Népszava, 1946. július (74. évfolyam, 145–170. sz.)

1946-07-26 / 166. szám

EMLÉKEZETÜL Szeretem ezt a fájdalmas életet, millió­­titka bűvöletével vonz, talán éppen ezért szeretek temetőben járni. Nem a génuai C­amp­a, S­ant­o­ra, vagy hasonlókra gondolok,, ezek inkább múzeumok, ahol az olasz zseni szobrászi ötletei, hangol­nak inkább örömre mint szomorúságra. A mi öreg kerepesi temetőnk az igazi. Itt járkál egy 90 esztendős anyóka két emberöltővel előbb elhunyt kislányához, öntözgeti napestig a sírt és meg nem szűnik neki hangosan panaszkodni, min­dent elmesélni, a szomszédasszonyról, meg a vicinéről, a boltosról és a kenyér­ről, hogy egyéb titkait ne szellőztessem. Egy évszázad magyar történelmét olvas­hatom le a sírfeliratokról, nem egy név kényszerít meghatott emlékezésre... de ezekről talán máskor. A temetőnek valahol a gumigyári falánál sok érdekesség akad. Így a többi között gránátok ott bontottak fel napi egy sírboltot és a koporsókból kibámuló koponyák mesélhetnének eleget a­rról a bizonyos örök nyugalomról, amelyről oly sok szép szó hangzott már el. Egyik ilyen sír szomszédságában ódon sírkő felirata vonzza tekintetemet. Különös, hogy eddig nem tűnt fel. Persze, nem mutatós a sirkő, homoklelkét már muto­gatja a bomlasztó idők nyomán, a szürke kövön alig olvasható a feliirat: Martinovics Ignác Hajnóczy József Laczkovics János Sigray Jakab gróf Szentmarjay Ferenc t 1795 május 20. Őz Pál Szolárcsik Sándor t 1795 június 3. Amint látható tehát, Martinovics és társai pihenik itt szintén nem túlságo­san örök nyugodalmukat. A Vérmezőn hullott, le a fejük, mert európai Ma­gyarországról mertek álmodozni a feudalizmus sötét világában, amely Bécs és a magyar ugar urainak a világa volt. Országos nagy esemény, mikor Bartucz professzor a János-kórház melletti te­metősarokból csontjaikat kiásta és arról beszéltek akkor, hogy a magyar haladás e nagy mártírjai megfelelő temetkező­helyet kapnak. Hamar vagy csöndesség lett körülöttük, a kurzzus haladás­ iszonya felsikkasztotta csontjaikat még a temető díszépületének csontfülkéiből is, ahova kerültek. A múlt esztendőben marad­tunk adósak halálu­k százötvenéves év­fordulójának a megünneplésével, nem csoda, ki tudta, hogy az egykorúnak látszó kopott kő alatt pihennek eldugzot­tan a temető torkában. No, de áldás, békesség! Még ünnepelhetünk, mert ezzel igazán adósak vagyunk. Majd, ha ráérünk. • sz. s. A vasmunkások szakszervezete közli, hogy 56, 27 és 28-an a heti járulékok azok szá­mára, ahol nem a munkahelyen 3%-os le­vonás formájában történik a járulékfizetés, a következők: I. oszt. 4.000.000, 1I. o. 8.000.000, II. o. 2,500.000, IV. o. 2.000.000, V. o. 500.000 adópengő. Behratási díj: I. o. 8.000.000, II. o. 6.000.000, III. o. S.OOO.IWO, IV. o. 4.000.000, V. o. 1.000.000 adópengő. A szövetségi járu­lékfizetés alól fölmentett idős tagok tag­sági könyvébe V. oszt. járulékbélyeg ra­gasztandó. A MÉMOSZ tagjáruléka­­i-től: I. oszt. 2.400.000, 11. o. 2.000.000, III. o. 1.700.000 adó­pengő. Nagy-Budapest területén a fenti járulékokhoz + 50% számítandó. Két nagy porosz láb, mely annyi életen gázolt át A híres galéria, Himmler halotti maszkja, Oroszlán Henrik sírja és a „Volkswagen" egy londoni kiállításon (London, július h6.) Ha a Picca­dilly Circus London szíve, akkor az Oxford Street annak főütőere. Ezen keresztül hömpölyögnek az óriási város életnedvei: a Csúfolt járdá­kon tolongó tarka, tömegek, s az út­testen robogó megszámlálhatatlan motoros járművek. Itt lehet ki­tapintani legjobban London hatal­mas testének érvelését, hallani pecsggő életinek lüktetését, s látni kissé megkopott színeinek és fényei­nek szépségeit. Néhány helyen egy­egy nagy német bomba, vagy légi­akna kidöntött egy pár gyönyörű há­zat, ezt azonban már megszokta az emberi szem. Háborús sebesülés, amelyet nem szabad szépséghibának venni. A bombák pusztításai nyo­mán üres telkek maradtak, mint egy ragyogó fogsor díjai, amelye­ket az angol praktikusság kiállítási célokra használt fel. Ilyen kiállítási csarnokot emeltek a nagy sugárút végén, ahol most kitűnő rendezés­ben mutatják be a németországi angol megszállás egyéves eredmé­nyét. Címe: „A megfékezett Német­ország", s nemcsak érdekes és ta­nulságos, hanem kiváló antifasiszta propaganda is. A hírhedt vezérek galériája A bejáratnál Montgomery marsall a hamburgi Blom és Voss hajó­gyárat mutatja be békében és az angol légihaderő által való „keze­lése" után. Érdemes megnézni a kieli kikötő daruját is, amely a legnagyobb az egész világon s amely nagy tengeralattjárókat emel ki a vízből. A terem egyik sarkában azonban valami nagyon leköti az emberek figyelmét. Két nagy fénykép s közöttük egy maszk, Himmler halotti maszkja. Az egyik kép a főgyilkost mutatja halva, közvetlen azután, hogy fogai között szétharapta a gyorsan ölő méreggel telt fiolát. Egész teste fehér pokrócba van burkolva, csak két, vastag gyapjúharisnyába öl­töztetett lába látszik ki a takaró alól. Két nagy porosz láb, amely csizmás korában annyi ártatlan életen gázolt át. A másik képen egy áldozat, egy a milliók közül, egyik beszédének jellegzetes mon­data tűnik szemünkbe, amely nem csak a kiállítás mottóját, hanem a szövetségesek németországi politi­kájának egész értelmét adja: „Azért vagyunk Németországban, hogy megakadályozzuk, ha tudjuk, Euró­pában olyan állapotok keletkezését, amelyek új háború kitöréséhez ve­zethetnek." A terem szemben levő egész falát a náci birodalom jel­vénye, a horogkeresztes bronz sas foglalja el; alatta a felírás: „Az összeomlott Németország." Ezalatt a náci vezérek fényképsorozata, amelynek felirata a következő: Akik az összeomlást előidézték." S következnek sorban a galéria hí­rességei: tröbbels, a propagandista; Hitler, a Führer; Papen, aki hata­lomra segítette a nácikat; Himm­ler, az emberirtó; Göring, a „hűsé­ges csatlós"; Hess, a helyettes; Speer, a háború hiénája; Ribben­trop, a főhazug; Streicher, a zsidó­verő; Bormann, a fegyenc; Schacht, a lelkiismeretlen pénzügyér; Rosen­berg, a fosztogató és az új pogány­ság főpapja; Keitel, a főmilita­rista; Dönitz, az embertelen; Schi­rach, a német ifjúság lelkének meg­mérgezője; Ley, a munkafront zsar­noka. Mosoly játszadozik az embe­rek ajka körül, midőn o­lvassák a nagyon is tárgyilagos epitátumokat „Hol vannak már ők" — gondol­ják magukban harag nélkül,­­mert a harag már elszállt, csak a meg­vetés maradt meg, a megvetés azok­kal szemben, akik ennyi nyomort, szenvedést és szerencsétlenséget hagytak maguk után az egész vilá­gon. A tömeggyilkos halála Pontosan lehet látni, mi érdekli legjobban a kiállítás látogatóit. Ahol nagyobb csoportok képződnek, ahol az emberek ágaskodnak és a nyakukat nyújtogatják, ott valami érdekes látnivaló van. Érdeklődés­sel fordulnak egy kép felé, amely Oroszlán Henrik A második terem jól megvilágí­tott sarkában egy különös és nagyon ízléstelen bronzépítmény kisebbített mása áll egy vitrinben, amelyet érdeklődve vesznek körül a látoga­tók. Fantasztikus állatok vannak a tetején, s nagyon művészietlen a kivitele és díszítése. Ebben helyez­ték el a nácik a brunschweigi székes­egyházban Oroszlán Henrik porosz király földi maradványait Amikor a székesegyházat a náci pogányság templomává alakították át, ezt a sírt építették Oroszlán Henrik ham­vainak, s aki 1105-ben elfoglalta a szlovákoktól Kelet-Németországot Ezt a királyt tették meg ősi példá­nak terjeszkedési céljaik igazolá­sára. Amikor sírját feltárták, meg­lepetéssel állapították meg, hogy szegény Henriknek fekete haja van, ami nem nagyon felelt meg a faji előírásoknak. Oroszlán Henrik apja már egy évezreddel előbb keresztül­húzta a nácik faji számításait, ami­kor egy olasz nőt vett feleségül, aki fiát a délolasz faj dús, fekete söré­nyével ajándékozta meg. Azonban ilyen kicsiségeken ők nem szoktak fennakadni. Elhivatták az egyik előkelő női fodrászukat, s Henrik haját a legszebb lenszőkére festet­ték át vele. Miután így minden igényt kielégítettek, a megszőkített Henriket elhelyezték az új sírban. A „Volkswagen" Nagy tömeg­ veszi körül az utolsó teremben a népautót, amellyel a 4 m flb Vidéki cipőkereskedők részére a cipőáruk szállítása forintban leendő fizetés ellenében megkezdődött. N. b. vevőink szíves rendelkezésére állanak Magyar Cipőgyárak Országos Egyesülete Magyarországi Cipőnegykereskedők Egyesülete tagjai NÉPSZAVA, 1946 július 26 5 nácia, hosszú ideig bolondították a német népet, de sohasem kezdték meg­ annak gyártását. Az angol em­ber szereti az autót, s nagy érdek­lődéssel vizsgálgatják a látogatók annak minden alkatrészét. A német kisemberektől 258 millió birodalmi márka összegű előleget szedtek össze, azonban soha egyetlen fillért sem fizettek vissza. A német munkafront az elrabolt szakszerve­zeti vagyonból 145 millió márkát adott a gyár alapításának céljaira, amelyből mingyárt vásároltak egy 4000 holdas birtokot, s ezért egy náci grófnak 9 millió márkát fizet­tek, azonkívül 26 millió márkát ka­pott egy hűséges párttag csak a tervekért. A gyár felépült, azonban sohasem termelt autókat, hanem kizárólag­ repülőgépmotorokat és alkatrészeket a Luftwaffe számára. A gyárat, amely az angol övezet­ben van, újra üzembehelyezték, s végre angol ellenőrzés alatt meg­kezdte a népautók készítését. * A kijáratnál egy 1800 fontos repülőbomba fekszik, eszébe jut­tatva minden látogatónak, hogy a kiállítás helyén néhány évvel ezelőtt még pompás paloták állot­tak s egy hasonló nagy bomba söpörte el őket. Katona Nándor Hatalmas fasiszta összeesküvést lepleztek le Romániában (Bukarest. — „MTI.") A román bel­ügyminiszter hivatalos közleményt adott ki, amely szerint több hónapig tartó nyomozás után a rendőrség négy fa­siszta terrorszervezetet leplezett le. A szervezkedést 1944 végén kezdték és arra törekedtek, hogy polgárháborút szítsa­nak. A fasiszta összeesküvők a nagy­hatalmak közötti ellentétekben és egy közeli háborúban bíztak. Maniu parasztpártja és Bratianu szabad­elvű pártja a legteljesebb mértékben tá­mogatta ezeket a szervezeteket és a ve­zetők szoros összeköttetésben álltak egymással — mondja a jelentés. Különösen veszélyes volt a Graiul Sangelui, a vér szava nevű szervezet, amelynek tagjai a Maniu- és a Bra­tianu-féle pártból kerültek ki. Első esetben 1945 november 8-án kezdeményeztek nyílt összeütközést amelynek 14 halálos áldozata volt. A román belügyminiszter számos magasrangú katonatisztet és ismert­nevű politikai vezetőt tartóztatott le. Sokan még bujkálnak. Kettéosztják Palesztinát? (London. — „MTI") A palesztinai rob­banás áll az angolszász érdeklődés középpontjában. A romok alól újabb 12 holttestet ástak ki és ezzel a halálos áldozatok száma 61-re emelkedett. Cun­ningham palesztinai brit főmegbízott megszemlélte a felrobbantott főhadiszál­lás romeltakarítási munkálatait. A brit kormány a „Manchester Guardian" jelentése szerint Palesztinát valószínűleg két részre osztja, az egyikban az arabok, másikban a zsidók vezetnék az állam­ügyeket. Remélik, hogy ez a terv nyugvópontra juttatja ezt a régóta vajúdó kérdést. ­ Rádióelőadás az új kollektív szer­ződésekről. Pénteken délután 5 órakor Kisházi ödön elvtárs, a Szakszervezeti Tanács elnöke számol be az új kollektív szerződésekről. Sf ftihi!lz4tal6$ Mmmmmi vevőinknek, szdffifdMitsSt, bfintsanknaft: Szerény lesnek kivánatimban: Nem kérek, oh Sors, kincseket, Nem kérek én aranyt, ezüstöt, (Neked sincs tán), adj bankjegyet (Arany János: Agro világ, 1950.) Nagykereskedésünk egyéves fennállása alkalmából köszönjük üzletbarátaink eddigi pártfogását és hisszük, hogy a most induló új gazdasági évben valódi békebeli vevőszolgálatot és minőségi áruellátást fogunk nyújthatni. dr Miss Géza és Pianstfer Kroál textiláru n­agykereskedők Budapest VII. Madách Imre út 5. (Kombach c. sarok.) Tel 223-837

Next