Népszava, 1946. október (74. évfolyam, 221–247. sz.)

1946-10-01 / 221. szám

99MuU&emst a margitkörúti fogházról A minap a hírhedt emlékű mar­gitkörúti fog­háziban jártam, amely most máig a Mártírok útján fekszik. I­gry hadbírósági tárgyalást­ hall­gattam meg. Hogy milyen ügyben, az nem tartozik a tárgyhoz, nem arról lesz szó az alábbi cikkecs­kében. A vészes hírű komor épületbe lépve, a hátborzongatóan hideg, sö­tét, kísérteties folyosókon eszembe jutott, hogy a folyosókról nyíló rideg szobákban az ellenforrada­lom több mint negyedszázados dő­zsölése alatt, de ezt megelőzőleg is a magyar nép szabadságvágyát, lélegzetet visszafojtó kegyetlen íté­letek szálltak útjukra. Ezekben a szobákban ültek a népgy­ilkos pa­ragrafusok sötét áldozópapjai, akik kedélyes zónapörkölt és­­két deci bor előtt vagy után hozták ítéletei­ket. Majd mosták kezüket A huszadik század egyenruhás Pilátusai ezekből a szobákból küld­ték börtönbe és akasztófára a ha­ladás, a szabadság és a magyar nép függetlenségének elszánt hí­ve­it és harcosait. I tér­et­ük nyomán el­dördült sortüzek végeztek azokkal az elmúlt nagy világháború folya­mán, akiket nem mételyezett meg a germán téboly és nem akartak fegyvert fosni idegen imperializ­mus aljas érdekeiért. Szökevény katonák és munkaszolgálatosok, szombatosok és nazarénusok, min­denre elszánt partizánok véres em­lékét idézik a hideg falak. Ezek között vezették őket a szobákba, ahol bestiális,­­hideg egykedvűség­gel döntött sorsukról, életükről és halálukról a hadbíró által vezetett komisszió, olyan arccal, mintha egyenesen Lombroso „Gonosztevők" című könyvéből ültek volna a bírói székbe. Mindezt azonban sokszor meg­írták a margitkörúti fogház egy­ikori rabjai, valamint régen ki­kompromittálták a­ sajtóból azok, akik rövidebb vagy hosszabb időt töltöttek ott és emlékeikből köny­vet ütöttek össze. Ci­kkem megírá­sára azonban az késztetett, hogy az említett tárgyaláson tapasztaltam, a régi k. u. k„ vagy a Horthy­rezsim szellemét még a demokrácia sem tudta elfújni a margitkörúti fogház ódon épületéből. " A bírói asztallal szemben álltam, a vádlott háta mögött. Velem szemben az asztalon siralomházi rekvizítumok, „feszület, két j­ye­r­tya, komorság", írta Ady. Meg kell jegyeznem, a két gyertyából csak a gyertyatartó maradt meg. A tárgyalás kezdetekor a bírák a ve­zető hadbíró felszólítására esküt tettek, mint valami titkos szekta, valami magyar Ku-Klux-klan­t.­Sajai. Mintha nem akadhatna az új, demokratikus Magyarországon olyan egyenruhát viselő valaki, aki nem hajlandó esküt tenni az élő Istenre, megelégszik a forrada­lommal, mert — mondjuk — törté­netesen felekezeten kívüli. A tárgyalást vezető hadbíró pe­disz pontosan, mint a régi időkben, kérdéseket adott fel, amelyekre jóformán csak igennel és nemmel lehetett válaszolni. Ezzel a mód­szerrel tették annak idején lehetet­lenné, hogy a vádlottak védekez­hessenek és igazukat kifejthessék. Eszembe jutott, hog­y a mi demo­kratikus népbíróságunk előtt or­szágunk rombadöntői, a legfőbb háborús és népellenes bűnösök is nyugodtan beszélhettek és védekez­hettek, sőt mé­r annyi merészséget is vettek maguknak, hogy vádolják demokráciánkat. A magyar nép bírósága meghallgatta őket, majd, miután bűnösnek találtattak, ha­lálra ítélte. * A hadbírósá­g azonban éppúgy mint egész honvédségünk, még ma is féltékenyen őrzi hírhedt szelle­mét. „Katona nemzet vagyunk" —­hirdették vakmn likor , a túlzó na­cionalizmus prófétái. Ez a tévhit és a jogosulatlan osztálygőg külön bíróságot, külön bírói eljárást és módszereket teremtett magának a hadbíróságokban. Ezek most leg­­nagyobb meglepetésünkre az új­­demokratikus Magyarországon is híven őrzik népgyilkoló hagyomá­nyaikat. Nem elégedtek meg — úgy látszik — azzal, hogy két nagy háború vérözönébe vitték az orszá­got, most mint titkos szekta, baráti cinkossággal szeretnék­­ tovább őrizni ország- és néppusztító ha­gyatékukat. A demokrácia útján elindult magyar nép azonban meg­elégelte korlátlan egyeduralmukat és ideje lenne, ha végleg és vissza­vonhatatlanul eltűnnének a történe­lem süllyesztőjében. Pikay István ­ A hímek ti­to­kzatos életét és mtin-sváját mutatja be a „Kémvadászok" című­ új film­, melyet, a Városi Színház kedden mutat be először Budapesten. Ez a film­, amely a nagysikerű „Kirándulás az­­ilvitájsban" című dán cím test­vérfilmje, minden jelenetében izgalmas, m­alstság­os te­léb­eretol Ápító, GO ÚT A BOLDOGSÁG FELÉ Házassági tanú­ voltam és e célból kiborotválkozva, ahogy ez már ilyenkor illik, egy csokor virág­gal megjelentem az egyik kerületi elöljáróságon, hogy állampolgári kötelességemnek eleget tegyek. — Kérem, mikor lesz a Varga-féle esküvő? — kérdi az anyakönyv­vezető előszobájában az altisztet egy nő. A kérdezősködő kezében virágcsokor, arca szépen kikészítve, mint aki a saját esküvőjére jön. Az altiszt éppen tízóraizott. Kenyeret és zöldpaprikát evett. Fejből tudja az egész délelőtti esküvői menet­rendet, kapásból felel. Az, kérem, félórája megvolt. — Akkor pechem van —, mondta a nő és még hozzátette: — Úgy lát­szik, elkéstem. Álltunk és váltunk ott az elő­szobában többen, tanuk, házasulta­dók. — Ide sohasem tud az ember elég későn jönni — jegyezte meg egy 60 év körüli bácsi, mire mellette egy díjbirkózó kisheji" néni: — Mit mondtál Jenő? Mondd még egyszer, ha mered! A néni kezében egy hatalmas vi­rágcsokor, amit oly vésztjóslóan rázott, mintha az sorsharag lett volna, amivel le akar sújtani. A bácsi két válla közé húzta fejét és megszeppenve mondta: — Hát szóltam én egy szót? Ku­kuljon meg az is, aki egy szót is mondott. Szerencse, hogy Jenő bácsiékat beszólították és így az egész társa­ság besodródott az anyakönyvi hi­vatalba. Én nem ennél az esküvő­nél voltam tanú, tehát álltam és vártam ott az előszobában és hogy teljen az idő, az öreg altisztet fag­gattam. Elmondta, hogy a házasság­kötések száma elérte az 1934-es szín­vonalat. Ebben a kerületben akkor volt a legtöbb házasságkötés. Egy ilyen öreg altiszt sok mindent lát és tapasztal. Elmondta, hogy ő például 30 éve áll szilárdan őrhelyén. Ő nem politizál, csak mindenkinek sok sze­rencsét és boldogságot kíván, tehát őt nem érintette a B-lista. — Ellenben volt nekem, kérem, egy kollegám, ez olyan ember volt, ha egy kicsit becsiccsentett, akkor minden házasulandó férfit lebeszélt a tervéről. Persze, kár volt a fáradságért, mert, tetszik tudni, a nótát: „Zöldablakos kicsi ház... bolond aki szerelmesnek magyaráz." Hát ez az én kollégám is bolond volt egy kicsit. Nem is csoda. Sze­rette nagyon a tütüt, odahaza pedig sírtak, a gyerekek. — És az asszony — toldottam meg az öreg elbeszélését, mire ő tagadó­lag rázta a­ fejét: — Nem kérem. Az olyan asszony, hogy nem sír, hanem olyan bravált csap, hogy összeszalad az elöljáró­ság környéke. Persze, ennek is a kollégám itta meg a levét, mert most a B1-listázások során elkapta őt is a gépszíj. Nem tudom, hogy jön a gépszíj a B-listázásokhoz, de nem akartam emberemmel vitatkozni, inkább az iránt érdeklődtem, mit tavasziakt hosszú szolgálata során. Kik köt­nek szívesebben házasságot, nők vagy férfiak? — Tessék csak figyelni kérem — világosított fel az öreg —, figyelje csak uraságod itt az előszobában az arcokat. A nők derűsen jönnek és derűsebben távoznak. És nézze meg a­ férfiakat. Kevés kivétellel úgy jönnek ide, mintha, fogorvos­hoz mennének. Pedig tudhatnák, ha már egyszer itt vannak, akkor nincs mese. Így mondta az öreg szóról-szóra, hogy nincs mese, pedig mm volt igaza, mert itt az előszobában igenis, volt mese. A mamák mesél­tek a menyasszonyoknak, a papák meséltek a vőlegényeknek és for­dítva. Ebben a percben f­iatal pár jött ki az anyakönyvvezetőtől. Az újdonsült fiatalasszonynál­ csillo­gott a szeme a boldogságtól és sírva borult a két mama, a két papa, a barátnők, a testvérek és sógornők nyakába. Olyan csóko­lódzást vittek véghez, c­sak úgy cuppogott tőlük az előszoba. A vő­legényt is csókolgatták, amire ő szegény, olyan képet vágott, mintha citromba harapott volna. Valahogy nagyon nem fek­ü­dt neki a dolog. — Tetszik, tudni — magyarázta az öreg altiszt és fülembe hajolva súgta: — Volt nekem egyszer egy érdekes esetem. Járt ide egy úr, aki minden ilyen szép kis menyasszonyt összecsókolgatott. A nagy tolongás­ban ki veszi azt észre, a családhoz tartozik-e vagy nem? Amikor már mindennapos vendég lett, akkor rájöttem, kérem, hogy ez az úr miért ját­ ide. Szabályosan kirúg­tam. Hát mit tetszik ehhez szólni? Nem szóltam semmit. Nem va­gyok irigy ember, de a tipp nem rossz. Viszont vannak más házassá­gok is. Erről beszélgettünk az öreg­gel, aki elmondta, hogy a sok f­iatal között most nagyon sok az idősebb korosztályú házasulandó. Férj nél­kül maradt asszonyok és asszony nélkül maradt emberek. Deportá­lásból nem jött vissza az ember vagy az asszony. Minden ember élete kész regény. Azelőtt volt olyan házasság, ahol a férj, papája lehetett volna az asszonynak. Vagy az asszony, a mamája lehetett volna a férjnek. Ma az ilyen eskü­vők fehér holló számban mennek. Ahogy így beszélgetünk, ott az előszobában, a nagy sokaság közül egy ismeretlen bácsi a nyakamba borult és sírva csókolgatni kezdett. A reh­eslete olyan volt, hogy én is majd berúgtam tőle. — Csakhogy Te is eljöttél, Bélus­kár.! — mondta akadozva. Engem ugyan Lajosnak hívnak, de hagy­tam. — Fo-fo-fogadd — csuklotta és megilletődve rázta a kezemet. Fo­galmam sincs róla, mit kell fogad­nom. (s) Nem issz­ékefőhi­my és télen A főváros közellátási szakbizott­ságának ülésén Fazekas István elv­társ, tanácsnok bejelentette, hogy Budapest lakosságának tü­zelőellá­tás­ára 50.000 vágón fa érkezik meg a tél folyamán. A főváros eddig 1400 vágón fát raktározott el, hogy azt jegyeik ellenében a tél folyamán kiszolgáltassa. A kereskedőknél is nagy mennyiségben raktároztak el tüzelőt. Jelentette még a tanács­nok, hogy 100.000 lábbelit szabadí­tottak fel a lakosság részére. A petróleumellátás is javul. Világí­tási célokra egy liter helyett kettőt, főzési célokra 20 helyett 24 litert utalnak ki. Fűtési célra november­től kezdve adnak petróleumot. A kenyérgyár kibővítésére 505.000 fo­rintot szavaztak r­eg. József Móric elvtárs nagy elismeréssel emléke­zett meg a kenyérgyárról, amely he­lyes üzletvitelével 20 vágón liszt­felesleget biztosított. A közvágó­hidak helyreállítására a bizottság 720.000 forintot szavazott meg. A József­ nádor egyetem ünnepélyés keretek között tartotta a IMG—sz. tan­évének megnyitó közgyűlését. TALÁLGATÁS Szegény asszony áll a zugban s kéreget. Kövér úr jár arra, bottal és nevet és nevet. Gondolkodom s irigylem jó asszonyi türelmedet s csak azt sajnálom, hogy bár önnek nem lehet nem lehet. De mért oly gyáva hát az ember,­­ mint a nyúl? Ha nem lappal, de ezüst bottal jár az úr jár az úr. S ha oly' gyáva, hogy ölni nem mer. — ó borzalom! — Leköpni nagybecsű személyemet mért nem tudom mért nem tudom? SZOLNOKI ANDRÁSs A SZAC Barátság döntetlent ért el Újpest ellen Deák a válogatottban A labdarúgóba­jikosár ötödik fordulójá­ban kütségtele­nül a SZAC Barátság­, Újpest-mór­írács h­ozta a legszebb játékot. 11.M0 néző előtt a SZAC Barátság lelke­n küzdő csapata van­dnem győzelmet aratott a, sikeres törökországi túráról hazaértve a« újpDoti együtt«» felett. Újpest—S35AC Barátság 4:« (isi). GóTMövő: Deák (1), Vérr­ai (­2), Csen­gellér, Egresi. Kagyogó játék után a SZAC Barátság meg­érdemelte a döntetlent. Deák egész fiiválét nyújtott, ami után a szövetségi kapitány kijelentette, hogy föltétlen helye van a válogatottban, D­e igazságtalanok volnánk, ha .•A többi játékost nem dicsérnék meg, Ferencváros—Vorpe­­st (1:9). Góllövő: Mika (j­), Szabó (i), Klausz, dr Lárosi, Sittka. Gyenge félidő utá­n a Ferencváros magára talált és nevéhez méltóan játszott. Vasas—Kispest 4:3 (3:2). s­óllövő: Vincze, Béres, Rósa (11-esből), Dobó, Puskás (11-«»­ből), Ivitó (ötgól), Cserjés. VKK A néző előtt nagyszerű tűzdelem után a Vasasok kere­kedtek felül és megérdemelten győztek. Csepel—Porcela 1:1 (3:1). Góll­övő: Futó VL. Marosvári (2), Keszthelyi N­. (2), Pintér, Fadodi. A múlt héten a Vasas ellen győz­tes Pereces ponttal Gh­ak­oneilu szerepelt. A Csepel győzelme több gólos is lehetett volna. MTX-T.sívérlicég 2:0 (1:1). GÓLlövő: Pala­tínus, Kirt&árc. Sós gólhelyzetből csak tek-* tőt érvényesített az Jl'HK, de így U biz­tosan győzött. Egy gólt ugyan a Testvéri­ség is lőtt Tasi révén, de aat a Jiték­venertS »sem ad­ta meg. ETO—Szolnok 0:1. 000 pet.5 előtt, nem valami nagy játék után jött ki a döntetlen, ami IgWiiliSio­-giak is mondható. Haladás—Szeged Hl (1:1), Bi-So—Dobrecen S:3 (2:2). Góllövő: Kom­, Jóci, Szilágyi IX., J­idlig, Pákosdi, Hont­vári, Balla. Nagy föva­delem u­tán a Dobre­­cen szerencsésnek mondhatja az eredményt. A bajnok­ság állása: 1. MTI­ 8, 2. Kis­pest 7, Szeged 7, 4. Fe­rencváros 6, 5. Csepel 6, S. Vasaa (,­ 7. Újpest 5, 8. ETO 5, 'J.­­Haladác 5, 10. lírSso 5, 11. SZAC 3, Ii. DVSC a, 13. Szolnok u­. 14. VOIOI­ 2, 15. Pereces 2, lll. Testvériség 2 ponttal. MX VOLT MÉG? A KAOE Barátság és a Vasa« két-tét rtaié'U'Jba.ijiok^IVKot nyertes. 4X1W) m­: Bajnok a KAOIS ilarátság 4.»i ! UTE. 3. TFSZ a. i. PVSK. 4X480 m. Baj­nofc a KACKIS Barátság 3:84.4. 2. PVSK. 3. Vasat. 4. Testvériség. 4XSOO m. Bajnofc a Vasas 8:26.8. 2. KAOE Barátság. 3. ÜT®. 4. 'iVfd­vé'i-ibi^;. 4X15M i'.l. Bajnok a Vasat­ 14:22.8. KAOE Barátság. 3. UTE. i. Testvériség. 4x20­ m. Bajnok az UTS 1:35.5. 2. PVtflK. 3. KAOE Barátság b) 4. TFBE, — Pincér asyeeszvi­rseny volt a vápo­sosi iketetti­l Győzőit Ea.'mnásy. 2. Hiroyad­tír.. «. Vojtiár. 4. Bontás. — Budapest—' Kfeknd­i-1 eká-,'x. l-ozött rendezték Magyar­ország 1.»I kin-es práz-í gúU kerék pám» bajnoksságát. Bajnok: Hir&oni (MT­K) 2 óra 43­­p. 2. I­óUs (BEE). 3. (iKSZKiC). A féloxyn­azi városháza körüli versenyt Nótás nyerte. i Kisi. 3. Borbály. _ Sze­geden 20.01» nézője volt a báztaatfe körül motorversenynek, am­elynek minden kate-góriáját a budapesti versenyzők nye­rték. —­­A nevellosság­ban jártak vasutas ököl­­vívói cikk. Hogy vár­osban győztek, »% 5to­diikiben vezesését szenvedtek. — Cegléd birkózói 3:3 arányban grfatéjk le a b­uda­pesti Testvériaégat. SPORTHÍREK. Bukarestben balkráni sportjátékokat rendeztek. A kosárlabdázó­versenyben 1. Bulgárie. 2. Jugoszlávia. 3. Kotvánia. 4. Albánia. Hálólabda-s vendeég: 1. Románia. 2. Jugoszlimvia. 3. Bulgária. 4. Albánia. — Szék­e­sf­e­h­­ér­v­á­r­ott ünnepélyes kereteik k­özöt avatták fel az SKTC új sporttelepét. — Világre­kordot­ állított fel Olavch­e k­apela teréi a párokba,i.nok, akit a bordeauxi pályán 1 kűr-es távon 54.8 rajt­időt ért el. — Anglia—Írország válogatott­­­a br­­­av­ú­s­ómnerkij ití volt Belfastban. Győ­zött Anglia 7:2 arányba­n. — Az osztrákok ellen a kfivetkilaő labdarúgóegyüttest állí­totta össze ileiglenesen a szövetségi kapi­tány: Havaii — Rudas, Biró , Nagy­marosi, Ezü­es, Irakat — Egresi, vagy Mike, Szusza, Ideák, Zsengellér, Puskás. Tartalé­kok: Grositi,, vapry Henri, Szálai (Kisz­pest), Békély és Vezér. Bényben: Heoni —­ Kovin« II, Om­ody — Kirádi, Polgár. Mar­tousovszky — Bérets, Hidegkúti, S­zi­lágyi I. (Vasas, Keszthelyi II., Pintér (­Csepel). Tartalékok: V­incze (Vasas), Sóly­mos­ (MTK), Bo­rvát­h (Cijpest), Borbély II. (MATEOSZ) és Póst (Vasast. A végleses­ria­nafokíit szerdán este a délutáni válo­gató tréning után állítják össze.

Next