Népszava, 1946. április (74. évfolyam, 75–96. sz.)

1946-04-02 / 75. szám

évfolyam 25. szám Budapest, Ára 56.­ Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon: 420-562, 420-563, 420-564 A mini­sterelnök vasárnap Pécsett beszélt a magyar demokrácia sors­kérdéseiről, a kormány gazdasági és pénzügyi terveiről és országunk­nak a szomszédos országokkal való viszonyáról. A beszéd a megegyezés szellemében hangzott el. Talán éppen azokban az órákban, amikor a miniszterelnök beszélt néztem végig egy­ megrázó filmsoro­zatot, amely döb­benetes erővel mu­tatja meg, hogyan készült minden idők legnagyobb, legpusztítóbb, leg­véresebb háborúja. Megjelent a fil­men Európa két tébolyult gonosz­tevője és Japán „isten-császára", akik fölgyújtották a világot és pusztító, gyilkos csordává aljasítot­t­ák népüket. Tíz szenvedésteli, vé­res esztendő lidércnyomásos törté­nete vonult ki a szemünk előtt. Mege­leven­edett a fehér vásznon a leningrádi, a moszkvai , a sztálin­grádi eposz. Egy szabadságáért s hazájáért halált megvető bátorság­gal küzdő nagyszerű nép hőskölte­ménye. És amíg: a szívünk­­szinte hangosan dobogott az újra átélt irgalomtól, a vérünk lángot vetett a haragtól és a szenvedélyes gyűlölet­től, egy szép ország hatalmas, virágzó területeit, egy szabadság­ban élő népnek a teremtés egészsé­ges lázában fogant hatalmas műveit pusztították el, égették föl a német hóhérok a történelemben példátlan, vadállati kegyetlenséggel Asszo­nyok, gyermekek hekatombái tor­nyosul­tak a kiégetett városokban és falvakban. Huszonötmillió csendes és békés hajlékot, közintézmények tízezreit, gigászi erőműveket, mező­gazdasági és ipari üzemeket semmi­sített meg a német hóhérok örült vandalizmusa... És azt gondoltam,­ost a címet le kellett volna pergetni Pécsett a miniszterelnök beszédével egy idő­ben. Ezt a véres, rettenetes, meg­rendítő filmet, hogy illusztrálja a miniszterelnöknek azokat a sza­vait, amelyekkel bizonyságot tett a demokrácia és a szabadság gon­dolata mellett. Hogy látta is volna Pécs dolgozó népe, hogy miért kell a demokrácia, miért kell halá­losan ragaszkodnunk a szabadság­hoz, mely nélkül az életet élni" nem érdemes s mely nélkül a népek mindig prédáivá lesznek a hata­lom őrültjeinek, a kizsákmányolók és harácsolók becstelenségének és a háborús veszettségnek. A munkások, parasztok s a sza­bad értelmiségiek az elmúlt hetek­ben nem kedvtelésből, nem szóra­kozásból mozdultak meg s vonul­tak föl százezres tömegekben, ha­nev, mert ösztönösen érezték, hogy baj van a magyar demokráciával, hogy a reakció emelgeti tébolyult fejét, hogy a feudalizmus kripta­levegőjét lehelik rá az új gazdák földjeire, hogy gonosz kezek ron­taná kendik, a dolgozó Magyarersjség keservűs, veríték­es munkával egy év alatt fölépített­ A szabadságra, demokráciára, békére és nyugalomra törekvő nép egészséges ösztöne nyilatkozott meg a hatalmas megmozdulásokban: nem adjuk vissza a földet! Nem engedjük, hogy tért nyerjen­ a re­akció! Nem engedjük, hogy vissza­térjen a népet sanyargató úri Magyarország! Komoly figyelmeztetés volt ez mindenki számára. A reakció felé éppen úgy, iránt azok felé, akik buzgalmukban ellankadtak és gyorsan elfelejtették a rémségeket, amelyek országunkra rászakadtak a né­­et horda világpusztító té­bolya nyomán. őrködnünk kell, hogy a nép egész­séges ösztöne el ne lanyhuljon, hogy a készenlét érzése ne csökke­n­jen benne. Semmi engedményt nem szabad tennünk a népi demokrácia I rovására és könyörtelenül meg kell s torolnunk minden még oly jelenték-I­telennek látszó támadást is, amely­­ arra irányulna, hogy meggyengítse­ az új, magyar köztársaságot. Min­den engedékenységünk véresen bosz­szulná meg magát. De nemcsak másokkal, magunkkal szemben is könyörteleneknek kell "lennünk. Még több buzgalmat az építésben s még "kevesebb elnézést a lustaság, a lomposság, a jobboldaliság kártevé­seivel szemben. Ha következetes, kemény maga­tartást követelünk minden velünk szövetségben álló párttól, akkor még százszor inkább meg kell ezt követelnünk a szociáldemokrata párt minden tagjától is. A szociál­demokrata párt most lefolyt me­gyei kongresszusai a párt eddig még sohasem tapasztalt nagyszerű szellemi, taktikai és sztratégia egy­ségének fölemelő képét mutatták. Ez nagy erőt jelent Ennek az erő­nek a birtokában fordulunk azok ellen, akik az új, magyar demo­kráciát veszélyezteti!­. Ez az erő indítja gondolkodásra azokat is, akik pártunkban még nem lelték meg a helyüket. Vagy beolvadnak az erő lenyűgöző egységébe és kö­vetik a párt tiszta irányvonalát hű­ségesen, fegyelmezetten, becsülete­sen, vagy keressenek maguknak más pártot. Nem alkusírunk! Senkivel! Sem pártunkon belül, sem pártun­kon kívül. Sokkal nagyobb a tét, semhogy megengedhetnénk ma­gunknak is könnyelmű engedékeny­séget Népünkről, nemzetünkről van szó! Szabad hazában szabad népet akarunk, a aki elébünk áll, azt el­taposs­uk. A miniszterelnök vasárnap el­mondotta beszédét Ezzel hitünk szerint — legalább is egyelőre — le­járt a beszédek ideje. Most már cse­lekednünk kell. Gyorsan, jól az or­szág és a nép érdekében. A dolgozó tömegek ezt várják, joggal követe­lik tőlünk. A tanácskozó demo­krácia helyett a­­ cselekvő demo­kráciát várja az ország. A kemény­kezű, alkotó, korrupciómentes demo­kráciát Rajta leszünk, hogy már holnap­tól így legyen. Irtás SZAK­AS­ITS ÁRPÁD raciner Szombaton délben különvonat in­dult Pécsre, ahol Nagy Ferenc miniszterelnök beszédére készültek. A gyűlésre leutazott a miniszter­elnökön kívül a kormány tagjai kö­zül Gyöngyösi János külügyminisz­ter, Gordon Ferenc pénzügyminisz­ter, Dobi István földművelésügyi miniszter, Tombor Jenő honvédelmi miniszter, Antall József újjáépítési miniszter és Bárányos Károly köz­ellátási miniszter. A Szociáldemo­krata Pártot dr Ries I­stv­án elv­társ, igazságügyminiszter, a Kom­munista Pártot Rajk László elvtárs, belügyminiszter, a Parasztpártot pedig Keresztury Dezső közoktatás­ügyi miniszter képviselte. Rajtuk kívül még sok kisgazdapárti állam­titkár és képviselő, valamint a buda­pesti lapok politikai rovatvezetői és a külfödi lapok tudósítói is le­utaztak a pécsi gyűlésre. A különvonat Dombóvárott *­és­ Szentlőrincen állt meg és mindkét, helyen üdvözölték az átutazó mi­niszterelnököt és a kormány tagjait. Szombaton este Pécsett közös va­csora volt, amelyen a többi között Nagy Ferenc és Rajk László elv­társ, belügyminiszter mondott po­hárköszöntőt. Rajk elvtárs beszédé­ben kifejtette, hogy Magyarországon lehet több párt, de csak egy magyar nép van és ennek az egy magyar népnek csak egy Magyarországa. A demokratikus pártokat közös cél tartja, együtt, amely felé közösen törekednek. A belügyminiszter be­szédét nagy érdeklődés kísérte és a megjelentek még másnap is beszél­tek róla. Vasárnap délelőtt a pécsi Szé­chényi-téren már a korai órákban összegyűlt a város és a környező falvak lakossága. Sokan tarka nép­viseletben, zászlók alatt vonultak fel a gyűlésre. A ragyogó napsütés­ben a Széchényi-tér festői képet nyújtott, a háttérben a katolikus templommá alakult török minaret­tel. A környező házak ablak­ai is meg­teltek hallgatósággal, a Nádor-szál­loda erkélyén pedig szovjet tiszti küldöttség foglalt helyet, köztük Ocskány ezredes és Vitutnyev őr­nagy városparancsnok. A himnusz eléneklése után a helyi Kisgazdapárt vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Nagy Ferenc miniszterelnök lépett a nemzeti szí­nekkel díszített emelvényre. Beszéde elején visszatekintett a múltba. m.­m A belpolitikai megszilárdulásról, kül­politikánk irányvonaláról és a kormány gazdasági programjáról beszélt a miniszterelnök Pécsett Kiterjesztik a jegyrendszert — Harc az antiszemitizmus és a túl­kapások ellen. — Aktív külpolitika. —Államosítás és takarékoskodás A reménytelenség országa volt Magyarország ,"mondotta a miniszterelnök,­­ adták fel a reményt arra nézve, hogy ahol egy-egy ú I képviselőválasztás s az ország a valaha is megfelelő lép­u­tán v£rig" Elkeseredett dolgozók­e­tekkel indulhat el a fejlődés útján-

Next