Népszava, 1946. szeptember (74. évfolyam, 196–220. sz.)

1946-09-01 / 196. szám

2 NÉPSZAVA, 1946 ezept 1 ltan meg mondtuk egymásnak hogy végső céljaink fenntartása mellett látjuk a lehetőségét, felismerjük a hasznát annak, hogy a most következő nehéz időkben, bizonyos közös célok eléréséig együtt haladjunk. Ebben az irányban nem volt ésnem lehetett közöttünk kétség, hiszen jól ismertük egymás elgondolásait. A koalíció mindkét fél számára időteíjás engedményt jelent, de nem a célok, az elvek, a világnézet feladását. Mi akkor, amikor a koalíciós szerepet vállaltuk, nyilvánvaló áldozatot hoztunk, mert hiszen ki tagadhatná, hogy ilyen nehéz feltételek mellett, ilyen gazdasági helyzetben s ilyen békekilátásokkal sokkal hálásabb és népszerűbb feladat lett volna ellenzékbe vonulni? Mi mégis belementünk a koalícióba, mert nem a népszerűséget kerestük hanem komolyan vettük azt, hogy az orszárt feltámasztása, újjáépítése mindennél fontosabb feladat s ezt a feladatot csak minden jószándékú erő egyesítésével lehet, megoldani. Vállaltuk a második hegedű szerepét s átengedtük a többségi pártnak az ország legdöntőbb pozícióit Az államfő, a kormányelnök s a nemzetgyűlés elnöke a többségi pártból került ki. A kormányban kilenc tárca jutott a Kisgazdapártnak, köztük olyan döntő hatalmi tárcák, mintha földművelés, a külügy, a pénzügy, a honvédelem és a közellátás. De bátran mondhatjuk, hogy még ezen is túl mehünk. A vezető pozíciók teljes átengedése mellett, a többi pozíciók feles megosztása mellett sokkal nagyobb felelősséget vállaltunk az országépítés munkájában, mint a koalíciós arány. Fegyelmezett dolgozóink szervezetei hihetetlen áldozatkészséggel vállaltak minden megterhelést s a Kisgazdapárt vezérének, a köztársaság elnökének szavait idézzük, amikor azt mondjuk, hogy az első másfél esztendő áldozataiból kimagaslóan a legnagyobb részt a szervezett munkáspárt vállalta magára. Mi vettük rá a városok éhező, fildergős én lerongyolt dolgozóit, hogy álljanak a helyükön, s mi vettük rá a földhözjuttatott szegényparasztot, hogy eszközök, igázállat,n minden felszerelés nélkül álljon neki és szántsa fel, vesse be a földjét. Nem kérkedtünk vele soha, de most meg kell mondani, hogy a pénz megjavításának terve a munkáspártok műhelyében született, s a kisgazdapárt részéről súlyos támadások érték azokat a kisgazdapárti kormányzati tényezőket, akik terveinket elfogadva, vállalták a stabilizációban való részvételt. Bátran hirdethetjük magunkról, mi szociáldemokraták, hogy a magyar béke megjavításáért, a magyar hírnév felemeléséért, senki ebben az országban annyit nem tett és nem áldozott mint mi, s bátran állíthatjuk, hogy senki sem volt, aki időben figyelmeztette az illetékeseket arra, hogy külpolitikánk nagy hibáikat követ el, csak mi. "Az országban elharapódzó ellenforradalmi hangulatra, az antiszemitizmusra, a fokozódó sovinizmusra mi hívtuk fel a figyelmet s kérve kértünk mindenkit, hogy ne játsszék a tűzzel, ne szítsa, hanem csendesítse, ne áltassa, hanem igazmondással vezesse tisztánlátásra a politikában kevéssé iskolázott népünket. Türelemmel és eréllyel, meggyőző szóval és kemény visszavágással, de mindig fegyelmezetten és a felelősség teljes tudatában álltunk a magunk helyén — éa védtük a koalíciót. Mi történt azonban a koalíció másik oldalán? A Kisgazdapárt egy része — s nem is jelentéktelen része — a kormánypárton belül kisajátította magának az ellenzéki szerepet. Járta az országot s terjesztette a hírt, hogy minden bajért, minden zökkenőért a munkáspártok a felelősek, ők kívülről nézik és ítélik a dolgokat s nem vállalnak részt a felelősségben. Ez a magatartás megdöbbentett bennünket — de velünk együtt a Kisgazdapárt őszintén koalíciós elemeit is. Mi felvettük ellenük a harcot s e harcban együtt akartunk haladni a Kisgazdapárt koalíciós tömegével. Ebből a szellemből született a közös deklaráció, közös harc minden jobboldali, erőszakoskodó, a helyzetet rosszhiszeműen kihasználó szándék ellen. Hallottuk, hogy a fegyelmi eljárások sorozatát indították azok ellen, akik nem hűek a koalíció szelleméhez és utána kizárták azokat, akik a munkáspártokkal való koalíció mellett tettek hitet. Nem szóltunk semmit, úgy véltük, hogy ez a Kisgazdapárt belső ügye, de bizony némi meghökkenést éreztünk, mert nem láttuk a megbeszélések végrehajtását, nem ebben láttuk a jobboldal elleni harcot. De vártunk türelemmel s nem engedtük, hogy a stabilizációért folytatott harc utolsó szakaszában eltérítsenek bennünket a magunk útjáról. Vállaltuka defenzíva látszatát azért, hogy a jó pénz megteremtését semmi se zavarja s ez az önfegyelem okot adott a túlsó oldalnak arra, hogy gyengeséget tulajdonítson nekünk. Nem törődve a stabilizációval, nem törődve a béketárgyalásokkal, féktelen rohamra indultak a munkáspártok ellen. Mi azt javasoltuk, hogy a nemzetgyűlés ne tartson üléseket a béketárgyalások idején, mert fontos nemzeti érdek, hogy kifelé egységes, koalíciós képet mutasson az ország, mikor jövőjéről döntenek. Európa egyetlen országában sem ül együtt a parlament. A mi nemzetgyűlésünket mégis együtt tartották, ezen keresztül bontakozott ki a Kisgazdapárt jobboldali hajlamainak egész ereje. Egyik támadás követte a másikat, egyik személyeskedés a másik után hangzott el a munkáspártok miniszterei ellen ,e a munkáspártok padsoraiból egyetlen támadással sem válaszoltunk. A kormány egyetlen miniszterét sem igyekeztünk kompromittálni — pedig talán akadt volna egy-két mondanivalónk ténykedésükről és magatartásukról. Nem tettük és nem vettük át a harcmodort, amely pártérdeket szolgál az ország rovására. Nem borítottuk fel a helyzetet akkor sem, amikor egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Kisgazdapárt együtt érez és együtt halad azzal a szélsőjobboldallal, amelyet ő maga távolított el pártjából, s amely a stabilizációt egyszerűen néposalásnak, a miniszterelnököt hazaárulónak minősítette. S ezek után kiáll Parragi György, s megállapítja, hogy a munkáspártok pergőtére zúdul a szegény, "ártatlan Kisgazdapártra. S azért vagyunk támadásban, mert „gyengülünk". Parragi György nem értesült a debreceni szociáldemokrata nagygyűlésről? Kérdezze meg saját pártja kiküldöttét, hogy „gyenge-e" a párt. Nézze meg azt a filmet, amely sokszor tízezernyi magyar paraszt felvonulásáról tanúskodik, pedig rólunk senki nem merte még azt állítani, hogy erőszakkal vittük gyűlésekre a tömegeinket. S ha kell, tudunk még sokszor ennyit mozgósítani a magunk ügye mellett, s nem kételkedünk benne, hogy a Kommunista Párt is világosan érzi a maga hatalmas tömegbázisát maga mögött. A valósággal nem egyezőően tájékoztatja Parragi György olvasóit, amikor ilyen erőszakolt magyarázatokkal igyekszik félrevezetni őket. Az a valóság, hogy a Kisgazdapárt, amely nem egységes osztálypárt, hanem a társadalom legkülönfélébb rétegeiből toborozta és — gyakran régi vezetői akarata ellenére — kapta tömegeit, most, a stabilizált pénz és a közeli békekötés után elérkezettnek látja az időt, arra, hogy a múlt minden bajáért a koalíciós társakra hárítva a felelősséget, maga mint gáncsnélküli, s minden hibától ment párt igyekezzék átvenni egyedül a hatalmat. A támadást nem mi indítottuk, hanem ők is ezért indították. De urak, nem így egyeztünk meg. S ha odaát nem tartják kötelezőnek a megegyezétt, akkor ne higgyék, hogy velünk ezt a játékot lehet játszani! Ha nincs koalíció és nincs treuga dei, akkor nemcsak ők térhetnek vissza Gál Gasztonnak, az ezerholdas „kisgazdának" mentalitásához, hanem mi is elővehetjük az osztályharc lábhoz tett fegyvereit. Ha odaát azt tartják országépítő politikának, hogy a parasztegység hamis és nagyon rosszul csengő jelszavával szembeállítsák a város és a falu dolgozóját akkor mi is elmondjuk a magunkét, s majd a város és falu szegényeinek, dolgozóinak egységfrontján védjük a magyar demokráciát azok támadásával szemben, akik öntudatlanul is az ellenforradalmat szolgálják. Ha azt hiszik, hogy a kisgazdák elégedetlensége dönti el a jövő kormányzását, akkor mi azt feleljük, hogy a városi és falusi szegények elégedetlensége tengernyi, s ne akarja senki ezeket az erőket összemérean — mert abba belepusztul minósa, amit másfél esztendő emberfeletti erőfeszítése teremtett. Parragi György felénk dobja a kesztyűt s azt mondja, hogy kedvetlenek vagyunk. Valóban kedvetlenek vagyunk, mert ma is úgy érezzük, hogy helyes és becsületes volt belemenni a koalícióba. Ma is valljuk, hogy szükség van rá, s még sokáig szükség is lesz. De a koalíció nem azt jelenti, hogy mi dolgozunk, építünk s odaát a hangadók kritizálnak! Ettől vagyunk kedvetlenek, meg attól a gyerekes, átlátszó kísérlettel, amely egyenetlenséget akar szítani a munkáspártok soraiban. Egy ideig azzal játszottak, hogy a két munkáspártot igyekeztek egymásra uszítani. Mikor látják, hogy ez nem sikerül, akkor Parragi a „fiatal baloldali szociáldemokratákról" beszél, mintha lennének öreg, jobboldaliak. Jól tudja Pannii György, hogy ezek közé a „fiatalok" közé tartozik Szakasits Árpád és Kies István, Kéthly Anna és Rónai Sándor, sőt még a szerencsére örökifjú Buchinger Manó elvtársunk is. Adja fel azt a reményt, hogy a mi sorainkat meg lehet bontani , mindenki becsülje meg önmagát azzal, hogy nem használ méltatlan fegyvereket. A Kisgazdapártot s ideológusát, Parragi Györgyöt, úgy látszik, csak egyetlen szempont vezérin mentesülni a felelősség alól, akár az igazság, akár a koalíció feláldozása, akár az ország érdekeinek rovására is. Ez az út járhatatlan — higgye el ezt Parragi György. Ez az út, ha lehetne rajta járni, csak újabb nemzeti katasztrófába, káoszba és polgárháborúba vezetne. Jobb vállalni a felelősségből a Kisgazdapártra háramló részt s ha voltak hibák — mint ahogy voltak —, akkor ezekből tanulni, hogy holnap jobban, hasznosabban lehessen továbbkormányozni. Parragi Györgynek, aki nemcsak politikus, hanem történész is, tudnia kell, hogy a visszafordulás az úton csak ellenforradalomba vezethet De tudnia kell azt is, hogy ez az ellenforradalom — amely soha többé itt győzni nem fog, ezért kezeskednek a magyar dolggozók! — őket is elseperné a magyar közéletből, miután fölhasználta céljai eléréséhez. Tisztelet és becsület annak, aki szereti a maga pártját, harcol érte. De aki jobban szereti a maga pártját, mint a dolgozó nép érdekeit, akinek fontosabb a pártszeretet, mint az ország szeretete, az a sovinizmus legveszedelmesebb bűnébe, a pártsovinizmusba esik, s nem lehet igazi szolgája a dolgozók ügyének. A Kisgazdapárt sovinizmusa ellentétben áll a koalíció gondolatával, s így a nemzet dolgozóinak mai érdekérel is. Erről van lényegében szó, s ezt kellene odaát megérteni ahhoz, hogy újra együtt, s ne egymás ellen dolgozhassunk. Nem lesz jó, ha a munkáspártok válaszát pergőtűznek minősítik, mert soha sincs annak igaza, aki arra panaszkodik, hogy „visszaütötték". Mi eddig csak visszaütöttünk, s nagyon vigyáztunk magunkra, dolgozó tömegeinkre, hogy ne „üssünk", mert az öklök kemények, s a szívek a helyükön vannak. Új plakátok a város utcáin Szombaton nyitik meg „Az ipar a mezőgazdaságért" kiállítás Érdekes csillagtúra indult útjára Szombaton reggal Budapestről. Az Országos Parasztnapok és a szeptember 7-én az Állatkertben megnyíló „Az Ipar a mezőgazdaságért" kiállítás rendezősége indította útjára autókaravánnal azt a többszázezer utazási igazolványt, amely szükséges ahhoz, hogy a budapesti ünnepségre, látványosságra érkező parasztság az ország minden táján féláru vasúti kedvezménnyel ülhessen vonatra. Közben a kiállítás területén lábas sürgés-forgás. Az ipar ki akar tenni magáért Tömegével jelentkeznek a gyárak megbízottját Szombaton raár kifogyott az előirányzott terület. Bővítésről kellett gondoskodni. A dolgozó, rendezkedő tömegben felhangzik már idegen szó is. Évek óta az első eset, hogy a tengerentúl is érdeklődik magyar propaganda iránt. Átterjedt az előkészítés láza a kiállítás területéről a gyártelepekre, onnan a város belterületére is, ahol szombat óta látjuk a kiállítás plakátjait, látjuk a jegyirodák munkáját, egyszóval azokat az előkészületeket, amellyese arra mutatnak, hogy a csak 5 . napig nyitva álló „Az ipar a mezőgazdaságért" kiállítás a nagy vásárok JOINBalmának nyomdokába iíván lépői. 3 Féláron járhat a Vígszínházba, ha bérletet vált! Bérletváltás VI. Nagymező utca 24. T.: 121-811 A kiskereskedők közélelmezési kongresszusa Ma rendes forróágon közélelmezési kongresszusát a Magyar Kereskedőik Egyesületében tömörült csarnoki, piacci és élelmiszer, valamint fa- és szénkiskereskedőik fiza,bad szakszervezete. A kongresszus védnökségét Bán Antal ipar ügyi miniszter, Hónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, Molnár Erik népjóléti miniszter és Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára vállalta. A kongresszus napirendjén az élelmiszerkereskedők helyzetének megvitatása szerepel, az általános kereskedői problémákat beszélik meg és a kiskereskedelem ellen«» Hangulat megszüntetését követelik. A kongresszust a Szociáldemokrata Párt VI. kerületi központjának nagytermében tartják. —sTatvany Lajosné, a Népszava mártírhalált halt egykori szerkesztőjének, Somogyi Bélának leánya, aki, mint a „News Chronicle" tudósítója, hosszabb időt töltött Magyarországon és számos megbeszélést folytatott a Szociáldemokrata Párt vezetőivel, szombaton reggel visszautazott Angliába. Távozóban közölte, hogy hosszabb cikksorozatban ismerteti a demokratikus Magyarország eddigi nagy eredményeit és két hónap múlva visszatér Budapestre. Emberséges kitelepítésért Szeptember 2-án ismét megkezdik a svábok kitelepítését. A Szociáldemokrata Párt vidéki osztályának vezetője, Szurdi István elvtára, nemzetgyűlési képviseli szeptember 1-én Baranya megyébe utazik, hogy jelenlétével biztosítsa a kitelepítés nyugodt és emberséges lefolyását . A Csehszlovákiából átkerült magyarok ingóságainak megmentése. A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény értelmében Csehszlovákiából Magyarországra átkerültek (számára mód nyílik ingóságaik bhozatalára. Az erre szolgáló jelentkezéseket az Áttelepítési Kormánybiztosság gyűjtötte össze. Eddig mintegy 17.000-en jelentkeztek. Az Áttelepítési Kormánybiztosság (V. Géza utca 2.) pótjelentkezéseket szeptember 15-ig elfogad. Való tál»«» SOKHt » tám, SldO I nélkül ragyogás nincs! Cipőüzemek, tömegtermelők! Életbevágóan fontos és «kinált« problémAi megbeszélése céljából Jelenjenek meg szeptember hó 4-én, szerdán fél 6 órakor » Magyar Cipőgyárak Országos Egyesülete helyiségében, Budapest VI. Király uoca faju féletvesett.