus pártokat közös cél tartja, együtt, amely felé közösen törekednek. A belügyminiszter beszédét nagy érdeklődés kísérte és a megjelentek még másnap is beszéltek róla. Vasárnap délelőtt a pécsi Széchényi-téren már a korai órákban összegyűlt a város és a környező falvak lakossága. Sokan tarka népviseletben, zászlók alatt vonultak fel a gyűlésre. A ragyogó napsütésben a Széchényi-tér festői képet nyújtott, a háttérben a katolikus templommá alakult török minarettel. A környező házak ablakai is megteltek hallgatósággal, a Nádor-szálloda erkélyén pedig szovjet tiszti küldöttség foglalt helyet, köztük Ocskány ezredes és Vitutnyev őrnagy városparancsnok. A himnusz eléneklése után a helyi Kisgazdapárt vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Nagy Ferenc miniszterelnök lépett a nemzeti színekkel díszített emelvényre. Beszéde elején visszatekintett a múltba. m.m A belpolitikai megszilárdulásról, külpolitikánk irányvonaláról és a kormány gazdasági programjáról beszélt a miniszterelnök Pécsett Kiterjesztik a jegyrendszert — Harc az antiszemitizmus és a túlkapások ellen. — Aktív külpolitika. —Államosítás és takarékoskodás A reménytelenség országa volt Magyarország ,"mondotta a miniszterelnök, adták fel a reményt arra nézve, hogy ahol egy-egy ú I képviselőválasztás s az ország a valaha is megfelelő lépután v£rig" Elkeseredett dolgozóketekkel indulhat el a fejlődés útján-